Most, hogy Navalnij abbahagyta az éhségsztrájkot és orosz–ukrán fegyveres konfliktus sem fenyeget közvetlenül – bár a megkönnyebbülés csak pillanatnyi ebben a kérdésben – nézzünk csak körül Moszkvában, van még újság? Akad bizony bőven, dolgozik az apparátus éjjel-nappal, lassan már csak az nem lesz tilos, ami muszáj.

És vannak magyar vonatkozásai is ennek a munkálkodásnak.

Ugyebár, néhány napja a magyar Parlament elé terjesztettek egy törvényjavaslatot, ami a sokat reklamált és valóban oktalan, ésszerűtlen „civiltörvény”, más néven „Lex Soros” visszavonását is tartalmazta egy beszúrt mondatban – azonban mielőtt kirohannánk az első teraszra megünnepelni ezt, jusson eszünkbe: sokkal keményebb ellenőrzési rendszert javasolnak helyette, éspedig minden egyesületre és alapítványra, amelynek a mérlegfőösszege eléri az évi húszmillió forintot. Kivételt csak a sportegyesületek, a vallási közösségek, valamint a nemzetiségi szervezetek esetében tesznek. Szóval, nálunk ugyan az eredeti, orosz mintára készült civiltörvényt visszavonják ugyan, de csak azért, hogy sok szempontból rosszabbat vezessenek be helyette, Oroszországban viszont megtartják és alkalmazzák, mégpedig vasszigorral.

Tíz nappal ezelőtt – a hír majdnem elsikkadt Navalnij éhségsztrájkja és romló egészségi állapota miatt, az ugyanis elvonta róla a figyelmet – házkutatást tartott az orosz rendőrség a Doxa című független diáklap szerkesztőségében, négy munkatársat le is tartóztattak, lefoglalták informatikai eszközeiket, beleértve a telefonokat is. Mi ellenük a vád? Az, hogy állítólag

„kiskorúakat buzdítottak kormányellenes tüntetésekre”

Nem buzdítottak, de adjuk át a szót magának a Doxának, ugyanis ők maguk, mármint a még szabadlábon lévő munkatársak is nyilatkoztak az esetről.

„Április 14-én reggel 6 órakor Moszkvában a rendőrség betörte szerkesztőségünk ajtaját és behatolt a DOXA irodájába, hogy házkutatást tartson. A rendőrök négy DOXA-szerkesztő lakásán is házkutatást tartottak. Ők: Armen Aramyan, Natalia Tyshkevich, Vladimir Metelkin és Alla Gutnikova. A szerkesztők szüleinek lakását is átkutatták, majd az újságírókat őrizetbe vették és a Nyomozó Bizottság épületébe szállították. „Kiskorúak veszélyes tevékenységre való felszólítása” a vád ellenük, amely három év börtönbüntetést von maga után. A rágalmak egy, a DOXA által még januárban közzétett videón alapulnak. A videó hangsúlyozza a kiutasítással, egyetemről kizárással való fenyegetés jogszerűtlenségét, amellyel a diákok az Alekszej Navalnijt támogató téli tüntetések előtt szembesültek. A DOXA korábban a Szövetségi Hírközlési Felügyeleti Szolgálat (Roskomnadzor) kérésére eltávolította a videót, de később pert indított a végzést megtámadva.

A bíróság valamennyi vádlottat arra kötelezte, hogy a következő két hónapban ne hagyják el lakóhelyüket. Emellett megtiltották nekik, hogy bármilyen kommunikációs eszközt használjanak, beleértve az internetet is.

A DOXA egy független médium, amely a kortárs egyetemekkel és az orosz akadémiai szektor problémáival foglalkozik. Az elmúlt négy év során számos történetet hoztunk nyilvánosságra orosz és külföldi egyetemekről, a nyilvánosság és az emberi jogi szervezetekkel való együttműködés révén megvédtük a diákok jogait, közvetítettünk a tárgyalótermekből, és több tucatnyi vizsgálatot tettünk közzé.

A DOXA szerkesztősége biztos abban, hogy ezek a letartóztatások törvénytelenek és politikai üldözést jelentenek. Az orosz újságíróközösségre az utóbbi időben gyakorolt nyomás példátlan, de mi nem hagyjuk abba a munkánkat. Továbbra is tudósítani fogunk arról, ami a fiatalok számára fontos, és továbbra is kiállunk a jogaikért.” (Doxa)

Igen, ezek a srácok még diákok. Magát a lapot is csak 2017-ben alapították. Ha a serdülőkorból frissen kinőtt, kezdő újságírókat államellenes szervezkedéssel vádolják – mert lényegében véve erről van szó – mit mondhatnak a már ismert, tapasztalt kollégákra, minek nevezik őket?

Természetesen – a már említett civiltörvény értelmében – „külföldi ügynököknek”. „иностранные агенты”, mondja a bélyeg, amit pár napja – a Doxa ügyétől látszólag függetlenül – a világszerte ismert, kiváló Medusa.io-ra sütöttek. Ennek egész komoly következményei vannak, ugyanis a törvény a működésüket ugyan elvileg nem bünteti, de minden közlésükön jelezniük kell, hogy ők ilyen inosztrannüj agentek, sőt, ha zsíroskenyeret osztanának a pétervári hajléktalanoknak, hát még azon is. Viszont minden orosz állampolgár büntethető, aki felveszi a kapcsolatot velük, szóval zsíroskenyeret sem oszthatnak, de hírt sem. Hivatalosan a Medusa úgy lett „külföldi”, hogy a 2014-es alapításakor Lettországban élő orosz állampolgárok indították, így máig ott van bejegyezve a cég. Mármost ennek eddig volt némi előnye, hiszen Lettországban kellett ellenük indítani a sajtópereket, de most ez az előny vált hátránnyá. Az orosz–lett viszony nem felhőtlen, valljuk meg, de ennyire utoljára Rettegett Iván idejében volt rossz, és ne feledjük: a cár akkoriban végül elvesztette a livóniai háborút. Azért reméljük, nem ezt a régi konfliktust próbálja meg felmelegíteni a Kreml az állandó légtér-sértésekkel – a Medusa ellen pedig mindenképpen mondvacsinált, formai a vád. Vegzálták őket már korábban is, az egyik munkatársukat, Ivan Golunovot például, mikor arról készített oknyomozó riportot, hogy az orosz titkosszolgálat megszerezte a moszkvai temetkezési vállalkozásokat egy tételben, kábítószer-birtoklás vádjával tartóztatták le, de olyan alaposan, hogy már az előállításba beletört pár bordája. Nem új a Medusának, hogy támadják őket, az az új, hogy el is lehetetlenítik. Lássuk, ők mit írnak a saját esetükről?

„Az orosz igazságügyi minisztérium felvette a Meduzát (az önök által most olvasott hírlapot) a „külföldi ügynökök” listájára. A moszkvai tisztviselők pénteken alkalmazták ezt a megjelölést a lett bejegyzésű SIA „Meduza Projekt” nevű szervezetre, azzal magyarázva, hogy a döntés alapja „az Oroszországi Föderációban hatályos törvények követelményeinek érvényesítése”.
A Meduza bíróságon fogja megtámadni ezt a megbélyegző döntést.”

Hát, a legendásan független orosz bíróságok valószínűleg elfogulatlanul ítélnek – de lássuk csak, itt van az orosz igazságügyi minisztérium végzése is, ezt kéne megtámadni, mit is ír?

„A külföldi ügynöki feladatokat ellátó külföldi tömegtájékoztatási eszközök nyilvántartása kiegészült 2021. április 23-án az Orosz Föderáció hatályos jogszabályainak követelményeivel összhangban a külföldi ügynöki feladatokat ellátó külföldi tömegtájékoztatási eszközök nyilvántartását kiegészítették egy, a Lett Köztársaságban bejegyzett jogi személy, a SIA „Medusa Project” (nyilvántartási szám: 40103797863, bejegyzési dátum: 2014. 06. 10.) és a „First Anti-Corruption Media” korlátolt felelősségű társasággal.”

Galambocskáim, akik kényelmeskedésből úgy hiszitek, hogy az orosz ellenzékiség egyenlő Navalnijjal – nagyon nincs így különben! – most láthatjátok, hogy mindenkinek jut az áldásból: ugyanis a Medusa mellett a másik megbélyegzett szervezet az ő Korrupcióellenes Alapítványához köthető, annak a médiuma. Ja, mellesleg a Navalnij-féle Korrupcióellenes Ligát meg „szélsőséges csoporttá” nyilvánították, ez az Al-Kaidával azonos elbírálást jelent.

Vannak még hírek Moszkvából?

Hogyne lennének! Például a Szabad Európa orosz szerkesztőségét 33 millió dollárra büntették, mert az orosz médiahatóság formai hibát talált a jelentéseikben. Még jó, hogy ilyesmi nálunk elképzelhetetlen volna – vagy várjunk csak, nem ugyanez történt a Klubrádióval? Annyi a különbség, hogy ők nem pénzbírságot kaptak, hanem a frekvenciájukat vesztették el.

És folytatódik a moszkvai csisztka, Jagoda elvtárs vígan forgolódik a sírjában, időnként el-eljár egy friss kazacsokot Jezsov elvtárs szellemével, aztán bedobnak szto gramot lenn, ama síri világban: sikerült külföldi ügynökké nyilvánítani és ezáltal elüldözni az országból az Európa Tanács Politikai Tanulmányok Iskoláinak Szövetségét.

Mindezt úgy, hogy Oroszország 1996 óta tagja az Európa Tanácsnak!

Itt áll meg az olvasó esze, mert nem tudja, hogy az Európa Tanács nem azonos az Európai Tanáccsal. Az előbbit 1949-ben alapították, mostanra 47 tagállama van, és fő célja, hogy tagállamai az 1950-ben elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezményének szellemében járjanak el, ennek jegyében működik az ET keretein belül az Emberi Jogok Európai Bírósága is.

Az Európai Tanács ezzel szemben egyszerűen az Európai Unió tagállamainak vezetőiből áll, abban határozzák meg az EU politikai programját. Az Európai Tanács valósítja meg legmagasabb szinten az uniós országok közötti politikai együttműködést. Ennek természetesen nem tagja Oroszország, amint nem tagja az Uniónak sem.

Mint láthatjuk, két teljesen különböző testületről van szó, bár hasonlít a nevük, lehet, hogy ez tévesztette meg az orosz hatóságokat?

Nem lehet. Ugyanis számukra igazából az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) működése a zavaró, márpedig az bizony az Európa Tanács hatáskörébe tartozik. De nagyon nem szeretik Moszkvában. Mint a Szabad Európa jelzi:

„Nemrégiben elfogadtak egy olyan orosz jogszabályt, amely lehetővé teszi az orosz Alkotmánybíróság számára, hogy semmisnek tekintsék, vagy egyszerűen hagyják figyelmen kívül az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntéseit. Amelyek minden tagállamra, így Oroszországra is kötelezőek – a csatlakozási szerződésben vállalt kötelezettségek alapján.”

Ej, ez is de ismerős valahonnan... igen. 2020. február 20-án Vejkey Imre, a KDNP vezérszónoka a következőket mennydörögte az Országházban felszólalva:

„El kell gondolkodnunk azon, hogy a strasbourgi bíróság hatályát felfüggesztjük-e. Magyarországon az emberi jogok helyzete enélkül is biztosított. A strasbourgi döntések sértik az állam kompetenciáját, az ítéletek mögött globális csoportok érdekei húzódnak meg. Itt az idő, hogy az Európai Emberi Jogi Egyezmény felmondásáról, vagy bizonyos pontjainak felfüggesztéséről gondolkodjon el a kormány.”

Akkor a magyar kormány kihátrált a kezdeményezés mögül, a Miniszterelnökség kiadott egy közleményt, miszerint:

„A kormány soha nem tárgyalt olyan előterjesztést, amely az Emberi Jogok Európai Egyezményének felfüggesztésére vagy felmondására irányult volna. Az Országgyűlés az egyezményt 1993-ban ratifikálta, ezzel az a hatályos magyar jogrendszer része – emlékeztetnek, hangsúlyozva: a kormány a börtönbizniszről indít nemzeti konzultációt, nem az Emberi Jogok Európai Egyezményéről.”

De lám: Vejkey mester, a Népszava Ostora, a Karikaturisták Réme jól érezte a hűs, moszkvai szeleket, azok sodorták a koponyájába ezt az ötletet, egyenesen a Kreml Szpasszkaja-tornyából csilingelte a fülébe a harangjáték, idáig elhallatszott... Budapesten nem fogadták meg Vejkey tanácsát, bezzeg megfogadták Moszkvában!

Száz szónak is egy a vége: ne csak Navalnij felháborító esetét tekintsük, minden és mindenki ellen háború folyik Oroszországban, aki nem része a rendszernek. Csoda lesz, ha marad független orosz médium – most semmisítik meg az utolsókat.

És ami Moszkvában lángol, annak a füstje gyakran elér Budapestig.

Vigyázó szemetek Moszkvára vessétek.

Szele Tamás