Hogy Donald Trump megnyeri vagy elveszíti az elnökválasztást, azt én meg nem mondhatom, nálam avatottabbak sem tudják: de hogy szobra fog állni minden autokratikus nemzetállam fővárosában, méghozzá rövidesen, az egészen biztos, mert joggal lesznek neki hálásak azok a populista-neojobboldali vezetők, akik felhasználják majd a politikai örökségét.

Joggal, ugyanis jogi precedens ennek az örökségnek az egyik eleme. Az egész dolog vasárnap reggel kezdődött, mikor szokásom szerint kávé mellett átolvastam a teljes magyar nyelvű napi sajtót, ez nálam tíz-tizenkét napilapot, híroldalt jelent. Ilyenkor kerül képbe az ember, ez után lehet elkezdeni dolgozni, mikor azt ugyan nem tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy mi történt, míg aludtunk, de azt egészen biztosan tudjuk már, mit gondolnak itt és ott arról, ami történt.

Szóval, bambulok a feketeleves fölött a képernyőre, és nézem az ultrakormánypárti Minden Szót, ami épp Donald Trump mellett kampányol. Mármost nekem Trump roppant ellenszenves, sosem titkoltam, éspedig azért, mert azt a grandiózus művet tette tönkre, amit az Alapító Atyák hoztak mozgásba, és ami – megengedem, időnként csikorogva bár – de egészen az ő megjelenéséig elég jól működött, tulajdonképpen az eltűnése után is elég volna egy generáljavítás, és menne tovább, ha másként is, mint korábban. Rendben, ez ez én véleményem, nem erőltetném másra, maximum elmondom, de mivel nem vagyok amerikai állampolgár, fikarcnyit sem számít. Ugyanis nem szavazhatok sem ellene, sem mellette, sem sehogy. No, de... minek kampányol a Minden Szó Trump mellett? Hiszen az olvasói ugyan minden egyébben különböznek éntőlem, de ebben az egyben hasonlóak vagyunk: ők sem amerikai állampolgárok. Ők sem szavazhatnak. Mondjuk az orgánum alapvetően annyira pocsék, hogy még a KESMA-nak sem kellett, tehát a világbéke és az esőerdők szempontjából jobb, ha Trump barátai ilyenek – de hol érdemes nekik ezzel foglalkozni? Miért? Azt tudom elképzelni, miszerint vagy ők nem tudják, hogy Magyarország nem része az Egyesült Államoknak, vagy abban bíznak, hogy Trump nem tudja ezt, és a nagy kampánykuplerájban kifizeti őket is. Ha ez utóbbi igaz, akkor ügyesek, ha az előbbi, akkor baj van.

Aztán ma reggel rájöttem, hogy egyik verzió sem helytálló. Ezek az emberek – akik különben Google és Facebook nélkül felület híján maximum röpcédulákat írnának és a sarki kocsmában, valamint harmadosztályú labdarúgó mérkőzések előtt terjesztenék – hálából teszik, amit tesznek. Mi több, egyenesen imára buzdítanak Donald kacsa győzelméért, ha már szavazásra nem tudnak.

A megoldáshoz azért el kellett olvasnom Jeremiás, bocsánat, Adam Mosseri Instagram-vezető siralmait az Axioson, melyekről a HVG közöl kiváló összefoglalót magyar nyelven. Azt kell mondanom: a siralom jogos. Az amerikai elnök ügyesen – bár meglehet, nem szándékosan – teremtette meg azt a helyzetet, amiben mindenki csak veszíthet. Ugyanis nem vette figyelembe, miszerint a Vilmos-körte nem kerékpár, a nemzetállam nem techóriás és a sakkban nincs ászpóker.

Szóval, Trump elnöknek nagyon csípi a szemét Kína ipari-gazdasági túlhatalma, ami reális probléma, csak szeretném megkérdezni, ki állna a helyükre? Sehol egy önkéntes, aki ugyanezeken az árakon, ugyanilyen mennyiségben, minőségben hajlandó volna ellátni a bolygót iparcikkekkel? Ha nincs jelentkező, akkor sajnos jobb lenne velük egyezkedni, mint hadakozni.

Még akkor is, ha tény, hogy Kínában működik a planéta talán legigazságtalanabb és legelnyomóbb rendszere. Ezt nem nézhetjük el szó nélkül, már az is szégyen, hogy tett nélkül nézzük, ahogy a már majdnem kiépült digitális zsarnokságot sem, amit félő, hogy más rendszerek is eltanulnak tőlük (már gyakorolják, csak egyelőre drága, nincs rá pénzük, egyéb kifogása viszont kevés politikusnak van a dolog ellen). Még az is tény, hogy a Kínai Népköztársaság valóban a világ minden adatát összegyűjti, amit csak el bír érni, legyen az az amerikai vadásztengeralattjárók torpedóinak tervrajza vagy a fejtett bab napi ára a Garay téren, ők mindent tudni akarnak. Az már nagyobb és jobb kérdés, hogy miképpen fogják feldolgozni ezt az adattengert és mire, hogyan használják fel?

A csoda tudja, de a technika mai állása mellett nem lehetséges mindenkiről mindent tudni, illetve lehetséges, csak teljesen értelmetlen, bizonyos határ fölött kezelhetetlenné és használhatatlanná válik az adattömeg. Mondom ezt annak tudatában, hogy alig öt napja derült ki: a Kínai Népköztársaság nagy valószínűséggel rólam is gyűjt adatokat, engem is megfigyel. A magyar Szabad Európa adott hírt arról, hogy a Shenzhen Zhenhua Data Information Technology nevű cég egyik adatbázisa sérülten ugyan, kalandos úton, egy orientalista révén, de kikerült az országból, és – külföldi állampolgárokról szóló megfigyelési adatokat tartalmaz. Nem is keveset. 2,4 millió emberről és 650 ezer szervezetről tartalmaz információkat. Az adatbázist 2,3 milliárd cikk és 2,1 milliárd közösségimédia-poszt alapján állították össze. A szöveges fájlok mérete összesen 1 terabyte. A szakértők szerint a példa nélküli adatbázis valószínűleg csak egy apró részlete annak az egész világra kiterjedő „hibrid hadviselésnek”, amit Kína folytat. Ráadásul:

„Az így megismert, mintegy 250 ezer személy közül 52 ezer amerikai, 35 ezer ausztrál, 17 ezer spanyol, 10-10 ezer indiai és brit, valamint 5000 kanadai.

A Szabad Európa megkapta az adatbázis azon részét, ami a magyarokra vonatkozó információkat tartalmazza. A listán 710 személy szerepel, köztük élvonalbeli és helyi politikusok, illetve családtagjaik, cégvezetők, katonatisztek, de akad a listán újságíró is. Mivel az adatoknak csak egy kis részét sikerült helyreállítani, valószínűleg több ezer magyarról gyűjtött adatot a Zhenhua.” (Szabad Európa)

Hát, ha vannak a listán magyar újságírók, akkor én leszek az egyik, ahogy Kínát meg magamat ismerem. Megtisztel a figyelem, bár elég feleslegesnek érzem: lehet, hogy nem szeretem a pekingi kormányzatot (annál jobban szeretem Kínát és népét), azonban ártani sem nem tudnék Pekingnek, sem nem is akarnék, mert minek és hogyan? De annyit mindenesetre láthatunk ebből is, hogy a világméretű megfigyelés, adatgyűjtés a Kínai Népköztársaság részéről igaz, csak kenhetik a hajukra, amit megfigyeltek. Semmi hasznuk abból, ha tudják, mit mondott Zuzmó Géza Gipsz Jakabnak a „Lóhering a két deci gyalázathoz” nevű exkluzív becsületsüllyesztőben, ez maximum Budapestet érdekelheti.

Annyit be kell tartani, hogy államtitkokat, ilyesmiket ne közösségi oldalakon tárgyaljunk, nyilvánosan és nem is lesz semmi baj. De Trump erősebb eszközhöz folyamodik: azt tervezik, hogy egyenesen betiltják a TikTokot az Egyesült Államokban, mert félő, hogy kémkedik a felhasználói után! Illetve, dolgoznak egy feltételrendszeren, aminek betartásához kötnék a teljes betiltás elkerülését.

Ez egy elég eltúlzott intézkedésnek tűnik, főleg annak fényében, hogy az egyik alapfeltétel a felügyeleti szerv nemzeti hovatartozása, vagyis Trump azt követeli, miszerint ez legyen kizárólag amerikai, márpedig azért az amerikai állampolgárság nem garancia arra, hogy az illetők nem fognak Kínának dolgozni, az maximum arra garancia, hogy amerikai törvények szerint ítélik el őket, ha kiderül, tehát sokkal többet kockáztatnak. Azonban, ha ez a megegyezés így vagy úgy létrejön, annak messzemenő következményei lehetnek.

Ugyanis a techóriások két dologtól tartanak. Az egyik az, hogy

„...a demokratikus világban is el fog terjedni egyes szolgáltatások tiltásának gyakorlata. A másik pedig az, hogy ha nem is lesz tiltás Trump hadjáratának eredménye, több ország vezetői elleshetik Trumptól a receptjét annak, hogyan lehet lényegében bármit kérni a technológiai nagyvállalatoktól azért cserébe, hogy szolgáltatásaik elérhetők maradjanak az államban.” (HVG)

No, itt baj. Ugyanis a most hatalmon lévő politikai garnitúrának világszerte és oldalfüggetlenül az a nedves álma, hogy legalább a saját szemétdombján, de teljes ellenőrzést szerezhessen az online kommunikáció felett. Láthatjuk, a magyar kormány milyen harcban áll a „kozmopolita” techóriásokkal, milyen összeesküvés-elméleteket terjesztenek a kormánylapok, már tavaly készen állt a Századvég által kidolgozva a terv a „magyar Facebook” államosításáról. És más nemzetállamok is így gondolkodnak, tehát ha Trump sikerrel jár, az a most szabad online világ nemzetállami leigázását jelenti. Akkor lesz majd magyar Facebook, lengyel Facebook, angol Facebook, francia és német Facebook, a közöttük való átjárás vagy tilos lesz, vagy ellenőrzött, ami rajtuk megjelenik, előbb átesik az állami cenzúrán, már ahol lesz ilyen, de nálunk bizony lesz. Szóval ha Trumpnak szabad ezt, akkor mindenkinek szabad, úgy általában. És minden közösségi platform így jár: vasfüggönyök ereszkednek le, és mögöttük a diktátorok lesznek a kommunikáció teljhatalmú urai is.

Azt tetszenek mondani, hogy de hiszen Kínában most is tilos a Facebook használata? Igen, de Kína: zsarnokság. Ne akarjuk utánozni.

Azt tetszenek mondani, hogy de hiszen így is mindenkiről minden adatot begyűjtenek a rendszerek? Szentigaz: csakhogy kereskedelmi és nem politikai célból.

Más dolog, ha az ismerős kisboltban elteszik nekem a kedvenc árumat, mikor érkezik, aztán ha bemegyek, ajánlják, és más, ha egy politikai komisszár gyűjti kartotékba, milyen beceneveket használunk egymásra szép kedvesemmel.

Alapvetően két rendszer ütközik egymással, két teljesen különböző struktúra, melyeknek még a célja sem azonos: a világ nemzetállamai politikai hatalomra törnek, mint mindig, elsősorban a saját kerítéseiken belül, de azon kívül is, és ebben a gazdaságnak csak annyi szerepet szánnak, hogy megtűrik, eltarthatja a rendszert az adókból, míg nem szól bele semmibe, csak méri a méterárut a pult mögött.

A techóriások viszont tojnak a nemzetállami célokra és a politikai hatalomra, ők minden határon átívelő gazdasági dominanciára törekszenek, még a társadalmi rendszerek sem érdeklik őket igazán, míg nem zavarnak bele a működésükbe.

A politikai rendszerek azzal vádolják a gazdasági rendszereket, hogy a hatalmukra törnek, a gazdasági rendszerek ugyanezt mondják a politikaiakról.

Száz éve az alapkérdés a Tőke és a Munka világméretű harca volt, most ugyanilyen csata folyik a Gazdaság és a Politika között.

Végül is: hagyják békén a TikTokot vagy tiltsák be?

Egyik válasz sem jó: a jó az lenne, hogy hagyják ugyan békén, de ne hagyják kémkedni, és használják ésszel, már amennyire ez emberi felhasználók esetében lehetséges.

Ez a harc, amit Trump elindított (és ami azért a felszín alatt már régóta zajlik) fogja meghatározni a következő évtizedeinket.

Mondom én, hogy szobra lesz ennek az embernek.

Minden autokrácia fővárosában.

Vagy ellenkező esetben nem lesznek autokráciák, de lesznek hatalmas gazdasági érdekszférák.

A fene tudja.

Utálok két rossz közül választani.

Szele Tamás