Afganisztán nem nyugszik, mert nem is nyughat, viharos időket él át, és nem valószínű, hogy ezek rövid időn belül véget érnek. Mai híreink a tegnapi három fő helyszínen játszódnak vagy velük lesznek kapcsolatosak: úgy látszik, a repülőtéren, Kabul városában és a Pandzsir-völgyben adják elő a mostani afgán tragédiát. Mert másnak nem nevezhető.

A legismertebb, Afganisztánnal kapcsolatos hír a repülőtér elleni tegnapi merénylet elhárításának ügye, csak az is kissé eltorzulva jutott el a nagyközönséghez. Az Egyesült Államokkal jelenlegi vezetésével szimpatizáló hírforrások ugyanis megemlítik a kabuli repülőtér elleni rakétatámadást is – ismeretlenek, akiket később Zabihullah Mudzsahid szóvivő egyértelműen az ISIS-K tagjainak nevezett, bár nincsenek meg, öt rakétát lőttek a légikikötőre, melyeket a védelmi rendszer a maga módján elhárított – ellenben a későbbi, amerikai csapást, ami egy öngyilkos merénylőkkel és robbanóanyaggal megrakott autót pusztított el, minden hírforrás megemlíti, ugyanis ebben életét vesztette egy vagy több gyermek és más civilek is.

Itt nagyon komoly erkölcsi kérdések merülnek fel, főleg, ha ismerjük a részleteket, ugyanis a támadók módszere a hírek szerint az lett volna, hogy megrakják az autót robbanóanyaggal, feltöltik a saját mellényeiket is, a sofőr szétszórja őket a repülőtér környékén, aztán az adott időpontban az öngyilkos merénylők is, a náluk jóval veszélyesebb autó is egyszerre támadtak volna. Tulajdonképpen a múlt csütörtöki, körülbelül kétszáz halálos áldozattal és rengeteg sebesülttel járó merényletet akarták megismételni, csak – nagyobb méretekben, több helyszínen és hatékonyabban. Ezt meg kellett akadályozni, mert magán a reptéren ugyan már inkább csak katonák vannak (és talán ezer civil), de körülötte még mindig tömegek táboroznak, várják a csodát.

Igen ám, de a célpontot Kabul Khuwja Bughra negyedében azonsították. Hogy kik, az megint jó kérdés, vagy az amerikai hírszerzés, vagy a tálibok. Mindenesetre ez egy sűrűn lakott környék, nagyon közel a repülőtérhez. Ha valahol, valamikor le lehetett csapni, csakis akkor és ott, ahol és amikor épp rakodták be a robbanóanyagot. Viszont a repülőtér és a helyszín között nincs lakatlan terület.

Ha lecsapnak egy drónnal vagy drónról indított rakétával, bizony megsérülhetnek, meghalhatnak civilek is. Ellenben ha nem csapnak le, egészen biztosan sokan fognak meghalni és még sokkal többen sebesülnek meg.

Ilyen helyzetben nincs jó döntés, a terrorcselekményt meg kell akadályozni, és imádkozni közben, hogy ne legyenek civil áldozatok. Ezek az imák tegnap nem találtak meghallgatásra. De egyoldalú volna akár azt mondani, hogy „a vérszomjas amerikaiak gyermekeket gyilkolnak távozásuk előtt” akár azt, hogy „méltó válaszcsapás volt”, mert persze, hogy nem volt az. Ilyenkor nem lehet jól dönteni, és az ISIS-K terroristái (van, akinek „szabadságharcosok” a tálibokkal együtt, az ilyenek azt magyarázzák meg nekem, a két szabadságharcos gárda miért irtja egymást tűzzel-vassal, ha egyet akarnak?) más terrorista kollégáikhoz hasonlóan élő pajzsként használják a civileket, a lakónegyedeket. Jól tudják, hogy nem is annyira a sajtó, inkább a nagyközönség hogyan fog reagálni, ha civilek, pláne gyermekek sérülnek meg. Az illetékesek pedig csak egy kommünikét adhatnak ki, olyant, amilyent most is közreadtak:

„Az amerikai központi parancsnokság közleménye a kabuli védekező csapásról

TAMPA, Fla. – Tudomásunk van arról, hogy a mai napon Kabulban egy járműre mért csapásunkat követően civil áldozatokról érkeztek jelentések.
Még mindig értékeljük a csapás eredményeit, amelyről tudjuk, hogy megzavarta a repülőtérre irányuló közvetlen ISIS-K fenyegetést. Tudjuk, hogy a jármű megsemmisítése következtében jelentős és erőteljes robbanások következtek be, ami arra utal, hogy nagy mennyiségű robbanóanyag volt benne, ami további halálos sebesüléseket okozhatott. Egyelőre nem világos, hogy mi történhetett, és további vizsgálatokat kell folytatnunk.
Mélységesen elszomorítana bennünket minden esetleges ártatlan emberéletet követelő veszteség.

Bill Urban kapitány, USN, az Egyesült Államok Központi Parancsnokságának szóvivője”

Reménytelen dolgok ezek. Ennyit a repülőtéren történtekről – eleven ember nem dönthetett volna ott és akkor tökéletesen.

A Pandzsir-völgy nem kényeztet el minket hírekkel, szinte kiskanállal kell összekaparnunk azt a kevés információt, amihez itt-ott, rendszerint kisebb ázsiai hírforrásokból hozzájutunk. Azt például a Hindustan Times közölte, hogy a jelentések szerint augusztus 28-án harcokra került sor Kapisa és Baghlan tartományokban. A tálibok állítólag súlyos veszteségeket szenvedtek az összecsapásokban. Az az információ pedig a CNN-hez köthető, szintén indiai News18-tól származik, hogy a völgy állítólag teljesen elszigetelődött, mert a tálibok elvágták a telefon- és internetkapcsolatokat és zavarják, blokkolják a mobiltelefon-forgalmat, mobilnetet is. Döntő támadásra készülhetnek a tárgyalások kudarca után, ráadásul egyre világosabb, hogy fő célpontjuk még csak nem is Maszúd, hanem Amrullah Saleh, a volt alelnök. Aki pedig sokat tudhat sok mindenről.

Mindenesetre nem áll túl jól a tálibok szénája arrafelé, és sokat is rontanak a helyzetükön, ugyanis sikerült kivégezzék Afganisztán egyik legnépszerűbb népdalénekesét, Fawad Andarabit. Ezt viszont már a Tolo Newsból tudjuk.

„Fawad Andarabi kivégzésére az Andarabi-völgyben került sor, amely Baghlan tartomány egy Kabultól mintegy 100 kilométerre északra fekvő területe. A völgyben a tálib hatalomátvétel óta zavargások voltak, a terület egyes kerületei a tálibok uralmával szemben álló milícia harcosainak ellenőrzése alá kerültek. A tálibok azt állítják, hogy azóta visszavették ezeket a területeket, bár a szomszédos Pandzsir a Hindukus hegységben továbbra is az egyetlen olyan Afganisztán 34 tartománya közül, amely nincs az ellenőrzésük alatt.

A tálibok korábban kijöttek Andarabi házához, és átkutatták azt, sőt még teáztak is a zenésszel – mondta fia, Jawad Andarabi az AP-nek. Pénteken azonban valami megváltozott. Újra eljöttek, kirángatták otthonából és saját földjén végeztek vele.

„Ártatlan volt, csak egy énekes, aki szórakoztatta az embereket” – mondta a fia. „Főbe lőtték a farmon”.

A fia azt mondta, hogy igazságot akar, és a helyi tálib tanács megígérte, hogy megbüntetik apja gyilkosát.

Zabihullah Mudzsahid, a tálibok szóvivője az AP-nek azt mondta, hogy a felkelők kivizsgálják az esetet, de más részleteket nem tudott mondani a gyilkosságról.

Andarabi ghichakon, hagyományos vonós lanton játszott, és népdalokat énekelt szülőhelyéről, népéről és egész Afganisztánról. Egy online videón látható, amint az egyik előadáson egy szőnyegen ülve énekelt, miközben otthonának hegyei vették körül.

„Nincs olyan ország a világon, mint a hazám, rá büszke nemzetem” – énekelte. „Gyönyörű a mi völgyünk, dédszüleink hazája.”

Karima Bennoune, az ENSZ kulturális jogokkal foglalkozó különmegbízottja a Twitteren azt írta, hogy súlyos aggodalommal tölti el Andarabi meggyilkolása.”

Megtaláltuk a videót.

Kivégezték, és nehéz eldönteni, miért: mert hazafias népdalokat énekelt? Mit énekeljen? Ja, semmit. De akkor előzőleg miért teáztak vele? Vagy akkor még szabad volt énekelni, most már tilos? Nehezen érthető a tálib logika, talán azért, mert nincs is, de ez a gyilkosság sokat fog ártani a rendszerük népszerűségének, az biztos. Abban amúgy sem lehetnek nagyon bizonyosak, mert a napokban – a vasárnapi Guardian szerint – fel is merült a legfelsőbb tálib vezetés körében az az ötlet, hogy a fővárost a Pandzsir-völgytől alig 120 kilométerre fekvő Kabulból költöztessék a biztonságosabb távolságban lévő Kandahárba, ahol maximum egy pakisztáni területről érkező támadástól kéne tartani (ha kéne, ugyanis Pakisztánnal elvileg nincsenek rossz viszonyban, igaz, az ISIS-K-nak is sok a barátja Iszlámábádban), de a javaslatot a Haqqani-klán megvétózta. Pedig milyen szépen randevúzhattak volna Kanadahárban a legfőbb szellemi vezetőjüknek számító Hibatullah Akhundzadával, aki a Times of India szerint már ott is tartózkodik és nemsokára megjelenik a nyilvánosság előtt, pedig nem szokása. Őt egyes magyarországi körök már „a tálibok fővezéreként” emlegetik, csakhogy vallási fővezér, nem világi vagy katonai, és már most emír, de úgy, hogy az a megszólítása, miszerint „Emir-al-Mumineen”, vagyis „A Hűségesek Vezére”, ettől még vagy ő kerül az állam élére, vagy nem. Reális hatalma azonban már a korábbi tálib uralom alatt sem volt az emírnek.

Szintén kabuli, már kormányzati jellegű hír, hogy a megbízott oktatási miniszter, Abdul Baqi Haqqani (még egy Haqqani – nagy a család!) bejelentette: rövidesen újra kinyitnak az egyetemek (az iskolákról nem volt szó), sőt, a tanárok megkapják a fizetésüket is. Ez valószínűleg abszurd vicc akart lenni, ugyanis egyszerűen nincs miből kifizetni őket, de nem szabad nevetni rajta, mert főbe lövik az embert, mint egy népdalénekest. Arról viszont elárult pár részletet, hogyan is fog kinézni az oktatás. A Tolo Newst idézzük megint:

„Abdul Baqi Haqqani, akit újonnan neveztek ki a felsőoktatási minisztérium megbízott miniszterévé, azt mondta, hogy az új kormányban a női hallgatók tantermei külön lesznek a férfiakétól.

Haqqani vasárnap az állami és magánegyetemek tisztviselőivel és a felsőoktatási minisztérium alkalmazottaival beszélgetve azt mondta, hogy az afgán lányoknak joguk van a tanuláshoz, de nem tanulhatnak a fiúkkal egy tanteremben. Hozzátette, hogy a női diákok számára biztonságos oktatási környezetet fognak biztosítani.

Közben a felsőoktatási minisztérium korábbi vezetője, Abbasz Basir ugyanezen a rendezvényen azt mondta, hogy a tálibok megígérték, hogy megőrzik az elmúlt két évtized eredményeit az oktatási ágazatban és a felsőoktatási minisztériumban.”

Mindeközben a tálib rendszer másik mindenese (az első vitathatatlanul Zabihullah Mudzsahid szóvivő, amihez az nem ért, az nincs is), Sher Mohammad Abbas Stanikzai, aki tegnapelőtt még az új államrendről értekezett a rádióban, Indiával folytat tárgyalásokat, azzal az Indiával, amellyel az új rendszer első lendületében betiltotta a külkereskedelmet. Azt azért nem mondta senki, hogy kereskedik is – de tárgyal, különben nem véletlen, hogy rábízták ezt a feladatot, ott végezte hajdanában a katonai akadémiát. Nagyon érdekes dolgokat beszél a tálib külpolitikáról: 

„Külpolitikánk célja, hogy jó kapcsolatokat ápoljunk valamennyi szomszédos országgal és az egész világgal. Az amerikai erők az elmúlt 20 évben Afganisztánban voltak, majd kivonultak. Ezt követően baráti kapcsolataink lesznek Amerikával és a NATO-val. Úgy gondolom tehát, hogy vissza kellene jönniük, és részt kellene venniük Afganisztán helyreállításában. Ugyanez vonatkozik Indiára is. Továbbra is baráti kulturális és gazdasági kapcsolatokat akarunk velük fenntartani. Nemcsak Indiával, hanem minden szomszédos országgal, beleértve Tádzsikisztánt, Iránt és Pakisztánt is.”

Már a megbízott oktatási miniszter is viccelődött, de ennek a Sher Mohammad Abbas Stanikzainak kifejezetten jó humora van. Olyan angolos. Száraz. Tehát jöjjön az egész világ, adjon nekik sok pénzt, mert azt ők szeretik, de semmibe bele ne szóljanak, mert azt nem szeretik, és ezt nevezik ők „baráti kulturális és gazdasági kapcsolatoknak”.

Csak ők? Közelebb is tudnék példát mutatni erre a fajta diplomáciára. Egészen közel is, mondjuk helyben.

Nos, ma nem teszünk fel újabb kérdéseket, az eddigiekre sincs válasz: Afganisztánban nem lesz nyugalom egyhamar a jelek szerint.

Híradásainkat folytatjuk.

Szele Tamás