Nos, megtörtént, előttünk a végeredmény: Biden az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Nehéz pillanatban lett vezető, hiszen első feladata a világjárvány elleni küzdelem lesz, és ez nem politikai természetű munka: de már készül rá. Persze most még elég nagy a felfordulás, azonban minden arra utal, hogy új idők jönnek Washingtonban.

Egyedül Donald Trump nem utal erre. Görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy ő nyert, mindenhol megtámadták a hívei az eredményt, ahol szoros volt a verseny, és elég sok helyen volt szoros... De mielőtt erre kitérnénk, lássuk, mit mondott Biden győzelmi beszédében?

„Adjunk esélyt egymásnak. Ideje, hogy magunk mögött hagyjuk a durva retorikát, hallgassuk meg egymást újra. Ne az ellenségeinkként kezeljük az ellenfeleinket. Nem az ellenségeink, hanem amerikaiak. Ideje a sebek begyógyításának, a szisztematikus rasszizmus felszámolásának. Az első feladat a világjárvány kezelése lesz.

A demokratáknak és a republikánusoknak véget kell vetniük egymás démonizálásának, és együtt kell működniük, függetlenül az emberek etnikumától, vallásától vagy identitásától. Helyre kell állítani Amerika lelkét. Az egész világ Amerikára figyel most, és vezetni fogjuk a világot, nem csak a hatalom példájával, hanem a példa hatalmával.”

Tiszteletreméltó gondolatok, meg kell hagyni, és nem kétlem, hogy Biden elnök őszintén is gondolja, amit mond. Tényleg ideje már véget vetni a négy éve tartó karneválnak, amivé az amerikai politika változott, ideje a konzekvens, kiszámítható diplomáciának, a világos és pontos célok kitűzésének, ahelyett hogy pillanatnyi szeszélyek sodornák a világot örvényről örvényre. Újra hozzá kell majd szoknunk ahhoz a régi állapothoz, melyben Amerika tudta, mit akar – mert Trump elnöksége idején ez nem így volt.

Elég csak a botrányos szingapúri csúcstalálkozót felidéznünk: az Egyesült Államok Elnöke elment leszámolni egy komoly fenyegetéssel és ehhez képest nem leszámolt, hanem majdnem összecsókolózott vele. Mondjuk az egy igen jó kérdés, mihez kezd majd az új helyzetben Kim Dzsongun, vagy inkább ővele mihez kezdenek majd. Ahogy a Kína- és Európa-politika sorsa is nyitott még, én óvatos derűlátással mindkét téren enyhülésre, tárgyalásra, a védővámok lazítására számítok. Mármint most, aszerint, amit jelenleg tudunk.

De első a járvány, azon kell túljutni. És lehet, hogy még a második sem a diplomáciai rendcsinálás lesz: ugyanis ott van Trump és nem adja meg magát. Érthetetlen ez a hisztérikus ragaszkodás a hatalomhoz, hiszen egyértelmű a veresége, ilyenkor okos ember elegánsan igyekszik távozni, veszi a kalapját és hazamegy. Trump nem megy haza. Egyszerűen nem hajlandó elismerni a helyzetet, a szavazatok újraszámlálását követeli, megszállottan tweetel, hadakozik a valósággal. Ha ismerős nekünk valahonnan ez a magatartás, az nem csoda: Trump most a 2002-es Orbán Viktor szerepét játssza. (Hogy ezzel szemben a 2020-as Orbán Viktor meg milyen szerepet játszik, arról is szót ejtünk majd). Trump most totális politikai háborúra készül, melyben minden eszköz megengedett és használatos is – csak azt nem tudom, hogyan mondják angolul azt, hogy „polgári kör”? A legjobb az volna, ha sehogyan sem mondanák.

A választási eredmények jogi úton történő megtámadása sok eredménnyel nem fog járni. Akkor adna esélyt a győzelemre, ha minimális lenne a két jelölt elektorainak száma között a különbség. Ez így volt még tegnapelőtt is, csakhogy azóta megérkeztek a levélszavazatok eredményei is, és jelenleg Trumpnak 214 elektora van, Bidennek 279. Ekkora különbséget nem lehet ledolgozni a bíróságokon.

Történt választási csalás?

Biztosan mondhatjuk: nem történt. És nem azért állítom ezt ilyen határozottan, mert történetesen az eredményt rokonszenvesnek találom, hanem azért, mert képtelenség lett volna kivitelezni. Minden államban kicsit eltérnek a választás szabályai, minden államban másképp kellett volna megszervezni, hatalmas apparátust mozgatva, és egy ekkora svindlit, amiről rengetegen tudnak, nem lehetett volna eltitkolni. Ha valaki „meglepőnek” találja a demokrata áttörést a szavazatszámlálás végén, annak elmagyarázom, mi okozta.

Biden és Harris a kampányukat nem ideologizálták túl, abban bíztak, hogy Amerikának elege ven Trump hóbortjaiból, tehát nem ígértek sokat, szinte csak annyit, hogy vége lesz a bolondokházának, javítani fognak a gazdaságon és többet foglalkoznak majd a környezetvédelemmel, valamint a kisebbségek problémáival, ha győznek. Egyetlen sarkalatos tételük volt, amit hangsúlyosan a választók figyelmébe ajánlottak: ez a levélszavazás. Ami nagyon nem új fogalom az Egyesült Államokban, mindig is volt rá lehetőség. Most pedig, mikor dühöng a világjárvány és csak Texasban már több, mint egymillió fertőzött van, világszerte majdnem ötvenmillió, a szavazóhelyiségek ideális terepei a vírus terjedésének: sok ember jön-megy folyamatosan, mindenki összetapogatja az írószereket... ezért kérték a demokrata jelöltek a szavazóikat, hogy inkább levélben voksoljanak, otthonról.

A mostani demokrata áttörés tehát annak köszönhető, hogy a szavazófülkék eredményei szinte azonnal rendelkezésre álltak, de a levélszavazatok megszámlálása némi időbe telt. Nem is volt érdeme a végeredmény ismerete nélkül Trumpnak meghirdetni a győzelmét, mégis megtette, több alkalommal is – ez nem volt több kommunikációs trükknél, abban bízik, hogy ha többször is hallották tőle ezt a polgárok, és utána mégis más eredmény születik, inkább hiszik majd el, ha választási csalást kiált. De kiáltott már a kampány alatt is, jó előre, mikor megtudta, hogy a demokraták levélszavazásra szólítják fel a híveiket: még be is akarta tiltatni ezt a módszert, csak nem sikerült, olyan komoly hagyományai vannak.

Azt nem lehet előre megmondani, önként fogja-e elhagyni a Fehér Házat, vagy be kell mennie érte két rendőrnek, esetleg hívják az ápolókat, de az biztos, hogy ennél a mostani görcsös hisztériánál kevés dolog lehetne ártalmasabb az Egyesült Államok számára. Ugyanis hiába győzött Biden, ez a gőzelem nem elsöprő. Sok híve van Trumpnak, még ha most nem is ők voltak többségben. Illetve... inkább úgy mondanám, hogy sokan vannak, akik nem kedvelik a demokratákat. Ha most úgy kettészakad az a hatalmas és erős ország, ahogy 2002-ben minálunk történt, ha olyan utcai jelenetekre kerül sor, mint 2006-ben Budapesten, akkor a következmények kiszámíthatatlanok lesznek. Attól talán nem tartanék, hogy új amerikai polgárháború törne ki, elég keserűek voltak az első tanulságai is, Fort Sumtertől Appomattoxig, annak sem sok értelme volt, az amerikaiak nem szokták megismételni ugyanazt a tévedést. Inkább elkövetnek egy másikat. Viszont az amerikai társadalom nincs felkészülve – igazából egyik társadalom sincs – arra a mindennapokat átható megosztottságra, gyűlölködésre, amit mi 2002-ben ismertünk meg és ami azóta is szorongat minket.

Ezért is akar békülni Biden, ezért mondta, hogy nem „vörös és kék” államokat lát, hanem egyesülteket: csak hát ha az ellenfele háborúzni akar, az ellen a legnagyobb békeszeretet és megbocsátás sem használ, azt is a gyengeség jelének tekintik és megsütik a békegalambot. Szóval: hiába gyengébb Trump, mégis ő tud ártani Bidennek és nem fordítva áll a helyzet.

