Fogadjunk, hogy mindenkinek ugyanaz jut az eszébe a „toll” szóról így, ma reggel. Igen, arról lesz szó persze, másról nem is lehetne. Bár nem egészen úgy, ahogy X. laptársunkban, arról meg szó sem lehet, hogy úgy kezeljük a kérdést, mint az Y. szerkesztősége. Szóval nem, semmiképpen sem, bár az eset finoman fogalmazva is kínos. De nagyon.
Az az eset lényege, hogy Moszkvában semmi sem történik véletlenül. Még a hópelyhek sem rendezetlenül sztálingóznak a Vörös téren, mindennek oka, rendszere van, mondjuk az is igaz, hogy mindezt többnyire csak utólag tudjuk meg, mikor kitalálják a magyarázatot a bármire. Tehát a „toll-ügy” sem lehet vakvéletlen vagy szerencsétlen körülmények összjátéka – illetve, dehogynem lehet, véletlen az nem lehet, hogy nyilvánosságra került.
Szóval, úgy esett, mint a Külügyminisztérium cáfolja, hogy január 22-én Szijjártó Péter Moszkvába utazott, több célból. Saját állítása szerint három ilyen volt, az első, és legfontosabb az, hogy újból élvezhesse Lavrov külügyminiszter társaságát – Lavrov valóban okos és művelt ember, de azért nem utaznék át a fél világon, hogy szót válthassak vele, pláne nem a Skype korában – valamint mellékesen azért is, hogy gázt és vakcinát vásároljon. Hogy pontosak legyünk, ezt nem cáfolja a magyar külügy, azt viszont igen, ami az orosz külügy által közzétett videón látható. Az, kérem, nem úgy volt, hanem egészen másképp. Az csak a csúf látszat. Optikai csalódás.
Ugyanis a látszat szerint mikor a tárgyaló felek leültek és elhelyezkedtek, a Szijjártó Pétert kísérő tolmács hölgy elvett volna egy tollat az asztalon álló bödönből és látszólag eltette a táskájába, melynek kapcsán Lavrov külügyminiszter, tehát nem a magyar sajtó vagy bárki más, maga Lavrov félhangosan, mosolyogva megjegyezte a mellette ülő goszpogyinnak:
- Ezek rögtön lopják a tollat.
Esetünkben a „rögtön” úgy lenne értendő, hogy „alig ültek le, máris”. Itt szögezzük le, hogy ostobaság is lenne azt hinni, hogy a magyar külügy tolmácsa tollat lop, nincs ő arra rászorulva, nem mondom, szuvenírként épp eltehetné, nem is szokás ezt megemlíteni normális körülmények között, de mivel végignéztem a videót, tanúsíthatom: a hölgy végig azzal a tollal jegyzetelt, dehogy lopta el, rendeltetésszerűen használta. Azért volt odatéve, hogy jegyzeteljenek vele. Különben is, ha ellopta volna, tiszta haszon, a tollban lévő mikrofon hetekig közvetítette volna a magyar külügyi tárgyalásokat.
Rejtély, miért mondta ezt Lavrov, ha csak nem arról van szó, hogy sajátos a humora. Amolyan birodalmi.
Az még nagyobb rejtély, hogy miért tették ki az orosz külügyminisztérium Facebook-oldalára a videót, ami ezt a jelenetet is tartalmazza – illetve, legyünk megint pontosak, ugyanarról a tárgyalásról két videó szerepel az oldalon, az egyikben benne van a toll-incidens, a másikban nincs. Mi fontossága volt ennek?
Valóban látható a jelenet 00:10-től 00:12-ig, majd hallható Lavrov megjegyzése. Igen, de a másik videón ezt kivágták. Azon Lavrov már eleve oroszul kezdi a mondókáját (mivel lehagyták az első két percet, amiben nem csak a mi témánk volt látható, hanem az is hallható volt, hogy a külügyminiszterek egymás között bizony angolul beszéltek). A magyar külügyminisztérium mindenképpen hivatalos cáfolatot adott ki az ügyben:
„A magyar delegációval kiutazó tolmács hölgy természetesen nem tett el semmilyen tollat. Mindössze annyi történt, hogy a tárgyalás elején előbb egy tollért nyúlt, majd pedig megigazította a széken lévő táskáját. A két külügyminiszter rendkívül jó személyes viszonyt ápol, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ezért tett vicces megjegyzést a tárgyalás elején.”
No, akkor van egy humora. Azonban lássuk, milyen diplomáciai környezetben vagyunk? Magyarország ezen a héten – már a 22-i tárgyalások után – egyedüli uniós tagállamként nem támogatta az Alekszej Navalnij letartóztatása után Oroszországban kezdődött tüntetésekkel szembeni fellépést elítélő EU-s állásfoglalást. Miért is ment Szíjjártó Moszkvába, mármint Lavrov varázsos személyiségétől eltekintve?
Gázért és vakcináért, a gázról annyit mondott, hogy megvan az elvi megállapodás, már csak a részleteket kell tisztázni. Ebbe a képbe beleillik, hogy a részletek könnyebb tisztázása kedvéért Magyarország kiszállt az összuniós állásfoglalásból (jóllehet, a Navalnij letartóztatását elítélő állásfoglalást még támogatta, de akkor a lagzi előtt voltunk még, most megyünk a templomból az anyakönyvvezetőhöz, most már vigyázni kell). Rendben, a vakcinát szállítják, a gázban is meg fogunk egyezni, hacsak... egy pillanat. Hol járt tegnapelőtt Szijjártó Péter?
Horvátországban járt, Krk szigetén. Éspedig Omisaljban, a krki LNG-terminál (cseppfolyósított földgáz-terminál) ünnepélyes megnyitóján. Olyanokat mondott, miszerint:
„A mi térségünkben eddig nem adatott meg az a lehetőség, hogy gazdaságosan, ésszerűen és jelentős mennyiségben cseppfolyósított gázt vásároljunk.”
Ejnye. Ez szomorú. Akkor miért ment mégis Moszkvába, pár pud érett túróért?
„A krki LNG-terminál egy teljesen új helyzetet hozott létre Közép-Európa, és benne Magyarország energiaellátásának biztonsága szempontjából. A magyar állam tulajdonában lévő MVM energiacsoport élt is a lehetőséggel, és a terminál legnagyobb ügyfeleként évente egymilliárd köbméternyi cseppfolyósított gáz érkezését lehetővé tévő kapacitást foglalt le.
Ez azt jelenti, hogy a következő hét év során minden évben, a magyar állam számára, a magyar állam megrendelésére érkezik a legtöbb gáz ebbe a kikötőbe. Nemzetbiztonsági és nemzetstratégiai érdek is, hogy az ország működtetéséhez nélkülözhetetlen energiahordozót, a gázt több forrásból és több útvonalon lehessen megvásárolni és behozni Magyarországra.”
Mármost, mivel ezek a szavak január 29-én hangzottak el, Lavrovval pedig január 22-én tárgyalt (a legnagyobb barátságban és tökéletesen meg volt elégedve a gázmegállapodással), csak azt tudom elképzelni, hogy Szijjártó kilenc nappal ezelőtt még nem is tudott a krki terminál létéről, sőt, a tervéről sem, azt kacagó dzsinnek vitték oda az éj homályában, de ha már odatermett, használni fogjuk. Már persze, ha a kacagó dzsinnek is megengedik.
Ugyanígy azt kell feltételeznünk, hogy Lavrov sem tudott a terminálról, és mély, gyermeki naivitásában azt hitte, hogy Magyarország örökkön-örökké Oroszhontól fogja venni a gázt, olajat, ráadásul mindig annyiért, amennyiért éppen adják.
Na, ne legyünk gyerekek, mindketten tudták már Moszkvában is, hogy a magyar gázbeszerzés több lábra fog állni, de azt is tudták, hogy a javát továbbra is Moszkvától fogjuk vásárolni, míg jól van dolgunk. Ezt bizonyítja az is, amit Szijjártó az Indexnek nyilatkozott tegnap:
„Ami még minket illet, idén októberben lejár az 1995-ben megkötött, hosszú távú gázszerződésünk Oroszországgal. Ez már 2015-ben lejárt volna, és ez esetben nagyjából 20 milliárd köbméternyi fel nem használt gázt kellett volna kifizetnünk. 2015-ben azonban Orbán Viktor miniszterelnöknek sikerült megállapodni Moszkvával, így öt évvel sikerült kifuttatnunk a szerződést, és idén októberben fogjuk felhasználni a ’95-ös szerződés teljes gázmennyiségét. A Gazprommal ezért most arról tárgyalunk, hogy újrakössük a megállapodást. Most is hosszú távú szerződést akarunk, mert az egy stabil alap, de semmiképpen sem olyan hosszú távút, mint a korábbi, mivel a húszéves kifutás nagyon rugalmatlan volt, és nem reagált a piaci viszonyokra.” (Index)
Itt lehet a nézetkülönbség gyökere. Hogy ugyanis mennyi gáz átvételére szerződünk és milyen távon. Mennyit veszünk Oroszországtól és mennyit máshonnan. Mert szép dolog Moszkvában az örök barátságra esküdözni, koccintgatni, de utána kínos – mármint Moszkvának – ha aztán az örök barát nemzetbiztonsági érdeknek nevezi, miszerint ne csak tőlük vegyünk fosszilis energiahordozókat. Akkor is kínos, ha a tárgyalások pillanatában már mindkét fél tudta, hogy mikor adják át a krki terminált.
És ha Moszkva kínosan érzi magát, tesz róla, hogy Budapestnek is legyen pár kellemetlen pillanata. Sőt, előre tett, ugyanis az orosz külügy oldalán ez a videó január 22-i dátummal szerepel (bár lehet, hogy később került oda). Jellemző ránk, hogy nyolc napos késéssel vettük észre a toll-incidenst. Bár... ki nézegeti az orosz külügyminisztérium Facebook-oldalát üres óráiban? Még én sem.
Mindegy is most már: azt azonban értsük meg, hogy ez a kínos kis affér nem a tollról és nem a tolmácsról szól, sőt, még csak nem is a többi résztvevőről.
Ez, kezicsókolom, gázról szól.
De azt nagyon nehéz lett volna megoldani felvételen is látható módon a moszkvai külügyminisztérium épületében.
Maximum hallhatóan lehetett volna.
Maradt a toll.
Van pingpong-diplomácia és van toll-diplomácia.
Jelen esetben azt láttuk, hogy két diplomata egymás szemébe mosolyog, és úgy tesz, mintha elhinné, amit a másik hazudik.
Majd ennek a következményeit láthattuk.
Szele Tamás
