Úgy látszik, Magyarországon mindenkinek van pár kedvenc meséje, amivel kapcsolatban elvárja, hogy mindenki más szó szerint elhiggye, és ez baj, mert naponta születnek az új mesék. Csak kapkodjuk a fejünket és képtelenek vagyunk számon tartani, kinek melyik szamárságával kapcsolatban kéne úgy tennünk, mintha hinnénk benne.

Ez azért van így, mert a honi politikai gondolkodás erősen sikerorientált, és emiatt kifordult magából: az alapelv az volt eredetileg, hogy:

„A politika megmozgatja a választópolgárok tömegeit”.

Ezzel szemben a mindenáron hajszolt siker ezt megváltoztatta, oly módon, hogy:

„Politika mindaz, ami a választópolgárok tömegeit mozgatja”.

Csakhogy a választópolgárokat elég sok minden mozgatja, mindenféle ézet, vélemény, rokon- és ellenszenvek, gazdasági folyamatok: na, ezekből mind politikát csináltak, nem is csoda, hogy ott tartunk, ahol a part szakad.

Tegnap elég sok fél- és teljesen őrült hír járta be a sajtót, aki csak ezek alapján informálódik, azt hihette volna, hogy egy hatalmas bolondokházában élünk, állandó veszélyben, de nekem járkálnom kellett a városban és valahogy csupa épeszű emberrel találkoztam. Nem láttam egyetlen családot sem, akik maszk nélkül sírtak volna a vendéglők előtt, mert nem engedik be őket, nem láttam kikerekedett szemű, legörbült szájú kisgyerekeket sóváran bámulni a boltok kirakatait, ahová nekik tilos bemenni, nem láttam ébredő hazafiakat brutális rendőrterror áldozataivá válni, szóval jelentem, Budapest pont olyan, mint mindig is volt és lesz.

Már ez a kijelentés is olyan, mintha aknamezőn tvisztelnék, aki úgy hiszi, hogy a pesti utcán állandó jelleggel vérben áztatja rút zászlaját a kény uralma, utcánként egy zászló ázik, mindig a sarkon, és mellette senyvesztik a maszktalan ébredőket, akikben viszont tartja a lelket a nemzeti gondolat, az már haragudni fog rám – mit csináljunk, neki ez a meséje, és van, amikor a realitások sehogy sem egyeznek a prekoncepcióval.

No, de mégis van, aki elhiszi, hogy Magyarországon „járványdiktatúra” tombol, és várja a forradalmat, ami majd elsöpri, utána természetesen mindenki szabad lesz, huszonhat éves és felső középosztálybeli, a forradalomban részt vevők meg még mellé gazdagok is. Ezt minden politikai csoport így sejteti a híveivel, miért lenne különbség a hivatalos pártok és a formálódó víruspolitikai tömörülések között?

Mondjuk a „forradalom” mostani vezetői így sem szegény emberek, épp nézem, mekkora karriert futott be a G7 írása a vírusszkeptikus vezetők gazdagodásáról – szinte mindenhol idézik. Tény, hogy a járvány- és vírusszkepszis mozgalommá válása elég komoly reklámértékkel bír, százmilliókat lendített például Lenkei doktor forgalmán, a Nutriversumén 1,77 milliárdot – jó lenne kicsit részletesebben látni a könyvelést, mert ennyiből csak azt lehet megmondani, hogy bejött nekik a népvezérség üzleti szempontból is.

Ezt ne is boncolgassuk mélyebben, de lássuk be: nem csak kenyérrel él az ember, és nem is csak kaláccsal, az a mozgalmi lét, ami egyfelől ilyen szépen forintosítható, másfelől konvertálható politikai hatalommá is: ugye, már az írás elején jeleztem, hogy ma és Magyarországon minden politika, ami választói tömegeket mozgat. Hát ezért lesz a „járványszkeptikus mozgalomból” új résztvevője a választási kampánynak, igaz, nagyon úgy néz ki, hogy tulajdonképpen ebből a célból is hozták létre.

Nem akarom azt mondani, hogy ezt én már tavaly nyáron megmondtam előre, de bizony megmondtam. Gyanús volt nagyon, főleg, hogy a járványszepkszis kavargó ideológiájában egyszerre jelentek meg az orosz álhírek jellegzetes sajátosságai, a magyar szélsőjobboldal olyan prominensei, mint Drábik mester és a politikai félvilág pártépítésben és pénzlenyúlásban edződött veteránjai. Minden jel arra mutatott, párt lesz ebből, rablópárt, kamupárt, vagy tán igazi, mindegy is – egy lett is, most várom, lesz-e több? Mindenesetre amit tavaly december elsején még csak sejtettem – nem volt honnan biztosat tudnom – az februárban ki is derült, ugyanis dokumentumok kerültek nyilvánosságra, melyek szerint a mostani kampányban induló Normális Élet Pártját már nyáron bejegyeztették, amikor még kifejezetten „politikamentes flashmobokról” volt szó, nem többről. De hát ilyen a politika.

Egy működő demokráciában végső soron szinte bármely nézetnek lehet pártja, majd a választók eldöntik, melyikre szavaznak. Minden nézetnek azért nem, tehát mondjuk a törvénysértést nem lehet pártszerű keretek között propagálni, érdekesen nézne ki Magyarországon például a Nemzeti Sikkasztók és Adócsalók Pártja – ja, bocsánat, olyan van, több is, és mind prosperál, bár meg kell hagyni, érdekesen néznek ki. De legalább a nevükben nem deklarálják céljaikat. Azonban milyen választási esélyei vannak ennek a Normális Élet Pártjának?

Ha őket kérdezzük, csodálatosak, és ők lesznek a 2022-es parlamenti patkóban a mérleg nyelve. Ha annyi ötezresem volna, ahány párttól én ezt már hallottam, beruháznék egy sarokházba, és nem a cukrászdában tenném, hanem az ingatlanpiacon. De lássuk, mit mondanak ők saját magukról május 29-i írásukban, amely a mozgalomhoz és a párthöz kötődő „Médiaforrás” című orgánumban jelent meg?

„A választások meglepetése a Normális Élethez ragaszkodók közössége lesz!”

Hát valakik mindenképpen meg fognak lepődni, vagy a híveik, vagy az ellenfeleik, egyelőre a közvélemény-kutatók lepődnek meg a bemutatott eredményeken és módszertanon egyaránt.

„Ha igazak a hírek, akkor egy év tapasztalatszerzés után és az egyeztetéseket követően hamarosan kiderül, hogy a Normális Élethez ragaszkodók kivel tudnak összefogni és együttműködni. Azért nagyon fontos dolog, mert ha ez a minimálisan is legalább félmilliós közösség változtatni akar a mai nem normális helyzeten és az életén, akkor ezt leghamarabb a 2022. évi választáson tudja megtenni.
Mert azzal az eredménnyel, amit már most is mérni lehet, a politikai pártok megszokott uralkodását felborítva, ez a normalitást és a társadalom érdekeit képviselő független civil erő a mérleg nyelve lehet!”

Sok lesz az a félmillió, nagyon sok, pláne, hogy egy olyan link bizonyítaná a mennyiséget, amely egy 37 800 tagú Facebook-csoportra mutat. Nem is kajtatom, hogy lett ebből ötszázezer, így-úgy kalkulálva bármiből lehet bármit csinálni, szükség és igény esetén a hal is énekes madár. Az viszont már érdekesebb, hogy a párt koalícióban gondolkodik, ugyanis ha az ellenzék valamelyik nagyobb formációja vált velük gyűrűt, annak egészen egyszerűen vége, igazolta a kormány „oltásellenes baloldal” jelszavát, ami eddig szemenszedett hazugság volt. Ha azonban a kormány szárnya alá húzódnak, akkor a kormány megy szembe mindennel, amit eddig képviselt. Marad még a kis pártok világa, közülük esetleg a Mi Hazánk jöhet szóba, akik szintén „járványszkeptikusok”, csak hát ők eddig a Normális Élet Pártjának a konkurenciája voltak.

„A bejelentés várhatóan a június 20-i Kossuth téri demonstráción történik meg.”

Kíváncsian várjuk, kit rántanak magukkal Dugovics Tituszként a mélybe a vár fokáról. Vagy fordítva: kinek adják el a szavazóikat, és – hányat? Hányan lehetnek?

„Annak érdekében, hogy reálisan lássuk a helyzetet, egy újabb közvélemény-kutatást készíttettünk, ahol a korábbinak megfelelően a koronavírus-járványról, az intézkedésekről, és az országgyűlési választás pártszimpátiájáról kérdeztük meg az embereket.

Ahhoz, hogy tényleg reális információkat kapjunk, a korábbiak szerint jártak el, beiktatva több, a hitelességet és az elfogulatlan felmérést biztosító módszert. Most sem egy, hanem három különböző helyen, egymástól függetlenül végezték el a megkérdezéseket marketing felméréseket végző call-centeresekkel, hogy az eredmények hitelessége egymással is összehasonlítva ellenőrizhetők legyenek, mert senki nem tudott a másikról.”

A közvélemény-kutatók meg kínlódnak itt a módszertannal, holott a call-centeresekkel már rég mindent tudhatnának biztosan... ne hülyéskedjünk, a statisztika és a közvélemény-kutatás tudomány és nem véletlenül az. Így tényleg olyan eredményt lehet kihozni, amilyent akar a kedves megrendelő. Esetünkben azt (egy háromezer főt érintő felmérés alapján), hogy a magyar lakosság 52%-a járványszkeptikus, a lakosságnak csak 20%-a fogadta el egyáltalán a járványügyi intézkedéseket, és az összlakosság 9%-a szavazna rájuk. De ezt egy kis számtani trükkel 12%-ra tornászták fel (úgy vették, hogy csak három opció van, a kormánypártok, az ellenzéki összefogás és ők, így ami az első kettő után marad, az mind az övék).

Mindenesetre alaposan be-, illetve túlárazták magukat, de mit várunk? Pártlapban olvasunk pártpropagandát. A realitások ettől nagyon alaposan el fognak térni. Már maga a tervezett koalíció is több veszélyt rejt magában a partner számára, mint előnyt, szó nincs félmillió szavazóról, róluk csak egy megrendelt és amatőr eszközökkel végzett felmérés beszél. A kormánypárt és ellenzék közötti résbe szorult választókat ők nem kapják meg automatikusan, tehát csak arról lehet szó – azonban arról szó lehet – hogy egy-három képviselőjük bekerül a 2022-es Országgyűlésbe. Ezzel ők nem lesznek a „mérleg nyelve”, de még önálló frakciót sem alapíthatnak, viszont kétségtelenül bekerülnek a pakliba.

Ha bekerülnek. Ugyanis a mozgalmon – tehát nem a párton – belül is mutatkoznak némi hajszálrepedések. A Normális Élet Pártja lehet ugyan egy teljesen komolytalan politikai kezdeményezés, de ők még mindig a járványszkeptikus mozgalom viszonylag mérsékelt ágát képviselik. Viszonylag, mondom, ugyanis azért Drábik üzeneteit felolvassák, de mégsem szervezkednek „szkíta-hun katonai rendszer” szerint. Ezt Tamasi doktor propagálja, aki egyenesen arra szólítja híveit, hogy:

„Csatlakozz Te is a Tisztán Látók Tizedes Rendszerébe!”

Szkítának mondja a dolgot, de lehetne akár őskommunista is: az a lényege, hogy tíz fős illegális sejtekből állna a szervezet, melyek parkokban találkoznának.

„Minden vasárnap délelőtt 14 órakor, a helyi település városi/falusi parkjaiban gyűljetek össze, akár minden felhívás és telefon nélkül is, hogy ez egy megszokott helye és ideje legyen a felébredt emberek találkozásának és az új társadalom megteremtésének.”

Érdekes egy vasárnap az, amelyiken a 14 óra délelőtt van, de még ez a legkisebb gond – a nagyobb az, hogy ez a „tizedes mozgalom” erősen militáns és szélsőjobboldali jellegű. Mármost az kérdéses, hogy az egyelőre kormánypárt és ellenzék között lebegő Normális Élet Pártja képes lesz-e integrálni a tizedeseket (meg a többieket) vagy a politikai szalonképesség jegyében megválik tőlük, mint ágtól a levél, Magyar Gárdától a Jobbik?

Ezt már ők tudják. Én azt tudom, hogy mesét látunk, nem is túlzottan kidolgozottat, a magyar politikai életben láttam már szebbet is, és nagyon meg lesznek sértődve, ha valaki nem hiszi el.

Ahogy minden párt megsértődik, ha nem hiszünk a meséikben és minden politikus csizmadia úgyszintén.

Ez egy sértődős és sértett ország.

No, meglátjuk, mi lesz, bár attól nem tartok, hogy kormánytényezővé válna a járványszkepszis.

Jobban remélem, hogy a járvány elmúltával tárgytalanná válik.

És majd lehet megint szervezkedni az 5G ellen.

Szele Tamás