Mérsékelt meglepetéssel vettem tudomásul, hogy valami perverz vágytól vezérelve T. Kristóf Keresztély műsorvezető és társai megüzenték, miszerint fájni kívánnak nekem. Nem nekem, személyesen, hanem annak a magyar sajtónak, amit ők progresszívnak neveznek. Fogalmazzunk pontosan: az illető úr bejelentette, hogy „igencsak rosszat fognak tenni” nekünk, ami igencsak fájni fog.

Már, ha létezik az a „mi”, mert az, ami létezik, csak onnan látszik egységesnek, ahol ők állnak. Máshonnan nézvést nem az, de mindenekelőtt lássuk, mit üzent. Illetve, azt tudom mutatni, amit írásban üzent, a sajtóról és a rossztevésről a videóban beszélt, azt nem adta írásba, megvan ugyanis a magához való esze:

„Megalakult a Védett Társadalom Alapítvány és nagyon fájni fogunk!

Sokan hallhattátok már, hogy létrejöttünk, számos médium tudósított rólunk, megvan már a honlapunk – egyre több nyelven –, illetve dinamikusan növekedik Facebook-oldalunk is.

Hálózatot építünk, idehaza és külföldön is. Máris megvannak a támogatóink Amerikától Ausztráliáig és csak most kezdtük el. Elég volt abból, hogy csak a progresszió építkezhet ilyen módon! Mi a saját pályájukon győzzük le őket.

Nagyon kellemetlenek leszünk számukra, ennyit biztosan ígérhetek. Felhívások, publikációk és videók mellett komoly akcionalizmussal is jelentkezünk, amiért még jobban gyűlölni fognak minket a szembenállók.

Ezt örömmel vesszük!

Remekül fogtok szórakozni, ha velünk tartotok, mindemellett a ti munkátokra és segítségetekre is szükségünk lesz.

Hiszen tudjátok, melyek az opciók: a nyílt társadalom ideológiája, felforgatókkal és hazaárulókkal vagy a védett társadalom, Istennel, hazával, családdal.”

Hát, nekem már elég sok minden fájt, kicsit is, nagyon is, nehezen hinném, hogy T. Kristóf Keresztély és alapítványa képes ezen dolgok közé kerülni. A beígért „akcionalizmus” sem rendít meg: körülbelül huszonhét éve lakom a nyolcadik kerületben, ha egy aktivista nagyon erőszakoskodna velem, rosszul járhat: nála veszélyesebbektől is meg tudtam már védeni magamat, aki ilyesmivel próbálkozna, annak legalább két doktorra lesz szüksége a kísérlet után. Az egyik mindenképpen jogi doktor lesz. Maga a fenyegetés már eleve a büntetőjogra tartozna, minden erőszakos bűncselekmény elkövetése előtt, de legyünk nagyvonalúak: egyelőre csak szavak szintjén történnek az atrocitások, erre ne panaszkodjunk.

Jó kérdés, hogy mi a sallangos, paszomántos fityfenét akarnak ezek az emberek, minek a nevében fenyegetőznek? Idézzük ide (kivonatosan) a Védett Társadalom Alapítvány bemutatkozását a Magyar Nemzetből, múlt hónap harmincadikáról:

„Mi, a Védett Társadalom Alapítvány (Safe Society Foundation) alapítói és működtetői védelmünkbe vesszük megtámadott értékeinket és társadalmi csoportjainkat, valamint harcot hirdetünk a normalitás alapértékeit tagadó Open Society Foundation (Nyílt Társadalom Alapítvány) káros eszmeiségével és elfogadhatatlan gyakorlatával szemben. Mi, a társadalmakban élők többsége toleráljuk a keresztény vallástól eltérő, más vallást gyakorlók hitét és hitéletét. Tűrjük a nemiségben megjelenő másságot, az azonos neműek közötti intimitást. De nem toleráljuk és nem is tűrjük a perverzitás társadalmi elfogadottságát, mivel azt az egyének személyes tragédiájának tekintjük, mely nem lehet a normarendszer semmilyen eleme. Egyben üldözzük mindazon cselekedeteket, mely kiskorúak megrontására irányul akár szavakban, akár tettekben történjen is. Minden kísérlet, mely a múltban a nemzetek felszámolására irányult, kudarcot vallott és sikertelen lesz a jövőben is. Az uniformizált, „kevert világ” lerombolja az emberiség eleddig elért vívmányait, főként az élhető világot. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa országait az elmúlt évtizedekben nem tapasztalt válságok sújtják. (…) Hogy mindez megvédhető legyen, támadunk. Hálózatot építünk, hogy erőteljes ellenfelei lehessünk a már kiépült globalista hálózatnak. Mozgósítunk a nyílt társadalom eszméit agresszívan terjesztőkkel szemben. Nem tűrjük, hogy az „érzékenyítés” csapdájába csalják a kellő élettapasztalattal nem rendelkező fiatalokat. Demonstrációkat szervezünk és bebizonyítjuk, hogy a véleménynyilvánításhoz nem kell degenerált jelmezbe bújni.” (Magyar Nemzet)

Értem, nem szeretnek sok mindent, ezért véd- és dacszövetségbe tömörülnek. Ez jogukban áll, amint a demonstráció is – az erőszak mondjuk nem, de arról speciálisan gondolkodnak:

„Hogy világos legyen egyszer és mindenkorra, ma még a művészet elemét hangsúlyozzuk a harcművészet kifejezésből, és reméljük, ez elégséges lesz ahhoz, hogy az emberi társadalom megőrizhető legyen. Nincs kétségünk afelől, hogy az abszurd világ képviselői mindent elkövetnek, hogy ne tudjuk elérni célunkat. De bármit is tesznek, a normális élet alternatíva nélküli.”

Ahogy elnézem a díszes társaságot, ez csak jogi okokból került a Magyar Nemzetben leadott nyilatkozat végére, bár tény, hogy bármiféle harchoz pont annyi közük van, mint akármilyen művészethez, vagyis minimális. Rendben, és kik alkotják az egyletet? A Pesti Srácok szerint:

„Moys Zoltán író, rendező és Szakács Árpád újságíró, könyvkiadó alapította meg a Védett Társadalom Alapítványt, a kuratóriumi tagok pedig a média világából jól ismert Szabó Anett és Földi-Kovács Andrea, Földi László, titkosszolgálati szakértő, valamint Trombitás Kristóf Keresztély újságíró és Kovács Zsolt televíziós szerkesztő.”

Világmozgalom születik, amint látom, ha kicsiny is. Térképen mutatják be, merre vannak már jelen a világ kerekén, ez öt államot jelent, az Európai Uniót, az Egyesült Államokat, Kanadát, Dél-Afrikát és Ausztráliát. Bár Ausztrália esetében a jelzésük inkább Új-Kaledóniát mutatja, de ilyen távolságból az is értékelhető találat. Nem mondom, ha a világban szétszóródott ismeretségi körömet mozgósítani szeretném, és nem lennék szűkmarkú velük, ennél csak nagyobb, több országot felölelő „hálózatot” tudnék létrehozni, de azért sem mondom, mert ezzel szerintem olvasóim többsége így van. Nekik ennyi jött össze, sebaj, rövid volt az idő, majd nemzetközivé lesznek alaposabban is, mint az Internacionálé szerint holnapra a világ.

Na, ne bolondozzunk tovább, már én unom kerülgetni a forró kását: ez pénzpumpa, éspedig arról sem vagyok tökéletesen meggyőződve, hogy egyáltalán, hivatalosan megrendelték-e a társaságtól ezt az alapítványt és mozgalmat. Ennek az a fő oka, hogy ismerjük a kormánymédia rendszerét, melyben mindig ki kell találnia a munkatársaknak, épp mit várnak tőlük, mivel felelhetnek meg a Legfelsőbb Ízlésnek, és hát a vezetőségben erősen felülreprezentáltak a kormánysajtó munkatársai.

Épp lehetséges, hogy ezzel akarják biztosítani a széküket, ráadásul egy ilyen alapítványra egészen biztosan jár támogatás, nem is kevés, szóval csak jól járhatnak vele. És hát – Földi elvtársból kinézem, hogy így is gondolja a dolgokat, vagy legalábbis remekül alakítja az „így gondolást”, őszintén valószínűleg csak Szakács Árpád hisz az alapvetésben, de ő legalább nagyon. Moys Zoltánról annyit mindenképpen tudni, hogy egyéb érdemei mellett (ő Lezsák Sándor veje) a Börzsöny Akciócsoport tagjaként 2014-ben ő volt az egyik szervezője a Kitörés Emléktúrának. A többieket nem kell nagyon bemutatni, Viszont tényleg voltak televíziós produkciói, a 24.hu szerint cége, a Dextramedia Kft.:

„2011 és 2014 között közel 400 millió forintnyi megbízást kapott a közmédiától. A cég készítette a Hagyaték című kulturális magazint, a Hazajáró című turisztikai magazint, a Munkatárs című műsort, az Embermesék című portré-magazint, valamint az Újrakezdők Ócsán című 5 részes dokumentumfilmet. Ezért az 5 produkcióért a cég összesen 364 millió forintot kapott az MTVA-tól.” (24.hu)

A többi tagot nem is érdemes részletesebben bemutatni, állandó szereplői a közéletnek, mármint a kormányoldalinak. De nézzük még meg részletesebben T. Kristóf Keresztély munkásságának első főbb állomását, az összeset nem, ugyanis nem egyiptomi monográfiát írunk az ottani szultanátus mameluk korszakáról. Mivel is került ő be a köztudatba?

Ő volt az, aki 2019 januárjában műsort szentelt a köztelevízió kulturális csatornáján, az M5-ön annak, hogy miképpen lehetne gyógyítani a homoszexualitást. Pár ezer év tapasztalata azt mutatja, hogy semmiképpen, meg nem is betegség, de műsort lehet erről készíteni, főleg, ha kifizetik. Így debütált, azóta is tele van vele a sajtó, engedelmükkel nem részletezném szorgos, sok mindenre kiterjedő munkásságát, inkább idézném Facebook-oldala mottóját:

„Alapelveim mindössze azok, amelyeket a francia forradalom előtt minden előkelő józannak és normálisnak tartott.”

Hogy ő honnan veszi, miszerint a Nagy Francia Forradalom előtt előkelő lett volna, nem tudom, de van megoldás: tessék utólag leverni ezt a forradalmat. Kicsit nehéz lesz.

Azonban felvet újabb kérdéseket is, olyanokat, amelyek az egész magyar társadalom lelkében égnek, soha ki nem alvó szövétnekként. Ja, nem. Eleven embert nem tudnék mondani (vagy csak néhányat), akinek az fontos lenne, miszerint:

„Ideje felszámolni azokat a bolsi hazugságokat, amelyek a Szent Inkvizíciót érték!”

Történetesen ezt akkor sem kellett volna írni, ha elvbarátja és kollégája írt a tárgyban cikket a Vasárnap.hu-ba. Ugyanis ha valaminek, ennek a kérdésnek van irodalma, magyarul is, bőségesen. A Szent Inkvizíció rémtetteinek – melyeket a cikk „a „felvilágosodás” demagóg koholmányának” nevez – legnagyobb magyar ostora épp Ráth-Végh István volt, álljon itt egy idézet tőle, hogy lássuk, mit nem hisznek el a magyar kormány mostani oszlopai.

„A boszorkánybíró fő-fő gazságát a tortúrázásnál követte el. A rendes büntetőtörvények értelmében a vallomás kikényszerítésére tortúrát csak egy ízben volt szabad alkalmazni. A Boszorkánypőröly kioktatta az inkvizítorokat, hogyan kell a paragrafusok sövényén keresztülbújni. A bíró tartsa magát a törvényhez – tanácsolta – és a tortúrát semmi esetre se ismételtesse meg. Annak viszont nincs akadálya, hogy a tortúrát este félbeszakítsák és másnap reggel folytassák. Így azután megtörténhetett a boszorkányperek történetében is páratlan eset, hogy a nordlingeni vérbírák egy Holl Mária nevű kocsmárosnét ötvenhatszor kínoztattak meg, egyre keményebben.” (Ráth-Végh István: A varázsvessző)

No, mondaná erre Trombitás mester és kollégája, íme egy bolsi hazugság.

Hát nem tudom: a szerző Ráth-Végh István 1913-tól 1921-ig táblabíró volt, 1921-től 1934-ig ügyvéd, a Jogtudományi Közlöny munkatársa, sikeres és szellemes író, velejéig polgárember, soha pártba be nem lépett, minden volt, csak bolsevik nem. Akkoriban ki is zárták volna a Kamarából, ha ilyesmivel foglalkozik.

De az állásfoglalás is sokat elmond arról, miféle emberek akarnak „nagyon kellemetlenek” lenni a maradék, még független sajtó számára. Olyanfélék, akik mindenekfölött félnek a Sátántól, csak ők Sorosnak hívják, a Poklot Nyílt Társadalom Alapítványnak, és ha valaki a szemükbe nevet azzal, hogy ez szamárság, neki szegezik az idézetet a Boszorkányok Pörölyéből, miszerint „Haeresis est maxima, opera daemonum non credere”, „a legnagyobb eretnekség kételkedni a démonok művében”, csak náluk a démon helyén Soros áll. Vagy épp, akire szükség van.

Nincs új a nap alatt, láttunk már ilyen embereket, akiknek eretnekség, ha nem hisznek az ostobaságaikban, eretnekség, ha másként hiszik, amit hirdetnek, egy dolog nem eretnekség: ha velük teljesen egyformán hisz valaki.

És ezek fenyegetőznek.

Ezek bizony inkvizítorok, még védik is elődeiket.

Tessenek már valami újat kitalálni.

Szele Tamás