Forgókínpad

Forgókínpad

Trump és a törvények

2021. január 10. - Szele Tamás

Még mindig a washingtoni események utóhatásait kell taglalnom, mert annak a kaotikus pár órának komoly következményei kezdenek lenni, éspedig egyrészt elviek, másrészt gyakorlatiak. Mint rendesen, az elviekkel lesz több baj, tehát vegyük előre a gyakorlatiakat.

rioteers1.jpg

Megkezdődtek a letartóztatások, és most sokaknak fogok csalódást okozni, ugyanis sem gyászolni, sem ünnepelni nem fogom őket.

Azt még értem, hogy a Nancy Pelosi olvasóállványát vagy szónoki emelvényét magához szólító urat, bizonyos Adam Christian Johnsont megtalálták, mert mégiscsak eltulajdonított egy bútordarabot. Más kérdés, hogy milyen körülmények között: hogy úgy mondjam, az ő esetében is, a „Qanon Shaman” Jake Angeli esetében is (akit szintén letartóztattak) a bíróság helyében legelőször elmeorvosi szakértő kirendeléséről határoznék, ugyanis a kriminalisztika történetében elég nagy ritkaság, hogy egy mérsékelt értékre elkövetett lopást elkövetés közben maga az elkövető örökíttet meg fényképen, majd azt közzé is teszi, ez semmiképpen sem a tiszta és logikus gondolkodás jele. Jake Angelit (valódi neve: Jacob Anthony Chansley) pedig elég három percen keresztül hallgatni, és rögtön elmondhatjuk: orvos kell ennek, nem börtönőr. Méghozzá elmeorvos és jól beállított gyógyszerezés.

Elkelne az magasabb körökben is.

Ehelyett szövetségi vádat emelnek ellenük – mondjuk annyi alapja van ennek, hogy egyikük floridai, másikuk arizonai, a büntetendő cselekményre pedig, bármi is legyen az, Washingtonban került sor, tehát van egy szövetségi jellege ezeknek az ügyeknek. Azonban azt ugyan nem ismerjük még, Johnson ellen mi a vád, Angeli esetében viszont tudjuk: törvényes felhatalmazás nélkül, tudatosan hatolt be erőszakkal a Capitolium szövetségi területére, és ott garázdálkodott. Innentől, ha garázdaságnak vesszük az esetét, a magyar törvények szerint a garázdaság minden feltétele megáll, csak az amerikai törvények ettől eltérhetnek. Mindazonáltal amondó volnék, a véleményünkkel várjuk meg az elmeorvosi vizsgálat eredményét.

Lehet szigorú, példás büntetésért kiáltani és lehet azt mondani, hogy csak a véleményüket nyilvánították ki, melyhez joguk volt: de erről a véleménynyilvánítási jogról még lesz szó, most csak egy példát mondanék. Tegyük fel, valamelyik szomszédunk sok konteót néz, olvas, hallgat és az a vélemény alakul ki benne, hogy mi alakváltó gyíkemberek vagyunk a Sigma Draconisról. Azért jöttünk a Földre, hogy leigázzuk és/vagy kipusztítsuk az emberiséget. Ez természetesen nem igaz, de neki ez a véleménye. Elmondhatja? El, de nem következmények nélkül, ugyanis ha elkezdi terjeszteni, azzal személyiségi jogainkat sérti. Ha meg ránk töri az ajtót és miszlikbe zúzza a számítógépünket, hogy ne kommunikálhassunk a többi gyíkemberrel vagy bárkivel, akkor azért is felelnie kell, bármennyire is véleménye, meggyőződése alapján cselekedett.

És Angeliéknek szinte ilyen szintű a véleménye, mint azt ismertettem is pár napja, földalatti bázisokkal, világösszeesküvésekkel, más hasonló terményekkel, szerintem akár még gyíkemberek is lesznek benne, csak utána kell nézni alaposabban. Szóval: vannak vélemények, főként megalapozatlan vélemények, amiknek nagyon csúnya következményei lehetnek: egy lincselő tömegnek is az a véleménye, hogy a célpontjukat fel kell kötni, egy pogromlovagnak is az a véleménye, hogy a neki nem tetsző kisebbséget ki kell irtani, szóval a vélemény önmagában véve, bizonyítás nélkül vagy hamis bizonyítással elég veszélyes dolog. Szabad ugyan, de nem lehet következmények nélküli a kinyilvánítása, ha az más emberek sorsára vagy jogaira vonatkozik.

Viszont, ha már jogászkodunk, felmerült a kérdés: lehet-e vádat emelni Donald Trump, Rudy Giuliani és a rendezvény többi szónoka ellen? Nos, vagy lehet, vagy nem: Trump elnök utóbbi pár napban tanúsított ellentmondásos viselkedése valószínűleg épp a vádemelés elkerülését szolgálta. A Fehér Ház és az elnök hivatalos jogi képviselője, Pat Cipollone többször figyelmeztette üzenetekben az elnököt tudomásunk szerint még az események folyamán is – hogy azonnal ítélje el a nevében elkövetett erőszakot, és ismerje el nyilvánosan, hogy kevesebb mint két hét múlva távozik hivatalából, de ezeket csak másnap tette meg. Így lehetséges, hogy felelősségre vonható ő is, a többi felszólaló is zavargásra való felbujtásért. Arról van szó, hogy az Egyesült Államok jogrendszere a precedensekre épül, és esetünkben a törvény azt kérdezi, felbujtottak-e erőszakra, de egy precedens miatt ezt úgy értelmezik, hogy tudták-e, miszerint szavaiknak ilyen hatása lesz. Az illető precedens különben 1969-es, a Brandenburg vs. Ohio állam ügyben ugyanis olyan döntés született akkor, amely kimondta:

A kormány nem büntetheti az uszító beszédet, kivéve, ha ez a beszéd közvetlen törvénytelen cselekedetek felbujtására vagy előidézésére irányul, és valószínűleg ilyen cselekedetet fog ösztönözni vagy előidézni.”

Mellesleg, ez akkoriban eljutott a Legfelsőbb Bíróságig, az ő döntésük alapján mentették fel Clarence Brandenburgot, a Ku-Klux-Klan egyik vezetőjét, aki akkoriban televíziós kamerák előtt követelte az afroamerikaiak és a zsidók deportálását az Egyesült Államok területéről. Azzal érveltek ugyanis az ügyvédei, hogy ép ésszel senki sem gondolhatta komolyan, miszerint ezt a bensőséges kérelmet bármilyen állami szerv komolyan veszi.

A magyar jogban is van valami hasonló: az uszítás elkövetési magatartásában tesznek nálunk különbséget az erőszakra vagy a gyűlöletre uszítás szempontjából. A magyar ítélkezési gyakorlat szerint az uszítás olyan gyűlölet felkeltésére irányul, amely aktív tevékenységbe megy át. A gyűlöletre uszító másokat aktív, tevékeny gyűlöletre ingerel. Az uszító a szenvedélyeket olyan nagy mértékben feltüzeli, amely gyűlölet kiváltására és a rend-béke megzavarásához vezet.

Ezért vigyáz minálunk minden szélsőjobboldali megmondóember, hogy nyilvánosság előtt erőszakra ne buzdítson, így, ha feljelentik, ártatlan, tágra nyitott szemekkel hivatkoznak a szólás szabadságára. Hogy Trump esetében mi várható, az egyelőre erősen kérdéses: amennyiben lesz per, annak komoly a tétje, ugyanis a zavargásra való felbujtás alapbüntetése tíz év szabadságvesztésig terjedhet arrafelé, ám ez másokkal szövetségben elkövetve – és Trump nem egyedül beszélt – felmehet húsz évre is. Minden a szövegértelmezéstől függ. Mondott olyant, hogy:

Soha nem fogjuk visszafoglalni hazánkat gyengeséggel”

de ezt még ki lehet magyarázni valahogy, Giuliani beszédét, amiben „trial by combat”-ot emlegetett, (ez a kifejezés körülbelül a középkori, párbaj útján lezajló istenítéletet jelenti), már nehezebb lesz. Bár Giuliani is mondhatja még, hogy szócsatára gondolt.

Közben Trumpnak más, nagy bánata is van. Letiltotta őt, méghozzá örökre, a Twitter, az Instagram, a Snapchat, a Facebook egyelőre csak két hétre függesztette fel a fiókját, míg át nem adja a hatalmat, de elég neki annyi is. A vele szimpatizálók sem örülnek, mert a Google kivette az áruházából a Parler nevű, konzervatívoknak és szélsőjobboldaliaknak szóló alkalmazást, az Apple pedig 24 órát adott nekik, hogy moderálják a tartalmakat, a Discord letiltotta a The Donald szervert, a YouTube mindenkit tilt, aki a választási csalásokat emlegeti, de még a Shopify is letiltott két, Trumphoz kapcsolódó online áruházat.

Fel is hördült sok hang, jobbról-balról egyaránt. Jobbról a szokásos kifejezésükkel „véleményterrort” emlegetnek és világösszeesküvést, mert lám, milyen egyszerre történtek ezek az intézkedések, ezeket valaki össze kellett hangolja” – balról pedig a vélemény kinyilvánításának szabadságát féltik. Elég kacifántos elvi kérdés ez, erre mondom, hogy sok baj van és lesz vele.

Ami a tiltások egybeesését, szinkronitását illeti: nem kell ahhoz sem központi parancs, sem összeesküvés, maga a Capitolium ostroma sem húzódott szét időben, mindegyik közösségi felület arra reagált. Hogy egyformán? Igen, mert hasonló cégekről van szó, hasonló érdekekkel.

Hogy is mondjam csak: ha valaki a kocsmában arra buzdít, hogy égessük fel Budapestet mert bűnös város, az kinyilváníthatja a véleményét, de csak addig, míg a kocsmáros ki nem dobja, márpedig kidobja, mert félti a kocsmáját a tűztől és félti az italmérési engedélyét is. Ha megmaradnak Trump fiókjai és a trumpista csatornák, ellenben elítélik akár Trumpot, akár a zavargások résztvevőit, könnyen elítélhetik azokat a cégeket is, akik a szervezéshez segítséget nyújtottak, akár úgy is, hogy nem moderálták a felületüket. Vagy nem eléggé. Szóval nem, nem a „Cabal” keze van a tiltások mögött, hanem sokkal inkább az illető cégek önvédelme.

Meg aztán a szállongó hírek szerint Trump ugyan nem megy el Biden beiktatására (Pence viszont elmegy), viszont egyes trumpista szervezetek meg akarják zavarni a beiktatást, esetleg meg is akarják akadályozni (mely esetben alaposan megüttetik magukat), tehát könnyen lehet, hogy a zavaros időknek nincs még vége, érthető, ha nem akarnak ilyesminek a szervezéséért felelni. Szervezkedjenek csak SMS-ben, mint annak idején minálunk a polgári körök.

Lehet úgy érvelni, hogy „de ezek a platformok arra valók, hogy elmondja rajtuk bárki a véleményét”, csak épp olyan ez, mint a vonat. Való igaz, bárki vehet jegyet és fel is szállhat vele a járműre, mely arra való, hogy egyik helyről a másikra lejussunk vele. Azonban vannak utazási feltételek, nem szállhatok fel egy nemzetközi gyorsra mondjuk egyik kezemben egy AR-15-ös karabéllyal, másikban literes üveg pálinkával, nem kurjongathatok rajta marhaságokat és nem uszíthatom utastársaimat mondjuk a MÁV alkalmazottai ellen, ugyanis akkor kizárnak az utazásból. Perelhetem aztán a MÁV-ot, hogy korlátozott a szabad közlekedéshez való jogomban, de a bíróság ki fogja mondani, hogy magamat korlátoztam, viselkedésemmel. Az, hogy bárki vehet jegyet és utazhat, mert a vaspálya arra való, nem jelenti azt, hogy ne lennénk bizonyos feltételei ennek. Bizonyos tilalmak betartása például, csak ugye az általános szerződési feltételeket senki sem szokta elolvasni sem utazás előtt, sem közösségi oldalra történő regisztráció esetén. A vasúton annyival könnyebb, hogy itt-ott ki vannak írva ezek.

Extrém esetben odáig is eljuthatna az érvelés, hogy mindent legyen szabad a közösségi oldalakon, hiszen az lenne az igazi: nos, ezt általában a szélsőjobboldal szokta követelni, annak ellenére, hogy sarokig elvitt liberális eszme. Lehetne egy boldogabb világban így is: csak a miénkben a tapasztalat azt mutatja, hogy ha egy közösségi felületről eltűnik a moderáció, a szélsőséges eszmék képviselői pillanatok alatt szorítják ki onnan a mérsékelt többséget nagy hangjukkal, verbális agresszivitásukkal, elrettentő viselkedésükkel. Mindenhol a világon így működik ez.

Nem foglalnék állást abban a kérdésben, hogy helyes volt-e Trumpot és híveit tiltani, de mindenesetre értem, miért került erre sor és nem azért, mert az Illuminátusok elrendelték, hanem azért, mert a cégek féltik a saját bőrüket.

Bár nem mindenki félti. Mint az Azonnali írja:

Az amerikai eseményekkel és az elnök letiltásával kapcsolatban megkerestük a Facebookra kísétetiesen hasonlító felhasználói felülettel rendelkező Hundub ügyvezetőjét, Pál Csabát. Pál elmondta, hogy hipotetikus esetben, ha ő lett volna a Facebook alapítója, Mark Zuckerberg helyében, nem tiltotta volna le Trump fiókját.” (Azonnali)

Annyira nem, hogy valaki létrehozott Trumpnak több fiókot is ezen a közösségi oldalon, csak nem tudni, trollkodáson túl miért. Vagy azért, hogy kéznél legyen szükség esetén az elnöknek, tudja használni (ez hatalmas üzlet volna és az egekbe lökné a Hundub forgalmát) vagy azért, hogy foglalt legyen a fiók neve, és majd kelljen tőle megvenni jó pénzért.

trump_hundub2.jpg

Mindenesetre, míg Trump saját ellen-Twitter indítását tervezgeti (nagyon nem ért ő ehhez az üzletághoz, nem megy az olyan könnyen), a jelek szerint az egyetlen közösségi oldal, ahol még van fiók a nevén, a Hundub.

Azért valahol ez is hungarikum.

Egyelőre itt tartunk és előre jelzem: nem lesz vége egyhamar ennek a történetnek.

Folytatjuk, mert várható a folytatása.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása