Forgókínpad

Forgókínpad

Amerikai libikóka

2020. november 04. - Szele Tamás

Jelen pillanatban több eséllyel lehetne megmondani a nyertes lottószámokat, mint azt, ki lesz az Amerikai Egyesült Államok elnöke, és ez nagyon nagy baj az egész világ számára. Ezekben a percekben még semmi sem bizonyos, csak az, hogy a verseny példátlanul szoros lesz, és bárki is győzzön, az eredményt a vesztes meg fogja támadni a Legfelsőbb Bíróságon.

valasztasi_terkep.jpg

Sőt, esetleg saját magát is megtámadja, mint majd be fogom mutatni.

A pillanatnyi állás – mely biztosan változik, mire ez az írás megjelenik – azt mutatja, hogy Bidennek 238 elektora van, míg Trumpnak 213, de ez még semmit sem jelent, ugyanis Wisconsinban és Michiganben belassult a választási rendszer és csak dél körül várható eredmény, Pennsylvaniában pedig például csak három nap múlva, ugyanis ott akkor jár le a levélszavazatok beküldésének a határideje. Ráadásul az arányok is állandóan változnak: hajnalban a CNN 215:171-es arányt jelzett Biden javára, míg ezzel majdnem egy időben a Fox News 237:213-at (ez utóbbi áll közelebb a hivatalos számításokhoz). Mikor én magyar idő szerint éjfél után elaludtam, Texas még demokrata volt, mire felébredtem, átbillent a mérleg és republikánus lett, szóval még a realitásokban is minden elképzelhető, hát még az elnökjelöltek fejében...

Ugyanis természetesen már valamilyen formában mindkét elnökjelölt bejelentette a győzelmét, bár Biden nem egészen azt mondta Delaware-ban, hogy győzött, csak annyit, hogy

Tudtuk, hogy sokáig fog tartani. De jók vagyunk azzal, ahol most állunk. Meg tudjuk nyerni.”

Sőt, azt is közölte Twitteren, hogy nem dolga sem neki, sem ellenfelének eredményt hirdetni: az a választókon áll. Sportszerű játékos.

Ezzel szemben Trump olyan abszurd jelenetet adott elő, hogy a Monty Python sírva könyörög a megfilmesítés jogáért. Először is közölte, miszerint győzött és kész. Igen ám, de olyan államokra vonatkozóan is bejelentette a győzelmét, ahol még nincs eredmény – ilyen például Georgia – sőt olyanra is (Pennsylvaniára) ahol, mint említettem, csak három nap múlva lehet egyáltalán eredményről beszélni! Ha ez nem volna elég, ezek után arról kezdett beszélni, hogy

mindenhol győzelemre álltak, amikor hirtelen lefújták az egészet”

bár senki sem érti, mire gondolt, ugyanis nem fújtak le semmit. A megszólalására azzal tette fel a koronát, hogy azt mondta:

hatalmas csalás történik éppen az amerikai emberekkel szemben, és ezért Legfelsőbb Bírósághoz fordulnak, hogy ott támadják meg a választás eredményét”

ami megint érthetetlen, ugyanis ha ő nyert, akkor a hatalmas csalást csakis ő követhette el, és igazán szép tőle, hogy saját maga ellen a Legfelsőbb Bírósághoz fordul. Bárki más beszélne ilyeneket, azonnal az ápolókért küldenének, ebben az esetben ez elmaradt, bár Mike Pence megpróbálta menteni a helyzetet azzal, hogy közölte: azért még folyik a szavazatszámlálás.

Ráadásul nem csak Pennsylvaniában kell még három napot várni a végleges eredményre a levélszavazatok miatt, hanem Michiganben és Wisconsinban is. Szóval, jelenleg egy biztos: az, hogy minden bizonytalan.

De hogyan lehetséges ez? Az Egyesült Államok nem demokrácia? Hej, dehogynem... épp azért lehetséges. Demokrácia, de olyan különleges választási rendszere van, hogy azt megérteni külön mesterség. A magyar rendszer sem tökéletes, annak is vannak problémái, de az amerikai elektorális szisztéma még a 18. századból maradt ránk. Nem szokott gond lenni vele, ha nem szoros az eredmény – de most az.

Szóval, amikor az a tizenhárom gyarmat kikiáltotta majd kivívta a függetlenségét, az Alapító Atyák már az államszervezés idején találkoztak a távolság és hírközlés problémájával. Ne feledjük: az 1780-as években vagyunk, a leggyorsabb közlekedési eszköz a ló, a legsebesebb hírközlési eszköz a lovas futár vagy a postagalamb. Az világos volt, hogy ilyen körülmények között, egy akkori szempontok szerint hatalmas területen szétszórva rémálom lesz választásokat tartani: mire beérkeznek a szavazatok és megszámlálják őket, tán lehet is kezdeni a következő kampányt. De az Alapító Atyák okos emberek voltak, és azt mondták: jobb lesz, ha minden állam küld néhány embert az elektori kollégiumba, ők majd megválasztják az elnököt, aztán ha nem tetszik a voksuk az otthoni választóknak, a polgárok elrendezik velük, mikor hazamennek. Bonyolítja a helyzetet, hogy az államok népessége már akkor sem volt egyenletesen eloszló, tehát sem elektorból, sem szenátorból, sem képviselőből nem küldenek ugyanannyit államonként, hanem aszerint többet vagy kevesebbet, ahányan az illető államban élnek.

