Az úri közönség minálunk épp a tegnapi EB-döntőt emészti, mellé egyik része azt lesi, miként kutakodhatna felebarátai alsóneműjében és hálószobájában, más része ezen a szándékon háborodik fel, marjuk egymást szokás szerint, közben pedig a határainktól nem is messze történelmet írtak. A moldovai választások fontosságát bűn volna lebecsülni.

Az nem sokat mond Budapesten az átlagpolgárnak, hogy Maia Sandu pártja nyerte meg a választásokat Chişinăuban (tudom, van magyar neve is, van orosz neve is, de lévén, hogy a választópolgárok döntő többsége román anyanyelvű Moldovában, ha ők így hívják, én is így fogom, meg így legalább fel lehet ismerni), legfeljebb némi szánakozó mosolyt vált ki, néhány megjegyzést, hogy „te is miket tudsz...”, „miket bírsz fontosnak találni...”, pedig a hír tényleg lényeges, magyar és uniós szempontból egyaránt. Nyilván leginkább az esetleges következményei számítanak, amelyekre jó szokás szerint nem is gondolunk. De előbb lássuk, egyáltalán melyik országról beszélünk, mert nagyon nem mindegy.

Ugyanis a magyar sajtónyelv némi következetlenséggel használja a „Moldova”, „Moldva”, „Moldávia” kifejezéseket, ha ehhez még hozzátesszük Besszarábiát és Transznisztriát is, teljes lesz a káosz a fejekben, maradjunk annyiban, hogy ebben az írásban Moldva a mai Románia egyik tartományát jelenti, Moldova pedig a hajdani Moldáviai SzSzK-t, ma Moldovai Köztársaságot, a történelmi Besszarábia meg részben ehhez tartozik, részben Ukrajnához, részben pedig Transznisztriához, ráadásul a nevéhez semmi köze az araboknak, eredetileg Basarabia volt, az ott uralkodó Basarab-dinasztia neve után.

Tekintsünk most el a moldovai-moldvai történelem ismertetésétől, (pedig érdekes volna) és maradjunk annyiban, hogy vérzivatarban náluk sem volt hiány, sőt. Minket most a tegnapi-ma hajnali eredmények érdekelnek. Ezek szerint kisebb csoda történt (bár nem teljesen váratlanul), és a korábban megválasztott elnöknő, Maia Sandu PAS (Cselekvés és Szolidaritás) pártja nyerte az országgyűlési választásokat, egyelőre csak nagy többséggel, de lehet ebből a töredékszavazatok összeszámlálása után több, mint kétharmad, ami ott is abszolút hatalmat jelent. Nézzük a pontos számokat a Maszol.ro adatai alapján. 

„A PAS-ra 52,37 százaléknyian szavaztak, ami összesen 63 mandátumot jelent a 101 fős chișinăui parlamentben, de a töredékszavazatok visszaosztását követően további mandátumok kerülhetnek az Európa-pártiakhoz, sőt, optimista becslések szerint akár 71 képviselőt is bejuttathatnak a törvényhozásba.

Az összesen leadott 1,47 millió szavazatból mintegy 200 ezer a diaszpórából érkezett, és ez képezte a PAS egyik fontos bázisát. A külföldön tartózkodó moldovaiak elsöprő többsége (85,9 százalék) Maia Sandu pártjára adta a szavazatát.

Chișinăuban ugyancsak a PAS győzött 56,77 százalékkal, míg a kommunisták és szocialisták egységpártja 28,4 százalékot szerzett (országos szinten 27,48), a ȘOR Párt átlag alatti, 3,63 százaléknyi szavazatot tudott megszerezni (országosan pedig 5,8) a vasárnapi választáson.” (Maszol.ro)

De mi lett a nagy hatalmú, Moszkva-barát jelenlegi államfővel, Igor Dodonnal? Rá 689.980 szavazó adta voksát, ami 42,37%-nak felel meg. Szóval, kétségtelen a PAS győzelme, már csak a mértékét számolgatják. De hova tudjuk elhelyezni ezt a pártot a politikai palettán? Azzal együtt, hogy a magyar politikai paletta egyedülálló a világon, nálunk minden kifejezés mást jelent, mint a többi országban. Különben a román terminológia szintén sajátos, egyedi, és kivétel nélkül mindig megtévesztik a megnevezések az avatatlan olvasókat: egyszer majd ezzel is foglalkozom, egyelőre legyen elég annyi, hogy a Lajtától keletre semmi sem az, aminek nevezik.

Nos, a mi fogalmaink szerint PAS nyugatos, Európa-párti, progresszív és jobbközép politikát képvisel. Ellenben a moszkovita-nacionalista politikai vonal ott a baloldalhoz, Igor Dodonhoz volt köthető, szóval egy magyar politikus vagy politológus már Bukarestben is megbolondulna, Chișinăuban biztos lenne számára a zárt osztály. Nem irigylem Dodont, akinek nacionalista alapon kellett kommunista kampányt vezetnie, ettől minden politikai program ledobja az ékszíjat, nem lehet valamit a saját ellenkezőjével indokolni. Jellemzően demagóg volt a Dodonnal koalícióban álló kommunista Vladimir Voronin egyik megszólalása:

„Azt szeretnétek, hogy felszámolják az ország semlegességét? Hogy NATO-katonák jöjjenek ide, és a fehérek mellett sötét bőrű gyerekeitek is legyenek? Ezt akarjátok? Hogy aztán jöjjenek a román csendőrök?”

Bukott tehát a Dodon-Voronin tandem, de eléggé unhatták a román nacionalizmust is a választók, ugyanis az ezt képviselő, szélsőjobboldali AUR párt – aminek sikerült tavalyelőtt bejutnia a bukaresti parlamentbe, de annyira szalonképtelenek és annyira őrült dolgokat beszélnek, művelnek, hogy azóta a frakciójuk csak fogyott – a történelem egyik legnagyobb pofára esését mutatta be. Ugyanis a moldovai törvény olyan, mint a miénk, a chișinăui parlamentbe épp úgy 5%-os eredmény a bejutási küszöb, mint a budapestibe. Ehhez képest ők abszolváltak 0.49%-ot, mint a választás abszolút vesztesei. Szerintem most is kötözik őket, akkorát estek.

Ez elég sokatmondó adat, ha tekintetbe vesszük, hogy a szélsőjobboldali, román nacionalista, homofób és kisebbségellenes párt koalícióban indult a Moldvai Köztársaság Liberális Pártjával (mondom, hogy semmi sem az a Lajtától keletre, aminek hívják), a Mentsétek meg Besszarábiát Szövetséggel és a Román Néppárttal, szóval négyen tudtak ennyit összerakni. És a kampányuk leginkább két dologról szólt: a Romániával való egyesülésről és a korrupcióellenes harcról. Szemmel láthatóan egyik téma sem állította csatasorba a választókat, pedig olyan országot én nem tudnék mondani, ahol a korrupcióellenes harc ne volna fontos.

Nos, erre még visszatérünk, de lássuk, mi várható? Milyen lesz a PAS politikája? Mit akar Maia Sandu?

A közélet megtisztítását ígérik, kemény korrupcióellenes fellépést, a szegénység felszámolását és nyugatos külpolitikát – ami remekül hangzik, csak, ha annyi ötezresem volna, ahányszor én ezt közép- és kelet-európai politikusoktól hallottam már, minden komolyabb következmény nélkül, most venném a harmadik villámat az Adrián.

Maia Sandu korábban valamivel részletesebben is ismertette az elképzeléseit az Euronews számára:

„Moldova jelenleg válaszút előtt áll: vagy jól működő állammá válik egy kompetens vezetőséggel, vagy bukott állammá. A jól működő állam először is azt jelenti, hogy megálljt parancsol a korrupciónak, segíti a vállalkozásokat, ezért cserébe azok munkahelyeket hoznak létre, nyugdíjat és bért fizetnek. (…) Tudjuk, hogy Oroszország nem nyújt semmilyen segítséget technikai értelemben vagy a fejlődés szempontjából. Ezért kiegyensúlyozott külpolitikára kell váltanunk, és jó kapcsolatokat kialakítani Romániával, Ukrajnával, az EU-val és az Egyesült Államokkal. Én pedig Moldova EU-integrációját támogatom.”

Ez azért valamivel többet mond, bár magyarról magyarra még mindig úgy fordítani, hogy „ha mindenki úgy tösz, ahogy tönni köll, akkó mindön úgy lössz, ahogy lönni köll”. Tehát jó lesz, ha jó lesz. Ellenben a külpolitika euroatlanti irányultságúvá válik. Itt jön a kardinális kérdés: támogatná-e Magyarország Moldova EU-tagságát?

Ha van egy csepp esze, mindenképpen és minden erejével, viszont akkor szembe kell néznie azzal, hogy a moldovai EU-képviselők valószínűleg nem ugyanazt a pártcsaládot fogják erősíteni, mint a Fidesz küldöttei. Ennek ellenére nekünk létérdekünk volna Moldova tagsága. Különben ugyanis komoly problémákra számíthatunk.

Maia Sandu másfél éve az Azonnalinak adott interjújában még azt mondta:

„A közös történelmünkre való tekintettel a népesség egy jelentős hányada támogatná a Romániával való újraegyesítést. De ez még nem a többség, szóval az újraegyesítés csak akkor történhet meg, ha azt a többség is szeretné. (…) Egy geopolitikai lehetőség kéne hozzá, no meg persze az állampolgárok többségének támogatása is. (…) Osztom a közös értékeket és a történelmünket Romániával, de az egyesülés csak a többség támogatásával jöhet létre.” (Azonnali)

Tehát se igen, se nem, de ha megszavazzák, nem akadályozná meg. Mondjuk, mint demokrata, nem is nagyon tehetné. Azonban lássuk át: mifelénk Közép-Kelet Európában a különböző népek egészen összevissza laknak, mondhatni a határok annyiszor lépték át őket, hogy az állampolgárságnak nincs törvényszerű köze a nemzetiségi hovatartozáshoz (és akkor még finoman fogalmaztam). Ez lehet a kölcsönös jó viszony biztosítéka is – a magyar–román kapcsolatok román részről nem csak azért jók az elmúlt években, mert mindkét ország uniós tagállam, hanem azért is, mert ha Románia elfogadja a magyar nemzetiségi helyzetet a saját területén, akkor Magyarország is elfogadja a román nemzetiségi helyzetet Moldova területén, és szépen vigyázunk egymásra. Ez a ki nem mondott egyezség borulna fel Moldova és Románia egyesülésével, aminek azonban nincs komoly realitása.

Nincs, ugyanis ezzel Bukarest is érdekes helyzetbe kerülne: Moldovával jelentős létszámú orosz, ukrán, bulgár, gagauz kisebbségi népességet is kapna, akik tovább színesítenék az ország már most is tarka nemzetiségi összetételét. Egy egyesülésnek hatalmas költségei is volnának, olyan infrastruktúrákat kéne összeilleszteni, mint például a vasút (igen, a nyomtávra gondolok), távolról sem lenne tőle mindenki boldog, szóval nem véletlen, hogy nem reális politikai igényként merül fel ennek a lehetősége, hanem az AUR-kaliberű kalandorok jelszavaként.

Ellenben, ha Maia Sandu és a PAS a két ország határainak légiesítését az uniós keretek között képzeli el, akkor gyakorlatilag Moldova felvételével az Európai Unióba meg is oldódott a kérdés. Nem utolsó szempont, hogy ráadásul ingyen, és nem okoz komoly fejfájást sem Chișinăunak, sem Bukarestnek, de még Budapestnek sem. Ezt a megoldást érdemes volna támogatni hosszú távon is, saját, jól felfogott érdekünkből, más kérdés, mennyire fogja így látni a magyar Külügyminisztérium a helyzetet.

Összegezve: Moldovában győzött egy jobbközép párt szélsőbaloldali és szélsőjobboldali ellenfeleivel szemben, mely euroatlanti orientációt és működő gazdaságot ígér, valamint a korrupció megszüntetését és a társadalmi feszültségek enyhítését, a közélet megtisztítását.

Ami vagy sikerül, vagy sem.

Olyant én még nem láttam, hogy politikusok ne ezt ígérnék. Vagy ilyesmiket.

Aztán, hogy hogyan lesz, azt még majd meglátjuk: Magyarország Moldova felvirágzásának, rendbetételének, uniós tagságának segíthet is, árthat is.

Jobban tennénk, ha segítenénk.

Szele Tamás