Kérem, vannak bizonyos biztató jelek. Nem sok, az igaz, de egyet mégis találtam. Arra utal, hogy visszatérnek végre a régi szép idők, amikor még nem a koronavírus határozta meg minden pillanatunkat és nem amiatt harapdáltuk egymás torkát. Illetve a régi szép idők visszatérésében nem vagyok biztos, de valóságos felüdülés igazi szép, ódivatú szélhámosságot találni manapság.
Ó, azok a valamikori álhírek, svindlik, hazugságok az Ancient Régime idején! Mikor még hírességek halálát hazudták az álhírlapok és a rendőrség tojt rájuk, csak a sajtó tépte a haját és pár társadalomtudós kutatta a jelenséget, bár ők legalább ösztöndíjat kaptak érte, a sajtó azt sem. Manapság, ha halálesetről számol be egy hír, könnyen meglehet, hogy igaz, de már a hajdani, piros-sárga fejlécű álhírlapokat is betiltották, amitől nem tűntek el, de átalakultak... Igen, játsszuk el a Facebook egyik kedves mániáját, adjuk ki a jelszót: régenmindenjobbvót! Nem vót jobb, sőt, sok minden rosszabb vót, de egy biztos: nem koronavírus-oltással szélhámoskodtak a csibészek, mint a minap, Tápiószőlősön. Merthogy a koronavírus is csak a Vuhan környéki tobzoskákat háborgatta. Azok a boldog, szép napok, mikor még Ady Endre volt a közellenség és nem volt ideológiai fontossága a virológiának, mikor az Operatív Törzs még nem lépett hadiösvényre és vígan járta az esőtáncot a totemoszlop körül, mert hírét sem hallotta a sápadtarcúak tüzes vakcináinak...
Szóval, nosztalgikus hangulatba ringatja az embert, ha egy igazi, régivágású szélhámosságba fut bele a Facebookon, méghozzá fizetett hirdetés formájában, amit elvileg ellenőriznek közzététel előtt. Gyakorlatilag is megteszik: mikor egy kollégával közösen, saját produkcióban készült kisdokumentumfilmet akartam tavaly meghirdetni három napon át, hat óra ment el ebből a periódusból az ellenőrzésre – még jó, hogy átcsúsztunk, a vietnami háborúról szólt, ki tudja, arról most mit gondolnak Menlo Parkban, a Facebook főhadiszállásán? Még az a jó, ha semmit. Sőt, épp most van a washingtoni Szenátus előtt az a törvényjavaslat, ami a közösségi oldalakon megjelenő hirdetésekre kiterjeszti a közlő felület jogi felelősségét is, megnézhetnék, milyen reklámot engednek ki.
De nem nézik. A címe keltette fel a figyelmemet:
Nocsak. Nagy bankot félni láttam már, de szakembert áhítatlankodni a büdös életben soha, ezt meg kell néznem, hogyan csinálják. Nyissuk meg.
Szép, sokrétű szélhámosság, nem is új. Rögtön az elején szögezzük le: Széles Gábor nem a kedvencem, de ehhez semmi köze. Amint nincs köze az ügybe korábban belesodort Csányi Sándornak, Karácsony Gergelynek és más ismertebb magyar állampolgároknak sem. Sőt: mivel az álhírhez lemásolták a 24.hu oldalát, de tökéletesen, hogy valódi hírnek álcázzák a csalást, jeleznünk kell: a 24.hu-nak sincs köze hozzá.
Ehhez egyedül a Bitcoin Loophole nevű, évek óta zavartalanul futó szélhámosságnak van köze, amint arra – a jelek szerint hiába – a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Kiberbűnözés Elleni Főosztálya fel is hívta a nagyközönség figyelmét tavaly november végén. A közönség a jelek szerint viszont imádja, ha átverik. Pedig a hirdetés szövege önmagában olyan csodákat tartalmaz, amik igazán gyanút kelthetnének. Mert mit ír?
„Széles Gábor (75 éves) – üzletember, a székesfehérvári székhelyű Videoton és Ikarus nagyvállalatok elnök-tulajdonosa.
A múlt héten szerepelt a Ma reggel műsorában, és bejelentett egy új „vagyonosodási kiskaput”, amely segítségével 3-4 hónapon belül bárki milliomosossá válhat. Gábor sürgetett minden magyart, hogy éljen ezzel a csodálatos lehetőséggel, mielőtt a nagy bankok örökre megszüntetnék azt.
És eléggé biztosnak tűnik, mert az interjú után néhány perccel az OTP Bank felszólította a TV csatornát, hogy állítsák le Gábor interjújának sugárzását – de már túl késő volt.”
Igen, az OTP árgus szemekkel figyeli az összes tévécsatornát, és ha valami nem tetszik nekik, leállítják a közvetítést, akkora urak. Széles meg pont attól lett olyan gazdag, amilyen, hogy megosztotta a vagyonosodás receptjét a legnagyobb nyilvánossággal elektronikus médiumok útján, csak mi vagyunk ostobák és nem hallgattunk rá, tehát szegények maradtunk. És mit mondana az álhír szerint az ajánlott szélhámosságról (ha ugyan mondana, de nem mondott ő soha ilyent)?
„Örülök, hogy kipróbáltam, mert ez volt a legnagyobb és legegyszerűbb pénz, amit valaha kerestem. Napi több tízezer forintról beszélek automata üzemmódban. Szó szerint ez a leggyorsabb módszer a pénzkereséshez.
És nem fog sokáig tartani, ha egyre többen szereznek tudomást róla. Vagy, ha a bankok örökre megszüntetik a lehetőséget.”
Aki elhiszi, hogy Széles Gábor által valaha keresett legnagyobb pénz összesen napi pár tízezer forint volt, az mindent elhisz. Az nem lát tovább a kocsmánál és a kisboltnál, de a kisboltnak sem látja minden polcát, mert nem is nézi. Aki pedig ennek az ostobaságnak bedőlve pénzt ad a Bitcoin Loophole-nak és várja, hogy megfialjon, nyugodtan égesse el, abból legalább annyi haszna lesz, hogy melegedhet mellette pár percig. Hazugság az egész, még a valós bitcoin-üzletek is kockázatosak, mert ingadozik az árfolyam, a bitcoin önmagában véve egy olyan pénz, amit megvesz valaki, de nem vásárolhat rajta semmit, csak eladhatja alkalmas pillanatban másnak, aki ugyanerre használhatja a kriptovalutát, és a dolgok jelenlegi állása szerint semmi másra. A Bitcoin Loophole-csalás lényege az, hogy még csak nem is vesznek semmit a rájuk bízott összegekből, hanem ellopják azt.
Rendben van, aki járatos az online álhírek és csalások világában, tudja, hogy az indító merész állítás után kell jönnie egy megerősítő motívumnak is. Lássuk!
„Vezető szerkesztőink nem engedték meg, hogy publikáljuk a Gábor Szélesral készített interjút, amíg nem igazoljuk, hogy a Bitcoin Loophole egy törvényes pénzkeresési lehetőség. Vállalati vezetésünk nem akarta, hogy rendelkezésre bocsássunk olyan információkat, amelyek által a magyar állampolgárok elveszíthetik a nehezen megkeresett pénzüket.
Tehát szerkesztő csapatunk tesztelte a Bitcoin Loophole alkalmazást, hogy megbizonyosodjon arról, hogy valóban megfelel-e a Gábor által leírtaknak. Az egyik online szerkesztőnk, Tisza Zoltán önként kockáztatta a saját pénzét, és kipróbálta a Bitcoin Loophole-t.
Zoltán 53 éves és 2 fiú apja, akinek a felesége tavaly elvesztette munkáját egy betegség miatt. Beismerte, hogy pénzügyi nehézségekkel küzd, és ez a befektetési lehetőség lehet a válasz a gondjaira.”
Akkor vegyük elsőnek azt, hogy Tisza Zoltán nevű munkatárs nem dolgozik a 24.hu-nál. Sem szerkesztői, sem egyéb munkakörben. Ez két perc alatt derül ki a lap impresszumából, különben pedig Tisza úr – a Google Képkereső találatai szerint – több néven él, mert a kép alapján, mely őt és kis családját ábrázolja, hívják őt Noah Jansennek is, ugyanezen csalóbrigád nyugat-európai hirdetéseiben, viszont maga a felvétel a
Watumishi WA MUNGU (Mahubiri,Matukio Ya Watumishi Wa Mungu.Nyimbo za Dini)
szuahéli nyelvű honlapjáról származik, melynek neve annyit tesz magyarul, hogy
ISTEN szolgái
Prédikációk, Isten szolgáinak eseményei. Vallási énekek
szóval nem egészen pénzintézeti tevékenységgel foglalkozik. Azt már nem is említeném, hogy a fotó tanúsága szerint Zoltán két szép szál legényfia két csinos, szépreményű kislány, kicsire nem adunk. Arra sem, hogy ezek a brigantik több száz hirdetésben, sok nyelven ugyanazt a lopott fotót használták, és ez nem tűnt fel az áldozataiknak. Lássuk Zoltán befektetését.
„Miután megkaptam a platformhoz való hozzáférést, letétbe helyeztem a kezdeti befektetésemet, 77000 forintot. Ez kb az a pénz, amit a családom havonta kidob gyorskajára, ezért úgy döntöttem, hogy egy hónapig nem viszem őket gyorsétterembe. Most egészségesek lehetünk, és lehetőségünk nyílt a meggazdagodásra.”
A négytagú családból mindenki havonta majdnem húszezerért fogyaszt gyorskaját? Ez már szenvedély, nem táplálkozás, fel kell adni, mielőtt szokássá válik... Mihez kezdett Zoltán a megkeresett vagyonnal?
„Szerencsére IMÁDOM a munkámat, mert fontos híreket közvetítek az embereknek (mint például ez), különben mostanra felmondtam volna. Azonban megszerveztem a családi vakációt Balira, Indonéziába, hogy megünnepeljük az adósságmentességünket és, hogy a családom helyre rázódott anyagilag!
Ez nem lenne lehetséges Gábor úr nagylelkűsége és titkos élő televíziós közvetítése nélkül. És örülök, hogy vállaltam a kockázatot, és kipróbáltam a Bitcoin Loophole-t. A feleségem boldogabb, mint valaha, és a gyerekeim játékos szekrénye is tele van.”
Balira, Indonéziába én is szívesen elmennék, de sem Zoltán, sem a családja nem járhatott arra. Bali szigete ugyanis karantén alatt áll hosszú ideje, teljesen lezárták az idegenforgalom elől. Ezek után a feleség boldogságában és a gyerekek játékaiban is kezdek kételkedni.
Száz szónak is egy a vége: aljas, mocskos szélhámosság ez, aminek nyomára lehet jutni egy kis guglizással: az egyik első felbukkanását érdekes módon az elvileg politikával (és plágiummal) foglalkozó OLKT tavaly augusztus hetediki számában fedeztem fel, abban még Csányi Sándor volt Széles Gábor, különben a szöveg („Zoltán” megszólalását leszámítva) ugyanaz. Ebből az a tanulság, hogy aki komoly orgánumnak tekinti azt, amiben ez írásként, nem reklámként megjelent, az magára vessen. Foglalkozott a kérdéssel a HWSW is, tavaly szeptember 15-én, csak ők korrektül és szakmai szempontok alapján elemezve a kampányt: az ehhez fűzött egyik hozzászólásból tudjuk, miszerint a Bitcoin Loophole még a károsultjait is átveri, még egy bőrt lehúz róluk, ugyanis létrehoztak hamis panaszoldalakat is, melyeken némi pénzért vállalják az elveszett befektetés „visszaszerzését”.
Ügyes, ügyes. Mindezt úgy, hogy már tavaly óta tudni: ez világraszóló svindli, nem egyéb.
Ha én most ezt egy álhírlapba írnám, már meg is lenne a címe:
„Óriási szélhámosság Magyarországon és világszerte!
A rendőrség tehetetlen!”
De ez nem egy álhírlap, és voltaképpen... elég cudar egy világban élünk, ha már egy ilyen békebeli csalás is a régi szép, vírusmentes idők hangulatába ringatja a tollforgatót.
Azok a régi szép napok haj-hajdanán, auld lang syne, mikor még ezek voltak a hírek.
Daliás idők voltak.
A mostaniak meg koronások.
Szele Tamás
