Újabb hatalmas magyar eredményről számolhatunk be, csak még nem tökéletes, nem is igazán nevezném eredménynek, inkább éri el a kívánt hatás ellenkezőjét és örülni a legkevésbé sem lehet neki – de magyar és eredmény. Ha kicsit sárga és kicsit savanyú is. Szóval: itt az első honi földön termett politikai deepfake. Sőt, egyből több is itt van.

Illetve nem itt, hanem a Tik-Tokon. Én annak a világában nem vagyok járatos, egy nyomot követve jutottam el a „demokratikus ANIME” oldalra, magamtól biztos elém nem került volna, de emlegették, mégpedig pozitív jelzők kíséretében az ultrakormánypárti Minden Szón. Márpedig amit ott dicsérnek, az tapasztalataim szerint egetverő baromság szokott lenni.

Tapasztalataim nem csaltak. Az.

De kezdjük az elején, mert hátha akad, aki az elmúlt pár évet egy kő alatt töltötte. Mi a deepfake?

Olyan két éve ismerjük a fogalmat, bár lehetett tudni, hogy fejlesztik: egészen pontosan arról van szó, hogy egy videón bárkinek az arcát ki lehet cserélni bárkiével, ráadásul ma már felismerhetetlen a trükk, a mesterséges intelligencia majdnem tökéletesen utánozza a szájmozgást, mimikát. Majdnem, mondom, mert megesik, hogy az ajkak mozgása nincs tökéletes szinkronban a kimondott szavakkal, de eléggé oda kell figyelni, hogy az ember észrevegye ezt. Bár az sem megoldhatatlan, hogy ne valaki más mondja a kívánt szöveget, hanem a megszólaló hangján halljuk azt: a hang generálása azért kisebb, könnyebb feladat, mint a képé. A legnehezebb tán a kettő összehangolása. Épp ezért a most bemutatásra kerülő magyar úttörő nem is használt hangzó anyagot, szöveget. Úgy gondolta, elég a látvány

Mi tagadás, mikor először hallottam erről a technológiáról, kilelt a hideg. Nem árt eleget a sajtónak a sok összesuszterolt álhír, összevágott fotó, most már a videókban sem bízhat az ember? Össze-vissza fognak majd hinni az olvasók mindenfélében, ami eléjük kerül. Már így sem telik el nap anélkül, hogy valaki nekem ne szegezné a kérdést: „Honnan tudjam, igaz-e egy hír vagy hamis?”, nap, mint nap kell külön-külön elmagyarázzam embereknek, hogy a hírt, főleg, ha fontos, ellenőrizzük, ha gyanús a forrása, például álhírlap, pletykalap, akkor sem hisszük el, ha ezer helyen megjelent (ilyen például a sorkatonaság újbóli bevezetésének felvetése, minden évben kétszer felröppen ez a kacsa, száll egy kört a sajtóban, leszáll és pihen a következő röptéig), szóval utána kell járni. Eddig, mivel a videókat nehéz volt hamisítani, ha valamit bizonyítani akartunk, mozgóképet készítettünk róla, ez válik most kétségessé.

Itt a gond, kérem. Ennek az elterjedt módszernek – most néztem meg a telefonomon, tíz jobb-rosszabb ingyenes deepfake-alkalmazást is kínál a Google Play – ezer és egy felhasználási területe kínálkozik, egyelőre 99,99 százalékban a szexipar használja, de ha belegondolunk, semminek sem volna olyan hasznos, főleg nem választási kampány idején, mint a politikának.

Tessenek belegondolni. Ha mondjuk holnap reggel szembejön egy olyan videó, amin Orbán Viktor bejelent egy bődületes baromságot (nem hozok fel példákat, egyrészt, mert az álhírlapok tele vannak a kormánytagoknak tulajdonított hamis idézetekkel, másrészt, mert sajnos szinte csak bődületes baromságokat szokott bejelenteni), maguk elhiszik?

Vérmérséklet kérdése. Aki utálja Orbán Viktort, akkor is elhiszi, ha teljesen valószerűtlen. De mivel mozgókép, az is meginoghat tőle, aki szereti: hát hiszen látja, hallja, hogy erről vagy amarról beszél. Aztán persze kiderül a hamisítás, a videó készítőit vagy megtalálják, vagy sem, ha megtalálják, ők lesznek a parasztáldozatok az ügyben, de a köztudatban megmarad, a világhálón keringeni fog, ahogy tíz éves álfotók is keringenek. És bizony sok politikai következménye lehet, főleg választások előtt (Magyarország mindig választások előtt áll, akkor is, ha két perce zajlottak le az előző választások).

Ha pedig ugyanígy hamisítanak valamit Fekete-Győrről vagy Hadháziról, semmi különbség nem lesz, maximum az előjel változik, mások fogják elhinni, mások inognak meg és mások kételkednek majd.

Arról már ne is beszéljünk, hogy milyen fegyvert ad ez a kompromittálódott politikusok kezébe a valódi videók ellen. A legutóbbi önkormányzati választásokat nagy részben a Borkai-videó döntötte el. A főszereplő szentté avatása már folyamatban van, de ha most lennének azok a választások, most kezdene közkézen forogni a videó, Borkainak csak annyi lenne a dolga, hogy hangosan kijelentse:

„Ez nem engem ábrázol, ez deepfake!”

és máris élét venné a dolognak. Más kérdés, hogy a köztudatban, pletykaszinten így is megmaradna, de csodafegyver a „deepfake” szó minden kényelmetlen helyzetbe kerülő politikus számára.

Idáig juttatott minket a tények relativizálása és összetévesztése a véleményekkel.

Különben tavaly karácsonykor már meg is jelent – szerencsére csak tréfából – az első komolyabb politikai deepfake, amelyben Második Erzsébet mondott el egy tökéletesen abszurd beszédet az ünnep alkalmából, még az a szerencse, hogy a készítő tévétársaság a végén jelezte: vicceltek, nem igaz az egész. De készült már deepfake videó legelsőnek Obama elnökről, később Trumpról, Tom Cruise-ról – és most a magyar kormánypárt vezető személyiségeiről.

A készítő becsületére legyen mondva, nem is törekszik a hitelességre, a valóság meghamisítására, hiszen szuperhősök bőrébe bújtatja a Fidesz politikusait, viszont a legtisztább rajongás jegyében teszi, aminek hogy úgy mondjam, elég komikus az eredménye.

Nyilván Orbán Viktor az oldal sztárja, ő két videóban is szerepel, az egyikben csatárként „beveszi az ABNORMALITÁS kapuját”

a másik kicsit elgondolkodtatóbb, mert azon egyenesen ő Superman.

Ez arra utal, hogy a magánéletben szemüveges újságíró kell legyen Clark Kent néven, a Daily Planetnél dolgozik, és a feleségét Lois Lane-nek hívják. A házassága az ő magánügye, de a szakma nevében tiltakozom az ellen, hogy alkalmas volna sajtómunkásnak, mert ahhoz sok olyan szupererő szükséges, amellyel ő nem rendelkezik. Az egyik ilyen például az úgynevezett körültekintő gondolkodás, azt teljes mértékben hiányolja. Röpdöshet akármilyen magasságokban, állíthat meg puszta kézzel mozdonyokat, átlépheti a fénysebességet is, míg a fejét csak arra használja, amire eddig, vagyis hogy mindenféle falakat bontson vele nagyjából ok nélkül, még gyakornoknak sem ajánlom.

De lépjünk tovább, még várnak ránk szépségek. Kétségtelenül talán a legjobban sikerült videó az, amely Kövér Lászlót „A normalitás Hulkjaként” ábrázolja. Részletekbe nem mennék, tény, hogy Kövér ez idő szerint még nem zöld, viszont van bajsza, ellenben Hulk zöld, ennek dacára nincs bajsza, a kettő együtt eredményezhette a zöld, bajszos Kövér-Hulkot.

Rákay Philipből Pókember lett, „akitől az ellenzék is falra mászik” és ebben van valami, bár én szívesebben ábrázolnám Sheldon Cooperként, hiszen fejszámolóművész, ránézésre is képes akárhány emebert kétmilliónak számolni, és ez a megfelelő helyen, időben bizony nagyon is lehet szuperképesség. Vagy ha az épp nem is, de bizonyulhat jövedelmezőnek.

Már csak Szijjártó Péter maradt, akiből Vasember lett, úgy járja a világot, páncéljában, kár, hogy a valódi Vasember foglalkozására nézvést fegyverkereskedő, a magyar külügyminiszter meg inkább vesz, mint elad, de majd esetleg jövőre, ha beindul a honi fegyvergyártás, sikerül szerznie pár komolyabb megrendelést Tonga Királyságtól vagy a Salamon-szigetektől.

Egyelőre ennyi kormányzati szuperhőssel szolgálhatunk és ezek is meglehetősen komikusra sikerültek (no igen, a képregény amerikai neve: „comics” és ezek az alakok először képregényekben szerepeltek, de ez egy külön művészeti ág, aminek része az enyhe abszurditás), nem lehetséges, hogy mi paródiát látunk, poént, trollkodást?

Nem.

Ezt a szerző halálosan komolyan gondolja.

Ezt mutatja az is, hogy korábban, mikor még csak állóképekkel foglalkozott az oldala, elkészítette a „Tüntizzé!!! LEGYÉL TE IS BAROMÁLLAT!” című alkotását, a régi tanácsköztársasági plakát alapján – be kell látnunk: szó nincs itt poénról, iróniáról, trollkodásról. Ez komoly.

Ami jó, mert viccnek mégis durva volna.

Fogalmam sincs, ki készítheti ezeket a meglehetősen félresikerült videókat, melyek mindegyike sikeresen esett át a ló túlsó oldalára, talán nem is érdekel, érzésem szerint azonban nem lehet fiatal. Hiába „a fiatalok közösségi oldala a Tik-Tok” a közvélekedés szerint, ebből a tevékenységből én inkább azt érzem, hogy egy minimum negyvenes, fanatikusan kormánypárti ember próbálja eljátszani a tizenévest, próbál „menőzni”, úgy viselkedni, ahogy az ő társadalmi rétege és korosztály elképzeli „a fiatalokat”.

És azt hiszi, hogy tényleg be tudja állítani Orbánt Supermannek, Kövért Hulknak, Rákayt Pókembernek. Azt hiszi, hogy ezzel használ.

Lévén, hogy Orbán szuperképessége mostanság leginkább abban áll, hogy képes bármely erősségű pálinkát legyűrni, Kövéré abban, hogy konteókat terjeszt, a többieket már elő sem veszem, ezek a kis mozgóképek tökéletesen kontraproduktívak. Ezekkel nem szavazókat szerez a kormány, hanem harsány röhögésre készteti a megcélzott, fiatal réteget.

Pedig jó lenne, ha az említett urak valóban szuperhősök lennének.

Akkor ugyanis ki lehetne dobni a képregényt a kukába, ki lehetne kapcsolni a tévét, ki lehetne jönni a moziból, mikor elegünk van belőlük.

De nem szuperhősök.

Még azok sem.

Gratulálok a Fidesznek. Ha ilyen eszközökkel tervezi megnyerni a közösségi oldalakon a 2022-es választásokat, jobb, ha már most elkezdenek csomagolni.

Tetszik tudni, az emberek és a zemberek, legyenek akár fiatalok, akár idősek, egy dolgot nagyon nem szeretnek.

Amikor látványosan hülyének nézik őket.

Ez most sikerült.

Akinek ilyen propagandistái vannak, semmi szüksége ellenségre.

Szele Tamás