Forgókínpad

Forgókínpad

Szvasztikák és munkatársak

2020. november 02. - Szele Tamás

Hosszú elmélkedés következik, mindenféle kitérőkkel, akinek nincs rá ideje, inkább most hagyja abba: a horogkeresztről lesz szó, mindenféle irányból körüljárva, meg az Origóról, meg mivel én írom ezt a kis dolgozatot, Indiáról, Kínáról, sajtóról, szóval kanyargunk majd nem is keveset, rázni is fog a kocsi, és valahogy Ázsia ide vagy oda, nagyon magyar a történet.

szvasztikas_karkoto.jpg

Akkor vegyük az alaphírt, hogy tudjuk, miről beszélünk.

Tiltott önkényuralmi jelkép használata miatt feljelentést tesz az Origo újságírója ellen a Momentum. Szalma György a Pesti TV Küzdőtér című műsorában viselt horogkeresztes karkötőt – indokolta lépését az ellenzéki párt. A Momentum Facebook-bejegyzésében azt írja, hogy ma már alig lepődnek meg azon, hogy a kormánypárt csatolt részei egyre jobban hasonlítanak a nemzetiszocialista eszmék képviselőire.”

Megnéztem a felvételt, kétségtelen, hogy ott a két szvasztika – de mit mond erről az érintett maga? Mert audiatur et altera pars.

Gondolom, már mindenki látta, hogy a sajtó lehozta, hogy egy szvasztikás karkötőben ültem be a Pesti TV műsorába. Az igazság az, hogy ezt a karkötőt két éve kaptam Indiában, ez egy emlék arról az utazásról, amiről egyébként cikksorozatot is írtam. Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok náci, a karkötő nem hordozott semmiféle politikai üzenetet részemről. Nem állt szándékomban senkit provokálni. Ha bárkit megbántottam, ezúton bocsánatot kérek. Akikben még kérdések maradtak, azoknak szívesen válaszolok. Egyébként minden felelősség egyedül engem terhel!”

És mit mondok erre én?

Hát azt, hogy bizony Kelet-Ázsia tényleg tele van szvasztikával, India, Kína, Tibet, Japán, de előfordult már máshol is, például Mongóliában sem kéne sokat kutatni utána. Hol napszimbólum, hol szerencsét kívánnak vele, hol halhatatlanságot jelent, általában olyan országokban pozitív tartalmú, ahol legalább egy ideig a buddhizmus volt a többségi vallás. Az ógörögök is használták, sőt, mások is. Nálam nagyobb tekintély, Móra Ferenc írja ez ügyben (pedig nagyon utálta a fasizmust – de hát épp azért is írta):

Van egy szekrényre való elefántcsont-puskaportartónk is, amiket kuruc korinak szokás tartani, ezekbe is gyakran belekarcolászták a szerencsehozó és a rosszat távol tartó kampós keresztet. Kurucok-e, labancok-e, azt most már nemigen lehet megmondani róluk. Valószínű, hogy nemzetközi divat volt, amelyet a nem nagyon régi ősök a régebbi ősöktől örököltek, anélkül hogy az eredetét kutatták volna. Hogy a benne való hit mennyire nemzetközi babona volt, annak egy egzotikus bizonyságát is őrzi a múzeum. Néhány évvel ezelőtt egy ismeretlen jó emberem Peruból küldött valami indián szőttest, olyan stólaforma nyakbavetőt. Sok száz éves munka lehet, állítólag az inkák idejéből való. Mármost az a különös, hogy ebbe az indián nyakravalóba is horgas keresztek vannak beleszőve, mégpedig – kétfejű sasokkal. Lehet, hogy mind a két motívumot Pizarróék vitték be Európából. Szegény inkáknak ugyan nem vittek szerencsét a Hakenkreuzok, de ennek nyilván az volt az oka, hogy azokkal a különös madarakkal vegyeledtek össze. A kétfejű sasok mintha arra rendeltettek volna a világtörténelemben, hogy pusztulást jelentsenek, ahol fészket raknak.

Egyiptom is tisztelte a kétfejű sast, Asszíria is s ma már körülbelül eldöntött dolog, hogy a természetnek e csodája a Bibliában is szereplő hettiták találmánya volt, akiknek világbirodalmából csak néhány sziklába vésett rajz maradt. Ott van köztük a szvasztika is.”

Ebből is látható, Hitler csak ellopta ezt az ősi motívumot – még jelképnek sem nevezném – csak Európából nézvést rajta is maradt most már, mint szamáron a fül. Szóval, ha engem Indiába vagy Kínába vetne a sors (nem vetne: Indiába nem vágyok különösebben, Kínába meg nem engednének be, vagy ha igen, lehet, ott is marasztanának) és valakivel annyira összebarátkoznék, hogy az ilyen karkötővel ajándékozna meg a testvériség jeléül, megköszönném szépen, meghívnám valami finom ételre-italra és elmagyaráznám neki, én miért nem viselhetem ezt és a többi jó érzésű európai sem.

Hatmillió áldozat emlékét gyaláznám meg vele, tudom én, hogy az övék volt előbb, és csak ellopták tőlük, de ez nekünk mást jelent, nem viselhetek én ilyent még Ázsia földjén sem, Európában meg főként soha. El kéne ugyan magyaráznom neki, mi is az az antiszemitizmus, ugyanis Kelet-Ázsiában csak az iskolában tanulnak róla, az életben alig ismerik, nem is tudják értelmezni – de megértené. Ha hindutól kapnám, azt mondanám: rosszabb lenne ez nekem, mintha ő kéne Union Jack-es díszt viseljen egy életen át.

A hindu megértené, csak épp a művelt hindu tudja is, mi a horogkereszt Európának. Mármint onnét is tudja, hogy létezett hindu SS! Subhas Chandra Bose alapította nagy britellenes indulatában, Berlinben tanuló hindu diákokból, akikhez később az észak-afrikai, szingapúri harcokban fogságba esett, eredetileg brit oldalon harcoló hindu foglyok is csatlakoztak, már aki akart, persze. Ezt hívták hol Indiai Légiónak, hol Szabad India Légiónak, hol meg csak 950-es (hindu) ezrednek. Burmában a britek, a chindit alakulatok ellen harcoltak, Franciaországban az Ellenállás ellen, nem lett szép végük, annyi szent. Subhas Chandra Bose, aki az összeomláskor Szingapúrban volt, megpróbált repülőgéppel Mandzsúriába menekülni, hogy aztán Moszkvában éljen meg a britellenességből, de Tajvan fölött lelőtték a gépét, és belehalt a harmadfokú égési sérüléseibe. Más kérdés, hogy a Bose család már négy generáció óta megkerülhetetlen az indiai politikában, amint az is más kérdés, hogy az unokája most az Egyesült Államokban él, és történész, valamint tavalyig hindu nacionalista politikus volt, csak visszavonult a politikai élettől.

De mondom: a művelt hindu tudja, mi a horogkereszt egy európainak, és sosem erőltetné rá. A művelt európai is tudja, és sosem viselné, véletlenül sem. Mi vitte erre Szalma Györgyöt, mi nem – ennek kikövetkeztetését az olvasóra bízom. Európában ilyent nem teszünk.

Magyarországon meg még ráadásul tiltott önkényuralmi jelkép, és senki se mondja, hogy de ez izé, más, mert menten kiteszek egy ötágú csillagot, és ha valaki le akarja vétetni velem, azt mondom: pitagoreánus vagyok, ugyanis Püthagorasz tanítványai és hívei messze évezredekkel Lenin előtt már jelképükként használták. Itt és nálunk ez az, aminek látszik: Indiában, egy templomban persze, hogy lehet más, csak mi itt vagyunk.

Innentől viszont már látom előre a parttalan vitát, miszerint „de horogkereszt”, „de nem az, csak szvasztika,” „de mégis”, „de mégse”, és ebbe nem mennék bele. Fentebb a tények, ítéljen ki-ki maga.

Hanem egyvalami mégis szöget ütött a fejembe, ugyanis alapos ember vagyok. Mivel foglalkozik Szalma György az Origónál? Nem az érdekel, járt-e Indiában, mert járt és igazat mond: meg is írta. Az sem érdekel, dolgozott-e korábban a sajtóban, mert bizony dolgozott, csak a Mandineren 2019. május 30-ig 120 közlése van. Ezt mind hagyjuk. Az érdekel, most mivel foglalkozik?

