Azért ez kezd kissé fárasztóvá válni. Értem én, hogy hazudni csak kitartóan szabad, de örökösen mégsem lehet: azt hittem, káprázik a szemem, mikor belenéztem a ma reggel megjelenő Pesti Srácokba. Ezek az emberek komolyan azt hiszik, hogy képesek visszalapátolni a lóba a citromot? Hiszen az általuk reklamált Donáth-ügy már tavaly szeptemberben eldőlt.
Akkor menjünk szépen, sorban, tisztelt bíróság, mert különben sosem lesz ebből ítélet. És sosem élvezhetjük ki a maga teljességében a KESMA aljasságát, pedig kár lenne kihagyni, mert ritka szép darab. Tehát, azt írja ma a Pesti Srácok és nyomában a duk-dukként lihegő teljes kormánymédia, miszerint:
„Nagyon rövid időn belül befejezik az emberi méltóságot sértő szeméremsértéssel és aljas indokból elkövetett könnyű testi sértéssel gyanúsított Donáth László elleni nyomozást, így hamarosan vádat emelhetnek a volt szocialista politikus ellen – tudta meg a PestiSrácok.hu. Donáth Anna édesapja a botrány kirobbanása után rögtön azzal védekezett, hogy politikai lejáratókampány áldozata, noha az ügyben még pszichológus szakértőt is kirendeltek, aki meghallgatta a sértettet. Az elkészült szakvélemény pedig az ügyészség álláspontja szerint a volt MSZP-s politikussal szembeni megalapozott gyanút erősíti.”
Mármost az átlagolvasó arra lehet, hogy emlékszik, miszerint tavaly szeptemberben Donáth Lászlónak volt egy kabátlopási, bocsánat, szexuális zaklatási ügye, de arra már majdnem biztos, hogy nem, mi véget ért az a történet, mert csak ketten írtunk róla: a HVG meg én. Jó, de egyelőre még lássuk, mit mondott a Főügyészség a Pesti Srácoknak?
„A nyomozás még a nyomozó hatóság (BRFK) előtt van folyamatban. Az ügyészség álláspontja szerint a nyomozás rendőrségi része befejezhető, az érdemi ügyészi döntést az iratok ismertetését és az ügyiratok ügyészségnek történő megküldését követően lehet majd meghozni.”
Hát ez már korrektebb szöveg, szó nincs benne például vádemelésről. Ügyészi döntésről van szó, és speciel tudható, hogy ez a döntés nem az lesz, miszerint ebben a képtelen, rágalmazó ügyben egyáltalán lehetséges vádat emelni. Arról persze nem fog szalagcímben beszámolni a Pesti Srácok, hogy a vádemelés elmarad – így mindenki csak a „kabát-ügyre” emlékszik majd, ilyen a pletyka természete.
Akkor lássuk, mi történt tavaly szeptemberben?
A kormánysajtó, az Origóval az élen a Tények „információi” szerint (majd meg tetszenek látni, miért az idézőjel) hatalmas szalagcímekben kiáltotta világgá:
„Zaklathatott a szocialista lelkész, a momentumos Donáth Anna apja!”
Na, kérem, így nem adunk címet, kiáltana fel a magyar újságírás összes nagy tanára. Egyrészt, mi ez a feltételes mód? Zaklathatott? És ha nem zaklatott, akkor ehelyett szabad idejében felfedezte a Viktória-vízesést? Netán a spanyolviaszt? Arról nem is szólva, hogy mi köze az állításnak ahhoz, hogy az említett személynek van lánya? És ha van? Manipulatív, aljas, ráadásul dilettáns cím. Az írás sem különb, hosszú és bonyolult, szerteágazó történetet adnak benne elő, ami főként hallomáson és egy nagyon gyenge vallomáson alapul. Azzal kezdte a Tények, miszerint Donáth László lelkész az egyik fővárosi szeretetotthonban. Ez tagadhatatlan. Mármost az egyik idős gondozott egyik hozzátartozója nyilatkozta volna a Tényeknek, arcát kitakarva és elváltoztatott hangon, hogy:
„Hallottam, hogy volt egy nagyon kedves dolgozó, aki nemrégiben felmondott, és hallottam, hogy beszélték a dolgozók, hogy ez azért történt, mert valamelyik lelkész zaklatja, és nagyon csúnyán bánik velük. De nem merték feljelenteni, merthogy nagyon nagy hátszele van.”
Tehát a valakinek a névtelen és arctalan valakije hallott valamit valaki mástól az egyik lelkészről.
Arany János teljes életművében nincs annyi balladai homály, mint ebben az egy mondatban. Erre vádat alapozni vakmerőség volna. De később előkerült a dolgozó is. Szintén névtelenül és arctalanul, aminek oka volt. Ezt már a HVG alapján idézem:
„Az incidens június elején, egy szombati napon történt, és ahogy az napvilágra is került, egy szentkép előtt hagyta a takarítókocsiját, ahol tudta, hogy nem szabadott volna, ezzel dühítette fel a lelkészt. Azzal védekezett, hogy mások is így szokták, és nem „tolta rá” a képre, direkt egy oszlop mellé állította, hogy senkinek ne legyen útban, míg pár percre bement rendbe tenni egy öltözőt. (…) Két kézzel torkon ragadott, majd erősen megszorította a nyakamat, és így tartotta jó ideig, miközben a kocsiról beszélt. Hogy ezt viccnek szánta vagy komolyan gondolta, nem tudni, de én nagyon megijedtem, és sírva is fakadtam” – szó szerint így írta le a bántalmazást abban a hivatalos panaszban, amit az otthon igazgatója a feljelentés napján vett át tőle. Egy másik iratban az a részlet is szerepel, hogy Donáth azt kérdezte tőle, „volt-e már megszorongatva”, mielőtt állítása szerint így tett.” (HVG)
Ez ugyan nem szexuális zaklatás, de... van benne képtelenség. Hogyan kerül szentkép egy evangélikus szeretetotthonba? A kérdés azért jó, mert az evangélikus egyházban megengedett az oltárkép használata, általában véve Jézus vagy bibliai történetek ábrázolása sem tilos, de az egyházi intézményekben nincsenek szentképek, már csak azért sem, mert úgy általában a szentek tiszteletét is elvetik. Illetve az életüket példaként lehet tisztelni, de már fohászkodni hozzájuk, kultuszt építeni nekik az Ágostai Hitvallás szerint nem helyes. Luther a maga idejében megvédte a műalkotásokat a képrombolóktól – igen helyesen – de a protestáns vallások templomaiban nincsenek szentképek. Soha nem is voltak. Ha képről van szó, vagy az oltárképet emlegeti a hölgy – akiről a jelek szerint a közeljövőben nem fognak előadótermet vagy kollégiumot elnevezni Wittenbergában nagy műveltsége és éles elméje miatt – vagy egy Luther-portrét nézhetett „szentképnek”, de az csak egy műtárgy, annak nem jár vallásos tisztelet. Egy oltárt meg tán csak felismert volna…
Erre már azért akkor is fel lehetett építeni egy könnyű testi sértés-vádat, építettek is, a takarítónő személyét titkolták, lassan adagolta a TV2 a „csak nekik” nyilatkozó sértett nyilatkozatait, a független sajtó meg vakarta a fejét, mert ez így minden, csak nem újságírás: ezek állítások vagy rágalmak, de sehol egy komolyan vehető tanú, illetve azt sem lehetett tudni, ki felől érdeklődjünk, az is titok volt. Ezzel együtt az ügy eljutott a rendőrségig, amikor is – hetek elmúltával – előkerült a takarítónő a HVG-nél és érdekeseket kezdett mondani. Idézzük:
„A médiához nem ő fordult, hanem nem sokkal a vallomásának rögzítése után a Tv2 riportere a szeretetotthonban név szerint őt kereste. Mivel ekkor már nem járt be dolgozni, csak az erről szóló üzenet jutott el hozzá, élettársa pedig felhívta a tévést a megadott számon. Nem értették, honnan tud egyáltalán a büntetőügyükről, az élettársa, K. Gy. szerint a riporter arra hivatkozott, hogy rendőrségi forrásból származnak az értesülései, de többet nem árult el, viszont érezhetően tisztában volt minden részlettel.” (HVG)
Aha, Tehát egy munkaügyi per kezdeti elfajulása volt a könnyű testi sértés vádja. Erről a történetről szerzett tudomást a TV2 és látta meg benne a lehetőséget.
„Az asszony élettársa állítja, hogy szóban 200 ezer forintot ígértek neki, de azzal, hogy „ez nem a vége”, mert ha több alkalommal leadják az általa elmondottakat, akkor akár „a többszöröse is lehet”. Majdnem másfél órán át vették fel az interjút, közben szünetre le is kellett állni. Az adásba is került felvételen szemből a riporter látszik, K. Gy. csak úgy vállalta a nyilatkozatot, ha felismerhetetlen, így őt hátulról mutatták. K. Gy. a hvg.hu-nak részletesen elmondta, hogyan zajlott a riport felvétele, még azt is, a felvétel közben hogyan hívta fel „a főnök” a riportert, akit utólag be is tudott azonosítani. Mivel személyesen zajlott a beszélgetésünk, felismerhető testi jegyei alapján egyértelmű volt, hogy ő szerepel a Tények anyagaiban, hiába ígérték neki, hogy egyáltalán nem lesz beazonosítható.” (HVG)
Tessék? Ez a hamis tanúzás egyik legtisztább esete, a TV2 megvette a „leleplező” interjút. És miért ment el a hölgy a HVG-hez?
Mert nem kaptak egy vasat sem.
Hoppon maradt a rágalmazó, a HVG-nél és a független sajtónál próbálta keresni „az igazát”, ez pedig az lenne, hogy neki a rágalmazásért pénz járt volna, amit nem fizettek ki! Sőt, elvárta, hogy valaki kártalanítsa őt, elvégre fáradságos munkával hazudott, őt, kérem, kisemmizték.
Meg kell a szívnek szakadni.
Nagy vonalakban, mellékszálak nélkül erről szólt volna az úgynevezett „Donáth-ügy” amit egy másodpercre sem engedett feledésbe merülni a kormánymédia: egy megvesztegetett takarítónő hamis vádjáról, mely megvesztegetés tényéről ez a szellemóriás saját maga tett nyilvános vallomást.
Ennek a bizonyítottan hamis vádnak az alapján fog majd az ügyészség a Pesti Srácok szerint vádat emelni.
Hát egy biztos: hogy nem Donáth László ellen. Ez a vád megsemmisült abban a pillanatban, ahogy a felperes bevallotta, hogy pénzért, anyagi előnyszerzés céljából vádaskodott.
Tehát nem, Donáth László ellen nem is emelhet vádat az ügyészség.
Ha egyáltalán lesz ilyesmi, a volt felperes ellen emelhetnek majd vádat, éspedig a hatóság félrevezetése miatt, ezt a Btk. 271. paragrafusa rendeli büntetni, éspedig:
„271. § (1) Aki hatóságnál büntetőeljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan – és a 268. § esete nem áll fenn –, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Legyünk jóindulatúak és ne vegyük elő a 268. paragrafust, az ugyanis a hamis vádra vonatkozik és minimális büntetése három év, de a különböző minősített esetekben ez felszaladhat esetünkben maximum nyolcra is.
Ha azonban mégis vádat emelnének egy rágalom alapján, az a magyar jogrendszer megcsúfolása lesz, és ígérem, hogy tudósítani fogok a tárgyalásról.
Nem csak az a botrány, hogy erre az egész kutyakomédiára egyáltalán sor kerülhetett a KESMA berkein belül, az tán még nagyobb botrány, hogy nekem ezt megint meg kell írnom, ugyanis a hírhiénák arra számítanak, hogy a tavalyi lelepleződésükre már senki sem emlékszik.
Hát én emlékszem.
És az összes többi disznóságukra is.
Szóval ne tessenek olyan nagyon nyugodtan hazudozni, lehet ebből még rágalmazási és személyiségi jogok megsértése miatt indított kereset.
Azért ez világrekord. Ezt a sánta kutyát egyszer már utolérték, és most megint indult az agárversenyen, mintha mi sem történt volna.
Ezt hívjuk szemtelenségnek.
Szele Tamás