Jelenleg viszonylagos csend van Kabulban, de amolyan afgán csend, ami pusztán látszólagos: Afganisztánban távolról sem nyugodtak le a kedélyek, a hamu alatt nem is parázs izzik, hanem valóságos tűzvész készülődik, ha minden így megy tovább. Tehát úgy vannak rendben a dolgok, hogy semmi sincs rendben, szokás szerint.

Kezdjük a Pandzsir-völgy híreivel, melyekről tegnap azt írtam, hogy mivel nyugszanak a fegyverek, keveset lehet róluk mondani. Összecsapásokról valóban nem tudunk, de a fegyverek ettől még nem nyugszanak. Hogy ez miképpen lehetséges? Úgy, hogy a tálibok megkezdték a civil lakosság irtását. Nem világos, hogy etnikai tisztogatásról van-e szó, vagy így akarják lecsalogatni az ellenállók (a továbbiakban: NRF, Nemzeti Ellenállási Front) harcosait a hegyekből, ahová felhúzódtak a civil lakosság egy részével együtt, és ahol tálib eszközökkel, taktikával verhetetlenek, bár ez is relatív. Mint a Panjshir Observer említi is pár szóban, a szovjet csapatok annak idején kilencszer hatoltak be a völgybe, de soha nem bírták állásaikat egy hónapnál tovább tartani, végül mindig fegyverszünetért és szabad elvonulásért kellett könyörögniük. Persze, be lehet hatolni oda, el lehet jutni akár Bazarakig, a tartomány székhelyéig, ki lehet tűzni a zászlót, megtették már a szovjetek is, most a tálibok is. Ott maradni, fenntartani a megszállást – nos, az a komolyabb feladat.

De lássuk, mit tudunk a civilek lemészárlásáról? Leginkább az indiai sajtó beszél erről, igaz, az NRF hivatalos közleménye alapján, tehát nem ők találták ki a hírt. Idézzük az India Todayt:

„Miután a tálibok súlyos veszteségeket szenvedtek az NRF erőivel folytatott többszöri összecsapások során, a tálibok folyamatosan és módszeresen gyilkolják a civileket az egész tartományban. Számos bizonyíték van arra, hogy a csoport háborús bűnöket követett el, amelyek a népirtással határosak. Az NRF felszólítja a nemzetközi közösséget, az ENSZ-t és más nemzetközi szervezeteket, hogy vonják felelősségre a tálibokat és külföldi támogatóikat a védtelen civilek ellen elkövetett bűnökért.”

A hír valószínűleg igaz tehát, és hasonlítana is a tálib harcmodorra ez a gyáva és aljas módszer – az viszont nyilvánvaló, hogy sem az ENSZ, sem más nemzetközi szervezet nem tehet sokat az ügyben, hiszen nincsenek olyan eszközei, amelyeket bevethetne. Anyagi eszközei sem: amit meg lehetett vonni, azt már nagyjából mind megvonták, maximum a gyógyszer- és élelmiszer-segélyeket állíthatnák még le, ami további civilek tömeges pusztulásához vezetne. Annak is van hátránya, amikor kifogynak a szankciók, mert már mindegyiket alkalmazták.

Még egy fontos kérdésről folyik a vita a Pandzsir-völgy kapcsán. Éspedig arról, hogy támogathatták-e pakisztáni erők a legutóbbi, átmenetileg sikeresnek tűnő tálib offenzívát?

Tegnapról mára virradó éjjel a The Hindu szerint a pakisztáni külügyminisztérium szóvivője, Asim Iftikhar nyilatkozatot adott ki, melyben mindent tagad.

„Kategorikusan visszautasítjuk ezeket az állításokat, amelyek egy rosszindulatú propagandakampány, egy kétségbeesett kísérlet részét képezik, amelynek célja Pakisztán rágalmazása és a nemzetközi közösség félrevezetése. Pakisztán elítél minden külföldi beavatkozást Afganisztánban, és szilárdan elkötelezett az ottani béke, stabilitás, szuverenitás és felvirágzás ügye mellett.”

Ellenben más források a CENTCOM-ra hivatkozva azt állítják, hogy a pakisztáni különleges alakulatok 27 helikopterrel szállították a csatatérre egységeket, és ezeket kísérték, támogatták a drónok, amelyek végül eldöntötték az ütközet sorsát.

Lehetséges ez?

A BBC brit alapossággal járt utána a kérdésnek, és arra jutott, hogy technikailag nem lehetetlen, bár közvetlen, tárgyi bizonyíték nincs rá.

Arról van szó ugyanis, hogy ugyan egyes indiai források hamis felvételekkel próbálták igazolni a dróntámadás tényét, melyeket elég nevetséges módon az Arma 3 videojáték segítségével álllítottak elő, azonban hitelt érdemlő források, így Kamaluddin Nizami, Pandzsir kormányzója (mármint az ütközetig volt kormányzó, most ellenálló a hegyekben) alátámasztják az állítást. Mondjuk attól, hogy valaki hazudott valamiről, attól még nem biztos, hogy semmi sem történt... csak az a biztos, hogy a valakik hazudoztak. De egyáltalán, fizikailag lehetséges volna egy ilyen támadás? Vannak drónjai Pakisztánnak?

Vannak bizony.

Mint a BBC írja:

„2015 márciusában Pakisztán nyilvánosságra hozta, hogy drónokat vet be a saját területén, az észak-vazirisztáni törzsi régióban tevékenykedő fegyveresek ellen. A saját gyártású Burraq drónt használta, amely levegő-felszín elleni, lézerirányítású rakétákat hordoz. A Burraq drónt a pakisztáni Nemzeti Mérnöki és Tudományos Bizottság tervezte és fejlesztette ki.

Arról is érkeztek jelentések, hogy Pakisztán Törökország vagy Kína, esetleg mindkettő segítségével nagyobb hatótávolságú drónokat szerzett be. Tavaly pedig olyan hírek láttak napvilágot, amelyek szerint Pakisztán kínai gyártmányú Loong Wing II-t vásárolt, amelyet a BBC vizsgálata szerint az Egyesült Arab Emírségek is használtak a líbiai konfliktusban.

De különösen érdekesek azok a hírek, amelyek szerint Pakisztán kínai gyártmányú CH–4-es drónokat szerzett be, amelyek hírszerzésre és támadásokra egyaránt használhatók. Ennek két típusa van, az egyik, a CH–4A elsősorban megfigyelésre szolgál, és körülbelül 30 órán át képes a levegőben maradni. A másik típus a CH–4B, amely akár 345 kg robbanóanyagot is képes szállítani, de csak 14 órán át képes a levegőben maradni.

Ezen kívül Pakisztánnak van egy Shahpar 2 drónja, amely akár 14 órán át is képes repülni, és amely szintén felfegyverezhető. Vannak más drónjai is, de ezeket megfigyelésre használják, és nem lehet őket rakétákkal felszerelni.” (BBC)

Azonban ne feledjük: a CH–4 egy kínai üzemeltetésű műholdas kommunikációs hálózatot használ a nagy távolságú célpontok meghatározásához, beméréséhez. Enélkül is bevethető ugyan, de akkor közvetlen látótávolságú rádióirányító kapcsolatra van szüksége egy földi állomásról, szóval ebben az esetben csak a harctérről lehet irányítani, nem Iszlámábádból. Mindenesetre létezik olyan, nyílt forrásból származó műholdas fotó, ami CH–4-es drónokat ábrázol egy Bhawalpur melletti pakisztáni légibázison, idén július 12-én. Ebből tehát az következik, hogy két lehetőség van, amennyiben elfogadjuk a drónok bevetésének tényét.

(Fotó: BBC)

1. Pakisztán tavaly megvásárolta a kínai drónokat (ki tudja, mennyit), helikopterrel a Pandzsir-völgybe szállította őket és helyben irányították a rakétatüzet a célpontokra

2. Pakisztán otthonról indította a támadást, vagy Bhawalpurból, vagy máshonnan, csak akkor erről Pekingnek tudnia kellett és rá kellett bólintania.

Itt érünk a tálib rezsim nemzetközi elfogadottságának sokat vitatott kérdéséhez. A Tolo News úgy összegzi a jelenlegi helyzetet, hogy:

„Kína üdvözölte a tálibok terrorizmus elleni küzdelemre és politikai struktúrára vonatkozó ígéreteit, és reményét fejezte ki, hogy a tálibok az ígéreteket a gyakorlatba is átültetik. Pakisztán és Kína szükségszerűnek nevezte az új kormány megalakítását, hozzátéve, hogy remélik, a tálibok kapcsolatokat építenek ki a világ többi országaival is.

„Üdvözöljük a tálibok pozitív hozzáállását a politikai struktúrához, a terrorizmus elleni küzdelemhez és a szomszédos országokkal való kapcsolatokhoz. De fontos, hogy ezeket a gyakorlatba is átültessék. Reméljük, hogy a tálibok tanultak a múltból, elkötelezik magukat minden féllel szemben, és végrehajtják a világ felé tett ígéreteiket” – mondta Wang Yi kínai külügyminiszter.

Heiko Mass német külügyminiszter viszont azt mondta, hogy szerinte a tálibokat egyelőre nem fogják elismerni.

Eközben a katari külügyminiszter iráni látogatáson tartózkodik, és a hírek szerint az iráni tisztviselőkkel fog tárgyalni Afganisztánról.

Recep Tayyip Erdoğan török elnök csütörtökön szintén telefonon beszélt tádzsik kollégájával, Emomali Rahmonnal a regionális fejleményekről, köztük az afganisztáni helyzetről.” (Tolo News)

Mondhatnánk, hogy egyelőre ennyiről van szó, a tálib rendszer elfogadottsága török, pakisztáni és kínai részről megoldott, a világ többi része pedig gyanakodva figyel, de sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. Két hír is akad, ami gyanakvásra ad okot, és amelyek szerint az afgán dominó sok más dominót is felboríthat, komoly egyensúlyok készülnek megbillenni a világpolitikában. Az első az, hogy, mint az al-Jazeera jelenti:

„Szerdán, egy nappal azután, hogy a tálibok bejelentették az új afgán kormány megalakulását, amelyet a régi gárda dominált, és amelyben nem képviseltették magukat a nők és a síita közösség tagjai, Afganisztán szomszédos országainak – köztük Irán, Kína, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán és Pakisztán – külügyminiszterei virtuális ülést tartottak.

A külügyminisztérium csütörtöki közleménye szerint Hoszein Amirabdollahian iráni vezető diplomata elmondta társainak, hogy Irán nyomon követi „egy minden afgán állampolgár részvételével működő, inkluzív kormány” megalakítását, és reméli, hogy a tálibok betartják az ilyen kormányra vonatkozó ígéreteiket.

„A tapasztalat azt mutatja, hogy egy nem inkluzív kormány nem segíti a stabilitást, a békét és a haladást Afganisztánban, ezért a külügyminiszterektől azt várjuk, hogy egyhangúan bejelentik egy inkluzív kormány megalakításának szükségességét” – mondta.”

Iránban az elmúlt hetekben a tálibok elleni tüntetések is zajlottak, többek között kedden a teheráni pakisztáni nagykövetség előtt, ahol tucatnyian skandálták, hogy „Halál a tálibokra” és „Halál Pakisztánra”.

Irán azt állítja, hogy közel négymillió afgánnak ad otthont, akik közül sokan Afganisztán korábbi zavargásai idején vándoroltak oda. Iránnak 900 kilométer hosszú közös határa van Afganisztánnal, és most aggódik az újabb menekültáradat miatt.” (al-Jazeera)

Ezek szerint Teherán nem támogatja Kabult. Nem támadja (még), de nem is támogatja. A másik hír ennél is érdekesebb. Ez a Komerszant című orosz lapban jelent meg, és a TASZSZ hírügynökség is szemlézi:

„A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) közelgő tádzsikisztáni csúcstalálkozóján kiderül, hogy Irán elindítja a szervezethez való csatlakozásra vonatkozó eljárást. Korábban a folyamatot nemzetközi szankciók, később pedig az egyik tag ellenvetései akadályozták.

A szervezet jelenleg nyolc országot számlál, 2017-ben India és Pakisztán mellett Kazahsztán, Kirgizisztán, Kína, Oroszország, Tádzsikisztán és Üzbegisztán is csatlakozott. Irán SCO-hoz való csatlakozásának folyamata még eltarthat egy ideig, de már az a tény, hogy hivatalosan is elindul, áttörést jelent. Ennek ellenére Irán több mint tíz évet töltött a „váróteremben”. Teherán 2005-ben kapott megfigyelői státuszt, majd 2008-ban kérte a teljes jogú tagságot. Mégis, az ellene hozott nemzetközi szankciók sora miatt és azok 2015-ös feloldásáig nem tudott csatlakozni. Irán jelentkezését Tádzsikisztán is megakadályozta, azzal vádolva Teheránt, hogy támogatja a törvényen kívül helyezett Iszlám Reneszánsz Pártot, és közvetve részt vesz terrortámadások szervezésében. Egyes szakértők szerint azonban a konfliktust pénzügyi és geopolitikai tényezők okozták. Mindazonáltal a konfliktus rendeződött, és az új iráni elnök, Ebrahim Raisi személyesen látogat el Dusanbéba, ami az első külföldi útja lesz hivatalba lépése óta idén júniusban.

Oroszország teljes mértékben támogatja Irán csatlakozását az SCO-hoz, és úgy véli, hogy ez növelni fogja a szervezet tekintélyét a globális színtéren. „Az SCO egy olyan helyszín, ahol a regionális problémákat megvitatják. Irán is a régió egyik országa, amely számára fontos, hogy ezeket a problémákat megvitassák és közösen keressenek megoldásokat. Éppúgy, mint a régió többi országa számára, hogy egy asztalhoz üljenek Iránnal anélkül, hogy kívülről vendégnek neveznék” – mondta a lapnak Adlan Margojev elemző.

„Az SCO egy olyan struktúra, amelynek természetesen egyesítenie kell az összes, a kölcsönhatásban érdekelt országot. Ezért nagyon komolyan kezeljük a bővítés kérdését” – mondta korábban Bakhtiyer Khakimov, az orosz elnöki különmegbízott a SCO ügyeiben.” (Komerszant)

Akkor gondolkodjunk. Irán tehát előlép teljes jogú taggá ebben az eredetileg terrorellenes és kábítószer-ellenes, mára már sokkal inkább gazdaság- és katonapolitikai jellegű szervezetben, mely egyfajta „ázsiai NATO”-vá is válhat akár, ellenben Afganisztán marad megfigyelő, az is csak jó esetben. Moszkva támogatja Teherán előrelépését, Peking nem tiltakozik, tehát az ügy elintézettnek vehető (különben már idén nyár elején is az volt, csak most vált sürgőssé az előrelépés). Ami azt jelenti, hogy a tálib Afganisztán diplomáciai helyzetéről tulajdonképpen inkább dönt majd a Sanghaji Együttműködési Szervezet, mint bárki más, és nem kizárt, hogy őket pedig geopolitikai szempontok fogják vezetni.

Egyetlen jó hír akad, azt azért ne felejtsük el megemlíteni: Katarban szerencsésen landolt az „ottfelejtett” kétszáz amerikai és afgán civil repülőgépe, mely tegnap szállt fel a kabuli reptérről, első gépként az evakuáció befejezése óta.

Híradásainkat folytatjuk.

Szele Tamás