Mélységes mély a múltnak kútja, írja Thomas Mann és a magyar jobboldalnak tegnap sikerült csukafejest ugrania belé, teszem hozzá én. Igen kívánatosnak találnám ugyanis, ha a KDNP megismerkedne némely alapvető európai vallástörténeti és történelmi tényekkel, eseményekkel, majd ezen ismeretek birtokában küldené műelemezni Vejkey képviselőt.

De ne szaladjunk előre. Kezdjük azon, hogy tegnap a szivárványos ördögűzés napját tartotta a honi jobboldal, egész kivilágos kivirradtig, mert végül az állítólag „BLM-szobrot” reggel verte szét a Légió Hungária három leventéje – nagy munka lehetett egy alig méteres, szivárványszínű műanyag figurát szétcsapni, tényleg hárman kellettek hozzá, egy legény nem bírt volna vele. Ez a „szoborügy” – nem tudom idézőjel nélkül írni, mert voltaképpen nem emlékműről, hanem performance-ról van szó – majdnem lefedte az elmúlt huszonnégy órát, de csak majdnem.

Ugyebár, minden azzal kezdődött, hogy Ferencvárosban kiírtak egy „Public Art” pályázatot még tavaly, hogy így támogassák a kortárs képzőművészetet. Ennek keretében különböző köztéri alkotásokat kívánnak kiállítani különböző helyi közterületeken, de csak pár hetes időtartamra. Nem maradnak ott a pályázat szerint. Ezek közé tartozott a „Black Lives Matter” elnevezésű plasztika is (ráadásul tényleg plasztikból), amit a pályázat érékelésében úgy határoznak meg, hogy:

„Egy olyan köztéri emlékműszobor-parafrázis, amely jelenleg is aktuális társadalmi és politikai kérdéseket érint, hoz játékba: Black lives matter, az LMBTQ-val kapcsolatos a társadalomban élő előítéletek. A szobor térdelő gesztusa a köztéri szobordöntési mozgalmakra is utal, a műalkotás mindenkori helyzetről is elgondolkodtat. Az utcáról egyszerű befogadó számára is jól dekódolható nyelve a public art elvárásoknak a felirattal kiegészülve jól megfelel.”

Parafrázis, urak, játék, vicc, poén: a szobordöntő szobra! Ezt nem sikerült megérteni jobboldalon, ahogy a méretét, anyagát és közszemlére tételének véges voltát sem: már a legelső reakciók (melyekről mi is beszámoltunk volt) úgy tettek, mintha egy többszörös életnagyságú bronz kolosszus kerülne a Ferenc térre, örök időkre.

Rendben, a kormánypárt publicistái nem ismerték ezeket az adatokat, leginkább azért nem, mert nem is érdeklődtek irántuk. Megverték a harci dobokat, megfújták a harsonákat és rázúdultak a témára, mint a szittya fergeteg, nyilván nem azért, mert annyira érdekelte volna őket, hanem azért, mert a „szoborkampány” indulása idején, tavaly novemberben így kívántak ütni Baranyi Krisztinán, Ferencváros ellenzéki polgármesterén. Épp jókor jött nekik ez az ügy, de bármi jókor jött volna nekik, bármi megfelelt volna, amit hozzávághatnak.

Az ám, csak a sajtókampányok ügyetlen kézben önálló életre kelnek, lábra állnak és elindulnak, törve-zúzva a városba, a gazdájuk parancsainak fittyet hányva, akár a gólem. Főleg, ha a gazdájuk meg se próbálja leállítani őket. Ez a szerencsétlen vizuális poén is így járt, tulajdonképpen mikor a kormánylapok kibaranyizták magukat, eltehették volna a fiókba a többi lejárt, kiégett petárda mellé, de elöl hagyták, arra járt a Mi Hazánk és gyorsan felkapta, vitte magával játszani mert igen megtetszett nekik. Tegnapelőtt odáig fajult a játék, hogy a még fel sem állított plasztika talapzata mellé keresztet állítottak, nyilvánvalóan provokációs céllal, ugyanis ha valaki hozzányúl a feszülethez, azonnal vallásgyalázást, szentségtörést lehet kiáltani. Ennek a keresztnek az avatásakor mondta Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke a „BLM-szoborról”, miszerint:

„Ha holnap felállítják ezt az Európa-ellenes, magyarellenes, családellenes alkotást, mi mindent meg fogjunk tenni azért, hogy ne maradjon itt ez a szörnyalkotás.”

Meg is tettek mindent. De előbb lássuk, mi történt a kereszttel?

Senki sem bántotta, az történt vele.

Aztán tegnap reggel átadták a szobrot, ami továbbra is a már ismertetett paraméterekkel bírt, és le lehetett fotózni körülbelül egy órán keresztül. Tovább már nem, ugyanis elkezdődött a kutyakomédia, ami a burleszk magyar megfelelője. Megjelentek ugyanis a Mi Hazánk és a Légió Hungária aktivistái, és előre odakészített deszka- pontosabban OSB-lapokkal körbeépítették az amúgy sem túl magas alakot. Itt jegyezném meg, hogy ők bezzeg pontosan tudták, mekkora lapokat hozzanak, tehát tisztában voltak a méretekkel, ami azt jelenti, hogy előző nap Toroczkainak is ismernie kellett ezt az adatot, amikor a „szörnyalkotást” emlegette. Az már önmagában hungarikum, hogy bedeszkáztak egy köztéri szobrot, ilyen még soha és sehol máshol nem történt. De ez csak az első felvonás volt.

Egyelőre ott tartunk, hogy áll a faskatulya, benne a szivárványos alakkal. Este valaki kirakott mellé egy létrát, hogy aki akarja, azért megnézhesse: a Mi Hazánk is jóllakott így, a figura is megmaradt. Erről a létráról öntött valaki fehér festéket a szoborra, ellene – amint a skatulyázók ellen is – eljárás indult. Később valaki elvitte az OSB-lapokat, hogy kicsoda, azt nem tudjuk, de így ma reggelre már nem volt semmi akadálya annak, hogy a Légió Hungária három tagja, élükön a mozgalom vezetőségi tagjával, Incze Bélával lerombolja az egészet mindenestől.

(Fotó: Telex)

És nem vették észre, hogy ez az alkotás

1. Nem az örökkévalóságnak szólt, sőt, ellenkezőleg: épp azért készült ilyen sérülékeny anyagból

2. A rombolással ők maguk váltak a performance végrehajtóivá, kivitelezőivé, valósággal ők fejezték be az alkotási folyamatot

3. Ily módon minősítve saját magukat és elvtársaikat.

Őket sem az éles elméjükért fogják elrabolni a földönkívüliek. De most kell elővegyük a történetben megbúvó KDNP-s szálat!

Ugyanis a kisebbik kormánypárt nevében a párt esze, dr. Vejkey Imre (aki pár nappal ezelőtt akkorát háttérhatalmazott az Igazságügyi Bizottság parlamenti ülésén, hogy még a jegyzőkönyvbe is bekerült – nyilatkozatban szólította fel Baranyi Krisztinát a szobor azonnali eltávilítására, éspedig ezekkel az ékes szavakkal:

„Nem jópofa vicc, hanem a sötét oldal újabb, agresszív támadása a megfeszített Krisztus gender logóval való gyalázása, éppen Nagycsütörtökön. Ezt minden keresztény ember nevében visszautasítjuk! Felszólítjuk Ferencváros polgármesterét, tüntesse el ezt a gyalázatot a közterületről, és felszólítjuk az agresszorokat, hogy fejezzék be a szellemi és a tettleges keresztényüldözést!”

Krisztus? Hát nem a Szabadság-szobor parafrázisát ábrázolta a plasztika?

De, azonban Vejkey szándékosan csúsztatott egy igen nagyot, mi több, már az is műveletlenségének volt köszönhető, hogy azt hitte: csúsztathat. Korábban ugyanis látható volt ugyancsak a Ferenc téren egy meglepő plakát, amin a megfeszített Krisztus oldalába fut be egy szivárvány. Vagy a hasából jön ki. Ezt nehezményezte előbb az olvasott Jurák Kata a Pesti Srácokban, majd ezt keverte a szobor-ügybe nyílt Krisztus-gyalázásként a tanult Vejkey.

Bele se kellett volna ebbe kezdjenek. Ugyanis a plakáton látható Jézus felett egy rejtelmes, német–magyar nyelvű felirat. Azt mondja: „Neuformatieren – újraformázva”. Aki erről a reformációra asszociál, jó felé keresgél. Mint kiderült – és a vasarnap.hu című erősen vallásos oldal közölte is – a plakát eredetileg a reformáció 2017-ben megrendezett emlékévére készült, és a szivárvány bibliai szimbólumként jelenik meg rajta. Nyilván, hiszen különben el sem fogadta volna annak idején az emlékévet szervező bizottság: a szivárvány sok mindent jelent a Bibliában, például ezzel a jelenséggel üzente meg az Úr Noénak, hogy vége az özönvíznek, készülhet a kikötéshez, de sok más, egytől egyig pozitív jelentést is hordoz.

Akkor menjünk még egy lépéssel tovább: szivárvány és reformáció? Bizony-bizony, eszünkbe ötölhet Thomas Münzer (másként: Müntzer) és Luther Márton nyílt ellenségeskedésig fajuló viszonya. Pedig hát eredetileg még Luther javasolta emberünket zwickaui lelkésznek. Csak nagyon mást gondoltak a keresztelés időpontjáról – Luther úgy gondolta, az újszülötteket eleve meg kell keresztelni, míg Münzer azt mondta, keresztelni csak felnőtt, érett eszű embert szabad, aki felméri annak jelentőségét.

Ne akarjunk határozni ebben a kérdésben, máig tartó vita ez, amit annak idején a fegyverek döntöttek el. Ugyanis Münzer csatlakozott a Thüringiában fellázadt parasztokhoz háromszáz fős seregével, mely előtt kivont kardot vittek az istentelenek elleni harc könyörtelenségének jelképeként, valamint egy hófehér selyemből varrt hatalmas zászlót, melyre szivárványt festettek a kiválasztottak új szövetségének jelképeként. A lobogón jelszó is volt: „Verbum Domini maneat in eternum”, vagyis „Az Úr Igéje örökké megmarad”.

A felkelő sereg Frankenhausen mellett ütközött meg a választófejedelmek csapataival, ami az ismert történelem egyik legkülönösebb jelenetével is járt: Münzer ugyanis csata előtt lelkesítő beszédet tartott az embereinek (máig vitatott, hogy ebben már elhangzott-e vagy csak később, kínzásai során mondta ki elveinek végkövetkeztetését, mely szerint „omnia sunt communia”, minden tulajdon közös), és a beszéd alatt hatalmas, gyönyörű szivárvány jelent meg az égen.

Utoljára Nagy Konstantin kapott ilyen kedvező égi jelet (saját állítása szerint) a Milvius-híd csatája előtt. In hoc signo vinces! A parasztseregen hihetetlen lelkesedés lett úrrá, biztosak voltak a győzelmükben. Hősiesen megrohamozták a páncélos lovasságot – és azok szó szerint ledarálták őket. Ember alig maradt ott életben, aki mégis, súlyosan megrokkant. Maga Münzer elmenekült, de elfogták, megkínozták és végül lefejezték.

Szóval, bizony van köze a reformációnak is, az anabaptistáknak is a szivárványhoz. Főleg egy olyan plakáton, ami a Reformáció Emlékéve alkalmából készült és el is fogadták annak idején.

Hogy ezt Vejkey doktor mért nem tudta, holott a kereszténység nagy hívének és ismerőjének állítja magát?

Talán azért, mert a reformációt nem ismeri, de kicsit sem. Más magyarázatot nem tudnék mondani.

Egy tanácsot tudnék adni a KDNP-nek, érdemes lenne megszívlelni: esős időben vagy eső után ne engedjék ki Vejkeyt a szabad ég alá játszani, mert még meglát egy szivárványt és bead miatta egy interpellációt.

Melyben követelni fogja, hogy azonnal zárják be az égboltot.

Szele Tamás