Mindez annak köszönhető, hogy az Alapító Atyák becsületes úriemberek voltak, és fel sem tételezték az Alkotmányban, hogy az elnök nem lesz hajlandó elfogadni a választás eredményét, nem adja át a helyét, nem a szabályok szerint fog játszani. Ezzel nem foglalkoztak, és ezért nem tudja senki, hogy most mi lesz. Abszurd, de jelenleg Trump Orbán Viktor legjobb amerikai tanítványa.

Orbán Viktor – és a hozzá hasonló populista vezetők többsége – pedig még most sem gratulált Bidennek, ők megmaradtak Trump párhuzamos világában, ahol Donald győzött, és ez világpolitikai válságot is okozhat: mi van, ha Putyin vagy Hszi Csin-ping sem ismeri el Biden győzelmét? Két Amerikai Egyesült Államok lesz, az egyik a valóságban, a másik a populista rendszerek vezetőinek a fejében? És a világ egyik fele ezzel áll szóba, a másik amazzal? Obstrukciója ez az amerikai választásoknak, mégpedig kívülről, és sajnos élen járunk benne.

A magyar kormánysajtó címeiből kitűnik, mi kezd lenni Budapest hivatalos véleménye:

„Donald Trump: Joe Biden hamisan mutatja magát győztesnek” (Origo)

„Választások utáni szavazatokkal csalhattak a demokraták” (Origo)

„A bíróságok még nem döntöttek, de már ünneplik a győztest” (888)

„Egy szoftverhiba miatt kaphatták meg a Demokraták a Trumpnak szánt szavazatokat” (888)

„Záporoznak a gratulációk Bidennek, de elképzelhető, hogy változik az eredmény” (888)

és végül a legszebb:

„Trump nyerte az elnökválasztást, Bidenék a szavazatszámlálást” (Pesti Srácok)

Valóság- és tényelhárításban mindig nagyok voltunk, bár mivel kormányszintű állásfoglalás egyelőre nem hangzott el, könnyen meglehet, hogy ez a felfordulás még a kampány utóhatása. A magyar kormánysajtó ugyanis tökéletesen értelmetlenül bár, de végig Trump mellett kampányolt: nyilván azért, mert Orbán Viktornak sokkal jobban megfelelne Trump emotív, érzelmi alapú, lényegében véve Magyarországtól távol maradó külpolitikája, mint a tudatosabb, programszerűbb, alapelvekhez visszatérő bideni diplomácia. Az megint más kérdés, hogy a magyar médiában semmi haszna nem volt ennek a propagandahadjáratnak, hiszen nem mi választjuk az amerikai elnököt, maximum a kisegér szerepét játszhatjuk el, aki az elefánt hátán ülve felkiált, ha a fahídhoz érnek: „Milyen remekül dübörgünk!”

Az elefént dübörög, egérke, te csak lógsz a hátán... szóval, ha reálpolitikusok volnánk, már tegnap este gratuláltunk volna Bidennek a győzelemhez, nem mondom, hogy ma már késő, de tegnap jobb lett volna.

(Frissítés: azóta befutott Orbán Viktor gratulációja is Bidenhez. Érdekes idők járnak...)

Hogy mi lesz Amerikával, azt senki sem tudja most megmondani. Elképzelhető, hogy az elégedetlen republikánusok belátják: széllel szemben nem lehet, és még ez lenne a legjobb forgatókönyv. De az is elképzelhető, hogy olyan – csak ellenkező előjelű – zavargásokba torkollik a válság, mint tavasszal a BLM-mozgalom idején. Sőt: a mindenféle mozgalmak hívei csatlakoznak a különböző elnökök híveihez, aktivizálják magukat az „autonóm polgárok”, a fegyveres milíciák, a Boogaloo, egyáltalán, mindenki és ha polgárháború talán nem is tör ki (azt a fegyveres erők megakadályoznák), de olyan káoszba fullad az Egyesült Államok, amiből évekbe, ha ugyan nem évtizedekbe telik majd kikecmeregni.

Mindez elkerülhető volna egyetlen lépéssel.

Azzal, ha Donald Trump fogná a kalapját, kiballagna a Fehér Házból és vissza sem nézne.

Nem fogja megtenni, sajnos.

Ő most inkább Elektor Kalandort játszik.

Szele Tamás