Forgókínpad

Forgókínpad

Kólamámorban

2021. február 11. - Szele Tamás

Az ember ül, néz maga elé, bámulja az üres kávéscsészét és legyint: úgyis reménytelen. Nem lehet megmagyarázni annak, aki nem érti, hogy képtelenség birkavese útján földrengést megelőzni. Annak pláne képtelenség, aki állandóan birkavesét tart magánál, és az esetek jelentős részében tényleg nincs földrengés, amikor meg viszont van, az üzemzavar.

influencer-rules.jpg

Vagy szabotázs. De most abban a helyzetben vagyunk, hogy nincs földrengés, és a birkavesés emberek verik a mellüket: nincs, mert elhárították! Azonban a végleges elhárítás érdekében legjobb volna magát a földet elhárítani oly módon, hogy a bolygó talajának egészét kilőjük a világűrbe, mert ha nincs föld, nincs is mi rengjen. Hogy egyfelől már a világűrben van, csak mi is rajta vagyunk, másfelől meg a Nagy Akció után nem tudjuk, min fogunk élni, az másodlagos: fő a talajtalanítás, mert az nemzeti érdek. Legalább azt kötelezővé kell tenni, hogy minden férfi hordjon bal nadrágzsebében birkavesét. Hölgyek a retiküljükben.

Nemzeti érdekből.

Vagy mi.

Körülbelül itt tart a magyar kormánysajtó egésze, amikor a közösségi média kerül szóba – és minden nap szóba kerül, mert előveszik. Ha nem tudná az ember, miféle öngerjesztő megfelelési kényszer-mechanizmus munkál ezekben az emberekben, ámulattal nézné őket: ha ennyire utálják, minek foglalkoznak egyáltalán a dologgal? Menjenek inkább sétálni, rétre és pagonyba, vagy zabot hegyezni, miért kínozzák magukat?

Persze nem „miért” kínlódnak, hanem „mennyiért”.

A mai Pesti Srácok újabb fakír-mutatványt prezentál, alaposabban is meg kellett nézzem, hogy rájöjjek: a HBO GO egyik filmjével kapcsolatban, mely elvileg (és a gyakorlatban is) az influencerekről szól. Maga a jelenség tényleg megér egy kis merengést, de komolyabb fontossága nincs: gyermekkoromban az angoltanárnőm azért, hogy felkeltse az érdeklődésemet, egy borzalmas, Argosy című magazinból tanította a sajtónyelvet, valahonnét volt neki pár évfolyam belőle – annak mindegyik lapszámában épp pár héten belül érkeztek a földönkívüliek, mindegyikben falrengető szenzációk voltak, hős ufókutatók rohangáltak ólomszemüvegben és egyáltalán, küszöbön állt Däniken szentté avatása. Mármost ezek már akkor is legalább tíz évesek voltak, földönkívüliek sehol, és a hős ufókutatók nevét két ember ismerte a földkerekségen: a tanárnőm és én, de mi is csak addig, míg olvastuk a magazint. Jókat röhögtünk. Az influencerkedés is ilyen hősi ufókutatás: tíz év múlva a kutya sem fog emlékezni azokra, akik most állítólag a népszerűség csúcsait ostromolják, de lehet, hogy már holnap sem, addig meg szűkkeblűség volna irigyelni tőlük azt a pár fityinget, amik a reklámok útján befolynak hozzájuk.

Már maga az „influencer” fogalma is bonyolult, mert az esetek többségében egy teljesen átlagos ember magyarázza el szintén átlagos embereknek azt, amit már úgyis tudnak. Ha tüzet nyelne vagy egykerekű biciklin zsonglőrködne, még lenne a dologban valami show-elem, de erről sincs szó: sőt, tulajdonképpen semmiről nincs szó. De irigykedni nem érdemes, nincs mit irigyelni. Ehhez képest a Pesti Srácok szerzője tigrisbajszot reggelizhetett, mert igen erősen kezdi a mondókáját:

Pártállástól, világnézettől függetlenül foglalkoztatja legtöbbünket, hogyan lehet híressé válni a közösségi médiában, nekünk konzervatívoknak pedig gyakran úgy tűnik, ez az egész egy liberális játszótér, ahol 17-18 éves gyerekek organikusan, kisujjból kirázzák azt, amit mi a jobboldalon nem tudunk: trendi tartalmakat gyártani, követők százezreit lekötni, vagyis befolyást szerezni. Mindeközben tudjuk, hogy nekünk van igazunk, és tudnánk is hasonlóan jók lenni, ha nem hallgattatna el minket rendszeresen az úgynevezett algoritmus, illetve ha hozzájuk hasonlóan nekünk sem lenne valódi életünk, és mi is olyan dolgokat képviselnénk, amik egy fotóban, vagy egy posztban átadhatók.”

Hát izé... pártállástól és világnézettől függetlenül: ez a dal egyszerűen nem erről szól. Szezon, fazon, Gizike, gőzeke, kedves nő és nedves kő kavarog ebben a káoszban. Szerző nem rajong a jelek szerint az influencerekért, szíve joga, nekem sem a kedvenceim, de bajom sincs velük. Szerző továbbá nem rajong a baloldalért és nem rajong a liberalizmusért sem (a kettő nagyon nem ugyanaz, de arról a nagyon távoli, jobbszélen fekvő pontról, amelyen az illető tartózkodik, számára összemosódik a kettő) és egy merész logikai tévedéssel egy kalap alá veszi az influencereket és a neki ellenszenves politikai álláspontokat, mivelhogy egyik sem kedves az ő szívének. És akkor a kettő bizonnyal ugyanaz. Miért lenne ugyanaz? Mert neki nem tetszenek. Nekem meg mondjuk a szélsőjobboldaliság nem tetszik meg az elsózott pörkölt, de attól még nem gondolom, hogy a pörköltöt direkt nekem sózzák el láthatatlan bőrfejűek, ugyanis ez maga volna a paranoia. Az influencerek kilencven százaléka egyáltalán nem foglalkozik politikával, ez egy kommersz műfaj, amit nem szabad összetéveszteni a YouTube-on vlogoló politikusok vagy feltörekvő reménybeli politikusok videóival. Mindegy.

De egyáltalán: miért fáj az neki, ha a „Micike rózsaszín, csipkés tangája” című valamit megnézik naponta félmillióan?

Azért, mert nem őt nézik helyette.

Hát, kérem, nem lehet mindenki Micike, bár a modern orvostudomány sokat tud változtatni a helyzeten. Ha ő Micike akar lenni, ám legyen. Csak nem erről van szó. Ő azt szeretné, hogy Micike helyett szeressék. Ámde azt ő nem tudja, amit a Micike tud, arra nem képes, és a dolgok nem úgy működnek, hogy minden mindennel szabadon behelyettesíthető legyen, barackmagból igen nehéz atommagot előállítani.

Térjünk vissza még egy gondolat erejéig arra, hogy miért jobbak a kis komcsik, a haladók, meg ezek a kis libsi hülyegyerekek a baloldalon a közösségi térben, és miért használják jóval sikeresebben a jól ismert felületeket. A válasz egyszerű: az ő „értékeik”, üzeneteik és életmódjuk pontosan azt képviseli, amit a közösségi média általában: üres lufikat, látszat boldogságot, kamu teljesítményt.”

Mindjárt elfakadok sírva, csak még előbb összetöröm a számítógépet. Az már egyszer vizonyos, hogy a kormány hívei és politikusai sosem szerepelnek bulvárhírekben, nem válnak, nősülnek, jegyeztetnek be pár vármegyét az ara családja nevére, nem kapják el őket ereszcsatornákon, kábítószerrel a zsákjukban, nem buliznak karantén idején zsófiapusztai kúriákon tömegével, hogy aztán államtitkártól felfele mindenkinek pozitív legyen a PCR-tesztje, nem orgiáznak adriai yachtokon, ők sosem tennének ilyent. Ők tartalmas életet élnek, valódi értékek mentén. Ezeket a valódi értékeket a bankok trezorjában vagy ingatlanokban tartják. Esetleg ékszerben. De mondom, így sincs értelme a dolognak, az influencerek továbbra sem markánsan baloldaliak, csak hát szerző nem szereti őket. Azt sem szereti, hogy a világuk díszletekből áll.

Az influenszerek, akik ezeket felfuttatták, sajnos még ennél is gusztustalanabb módon „készülnek”, egy olyan világban gyártják őket, ahol még a bon-bon is csak kakaóporral borított vaj, a trendi edzőterem egy jól berendezett garázs, a luxuskecó pedig egy profik által, tökéletes szögből fotózott semmilyen medence.”

Ugye azt azért nem akarja mondani, hogy Luke Skywalker sem járt a Tatooinon? Mert ha ez is kiderül, menten kardomba dőlök. Persze, hogy díszlet a háttér, szerkesztett a fotó, ez egy ilyen műfaj, senki sem várja, hogy igazi legyen. Szerintem senki sem mondta még meg szerzőnknek, hogy a Mikulás sem létezik – meg akarták neki mondani, de nem merték. De folytatja az elméletét, mely szerint mindez valamiféle baloldali összeesküvés terméke volna.

Nem szükséges végigvenni mi minden hangzik el a filmben, már ebből is világossá válik, hogy konzervatívok miért nem hasítanak annyira a közösségi médiában. Tettetés helyett mi jobban szeretjük a valóságot, a valódi élményeket, valódi értékeket, a valódi üzeneteket.”

Így van, az az animációs film a pozsonyi csatáról például maga volt a nagybetűs Igazság, a maga naturalizmusában. Annak minden kockája hiteles volt. Annyi igaz, hogy valódi élményt jelentett...

Az utat vesztett fiatalokat könnyen beszippantják a haladó üzenetek, pártok, emberek is, ugyanis szoros kapcsolat van a hazugság és az ellenzéki üzenetek között, ezeknek transznemű szerelemgyermekei a neokommunista üzenetek a pénzek szétosztásáról, a munka helyett járó alapjövedelem, a nemzeti érdekeket félresöprő énközpontú világnézetek, és az, hogy nem kell valójában semmi fontosért kiállnunk, elég ha hangzatos szólamokat fogalmazunk meg.”

Az 1952-es Szabad Nép szelleme szabadult el, én mondom. Ennél rosszabb már csak az lehetne, ha a magyar ifjúság kokakólamámorban fetrengene és rock and rollra vonaglana. Hogy lehet eljutni attól, hogy az influencerek butácska világa hamis (ez így is van) odáig, hogy jön a világforradalom, mert hozzák a transznemű szerelemgyermekek? Ez már tényleg az ötvenes évek sajtója, ahogy akkor sem értették az ideológiailag felkészült elvtársak, mert nem akarták érteni, hogy a rock and roll nem jelenti a proletariátus rabigába hajtását, úgy a mostani elvtársak sem értik, mert nem akarják, hogy az influencerek produkciói sem többek annál, aminek látszanak: politikamentes, könnyed marhaságok, reklámok, ökörködések.

Ugyan, kérem. Ennek az egész litániának, amit elénk tárt a szerző, semmi értelme, nem arról szól, ami oda van írva. Ez arról szól, hogy nem volt kész a napi internetgyalázás, és gyorsan be kellett pótolni, mert nyakukon a Facebook-törvény (vagy annak kísérlete, én azért a javaslat beterjesztése előtt konzultálnék Valóság nagybátyánkkal) és naponta kell bizonyítani a lojalitásukat. Ha vasút törvény készülne, azt írnák, hogy „arccal a vasút felé”.

Azért nagyon megnézném ezeknek a lelkes internetgyalázóknak az arcát aznap, amikor győznek. A magyar nemzet megszabadul a közösségi oldalak, sőt, általában az internet összes átkától – és nekik másnaptól nem lesz munkahelyük.

Ugyanis a kormánylapok többsége is online és ingyenes sajtótermék.

Nagy bajban lennének, ha ugyanezt papíralapon és pénzért kéne terjesszék.

De mondom: az egésznek semmi értelme. A világhálónak sok baja van, a közösségi oldalaknak különösen, ne is tagadjuk, de ezek a bajok nem a politikai bal- és jobboldal között feszülő ellentéttel kapcsolatosak.

Ez ennyire egyszerű.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása