- Szálem alejkum, ibn Hacsek.

- Szálem, Sajó bej, maga itt, Dubajban?

- Mégsem üzletelhetek Kevezházán, ha itt a pénz.

- Pedig most épp egy keveházban vagyunk.

- Csak ősmagyarul keveház, mai nyelven kávéház.

- Hogy eltanulták ezt a keveházasdit tőlünk az arabok!

- Na, ne mondja. Nem épp mi tanultuk tőlük?

- Nem. A keveház hun intézmény, Arany János is írja a Buda halálában: „Már Keveházába Bendeguz megtére, Rof is oda szállott, jó Buda testvére”!

- És mit csináltak a keveházban?

- Kevéztek, mint mi most.

- És melyik budai keveházban, a Hadikban?

- Igen, maga flaszter szégyene, a Hadikban... honnan tudjam? Rég volt. Különben most Budán is, Pesten is zárva van minden keveház.

- Tudom, azért futottam idáig.

- Na, maga Mekkába is csak azért menne el, hogy megkávézzon... Hallotta a híreket?

- Milyen híreket?

- Otthon még legalább tíz napig zárva lesznek a keveházak. Meg minden más is. Mondta az Orbán Viktor, a Kossuth rádióban.

- Miért lesznek zárva?

- Mert van elég vakcina csak nincs.

- Most van vagy nincs?

- Hivatalosan minden nap közlik, hogy van, a miniszterelnök szerint pedig nincs.

- Akkor maradnak Pesten a lezárások?

- Még Budán is.

- Áldott legyen Alláh neve, hogy nálunk, Dubajban ilyen problémák nincsenek!

- A Prófétáé is, Allah dicsérete és békéje legyen vele!

- Jól mondja, Sajókám. Azért eldönthetnénk, így, ebben a keveházban, hogy mi most igazhitűek vagyunk vagy ősmagyarok.

- Döntse, akinek kedve van hozzá, engem most az üzlet érdekel.

- Mivel üzletel?

- Van egy utazási irodám és rendezvények szervezését is vállalom. De csak magyar turistáknak.

- No, attól ugyan felkopik az álla...

- Dehogy kopik, vasvillával forgatom a pénzt, hogy ne penészedjen.

- Nocsak! Én meg utazó ügynök vagyok, mint mindig.

- Milyen ügynök?

- Nyilvános ügynök.

- Hogyhogy nyilvános?

- Úgy, hogy kicsit sem titkos. Mindenki tudja, hogy ügynökölök. Olcsó mikrohiteleket ajánlok házról házra.

- Dubajban?

- Dubajban.

- És hogy megy a bolt?

- Nem akarok dicsekedni, körülbelül, mint a macesz a Vatikánban. Ez egy gazdag ország.

- Akkor miből él?

- Abból, hogy péntek reggeltől vasárnap estig zárva tartok.

- És ez jövedelmező?

- Na hallja... Pesten csak szombaton voltam zárva, annál például háromszor jövedelmezőbb!

- Három semmi is csak semmi.

- Nekem mondja? De inkább maga meséljen, hogy keres a turistákon?

- Dől a pénz, kérem, dől a pénz. Csak ésszel kell csinálni.

- De hát most nem is lehetnek itt magyar turisták, engem is csak úgy engedtek be, hogy igazoltam: üzleti céllal jövök.

- Hát pedig jönnek. Üzleti céllal.

- Miféle üzleti céllal?

- Az urak pénzt akarnak adni itt mindenféle luxusszállodáknak és kormányhivatalnokoknak meg arisztokratáknak. Feltett szándékuk, lebeszélni sem lehet őket róla. A hölgyek meg szintén üzleti céllal kísérik el az urakat. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy üzletszerűen.

- Miket beszél maga itt összevissza?

- Na, figyeljen. Be van maga oltva a COVID ellen?

- Be, különben ide sem engedtek volna.

- Na látja. Meg még azért is engedték be, mert itt majdnem mindenki be van oltva. Kicsi ország ez, de nagyon gazdag. És rengeteg vakcinájuk maradt.

- Értem, de hogy jön ez ide?

- Otthon van elég vakcina?

- Állítólag van, illetve hol van, hol nem van, mint a mesében.

- Be lehet sétálni az utcáról a háziorvoshoz és kérni az oltást?

- Dehogy lehet. Majd, ha az ember sorra kerül, akkor kapja.

- Látja. Itt viszont az a törvény, hogy ha egy külföldi állampolgár beoltását egy magas beosztású hivatalnok vagy a királyi család egyik tagja javasolja, azt azonnal oltják is.

- És mondja, sok tagja van a királyi családnak?

- Nézze, az emírnek – Alláh növessze hosszúra a szakállát – csak a hat feleségétől harminc gyermeke van, az ágyasait nem is számolja senki. Szóval eléggé kiterjedt família.

- És ezek ajánlják a magyar turistákat oltásra? Hát honnan ismerik őket?

- Tőlem. Én mutatom be a pácienseket nekik. Mindegyiket nagyon rokonszenvesnek találják és azonnal jöhet is a vakcina.

- De maga honnan ismeri a dubaji emírt?

- Régi üzleti kapcsolat a miénk, a hetvenes években Budapesten tanult. Ő hozta be nekem azokat a hét zenés kvarcórákat, amiket árultam az Ecserin.

- Megáll az ész... és legalább olcsók ezek az utak magánál?

- Ahogy vesszük. Maga például hogy jött ide?

- Gyalog, kérem, nem volt pénzem repülőjegyre. 4845 kilométer, a második fele háborús zónákon, sivatagon keresztül, két hónapig talpaltam. Közben négyszer akartak főbe lőni, kétszer elrabolni, az mentett meg, hogy elmeséltem a haramiáknak, miszerint hitelekkel üzletelek, csak azzal szolgálhatok nekik, és azonnal elmenekültek.

- Hát az én kuncsaftjaim nem ennyire sportemberek, nekik repülőgép kell. De ad a kormány.

- Az emír?

- A pesti emír, az ad.

- De hiszen nincs is kormánygépe!

- Na látja, pontosan azt a gépet adja az én vevőimnek, amelyik nem kormánygép.

- De hát... mit szól ehhez a nyilvánosság meg a sajtó? Ha ez kiderül, világbotrány lesz belőle.

- Kiderül, és nem lesz. Miért, ha itt az emír megveri valamelyik feleségét, abból botrány lesz?

- Nem, mert akárkinek fejét vétetheti.

- Na látja. Legfeljebb pletykálnak egy kicsit a dologról a bazárban meg a keveházakban.

- Megint kezdi? De mégis, hát mi van, ha megírja az Átlátszó vagy a Hadházi?

- Akkor letagadják. A gép kikapcsolt transzponderrel közlekedik, nem lehet bebizonyítani, hol járt, mikor járt.

- De hiszen ez öngyilkosság a török vagy az iráni légtérben! Ott lőttek már madárrajt is, papírsárkányt is, annyira figyelnek mindenre és olyan idegesek.

- Ezt viszont már a dubaji emír intézi.

- Emírek egymás között. És mondja, mi van azzal a rendezvényszervezéssel?

- Hát, azon kerestem egy kis aprót pár napja.

- Ne mondja, hogy?

- Tudja, kettős nemzeti ünnep volt Magyarországon.

- A március tizenötödikét tudom, de melyik volt a másik?

- Az, hogy Mészáros Dubajban volt és nem otthon.

- Hát, az is ünnep otthon, igaz...

- Na most, megkértek, hogy a két jeles nap alkalmából világíttassam ki azt a böhöm nagy épületet, ami a világon a legmagasabb, a Burdzs Kalifát magyar nemzeti színekkel.

- És ilyent lehet?

- Hogyne lehetne, általában pénzbe kerül, hétköznap hetvenezer amerikai dollár egy perc ára, hét végén százezer. Írtam egy árajánlatot és küldték a pénzt.

- Hogy keresett maga ezen?

- Úgy, hogy mikor már átutalták az összeget, átszaladtam Abu Dhabiba, a magyar külképviselethez, megegyeztünk okosba, ők hivatalosan kérték a kivilágítást, és megkaptuk ingyen.

- És a pénz?

- Azon megosztoztunk szépen.

- A fene a jódolgát, nem fél, hogy egyszer kiderülnek ezek a stiklik?

- Hogy derülnének? Minden tanú sárosabb, mint én. És ha nagy lesz a baj, legfeljebb itt maradok, mint királyi főkavaró vagy kelet-európai szakreferens, almufti rangban. Lesz palotám és öt feleségem.

- Meg öt anyósa is. Ha így alakulna, nem tudna engem is alkalmazni valamilyen poszton?

- Mire gondol?

- Ahogy elnézem, hogy mennek a maga üzletei az enyémekhez képest, felvehetne udvari bolondnak...

- Ha csak az nem... no, megyek, delet ütött a müezzin.

- Jön az ima?

- Dehogy az ima, kártyázni megyek a koronaherceggel. Csak mindig csal. No, asszalamu alejkum!

- Magába is...

Szele Tamás