Kissé zavarban vagyok, ugyanis alapelve a sajtónak, hogy egy írásnak arról kell szólnia, amiről szól. Vagyis a témájáról. Azonban mi a helyzet akkor, ha maga a téma nem szól arról, amit ígértek vele kapcsolatban, ám mivel közérdekű, be kell számolni róla. Ilyenkor kell értelmezni az elhangzottakat, aztán majd jól megsértődik a megszólaló, azt fogja mondani, hogy nem úgy gondolta.

Nem vagyok alkalmi léleklátó, így nem tudom, Orbán Viktor mit és hogyan gondol, de olyan gyakorlata van már a mellébeszélésben, hogy már puszta rutinból sem azt mondja, amiről szó van. Épp ezért nem volt semmi rendkívüli a tegnap estére nagy garral beharangozott „rendkívüli” interjújában, melyet egy ország szenvedett végig az M1 közvetítésében. Abban sincs semmi rendkívüli, hogy az interjú hivatalos átirata, melyet sajnos kénytelen vagyok forrásként használni, csonka, de szerencsére hallottam magam is, a kollégák is, szóval megvan, mit mondott. Nem csak annyit, amennyi a saját oldalán megtalálható.

Azonban arról, hogy mi vár ránk, direkt módon, egyenesen nem mondott semmit.

Azt hiszem, azt szánhatta a megszólalása kulcsmondatának, amiből mindenhol a cím is lett, tehát:

„Egyetlen módon tudjuk megállítani a vírust, oltással”

ám ezt tudta eddig is minden ésszel élő ember. Azért kifejtette bővebben is, de abban sem volt sok köszönet:

„A harmadik hullám a brit vírus hulláma, amely sokkal agresszívabb, mint a korábbi volt, és gyorsabban is terjed. Amíg a fertőzések elszigeteltek voltak, addig a zárás, az otthon maradás segített, most azonban már tömeges a fertőzés, és ezt a zárások és a korlátozások csak lassítani tudják, megállítani már nem. Tavasszal elég volt korlátozásokat bevezetni, és azzal meg lehetett állítani a fertőzést, ez nem olyan vírus, itt most már csak lassítani tudunk, ha korlátozunk”

Itt tessék figyelni, itt jön a kremlinológia. Ugyanis azt tudjuk, mit mondott, azt nem, hogy hogyan értette. Ha úgy, hogy oltassa be magát mindenki, akkor semmi baj, mert én is ezt mondom. Ha azonban úgy kell értelmezni a korlátozásokról mondottakat, miszerint „akkora bajban vagyunk, hogy a bezárkózás már nem segít, inkább nyissunk”, hát semmi jó nem vár ránk.

Miért problémásak az ilyen mondatok? Mert nem egyenesek, értelmezni kell őket és az értelmezés már lehet vita tárgya. Még szerencse, hogy oltás dolgában nem kertelt:

„Egyetlen orvosság van, egyetlen módon tudjuk megállítani, nem egyszerűen csak lassítani, hanem megállítani vagy megölni ezt a vírust, ez pedig az oltás. Ezért most minden erőnket az oltásra kell összpontosítani.”

No jó, ez legalább világos beszéd. Az interjúban elhangzott egy látszólag teljesen felesleges információfoszlány, egy Albert Camus-idézet kapcsán, melyből megtudhattuk, hogy a magyar miniszterelnök naponta összesen négy órát alszik. Az biza nagyon kevés, meg is látszik rajta: a huzamosabb álmatlanság bizony nyomot hagy a szervezeten, nem is kicsit. Hogy más példát ne hozzak fel, Donald Trump is csak négy órát alszik egy nap, sőt, a klasszikusokból, pontosabban Suetoniustól tudjuk, hogy akadt római császár is, aki:

„Éjszakánként három óránál többet sohasem aludt, de ilyenkor sem pihent nyugodtan, csodálatos álomképek riasztgatták. Egyszer azt álmodta egyebek közt, hogy a tenger ember-alakot ölt, és elbeszélget vele. Az éjszaka nagy részét tehát – megunva a virrasztást, a heverészést – vagy fekhelyén ülve töltötte, vagy tágas csarnokában bolyongott, és sóvárogva várta, hogy megvirradjon.” (Caesarok élete) 

Az illető császárt Caligulának hívták.

