Aki a tegnapi romániai választások eredménye alapján képes és hajlandó megmondani, milyen kormány alakul majd, az vagy őrült, vagy hazudik és semmi esetre se vásároljanak tőle használt autót. Jelenleg az a helyzet, hogy az alacsony részvételi arány miatt kialakult, nagyon kiegyensúlyozott arányok gyakorlatilag mindenre és bármire lehetőséget adnak.
Ez Kelet-Európában nem a legjobbakat szokta jelenteni, ugyanis mifelénk az a helyzet már nagyon hosszú ideje, hogy ha több alternatíva elképzelhető valamilyen esetben, azok közül mindig a legrosszabb következik be. Egyelőre azonban lássuk a pontos számokat a Maszol.ro nyomán.
A képviselőházi jelöltlistákra leadott szavazatok aránya 95 százalékos feldolgozottságnál:
PSD – 29,80 százalék
PNL – 25,11 százalék
USR–PLUS – 14,50 százalék
AUR – 8,70 százalék
RMDSZ – 6,00 százalék
PMP – 4,60 százalék
Pro Románia – 4,10 százalék
A szenátusi jelöltlistákra leadott szavazatok 95 százalékos feldolgozottságnál:
PSD – 30,20 százalék
PNL – 25,50 százalék
USR–PLUS – 15,50 százalék
AUR – 8,80 százalék
RMDSZ – 6,20 százalék
Pro Románia – 4,20 százalék
PMP – 4,80 százalék
Mindemellé érdemes megjegyeznünk, hogy a választás a román történelem a legalacsonyabb részvételi arányát mutatja: a jogosultaknak mindössze 31,84 százaléka szavazott, vagyis 5,7 millió választó. Jegyezzük meg ezeket a számokat, később fontosak lesznek.
Persze akadtak kiemelkedően lelkes választókörzetek, például Vâlcea megyében esett meg, hogy a Roșiile községhez tartozó Pertești faluban kialakított 356-os számú szavazókörzetben a részvételi arány 17 órakor 116,27 százalék volt. A szavazókörzet nyilvántartásában 43 választópolgár szerepelt, ám délutánig már 50 személy voksolt. Közülük 19 lakhelye alapján szavazott az adott körzetben, 31 fő pedig pótlistán. De a korábbi, önkormányzati választásokon az is megesett volt, hogy Deveselu faluban egyenesen egy halottat választottak meg polgármesternek, igaz, az ő döntései azóta sem keltenek ellenérzéseket senkiben, tehát valószínűleg marad a helyén, tekintet nélkül egészségi állapotára. Szóval, voltak anomáliák, de az lett volna a csoda, ha nincsenek.
Tekintve a fenti számokat, arányokat, elmondhatjuk, hogy most a jövendő román kormány összetétele a koalíciós tárgyalásoktól függ, melyeknek azonban sok minden határt szab, egyes pártok deklaráltan nem hajlandóak egymással tárgyalni, mások meg – például az AUR és az RMDSZ – egyenesen elképzelhetetlenek ugyanazon kabinet kebelén belül.
A magyarországi sajtó meglehetősen rosszul reagál a kialakult eredményre, kevés kivételtől eltekintve, aminek több oka is van. Nincs értelme az olyan címeknek, politikai oldaltól függetlenül, mint például:
„A liberálisok és a nacionalisták tarolnak a külföldön élő románok között”
vagy
„Magyar siker a romániai parlamenti választásokon”
mert a nacionalisták ugyan a mi magyarországi fogalmaink szerint is nacionalisták, csak a „liberális” szó jelent mást Romániában, mint Magyarországon, ahogy a „szociáldemokrata” sem azt jelenti, amit nálunk. Még pontosabban kell fogalmaznom: a politikai alapfogalmak majdnem mindenhol mást jelentenek, mint Magyarországon. Esetünkben például román nacionalizmusért egyik élmezőnyben végzett párt sem megy a szomszédba, bár markánsan ilyennek (és bizony magyarellenesnek, sőt minden kisebbséggel szemben állónak) csak a „B” ligában, tehát nem az élmezőnyben játszó AUR nevezhető, a többi politikai tényezőnél enyhébb ez a vonal, ám mindegyiküknél jelen van. Tehát a saját nézőpontunk eltorzulásának a saját, magyarországi belpolitikánk az oka.
Másik probléma a romániai kisebbségek magyarországi kategorizálásakor, hogy a honi politikai oldalak egyike bagatellizálná a létszámukat, másika eltúlozza: nem, szó sincs arról hogy itt vagy ott, teszem azt Nagyváradon „mindenki magyar” lenne, de arról sincs szó, hogy „alig él ott magyar”. Egészen pontosan meg lehet mondani, hány emberről beszélünk, mindenki megtalálhatná Románia nemzetiségi arányait a világhálón, ha jobban érdekelnék a tények a saját (erre vagy arra elfogult) véleményénél. Íme a 2011. október 20-i népszámlálás adatai:
Románok 16 869 816 – 88,6%
Magyarok 1 237 746 – 6,5%
Cigányok 619 007 – 3,2%
Ukránok 51 703 – 0,3%
Németek 36 884 – 0,2%
Törökök 28 226 – 0,1%
Lipovánok 23 864 – 0,1%
Tatárok 20 464 – 0,1%
Egyéb 96 040 – 0,5%
Nem nyilatkozott 59 186 – 0,3%
Összesen 19 042 936 – 100,0%
Láthatjuk, hogy a nemzetiségi arány jó alaposan felette van a tíz százaléknak, tehát az „egységes nemzetállam” még elvnek is problémás lenne, jóllehet sokan hangsúlyozzák a fontosságát és szó nem lehet olyan arányokról, mint Magyarországon: Romániában kisebbségek nélkül elképzelhetetlen volna a parlamenti politika, ráadásul 1,2 millió ember azért elég sok ember. (nyugalom: ennek az 1,2 milliónak talán, ha 15%-a kettős állampolgár, mielőtt újabb tévedés lehetősége merül fel).
Miért fontos ez?
Azért, mert a most kialakult helyzetben az első vonalbéli pártok – a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok – egymással soha nem alkotnának koalíciót, tehát kormánytöbbséget csak az alattuk végzett pártokkal kötött szövetségben érhet el valamelyikük. Hogy Iohannis elnök meg ráadásul sosem adna megbízást kormányalakításra egy szociáldemokratának, az is közismert tény, hívják az illetőt bár akárhogyan is: ellenben egy PNL – USR szövetség még egy külső párttal szövetségben kormányképes lehetne. Talán. Vagy ki tudja. Igen ám, a PSD is köthet koalíciót, csakhogy itt van a fent említett antagonisztikus ellentét: ahol lesz AUR, ott nem lehet RMDSZ és fordítva.
Mit tudunk az AUR-ról? Már azon kívül, hogy a neve románul aranyat jelent (voltaképpen egy rövidítés).
Ezt a pártot Londonban alapították, elvileg a világszerte élő román diaszpóra képviselete céljából, gyakorlatilag, ha engem kérdeznek, azért, hogy destabilizálják a romániai társadalmat, amiben az utóbbi évek folyamán a régi, borzalmas időkhöz képest jóval kisebb mértékben jelent meg a nemzetiségek közötti konfliktus és talán egyedül Moldovával kapcsolatban élt egy területi revíziós igény. A Nagy Románia Párt 2008-ban kiesett a parlamentből, a Noua Dreaptă (Új Jobboldal) nevű neonácoid szervezet sem lett jelentős, Bogdan Diaconu (akinek néhány Orbán Viktort kritizáló sorát egy időben teljesen értelmetlenül ünnepelgették páran Budapesten, ugyanis nem olvasták el a többi sorát, melyből kiderült volna, hogy olyan emberrel van dolguk, aki a Vasgárda nézeteit vallja) is lekerült a politikai színpadról, az ő helyükre nyomult be az AUR, bár mondjuk tömegigény nem lenne pont a kisebbség-ellenességre arrafelé – vagy legalábbis nem ekkora.
Amekkora mégis akad, azt pont kielégítette a pártalapító George Nicolae Simion és harcostársa, a kisebbség-ellenességét már korábban feljelentések és provokációk tömegével bizonyító Dan Tănase dicstelen szerepvállalása az úzvölgyi katonatemető körül zajló demonstrációkban. A másik fontos pillér, amin az AUR politikája nyugszik, a területi revízió igénye Moldova kapcsán, az ortodox egyház tisztelete és, ami nagyon érdekes (valamint kulcsszerepet játszhatott a mostani eredmény megszületésében) a vírus- és járványtagadás.
A revízió kérdése szent tehén, azzal kapcsolatban nem is lehet, nem is értelmes mondani bármit: ez valóban érzelmi ügy. Az ortodox egyház már sokkal fontosabb. Az Románia területén állam az államban, bár időnként az az érzése a nem ortodox megfigyelőnek, hogy maga az állam a része az egyháznak és nem az egyház működik az állam területén. Márpedig a mostani világjárványra nagyon rosszul reagált az ortodox klérus, ugyanis a járványügyi intézkedések miatt igen sok egyházi nagyrendezvény megtartását tiltották be, ami nem csak lelki, de, fogalmazzunk úgy, anyagi károkat is okozott nekik, habár amúgy sem nyomorognak. Illetve, ezek jó részét titokban mégis megtartják, olyan elvek mentén, miszerint „a vírus a templomban nem képes fertőzni”, vagy „aki COVID-ban hal meg, úgyis az Úrhoz kerül”. Elemi érdekük a járványtagadás, így a kényszerintézkedéseket bevezető kormánnyal vagy az európai, tudományos elveket elfogadó ellenzéki pártokkal szemben természetes szövetségesük az AUR.
És itt jön a világjárvány kulcsszerepe. Mint írásom elején jeleztem, a román történelem legalacsonyabb részvételi arányát láthattuk a tegnapi választáson. Nagyon sok hang kérte, hogy kivételesen halasszák el őket (a józan ész is ezt diktálta volna), egy olyan időszakra, mikor alábbhagy a ragály tombolása. Nem halasztották. Így – elnagyolva – meg az történt, hogy aki szerint van járvány, az kétszer is meggondolta, menjen-e voksolni, mert ebben benne volt a megfertőződés lehetősége, akik pedig elhitték, hogy nincs járvány – és most mindegy, hogy a pópának, az AUR-os politikusnak vagy csak szimplán az interneten terjedő hazugságoknak hittek – azok viszont mind egy szálig szavaztak. Hogy hányan kapták el közben a betegséget, azt heteken belül megtudjuk, de a szavazatuk érvényes.
Ez lehet tehát az AUR sikerének valódi titka: a járványtagadás, vírustagadás. Amiből, lám, már most politikai tényező lett.
Úgy gondolom, a magyarországi politikai élet szereplői sem hagyhatják figyelmen kívül az álhírek és összeesküvés-elméletek szerepét 2022-ben, ugyanis habár addigra reméljük, járvány már nem lesz, karantén meg főleg nem, de álhír és konteó akkor is lesz, legfeljebb másféle.
Hogy addig mi lesz?
Romániában jelen pillanatban képtelenség megmondani, valakik majd kormánykoalícióra lépnek másvalakikkel, és csak imádkozhatunk, hogy ennek ne legyen része az AUR. A legsötétebb napokat hoznák vissza, ha tehetnék.
Ne legyen így.
Szele Tamás
