Afganisztánban továbbra is mozgalmas az élet, tagadhatatlanul zajlik, és elmondható, hogy az ország lakossága most már nagyon örülne egy kis unalomnak és hétköznapi szürkeségnek, de ez idő szerint ilyesmire nem számíthat. Sokkal inkább várható egy elhúzódó polgárháború, melyben kettőnél jóval több fél vesz részt, mint bármi egyéb.

Arra valóban nem lehetett számítani, hogy pár nap vagy hét alatt beköszönt a társadalmi konszenzuson alapuló béke, de most már az erővonalak is kialakulni látszanak a jövendő ellenfelek között. Azonban lássuk a híreket.

A legszomorúbb információ az, hogy a repülőtéri terrortámadás áldozatainak száma növekszik. Nagyobb mértékben növekszik, mint az várható lett volna: az afgán egészségügyi miniszter tegnap még 170 halottról és több, mint 200 sebesültről beszélt, ezt mára pontosították tálib részről, a jelenlegi adatok szerint a halálos áldozatok között 183 afgán állampolgár van, a sebesültek száma pedig 250 fölé nőtt. Az előbbi adat érthető, hiszen a súlyos sebesültek közül sokan elhunytak, az utóbbi érthetetlen – hogyan sebesülhet meg valaki egy bombatámadásban utólag? Nyilván sehogy, valószínűleg a sebesültek növekvő száma az afgán kórházi adatkezelés hanyagságának „köszönhető”, de inkább gyógyítsanak, mint számoljanak. Érdekes a finom utalás: a tálibok nem számították az áldozatok közé a külföldi állampolgárokat, tehát végső soron megint ott tartunk, hogy egyet állíthatunk biztosan: rengeteg a halott és a sebesült.

Szintén a bombatámadáshoz kapcsolódó hír, hogy az Egyesült Államok beváltani látszik Biden elnök ígéretét a merényletet kitervelők levadászásáról: az amerikai hadsereg ma jelentette be, hogy dróntámadás útján megölte az ISIS-K egyik tagját, aki terrorakciók kiterveléséért volt felelős. Sajnos az kétségtelennek tűnik, hogy nem a csoport vezetőjéről, Sahab al-Muhadzsirról van szó – pedig az ISIS-K-nek kifejezetten peche van a drónokkal, 2017 és 2018 között három prominens vezetőjükkel is dróntámadás végzett, igaz, egyikük sem volt legfőbb parancsnok. Ez a Reaper drón most a Közel-Keletről indult a bejelentés szerint, és a célszemélyt autójában semmisítette meg. Alacsonyan szállnak a drónok Afganisztánban mostanság, de régebben is rajzottak, szó se róla.

A tálibok közben bejelentették, hogy vége a türelemnek, Kabul lakossága egy héten belül köteles beszolgáltatni a birtokában lévő fegyvereket, lőszereket, robbanóanyagokat és a náluk maradt állami tulajdonú járműveket. Aki nem engedelmeskedik, számoljon a következményekkel.

Az evakuáció a végéhez közeledik. Nem azért, mert elfogytak volna a menekülők, hanem azért, mert közeledik a hónap vége, és Biden elnök ragaszkodott az eredeti határidő betartásához. A legtöbb állam – így Magyarország is – már befejezte a mentőakcióját, most már főleg az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság folytat mentőakciókat a kabuli repülőtérről. Három nappal ezelőtt még az eddig nyugodtan várakozó Oroszország is evakuálta állampolgárait, úgy tűnik, változhatott valami diplomáciai téren, amiről nem tudunk. Vagy tudunk, csak elsiklottunk fölötte.

Sőt, az Egyesült Államok esetében megjelent egy majdhogynem példátlan kezdeményezés, az Ananász Expressz!

Ha valamiről fimet fognak forgatni, az ő történetükről egészen biztosan. Ez egy körülbelül ötven fős, kizárólag az amerikai fegyveres erők tapasztalt veteránjaiból álló civil csoport (már annyiban civil, hogy hivatalosan nem katonák, de természetesen együttműködnek a hadsereggel és a nagykövetséggel, nélkülük semmire sem mennének), önkéntesek, akik az evakuációs folyamatból kimaradt vagy annak során bajba került személyeket és azok családtagjait mentik. Kis csoportokban mozgatják őket, a legnagyobb titokban, éjszaka, kalandos körülmények között. Mentés közben érdekes tapasztalatokkal gazdagodtak, ugyanis azt észlelték, hogy ha a kis – pár fős – csoportok tálib járőrrel találkoznak, a járőrök mindig megverik őket, de soha nem kérik az irataikat. Ebből levonható az a következtetés, hogy a tálib járőröknek vagy nincs parancsuk arra, hogy igazoltassák a látókörükbe került személyeket, így nem is érdekli őket, ki megy, honnan és hova – vagy a tálib járőrök egyszerűen nem tudnak olvasni, ami könnyen megeshet. Bár ez utóbbi ötletet már én tettem hozzá, az Ananász Expressz csak a jelenségről számolt be. Jellemzően olyan embereket hoztak ki, akik bajtársai voltak korábban az akció résztvevőinek, így pontosan tudják, hogy a biztos halál vár rájuk. Ha már elérte őket ez a biztos halál, kihozzák a családjukat, az özvegyüket, az árváikat.

Az elmúlt tíz napban 630 főt sikerült kimenteniük, bár csütörtökön, a robbantás után a mentésben is segédkeztek.

Nem is titkolják, hogy az akció közben használt módszereket – például a sötétben, kis csoportokban való mozgást – Harriet Tubman valamikori Földalatti Vasútjától vették át. Hogy mi volt a Földalatti Vasút? Nem egy kötött pályás járat, hanem egy titkos szervezet, ami a polgárháború előtti Egyesült Államokban rabszolgákat segített menekülni Délről az északi, szabad államokba. De akinek a hajdani Air America jut eszébe a csoportról, az sem jár nagyon messze a valóságtól: az a légitársaság is civil volt hivatalosan, csak a valóságban nem annyira, bár tény, hogy hihetetlen kalandokban volt részük, de azért nem mindig a legkorrektebb célok érdekében vetették be őket, komoly szerepük volt például a kábítószer-csempészetben is, és általában, olyan helyekre küldték őket, ahova hivatalosan egyenruhások nem mehettek, de mégis el kellett intézni ezt-azt.

Az Ananász Expressz viszont tisztán áll előttünk, mint a frissen hullott hó: ők valóban a bajtársaikat mentik.

És a fegyveres erők becsületét is, mert bizony olyanokat juttatnak biztonságos körülmények közé, akik szerepeltek a táliboknak átadott kimenekítési listán. Amit elvben azért adtak át, hogy Kabul új urai majd „segítsék” a rajta lévőket kijutni az országból, de úgy néz ki, halállista lett belőle.

Közben Törökország kapcsolatai javulni látszanak a tálibokkal, úgy tűnik, mégis ők fogják szeptember elsejétől üzemeltetni a kabuli repülőteret, ami az ország legfontosabb kapuja: Erdogan elnök bejelentette, hogy már meg is tartották az első tárgyalásokat, melyek három és fél óráig tartottak, és rövidesen folytatódnak. Érdekes lenne, ha egyszer, majd, mikor így vagy úgy stabilizálódik a helyzet, a játszma nyertese nagyhatalmi szinten nem Kína volna – amire sokan számítanak, véleményem szerint helytelenül – hanem Törökország?

Rendben van, de hogyan stabilizálódna az a fránya helyzet, Afganisztánon belül ki győzhet?

A sakktáblán már messze nem ketten játszanak, már rég nem arról van szó, hogy a tálibok harcolnak a tálibellenesekkel: a mostani vezetésnek is ezer és egy árnyalata, csoportja, frakciója van, velük szemben pedig olyan heterogén társaság áll, ami soha nem fog összefogni és talán jobb is így. Lassan, de biztosan kezd látszani, hogy az ISIS-K és az al-Kaida a tálibok ellenségeként határozza meg magát (ilyen a konkurenciaharc), viszont az egyetlen, nemzetközi szinten is tárgyaló- és szalonképes erő a Maszúd és Saleh által vezetett, és sokak által támogatott Pandzsiri Ellenállás.

Tényleg, velük mi van? Alig érkeznek hírek róluk, ami jön, az is ellentmondásos, ma láttam olyan hírt is, ami szerint a tálib erők behatoltak a völgybe és elfoglaltak három falut – de ez nem túl valószínű, téves lehet az információ, ugyanis nincs hol behatoljanak, de jelenleg nincs is nekik miért ilyesmit tenni. Ugyanis a Pandzsiri Ellenállás fegyverszünetet kötött velük és tárgyalnak a békés megoldás lehetőségéről. Már, ha az tárgyalás, amikor mindkét fél másról beszél.

A Tolo News beszámolójára támaszkodom, ami mégiscsak helyi hírforrás és finom csúsztatásokra időnként hajlamos ugyan, de hazudni nem szoktak. Szerintük tehát:

„Ahmad Maszúdnak, a tálibokkal szembeni ellenállási front vezetőjének támogatói és a tálibok képviselői szerda délután Parwan tartomány központjában megtartották első találkozójukat, hogy a harcok alternatíváját keressék.

Az ellenállási front 12 fős küldöttségét Almas Zahid, egy volt mudzsahedin parancsnok vezette, a hatfős tálib küldöttség élén pedig Mohammad Mohsin Hashimi, a tálibok hírszerzési vezetőjének helyettese állt.

Az ellenállási front egyik képviselője, Mohammad Alam Ezedyar a Facebook-oldalán azt írta, hogy mindkét fél megállapodott abban, hogy a tárgyalások második fordulójáig nem támadják egymást.

A képviselők három órán át tárgyaltak, majd visszatértek saját oldalukra, hogy a megbeszélteket megosszák vezetőikkel.”

Akkor a három falun eleste már nem igaz, fegyverszünet van. De miről tárgyaltak?

„A tálib küldöttség egyik tagja eközben azt mondta, hogy a tálibok a Panjshir kérdését akarták megvitatni, Massoud támogatói viszont a leendő kormány struktúrájáról akartak tárgyalni. Így a tárgyalásoknak nem volt kézzelfogható eredménye.”

Pontosabban?

„A pandzsiri küldöttség inkább a kormányzati rendszer általános szerkezetére összpontosított. Mivel a két fél követelései között nagy különbségek voltak, mindkét fél úgy döntött, hogy az üzeneteket a saját vezetőiknek viszik el – mondta Anamullah Samangani, a tálibok kulturális bizottságának tagja.”

Ja, vagy úgy. Keleten vagyunk, kérem. Szóval a pandzsiriak megmondták, hogy békét kötnének egy képviseleten alapuló, esetleg szövetségi jellegű kormányzattal (egyébként a külső szemlélő is ezt az államformát találná a legbiztonságosabbnak, stabilabbnak Afganisztán számára), a táliboknak viszont ez értelmezhetetlen volt, ők a megadás feltételeiről jöttek tárgyalni. A két fél elbeszélt egymás mellett, egyikük sem volt hajlandó meghallani, amit a másik mond, mindenesetre kötöttek egy fegyverszünetet a legközelebbi randevúig, és mindenki hazament megbeszélni a főnökével, mi legyen. Akkor tehát nem dőlt el semmi, senki nem árult el senkit, csak a hagyományos afgán huzavonát látjuk. Biztos, hogy a színfalak mögött bőven akad cselszövény is, összeesküvések és titkos egyezkedések, de lényegében véve minden maradt a régiben és nem lőnek.

Az afgán helyzet rossz, és egyre reménytelenebb. Foglaljuk össze a legfontosabb kérdéseket!

• Mi lesz augusztus 31. után, mikor véget ér az evakuációs akció?

• Képes stabilizálódni a tálib rendszer?

• Mihez kezd fundamentalista (ISIS-K, al-Kaida) és világi (Pandzsiri Ellenállás) ellenzékével?

• Mihez kezd az elhatalmasodó gazdasági válsággal?

• Bárki is győz, miképpen változik majd a mindennapi élet az országban, és ezt a lakosság hogyan fogja tudomásul venni?

• Egy eljövendő, stabil (vagy annak vélt) afgán rendszer világpolitikai szempontból melyik nagyhatalom befolyási övezetébe kerül?

• Egyáltalán: mikorra várható bármiféle stabilitás az országban?

Nos, ezekre a kérdésekre jelenleg nincs válasz és nem is lesz egyhamar.

Híradásainkat folytatjuk.

Szele Tamás