Szóval mindenki jobban járna, ha a magyar kormányfő legalább időnként kialudná magát. De térjünk vissza a fontosabb dolgokhoz: most épp ki az ellenség? Mert ellenség nélkül emberünk tapodtat sem mozdul, pláne nem szólal meg. Miután taglalta a fokozatos nyitás lehetőségeit (ez azért nem jó jel), elárulta:

„Orbán Viktor arra kért mindenkit, hogy tartsa be a szabályokat. „Nem sok szabály van, de azok egyszerűek, világosak és érthetőek. Érdemes és be is lehet őket tartani” – jelentette ki. Nagyon fontosnak nevezte, hogy az oltásellenes hangoknak ne adjanak teret.

Szerinte az oltás ellen hangulatot kelteni, az oltás ellen agitálni, több mint hiba: bűnnek is nevezhető, hiszen aki azért nem oltatja be magát, mert hallgatott az oltásellenes politikusokra vagy áldoktorokra, az könnyen meghalhat. Hozzátette: megérti ha egyesek nem oltatják be magukat, de őket is arra kérte, hogy ne beszéljenek le másokat az oltásról. (…) Azt kérte mindenkitől, hogy adjanak meg minden támogatást az ápolóknak és az orvosoknak, „rémhírkeltésekkel” ne nehezítsék a munkájukat. Nem most van az ideje annak, hogy bemenjünk a kórházakba, „kamuvideókat vagy álhíreket gyártsunk” – hangsúlyozta.”

Akkor megint benne vagyunk a szövegértelmezés posványában. Ugyanis az ál- és rémhíreknek magam is nagy ellensége vagyok, ütöm-vágom is őket, ahol érem, még akkor is megteszem, ha emiatt megfenyeget időnként egyik-másik „önélzetes kis latol”, ahogy a minap történt. Azonban épp, mert ezzel foglalkozom, tudom, hogy Magyarországon nem a politikusok az oltásellenes propaganda forrásai, hanem sokkal inkább az áldoktorok és a megfoghatatlan, elérhetetlen álhírlapok, amelyekről időnként már magam sem tudom eldönteni, hogy a mi bűvöli őket jobban: a megosztásokból, kattintásokból származó reklámbevétel, vagy a Moszkvából hozzájuk guruló cservonyecek? Épp a független sajtó az, ami tegnap is nyílt levélben fordult a kormányhoz, hogy teremtsenek rendet az információs káoszban, kommunikáljanak egyértelműen, hiszen most már mindennapos gyakorlat, hogy a megszólaló kormánytényezők egymásnak is ellentmondanak, kulcsfontosságú és főként közérdekű adatokat eltitkolnak, így, ebben a formában tényleg bármi lehet tévedés is, álhír is, igaz is, hiszen nem áll módunkban ellenőrizni az információkat. Erre a levélre nem Orbán Viktor válaszolt, hanem Kovács Zoltán, de olyant, ami egy életre minősíti őt:

„A kórházakban gyógyítani kell és nem kamerázni. Az operatív törzs minden nap tájékoztatja a nyilvánosságot. A baloldali portálok ennek ellenére kamuhíreket terjesztenek és lejáratják a magyar egészségügyet.”

Rövid leszek és pontos: a jó fenét, uram. Akar a rosseb „kamerázni”, mi is emberek vagyunk, méghozzá nagyon keményen dolgozó emberek, semmi kedvünk elkapni a járványt, vagy újra elkapni, azok esetében, akik egyszer már túlestek rajta, és a mi szakmánknak is vannak halottai. Nem „kamerázásról” van szó! Hanem arról, hogy mondjanak igazat vagy legalább egyeztessék egymás között, amit hazudnak, mert a jelenlegi állapotban, mikor gyakran egymást is cáfolják, a legvalódibb információt is álhírnek lehet bélyegezni. Erre azonban nem hajlandóak.

A megfogalmazásból úgy tűnik mindenesetre, hogy ez az ágyú elsülhet a nem kormánypárti sajtó felé is – nem kerül semmibe egy komoly orgánumot előbb dezinformálni, aztán betiltani ezen az alapon – de elsülhet az álhírlapok felé is, értük nem kár. Mindenesetre mostanság nem lennék az ikonként imádott „járványszkeptikusok” bőrében, az ő boltjuk mutatja a legnagyobb célpontot.

Száz szónak is egy a vége: tervez nyitást a kormányfő?

Nem tudom. Mert mondta ezt is:

„A 2,5 milliót egy erkölcsi törvény jelölte ki számunkra, addig ugyanis nem szabad újraindítani az országot, amíg a leginkább életveszélyben lévők nem kapták meg az oltást, vagyis nem kerültek ki a közvetlen életveszélyből. Ez a 65 éven felülieket jelenti.”

Viszont ez is elhangzott:

„A vírus előtti reménykeltő tervekhez kell visszatérni – legyen szó a gazdaságról, a demográfiai adatokról, a családokról – ha nem is egyetlen lépésben, de meggyőződése szerint a nyár végére biztosan.”

Már megint ott tartunk, hogy mindenki úgy érti, ahogy akarja, és ez nem véletlen: politikus beszélt az adásban, ők így szólalnak meg.

Miért volt olyan fontos ez az interjú, hogy miatta borítani kellett az M1 műsorrendjét? Miért jelentették be lóhalálában, egy-másfél órával az adás előtt, minek következtében mindenki frászt kapott, mert nem tudtuk, mi az a rendkívüli válsághelyzet, ami miatt mindent félre kell tolni?

Az a gyanúm, hogy ennek az interjúnak egyáltalán nem az volt a szerepe, hogy a lakosságot informálja vagy megnyugtassa (ez utóbbira nem is nagyon lett volna alkalmas). Sőt: nem is a lakosságnak szólt. Más bujkál ebben a bokorban, attól zörög.

Az ugyanis a helyzet, hogy ma Budapestre érkezik, a kormánymédia szerint „történelmi találkozóra” Matteo Salvini, az olasz jobboldali Liga vezetője és a lengyel miniszterelnök, Mateusz Morawiecki, hogy Orbán Viktorral hármasban tárgyaljanak egy „jobboldali tömb” létrehozásáról, ami az Európai Parlamentben a szerintük „balra tolódott Néppárttal szemben” alternatívát jelentene. Régi, kéjes, nedves álmuk ez nekik, már az uniós választások idején is próbálkoztak egy efféle erős „szuverenista” frakció létrehozásával, amiben csak egyetlen dolog gátolta meg őket, nevezetesen az, hogy – nem állt mögöttük elég erős szavazóbázis, gyengén meg semmire sem mentek. Erről Salvini az MTI-nek annyit mondott, miszerint:

„Az Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel és Mateusz Morawiecki lengyel kormányfővel közös találkozó a koronavírus-járvány utáni Európa építését szolgálja.”

Tehát ők már a járvány utánra spekulálnak, mi viszont még azt sem tudjuk, mikor lesz vége. Ezek szerint nekik vannak erről információik – naná, hiszen akkor lesz vége, amikor ők mondják. Ezen a találkozón lehet fontossága a tegnap esti Orbán-interjúnak.

Melyet úgy összegezhetünk röviden, hogy:

Az a járványtagadó, akiről Orbán Viktor azt mondja.

Az az álhír, amiről Orbán Viktor azt mondja.

A lezárások addig tartanak, ameddig ő mondja, nyitás akkor lesz, amikor ő mondja.

Maga a járvány is addig tart, míg ő azt nem mondja: vége.

Nagyhatalmú ember ez, annyit mondhatok.

Csak végre aludná már ki magát.

Szele Tamás