Forgókínpad

Forgókínpad

A bülbülszavú Küküm

2021. április 13. - Szele Tamás

Ma megint olyan hírrel fogunk foglalkozni, amire Józsi bácsi, Mari néni legyint és azt mondja: „hülyeség, nem érdekel”. Csak az a baj ezzel az fejedelmi elutasítással, hogy ha még tetszik emlékezni, másfél éve meg az volt ugyanilyen lényegtelen hír, arra mondták, hogy inkább foglalkozzon az ember magyar belpolitikával, miszerint valahol Kínában kitört valami járvány.

ezeregyejszaka.jpg

Arról is először zúgott a kórus, hogy „Gumicsont!”, „a sajtó ne foglalkozzon ilyen marhaságokkal”, „mennyit fizetnek, hogy ne a ...-ról írjatok?”, „Vuhan? Az hol van?” – szóval, ha a hírlap étlap volna, melyet megengedem, tényleg érdemesebb a közönség igényei (és a lehetőségek) figyelembevételével összeállítani, meglehet, ma csak annyit lehetne tudni a koronavírusról és általában a világjárványról, amennyit az Operatív Törzs elmond.

A hír maga lényegtelennek tűnik, és a pártos gondolkodás leegyszerűsítő módszerével könnyű is lenne elintézni egy félmondatos kipcsákozás útján, mert nagyon tudunk mi fölényeskedni, politikai oldaltól függetlenül. Elég szégyenletes, hogy sokaknak fogalmuk sincs a Türk Tanács államainak földrajzi elhelyezkedéséről sem, a gazdasági és katonapolitikai helyzetükről pláne nem, a legtöbben úgy gondolják, hogy egy közép-ázsiai állam néhány olajkútból és sok, szanaszét szórt jurtából áll, melyeket lovasnomádok laknak, különösen az olajkutakat, az náluk a felhőkarcoló.

Erről szó sincs: ezek gazdasági és főleg katonai szempontból nagyon komoly tényezők, és nem, kicsit sem elmaradottak kulturális szempontból – sajnálatos módon azonban kivétel nélkül mindegyikben embertelen, elnyomó diktatúra uralkodik. A népük jobbat érdemelne – minden nép jobbat érdemelne – de lenézni vagy főleg lesajnálni, kinevetni őket nem okos dolog. A maguk térségében meghatározóak, a világgazdasági befolyásuk nem elhanyagolható (tessék a fosszilis energiahordozókra gondolni) és sok minden dől el azon, hogy az ő térségük mennyire lesz valamitől fontos a világpolitikában.

Rendben, de akkor mit keresünk mi közöttük, miért könyököltük be magunkat évek szívós munkájával a Türk Tanácsba?

Olcsó és könnyű válasz lenne azt mondani, hogy „mert ez illik a kormány és a jobboldal áltudományos, legendás-misztikus-romantikus történelemfelfogásába”. Itt pénzről és hatalomról van szó, nem tündérmesékről. Azok miatt ugyan nem könyörgött volna évekig Orbán Viktor kormánya a felvételért, ugyanis a mítoszokat és hazugságokat majdnem teljesen ingyen is lehet terjeszteni, nem üzen hadat miattuk teszem azt, Kazahsztán vagy Azerbajdzsán, és maximum annyiba kerülnek, mint a propaganda általában. De valójában mit keresünk mi a Kincses Keleten? Mert, hogy nem az ősmagyarokat, mint Julianus barát vagy Körösi Csoma, az hétszentség. Ebben valahol pénz kell legyen.

Nem tudom bebizonyítani, de az az érzésem, hogy ránk ott kereskedelmi és hadipari célokból van szükség. Ha ugyanis Törökországot az Unió fegyvereladási embargó alá helyezi, akkor attól még az fog vásárolni fegyvert, lőszert, alkatrészt, csak mondjuk megvesszük mi, gond nélkül, mint uniós tagállam, aztán csendben eladjuk nekik, ami ugyan tilos, de attól még lehetséges. Olyan játék ez, mint annak idején a COCOM-lista kijátszása volt Hong Kongon vagy Bécsen keresztül. De mondom, bizonyíték erre nincs, csak logikus lenne.

Ezen kívül pedig mi lettünk a Türk Tanács ötletadói, mi vagyunk náluk az éceszgéberek.

Mert – hogy térjünk a tárgyra, a napi hírre – a minap ülést tartottak Bakuban a Türk Tanács országait képviselő információs és médiaügyi miniszterek. Mi Sztáray Pétert, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelős államtitkárát delegáltuk a dívánba, mint megfelelően tudós muftit, aki azonnal elő is állt egy izgalmas ötlettel.

Éspedig azzal, hogy:

Az Ilham Alijev azeri elnök védnöksége alatt megtartott találkozón Sztáray egy, a Türk Tanács tagállamai közötti média-együttműködési platform létrehozására tett javaslatot. Nagyon fontos a médiaplatform létrehozása Magyarország és a Türk Tanács tagállamai között. Ezt úgy kell megtenni, hogy közvetítsük a valóságot a világ felé. Ez a platform nagyon fontos lesz a félretájékoztatások megelőzésében.”

Nem lennénk azonban méltók a Türk Tanács tagságára, ha a javaslatot a Külügyminisztérium honlapja ne mesélné másképpen. Lássuk hát, hogy mondja ugyanezt a bülbülszavú Küküm (Külgazdasági és Külügyminisztérium rövidítése – pedig tényleg törökösen hangzik):

A Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelős államtitkára felszólalásában kifejtette, hogy a megfigyelő státusszal rendelkező Magyarország a földrajzi távolság ellenére is fontos partnerként tekint a TT tagállamaira, akikkel minden területen sokoldalú és intenzív kapcsolatok kialakítására törekszik. A média és a tömegkommunikáció mai világban betöltött kiemelt szerepe miatt Sztáray Péter hangsúlyozta a fake news (álhírek) és a dezinformálás elleni küzdelem jelentőségét, felhívva a figyelmet a hírügynökségek közötti együttműködés fontosságára. Hozzátette, Magyarország kész megosztani az e területen szerzett tapasztalatait.”

Hát, ez azért nem teljesen ugyanaz, mert több, itt már nem csak a saját valóságuk közléséről, de a más információk blokkolásáról is szól a dal. Akkor vegyünk egy harmadik forrást, éspedig az Apa azeri hírügynökséget. Ők egy harmadik verziót mutatnak be.

Nagyon fontos egy médiaegyüttműködési platform létrehozása a Török Tanács tagállamai között.

Az APA jelentése szerint Sztaray Peter, a Magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelős államtitkára mondta ezt a török nyelvű államok információs és médiaügyi minisztereinek és vezető tisztségviselőinek együttműködési tanácsa mai ülésén.

Elmondta, hogy országa hozzá kíván járulni a Türk Tanács jövőbeli tevékenységéhez: Magyarország támogatta Azerbajdzsánt a 44 napos háború alatt. Azerbajdzsánhoz hasonlóan dezinformációs támadásokkal is szembesültünk. Nagyon fontos egy médiaplatform létrehozása Magyarország és a Török Tanács tagállamai között. Ezt úgy kell megtenni, hogy közvetítsük a valóságot a világ felé. Ez a platform nagyon fontos lesz a félretájékoztatások megelőzésében.”

Aha. Szóval esetünkben kifejezetten háborús hírekről lenne szó. Nem mellesleg, az említett és erősen vitatott háború valóban okozhatott némi fejfájást a magyar kormánymédiának, ugyanis szemmel láthatóan napokig képtelenek voltak eldönteni, kik benne a jó fiúk, kiket szeretünk: a keresztény és – jobb megoldás híján – Moszkva-barát örményeket, vagy a testvéri azerieket, aztán el is dőlt a konfliktus, és gyorsan a győztesek mellé álltunk. Én mondjuk azt a tanulságot vontam le a harcokból, hogy ugyan háború gyalogság nélkül nincs, de a Bayraktar drónok korában nagyon kéne vigyázni arra a szegény és drónoktól védtelen gyalogságra meg a csapatszállító páncélozott járművekre, mert ebben a harcmodorban nem sokat számít a hősiesség. De ezt hagyjuk, ennek a realitáshoz van köze, ami ellen épp most hozzák létre a türk médiaplatformot. Ami aztán végképp bülbülszavú lesz.

Mit jelent ez a hír?

Ez a hír elsősorban azt jelenti, hogy Magyarország felajánlotta egy propagandacentrum létesítését, amely ellátná Európát és az egész világot is a különböző türk tagállamok hivatalos, kincstári információival, leginkább a jövőben zajló hadi cselekményekről.

Másodsorban azt, hogy ezek szerint a jövőben hadi cselekmények várhatóak a térségben. Hegyi-Karabah csak epizód volt, Törökország mozgolódik, Erdogan két napja szó szerint felajánlotta, hogy „bármilyen segítséget megadni Ukrajnának a békés, diplomáciai megoldás érdekében”. Ha ez a segítség katonai, akkor katonai lesz: bármilyent ajánlott, nem mondta, hogy mire gondol. Nem állítom, nem is állíthatom, hogy török fegyverek és csapatok fognak feltűnni Ukrajnában, de nem lenne épp csoda.

Mármost ez a magyar javaslat azt jelentette, hogy Ankara és Moszkva esetleges konfliktusában mi Ankarát választottuk. Választhattuk volna azt is, bölcsebben talán, hogy oda se megyünk, de nem, mi odamentünk és javaslatot terjesztettünk be. Nehéz volna megmondani, hogy ostoba szándék, túlbuzgóság vagy tudatos terv áll emögött, de én ezt nem tettem volna.

Viszont gondolkodjunk: ennek a „közös médiaplatformnak” kell majd egy európai központ is. Helyszínként csak Budapest jöhet szóba, mint az egyetlen európai tagállam fővárosa, és meg is kapta két éve a Türk Tanács diplomáciai célokra a magyar kormánytól az Ybl-villát, ami azóta is üresen áll, mert a világjárvány miatt nem jöttek meg a türk államok képviselői. Ideális lenne pár helyiség benne irodának. Hogy aztán a médiaplatform munkatársai nem csak hoznák, hanem vinnék és szereznék is a híreket, az elég valószínű. Elképzelek egy pesti viccet mához egy évre:

Mondja, Hacsek, mi ez a lövöldözés a Körúton?

Csak a szokásos, Sajókám, csak a szokásos. Összebalhéztak az orosz bankárok a kínai egyetemi tanárokkal meg a türk sajtóattasékkal.

Összefoglalva: a látszólag lényegtelen hír várható török–ukrán–orosz konfliktusra utal, vagy egyéb harci cselekményekre, melyek a közeljövőben játszódhatnak le (esetleg Közép-Ázsiában is), és arra, hogy gyengülnek a magyar–orosz kapcsolatok, ellenben erősödik a magyar–török közeledés.

Egyéb se hiányzott.

Annyit még javasolnék, hogy a médiaplatformot nevezzék el „Ezeregyéjszaka hírügynökségnek” és vezesse Sahriár sah, oldalán bé nejével, Seherezádéval, akinek szakértelme elengedhetetlen lesz.

Onnan jönnek majd ugyanis a mesék.

Minden este egy.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása