Hogy az elején kezdjem: én tegnap tévedtem. Egészen pontosan abban tévedtem, hogy azt hittem: Borvendég Zsuzsanna elmélete arról, hogy a CIA és más ármányos nyugati szolgálatok vezényelték le a taxisblokádot, sőt, a rendszerváltást is, egyszeri kisiklás, ő hibázott, ragaszkodhat ugyan a teóriához, de nem egy trend része ez a legenda. Nem volt igazam, ez trend.

A közbeszédet valósággal elöntötték a titkosszolgálatokkal kapcsolatos elméletek, lassan ki fog derülni, hogy ha túl korán fogy ki a kocsmában a csapolt Borsodi, arról is vagy a CIA, vagy az FSZB tehet, a kocsmáros és a vendégkör pártállásától függően, ha ez nem egységes, akkor nincs mese: szavazással kell eldönteni, demokratikus úton. Az fel sem merül, hogy esetleg azért fogyott el, mert megitták. Ármány leselkedik minden sarkon, ármány folyik minden csapból, sőt, ha valaki nem hisz a mindent ellepő ármánytengerben, az ám csak a főármányos – az általam ezerszer idézett Boszorkányok Pörölyének logikája alapján (a legnagyobb eretnekség: nem hinni a démonok létezésében).

A helyzetet bonyolítja, hogy bizonyos titkosszolgálati tevékenység zajlik is Magyarországon, úgy belföldi, mint külföldi részről, de tisztelettel: azért hívjuk ezeket a szolgálatokat titkosnak, mert nem keresik a nyilvánosságot és nem foglalkoznak minden apró marhasággal. Sőt, leginkább egymással foglalkoznak, meg azzal a szerencsétlen sajtóval, a civilekkel, valamint a gazdaság és a politika irányító köreivel. Aki ezekbe a kategóriákba nem esik bele, arról nagy valószínűséggel tudomást sem vesznek. Nem jó nekik semmire.

Ellenben a feltételezett titkosszolgálati kapcsolatok elővétele és sulykolása igenis jó – választási kampányfegyvernek. Főleg, ha az, aki forgatja, kihasználja az olvasóközönség kollektív memóriájának hibáit, kihagyásait, a „kabát-ügyeket” – ugye, ha Mórickának ellopják a kabátját a kávéházban, az botrány, és aznap mindenki arról beszél, de egy-két év múlva már csak arra emlékszik mindenki, hogy „volt egy kabát-ügye” és a rosszakarói könnyen tüntethetik fel a valamikori áldozatot kabáttolvajként. Ki kell még használja a propagandista a gondosan elterjesztett paranoid közhangulatot is, aminek valamennyi alapja ugyan van, csak nem sok – így tett ma Jurák Kata a Pesti Srácokban, mikor oknyomozásba kezdett és ez ellen védekezett a 24.hu, mikor megírták, hogyan zajlik egy valódi oknyomozás.

Ugyanis a kormánymédia logikája kezd oda konkludálni, hogy a világon minden mögött Soros és a szolgálatok állnak, aki erről nem tud, az tudja meg tőlük, aki meg azt mondja, hogy nem így van, az bizonyára az ő zsoldjukban áll. Akit pedig megfigyeltek, megfigyelnek az vagy nem tud róla, és akkor hallgasson, vagy tud, és akkor ő is ellenség, mert nem tudhatja mástól, csakis az ármányosaktól.

Ez arra utal, hogy pártunk és kormányunk kezdi elengedni azt a verziót, miszerint nem figyeltek meg senkit, tehát olyan mértékű megfigyelés folyhatott, amit már nem lesz lehetséges letagadni.

Mindenesetre a legjobb védekezésnek a támadást tartják, vádaskodnak, és az az igazság, hogy nem is ma kezdték. A független sajtó munkatársai tudják, hogy be kell tartani munka közben pár alapszabályt, például a titkos vagy minősített információkkal csínján kell bánni, mert nem biztos, hogy véletlenül szivárognak ki, hogy minden adatot ellenőrizni kell, és hogy egy hamis adat hiteltelenné teheti akár több év feltáró munkáját is – szóval nem pletykaszinten írja ez ember az újságot. Ezt mutatja be a 24.hu kiváló anyaga, aminek a címe bizony utal is a sajtót érő vádaskodásokra:

„Tényleg a CIA szivárogtat az oknyomozó újságíróknak?”

Amire a Süddeutsche Zeitung a Pegasus-ügyben is szerepet vállaló tényfeltáró párosának van is válasza. Bastian Obermayer és Frederik Obermaier úgy tartja:

„Nem a forrás, hanem az anyag a döntő.”