A dolog ennél is bonyolultabb, ugyanis 1804-ig a legtöbb elektori szavazatot kapó jelölt lett az elnök, a második helyezett az alelnök, ami olyan kellemes kis helyzeteket szült, hogy az elnöknek négy éven keresztül a legnagyobb korábbi ellenfelével kellett együtt dolgoznia, és ez lássuk be: nagy türelmet, erős jellemet kívánt volna. 1804-ben módosították az Alkotmányt, és azóta az elnök jelöli ki a saját alelnökét.

Mármost elég kacifántos rendszer volt ez még a tizenhárom tagállam és a postakocsik idejében is, azóta meg kicsit megnőtt az Egyesült Államok és az információs csatornák is sokat fejlődtek, de maga a szisztéma lényegében véve csak annyit változott, hogy a népesség- és területnövekedés miatt a kompenzációkkal együtt jelenleg 538 tagja van az elektori kollégiumnak, tehát egy elnökjelölt győzelméhez legalább 270 szavazatra van szükség. Ezekből van pillanatnyilag Bidennek 238, Trumpnak 213. (Azóta más az arány)

A józan ész szerint Biden volna az esélyesebb, de mivel hét állam és egy körzet eredménye még egyáltalán és körülbelül sem ismert – egy darabig nem is lesz az – bármi megeshet. Csak az én praxisomban két alkalommal is előfordult, hogy egy-egy voksolás az utolsó pillanatban hozott minden várakozással ellentétes eredményt, igaz, egyik sem Amerikában zajlott: az első a 2002-es magyar országgyűlési választás volt, amikor kora este még azt mutatta minden statisztika, hogy győzött a Fidesz, a kollégák leadták a hírt, hazamentek vacsorázni és reggelre kiderült, hogy nem a Fidesz győzött... azóta minden szerkesztőnek kőbe vésett törvénye, hogy exit poll alapján nem közlünk választási eredményt. De ilyen volt a Brexit-népszavazás is, amikor késő este még az Unió-pártiak vezettek két százalékkal, lefeküdtünk aludni, és reggelre elveszítették a referendumot. Szóval: akkor lesz vége a versenynek, amikor vége lesz, egy perccel sem előbb.

Lehet, hogy még akkor sem.

Más alkalmakkor könnyű megmondani, melyik jelölt győzött, hiszen ennél jóval nagyobb szokott lenni a különbség, de most kivételes a helyzet.

Ráadásul ez az egész számvetés csak akkor érvényes, ha mindenki becsületesen játszik, betartja a szabályokat, és ez távolról sem garantált. Trump most meg van zavarodva, azért beszél összevissza, nehezen bírja a feszültséget és hát általában sem hideg fejéről, éles elméjéről, visszafogott modoráról híres: de a csalás emlegetése arra utal, hogy vereség esetén elő fogja rántani a zakója ujjából az ott rejtegetett ötödik ászt, vagyis a levélszavazatok érvényességének kétségbe vonását. Márpedig ilyenkor, világjárvány idején érthető, ha sokan inkább postai úton kívántak szavazni.

Pár perccel ezelőtt úgy tűnik, változott a helyzet, Biden veszített valamennyit az előnyéből, de még mindig vezet. Most már végképp kiszámíthatatlan, mi fog történni. Azonban tartsuk szem előtt, hogy a világ egyik vezető hatalmáról van szó, tehát a globális helyzeten rontana sokat, hogyha hetekig vagy hónapokig nem lehetne Washingtonban kormányzati munkát végezni – ez persze Trumpot nem érdekli, hiszen ő eddig sem végzett ilyesminek nevezhető tevékenységet.

Egyet azért szögezzünk le: a kialakult állapotok egészen egyszerűen méltatlanok az Alapító Atyák szelleméhez, és ha közepes erejű földmozgásokat észlelnek a virginiai Mount Vernon térségében, azt George Washington okozza, amint forog a sírjában.

Az eddigi eredmény a mi európai szempontunkból a lehető legrosszabb, ami csak bekövetkezhetett: elhúzódó hercehurca várható és az Egyesült Államok mozgásképtelensége a nemzetközi diplomácia porondján, legalábbis egy rövid ideig.

Ennek ki kell várni a végét, és ha kivártuk, még akkor sem biztos, hogy vége lesz...

Isten óvja Amerikát, God bless America!

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása