Kanyargós útra indulunk ma, ugyanis megpróbáljuk feltérképezni a magyar törvényhozás és az ország uniós politikája közötti, nagyjából kifürkészhetetlen utakat, bár ezekről sokat lehet mondani, csak azt nem, hogy a Mindenható útjai – inkább a vele konkurens cégé. Attól még kifürkészhetetlenek. Pedig fontos tárgyról van szó: a Facebook-törvényről.

Amit napokon de legkésőbb heteken belülre ígértek, a tervezete már készen áll, csak meg kéne szavazzák és már megkérdőjeleződne a közösségi oldal magyarországi működése: most azonban mintha mégsem akarnának hozzányúlni ehhez a kérdéshez. De menjünk sorban.

Miről szólna a magyar „Facebook-törvény”? (Azért az idézőjel, mert minden közösségi oldalra vonatkozna, nem csak erre az egyre, bár nálunk ezt az egyet használják, de ezt mindenki).

A Facebookkal szemben kétféle kifogás szokott felmerülni, vannak keleti és vannak nyugati kifogások. Azonban a keleti kifogások egy része is Nyugatról indult, viszont meglehet, mégiscsak keleti sugalmazásra.

Nyugaton az elfogadható panaszok főleg arra vonatkoznak, hogy egyrészt megbízhatatlan az oldal adatkezelése, de legalábbis aggályos, másrészt a globális hirdetési piac túlnyomó része a Google-AdSense-Facebook-YouTube kezében van, és ez a mamut hihetetlenül lenyomja a reklámpiaci árakat. A hirdetéseket valóban hordozó sajtófelületeket pedig fillérekkel, üveggyöngyökkel fizeti ki, és ami ennél is problémásabb: nem vállal felelősséget a megjelenített tartalmakért. Bármilyen álhír terjedhet rajta, maximum fennakad a tényellenőrök rostáján, de még ők sem törölhetik, csak ráüthetnek egy jelzést, egy pecsétet, miszerint hamis. Ha politikus tette közzé, még ennyit sem tehetnek. Mi több, tényellenőr Magyarországon jelenleg összesen egy van. Nyugaton, de főleg az Európai Unióban ezeket a gondokat szeretnék egy uniós ajánlással szabályozni, melynek szellemében aztán a tagállamok meghoznák a megfelelő törvényeket.

Keleten mást kifogásolnak, egyelőre Lengyelország és Magyarország: magát a moderáció tényét. Igaz, hogy ezt először Donald Trump akarta eltöröltetni, még elnök korában a közösségi oldalakkal, hogy hadd írhasson boldog, boldogtalan olyan álhírt, uszítást, amilyent csak akar – köztük ő is – de ezt nem kapta meg. A lengyel és magyar törvény viszont a letiltásokat, posztok törlését, egyáltalában, mindent, amit a politikusok és radikális-fanatikus híveik reklamálni szoktak, helyi bíróságok hatáskörébe utalná.

Ez úgy nézne ki, hogy Zuzmó Géza Lótüdő utca 32/B alatti lakos (szuterén, balra) kiír valami bődületes marhaságot a saját oldalára, ami kimeríti a valamilyen közösség elleni uszítás fogalmát. A Facebook algoritmusa ezt felismeri, és vagy eltávolítja a posztot, vagy letiltja magát Gézát is. Mármost ha megszavaznák ezt a törvényt, Gézánk keresetet adhatna be egy magyar bíróságon azért, hogy engedjék vissza, de akár azért is, hogy állítsák vissza a törölt tartalmat.

A törvényt nyilván nem Géza kedvéért hoznák, hanem a kormánymédia egyes orgánumai miatt, amelyek szó szerint semmitől nem riadnak vissza egy kis mocskolódás érdekében, de el tudják képzelni, naponta hány keresetet adnának be a Zuzmó Gézák? Közelebb lenne a számuk az ötezerhez, mint az ezerhez. Ezt nem bírnák a bíróságok (talán külön szervet kéne létrehozni erre a célra) de jogi kérdés az is, hogy a magyar bíróság jogerős határozata mennyiben kötelez egy olyan céget, amelyet az Egyesült Államokban jegyeztek be és az ottani törvények hatályosak a működését illetően? Ugyanis a Facebook csak a magyar törvényhozás fantáziájában működik nemzetállami szekciókra lebontva. Nincs „magyar Facebook”. Európai régió van, több központtal.

Szóval, ezt a törvényt halasztják most, amint épp olvasom a Telexben. 

„Bár januárban Varga Judit bejelentette, hogy az Igazságügyi Minisztérium tavasszal benyújtja a parlamentnek a közösségi média szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, több szakmabeli forrásból is úgy értesültünk, hogy ez nem fog megtörténni. Olyan értelmezést is hallottunk, amely azt valószínűsíti, hogy a kormány a 2022-es választásokig nem fog módosítani a közösségi média hazai szabályozásán.

Ezt támasztja alá, hogy Varga Judit egy élő Facebook-beszélgetésben kedd délután elmondta, hogy amikor Magyarországon járt Thierry Breton, az EU biztos szerint az ország jó lépéseket tett, de azt mondta, „várjuk meg a brüsszeli szabályt, és utána alkossuk meg az annak megfelelő nemzetit.” Varga szerint a szabályozás az elkövetkezendő két évben valóság kell, hogy legyen, de ez nem jelenti azt, hogy ez jövőre itt egy alkalmazható jogszabályról beszélünk, de mindenképpen benne lesz a mindennapos vitákban, európai szinten is.”

A vitákban mindenképpen benne lesz, de mi történt? Lábhoz tették kampányidőszakban a csodafegyvert? Netán megijedtek az Uniótól? Dehogy ijedtek, ilyesmiről szó sincs. Hogy ezzel szemben miről van szó, azt csak találgathatjuk.

Vegyük azt, hogy kampány van, tagadhatatlanul. Ha nem is hivatalosan, de van. Ebben pedig két dolgot lehet tenni a ma már meghatározó jelentőségű közösségi oldallal: vagy ellehetetleníteni a működését, erre lett volna jó a törvény, mert a századik végzés után valószínűleg inkább kivonultak volna a miniatűr magyar piacról, ez az óriásvállalat Kína nélkül is képes talpon maradni, szóval nem vagyunk üzleti tényező számukra – vagy fel is lehet használni.

Ahhoz azonban, hogy felhasználják, sajnos működnie kell.

Tehát halasztják a törvényt, készen áll ugyan, bármikor bevethető, de egyelőre még a választásokig többet ér nekik egy működő Facebook, mint egy olyan, ami kivonul a magyar piacról.

De hát hogyan kívánják felhasználni? Évekig zengett a kormánypropagandában, hogy a közösségi oldal maga a fertő, és oda igaz magyar be sem teszi a klikkjét, ugyanis nem értettek hozzá, de legalább kicsit sem.

Nem is érdekelte őket.

A netadós tüntetések idején jöhettek rá, hogy az internetkapcsolat kicsit több, mint a Pornhub és a torrentezés világa, ahol ők és bé családtagjaik leragadtak. Akkor kezdték szervezni az első trollsereget, működtek azok a 444 szerint még 2018-ban is. Most azonban más eszközökhöz nyúlnak, bár nagyon nem különböznek ezek a régiektől: propaganda-oldalakat támogatnak a Megafon Digitális Inkubátor Központon keresztül, amely függetlennek mondja magát a kormánytól, de azért kormánypártinak is. Ez persze papíron nonprofit vállalkozás, tavaly június 29-én olyasmit mondtak, hogy másfél millió forint önkéntes adományból indultak el, azóta vagy az adományozók száma nőtt meg, vagy ők pénzügyi zsenik, mert, mint látni fogjuk, a múlt heti adatok szerint sikerült összesen egy oldal reklámozására elkölteniük 2 726 168 jó magyar forintokat. Ezt az oldalt úgy hívják, hogy „A kopasz oszt”, bár tény, hogy a végösszegben benne van a múlt hétig ráköltött összes pénz.

Az e heti adatok még csodálatosabbak: a Megafon csak ezen a héten 480 ezer forintot költött el A Kopasz Oszt nevű oldal posztjainak megtolására, de még bőkezűbbek voltak a csapathoz tartozó Rákay Philippel, rá 1,3 milliót fordítottak. Deák Dániel, a Schmidt Mária-féle XXI. Század Intézet munkatársának posztjaira 450 ezer forint ment el az elmúlt napokban. A Megafon a támogatók nevét nem közli, bizonyára azért, hogy ne legyenek kellemetlenségeik a liberális kormányzatnál, illetve bocsánat, mostani kormányzatunk mintha illiberális lenne… ellenben igenis közlik a támogatott „ifjú tehetségek” lajstromát. Lássuk.

Rákay Philip

Bohár Dániel

Filep Dávid

Deák Dániel

Bayer Zsolt

Tehetség is csak sajátos akad köztük, ifjú sincs több egynél: de az már látszik részint ebből a pénzesőből, részint a kormánypárti-jobboldali portálok napról napra szaporodó számából, hogy ez a kampány bizony online lesz. Tehát nem a bölcs belátás vezeti most pártunkat és kormányunkat abban, hogy halasztja a Facebook-törvényt, szóba sem kerül, hogy az uniós ajánlással akarnák majdan harmonizálni, ez csak kapóra jött nekik: de nem bolondok kidobni kampány elején a legolvasottabb felületet, amikor ki is használhatnák propagandacélokra.

Azért elég rosszul használják még így is. A múlt héten utánanéztem „A kopasz oszt” nyilvános forgalmi adatainak (a nem nyilvánosaknak nem lehet) és azt láttam, hogy 17 ezer interakciót sikerült kiváltani egy videóhoz 1,6 millió forint ráfordításával. Ehhez képest tavaly ősszel én egy jobb és kellemesebb videót készítettem rendező-operatőr kollégámmal teljesen más témáról, amit összesen kétezer vagyis 2 000 forintért hirdettem meg, és annak lett körülbelül 10 ezer interakciója. Szóval, mintha kicsit pazarolnák a pénzt, de elsikkasztani nem tudják: ami fizetőeszközre egyszer a Facebook rátette a kezét, az bizony náluk is marad, szóval ha azt írják, hogy 1,6 millió ment el a hirdetésre, akkor annyit is fizetett ki a Megafon, nincs mese.

Az a Megafon, ami ezek után a kiadások után jelenleg adományokat gyűjt, ugyanis közösségi finanszírozással kívánnak stúdiót építeni. Van annak egy különös zamata, hogy nem pusztán bolonddá teszik a közönségüket, de ennek a bolonddá tételnek a költségeit is velük fizettetik meg.

Aki olyan, utaljon, aki nem olyan, ne utaljon.

Végső soron az történt, amit korábban is mondtam, csak kicsit másképp: azt írtam volt ugyanis, hogy amit nem tudnak ellopni, kisajátítani, azt tönkreteszik, hogy ha az övék nem lehet, másé se legyen. Most az a helyzet, hogy a közösségi oldalt ellopni nem tudják, szabályozni szintén nem, de egyelőre nem is akarják annyira, az a jövő zenéje: pillanatnyilag megszállják és felhasználják.

Majd csak aztán dobják el, mikor annak eljön az ideje.

Egy közkeletű Orbán-vicc jut az eszembe:

Orbán Viktor és Áder János horgásznak a tóparton, egymástól tisztes távolságban. Egyszer csak Áder füstöt lát gomolyogni Orbán stégje felől. Odamegy, látja ám, hogy Orbán épp egy halat sütöget.

- Mit fogtál, Viktor?

- Aranyhalat.

- És megsütöd?

- Meg én.

- De hát a három kívánság...

- Az már megvolt.

Szóval, ilyen aranyhala most a kormánynak a Facebook is: meg fogják sütni, az már biztos.

De előbb teljesítenie kell a kívánságaikat.

Szele Tamás