De csak akkor, ha a lehető legalaposabban le lehet ellenőrizni az átadott információkat, ami persze határt szab a lehetőségeknek. Itt és most nem a Pegasus- hanem a jóval korábbi, 2016-os Panama Papers-ügyről van szó, ami nagyjából le is zárult, így el tudták mondani, hogy milyen eszközökkel és mennyi ideig dolgoztak a történeten. Hát bizony másfél évükbe telt, míg nagyjából sikerült felgöngyölíteni a sztorit. Az informátor személye itt azért fontos, mert egy ismeretlen, magát John Doe-nak nevező személy küldte el az első és legfontosabb adatfile-okat, és utána is még sokat – valóban felmerülhet a kérdés, hogy mi vezette őt? Nos, mivel ebben az esetben üzletről volt szó és több gigabájt ellenőrizhető iratról, az nagyon valószínű, hogy volt valamiféle oka a „szivárogtatásra”, de mivel bizonyítottan igazat szivárogtatott, ez az ok mellékes. Viszont a tényfeltáró páros sem rohant az első adatokat publikálni, inkább nagyon hosszúnak tűnő időt szántak a nyomozásra, és csak akkor álltak elő a történettel, mikor a legapróbb részeteket is bizonyítani tudták. Német precizitással.

Ellenben ha engem megtalál egy ismeretlen – hetente több ilyen szokott megtalálni – és szenzációs hírt ígér, titkokat akar elárulni, akkor én őt udvariasan eltanácsolom, ha csak nem tűnik valamiért megbízhatónak. De harminc ilyen megkeresésből szokott egy írás születni.

Nálunk mások a viszonyok, nálunk az emberek „ki akarják íratni az újságba” a haragosukat, nehezen tudom elfelejteni azt a nénikét például, aki jó pár éve azzal próbálta nálam feljelenteni a szomszédját, hogy „sokat jár külföldre” és nem értette, hogy ezt szabad. Különben az unokájához járt az istenadta. Más eset, ha államtitkot akarnak átadni, azok különböző minősítésűek és különböző elbírálások alá esnek, azonban a legtöbbjük még titkosítás után is megtalálható tervezet korából a Parlament nyilvános irattárában. De kaptam én már olyan államtitkot is, ami figyelmetlenségből két héttel azelőtt megjelent a régi Origóban, még jó, hogy nem fizettem érte. Bár mondjuk soha nem fizetek egy italnál többet információért. De az a lényeg, hogy akár Magyarországon, akár külföldön, habókra nem közlünk semmit, mindent ellenőrizni kell, főleg, ha meglepő az információ. Vagy ha valakinek az érdekeit szolgálhatná.

Ezzel együtt, majdnem kizárható, hogy bármit megtud a sajtómunkás vagy a civil aktivista Magyarországon, amit el akarnak előle titkolni. És nem érdemes elővenni a „biztosan a CIA-től tudja” érvet, ugyanis ha a CIA tud valamit, azt rendszerint megtartja magának, nem manipulál vele magyar újságírókat.

A vád már 2018-ban megjelent, akkor még Sorossal: az Origo akkori anyagának csodás címe szerint:

„Soros György kormány-közeli szereplőket pilóta nélküli repülőgéppel figyeltet”

És mindjárt jönnek a Fekete Helikopterek is! A szerzőnek – habár ebből él – nem sok fogalma lehetett az újságírói munka gyakorlatáról, ha az nem tollbamondásból áll. A drónok áráról és természetéről sem, és ez később meghatározó lett a kormánymédiában: bármilyen disznóság derült ki bármely kormánytényezőről, azonnal Sorost és méregdrága technikát, hálózatokat emlegetnek. Alaposan felárazták a szakma műszaki hátterét: valóban nem olcsó egy jó számítógép, egy jó fényképezőgép, de azért össze lehet szedni az árát. Munkára alkalmas drón már harmincezerért akad, a nagyon professzionálisakat a Katasztrófavédelem hatszázezerért vette régebben, ma már annyiba sem kerülnének. (Annyit megjegyeznék, hogy én drónt sosem használtam, ugyanis nekem nem jó semmire, fényképezőgépből is bőven elég egy kis, digitális kamera). Szóval felfújt lufi, humbug, hogy „Soros vagyonokat öl a sajtóba, és ha nem ő, akkor a CIA”. Dehogy ölnek.

Azonban ezen a paranoia-vesszőparipán lovagolva sikerült újabb egész estét betöltőt alkotnia Jurák Katának a Pesti Srácokban, őt elég idézgetni, nem szeretném, ha az olvasóim maradandó egészségkárosodást szenvednének.

„Bástya elvtárs is megnyalná a tíz ujját a Soros-szervezetek által tuningolt lehallgatási sztorikon: mert bizony nem kizárt, hogy ürgebőrbe varrt izraeli ügynökök buktatták le Siewert András Soros-partizánt 2018-ban, hogy Orbánt segítsék.”

Aha, a Black Cube-ügy. Hát azt el méltóztattak cseszerinteni, urak, pedig még Bayer Zsolt is használta a valóban izraeli, de ehhez képest meglepően ügyetlen társaság által szerzett adatokat. Látszik, szerzőnk mennyire nem ért ahhoz, amiről ír: a Black Cube is, a Pegasus is izraeli ugyan, de a világon semmi közük nincs és nem is volt egymáshoz. Maxim annyi, hogy ahol sok az obsitos titkosszolga, ott sok az ilyen jellegű vállalkozás is. Szerzőnk viszont kimondatlanul ugyan, de azt sugallja, hogy a Black Cube-ügy is, a Pegasus-ügy is legenda, hazugság, amit kizárólag a magyar kormány tekintélyének aláásása végett találtak ki. A másodikról annyit, hogy olyan volna, mintha malomkővel esnék az orromat csípő szúnyognak: kicsit túl nagy lenne a világszerte ráfordított energia annál, amennyit a cél érdemel. Az elsőről meg azt, hogy ha igaz, azonnal felelősségre kell vonni a Magyar Idők volt munkatársait, mert összeesküdtek a magyar kormány ellen azzal, hogy részt vettek ennek terjesztésében. De mond Jurák Kata ennél többet is: azt, hogy maguk a leleplezők hallgatják le mindazokat, akik lehallgatástól tartanak!

„Az Amnesty International már 2012-ben elkezdte lefejleszteni azt a kormányzati kémszoftver figyelő programot, amely végül 2014-ben debütált Detekt néven. A jogvédők szerint erre azért volt szükség, mert sok kormány rendeli meg a FinFisher/FinSpy szoftvercsomagot, melyet civilek megfigyelésére használ, ez elleni védelmet garantáltak az Amnesty szakemberei. Ingyenes alkalmazást fejlesztettek tehát ki profi kormányzati kémprogramok ellen, amiről még 2020-ban is azt állították: a lehető legjobb szoftver, ami a FinFisher és a Hacking Team RCS kereskedelmi nyomkövető kémprogramjait is felismeri. Érdemes megjegyezni, hogy azt annyira nem emelték ki, hogy a Detekt egy kémprogram-szkenner, és nem távolítja el a kémprogramokat a számítógépről.”

Érzékelni mindig könnyebb valamit, mint hatékonyan eltávolítani, nem mellesleg a szoftver neve is érzékelést jelent de lássuk az érvelést tovább!

„Egyes szakértők pedig még azt is megfogalmazták: pontosan az ilyen, internetről letölthető programmal akkor telepítik a vírust, amikor azt gondolja a felhasználó, hogy éppen az elleni védekezésként tölt le egy ilyen alkalmazást. Azt is hangsúlyozzák: egy kémprogramot szinte kizárt, hogy egy átlag felhasználó észrevegyen a mobilján. Kivéve az Amnesty Internationalt, ami nem ismer lehetetlent: előrukkoltak a Mobile Vertification Toolkit (MVT) – egy nyílt forráskódú projekt – alkalmazással, ami lehetővé teszi bárki számára, hogy ellenőrizze az iOS vagy az Android készülékén, őt is megfigyelik-e. Mert az amúgy egyszerű. És nyilván ennek kidolgozása sem került az említett szervezetnek busás összegbe…”

Akkor tegyünk rendet. A Pegasust nem telepítik, pont az benne a zseniális, hogy a telefonszám ismeretében semmit sem kell letölteni, átmenetileg feltelepül magától. Aztán a telefon újraindításakor letelepül, szóval nem magát a szoftvert lehet megtalálni a készüléken, hanem a kutakodás nyomait, erre jó a toolkit. Már amennyire jó, mert nehéz használni. Nagyon nem tökéletes. Viszont lássuk, mit sugall az írás: azt, hogy le ne töltse az olvasó az eszközt, mert akkor meg az Amnesty International és Soros György, netán a CIA fogja éjjel-nappal hallani minden szavát.

Ezt az érvrendszert láttuk már valahol.

Igen: az oltáselleneseknél. Ők ugyanezt mondják, csak a COVID–19 elleni oltásról: mármint, hogy nem a vírus öl, az vagy nincs, vagy ártalmatlan, hanem a vakcina, az gyilkolja az embereket. Senki se merjen védekezni, beoltatni magát (és aki belehal abba, hogy hallgatott rájuk, az meg már nem jön reklamálni).

Összegezzük tehát: a védekezés ártalmas, a megfigyelés nem létezik, de ha mégis, nem baj, a világon mindent vagy Soros vagy a CIA igazgat, és kizárólag Orbán Viktor ellenük az orvosság.

Ennek sajnos még az ellenkezője sem igaz.

Kezd mindenki belehülyülni a szolgálatosdiba.

Mindenesetre nem adok egy napot és eljutnak az áldozathibáztatásig is.

A tények megint háttérbe szorulnak, a vélemények dominálnak.

Eljutottunk a valóságon túli világba.

Csak jussunk is ki belőle minél előbb, mert randa egy hely ez.

Szele Tamás