Mert az inkriminált tévéműsor elején – megtekinthető most is, de engedelmükkel nem terjeszteném, kis kereséssel bárki rábukkanhat – a műsorvezető hölgy úgy mutatja be emberünket, hogy „Szalma György, az Origótól”, tehát beosztás nélkül. Azt nem mondja, hogy munkatárs, újságíró, rovatvezető, szerkesztő vagy micsoda. Azonban már az első kérdés azt tudakolja, lenne-é Origo nélküle. Szalma kissé pironkodik,aztán megvallja, előtte is volt, utána is lesz, nem az ő munkája formálja a lapot, nagy tisztesség neki, hogy ott dolgozhat. És a felirat azt mondja: „Szalma György, újságíró, Origo”.

Akkor munkatárs. Legalább munkatárs, lehet valamiféle rangban is. Lássuk, mikről írt és mennyit.

Hát, idén nem sokat, összesen tíz közlése volt tíz hónap alatt, csak remélni merem, hogy havi fixet kap, mert ha ezt honoráriummal fizetik, az akármilyen gavalléros is legyen, a meleg vízre sem elég. Írt ebben a tíz anyagban sportról, történelemről, számítástechnikáról, természetről, csak éppen úgy írt, amint az az Orgóba illik. De azért havi átlagban egy anyag – úgy, hogy júniustól októberig semmit sem közölt – kicsit kevés ahhoz hogy megfizessék.

Akkor lássuk az impresszumot, mi a beosztása, melyik rovatnál van? Vagy netán függetlenített főmunkatárs? Aki ilyen sokoldalú, lehet ám az is.

Jelentem, baj van.

Az impresszumban egyáltalán nem szerepel a neve.

Ilyen is van a sajtószakmában, ezt hívjuk külső munkatársnak, aki nem alkalmazott, csak szeret írni, és némi honoráriumért meg is teszi, bár másból él. Vagy ebből, de akkor igen szerényen, és mindent megtesz, hogy belső munkatárs lehessen, havi fizetésért. Mindenki így kezdi, én magam is egy-másfél évig írtam boldogult úrfikoromban honorért a Tolnai Népújságba a flekk alá belőtt jegyzeteket, aztán mégsem oda vettek fel. Hanem a Kurírhoz, de az már egy más történet. Szalma úrnak viszont komoly szakmai múltja van, amit nem részleteznék se pro, se kontra, olyan is van benne, amire büszke lehet, olyan is, amire semmiképp, de itt az a kérdés, most mit csinál?

Nem tudjuk, az impresszumban nem szerepel, de olyan azért nincs, hogy egy lap külsőst küldjön tévéstúdióba, a szerkesztőség képviseletében. Az nem fordulhat elő. Még szükséghelyzetben sem, hiszen a külsőst nem lehet elszámoltatni sem, ha valami rosszat mond, nem sokat veszít, kirúgni sem lehet, hiszen nem alkalmazott. Belső munkatárs kell legyen, de akkor miért nem szerepel az impresszumban?

Nem tudom, csak spekulálok. Van egy olyan gyanúm ugyanis, miszerint az Origóban nagyon sok a szignálatlan anyag, főleg a politikai rágalomhadjáratok idején. Ilyen volt például a Donáth Annát rágalmazó írás is, amiből per lett, érdekes eredménnyel. A nyomozás során behívták ugyanis tanúnak Gábor Lászlót, az Origo főszerkesztőjét, aki azt vallotta:

Nem tudja, ki írta a lapjába a cikket, ki szerkesztette azt, és azt sem tudta megmondani, hogy ki döntött a közléséről, ahogy egyébként az olvasói levél szerzőjét sem tudta megnevezni, ami alapján megvádolták Donáth Annát.” (Média1)

És nem egy ilyen írás van náluk, hanem rengeteg. Nem állítom, csak merengek rajta: ha nekem ilyeneket kéne közölnöm, mert mondjuk kormánylap főszerkesztője volnék (nem volnék), annak a munkatársnak a nevét, aki névtelenül elköveti őket, én sem tenném ki az impresszumba, mert az ő munkájára van a legnagyobb szükség jelen környülállások mellett, őt kell leginkább védeni.

De ez csak spekuláció, vagy igazam van, vagy nincs, nem állítom én ezt.

Ez a nem bizonyos.

Ez csak spekuláció.

A bizonyos ellenben az, hogy jelentsen akármit is Keleten, európai ember szvasztikát nem visel sem Ázsiában, sem Európában, sem otthon, négy fal között, sem karneválon, sem nyilvános tévészereplésen. Azzal csak illusztrálni szabad, és csak egyes, indokolt esetekben.

Ez viszont bizonyos.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása