Nem tudtam, ki fogja megoldani a Pandora-iratok kérdését, és csak reméltem, hogy nem nekem kell, mert az az irathegy még nekem is sok lenne. De sebaj, levette a vállamról a feladatot egy ismeretlenekből álló egylet, a Tűzfalcsoport, akik gordiuszi csomóként bántak el a kérdéssel: megállapították, hogy az egész ügy tulajdonképpen nem is létezik.

Ezt egyetlen varázsige kimondásával érték el, és ez a szó: Soros.

Ja, kérem, így könnyű. Mágiával, munka helyett... ha nem lettek volna előválasztások, már zengene tőlük a kormánymédia, így csak az Origo zeng, mérsékelt hangon, akik szóról szóra átvették a szösszenetüket, hiába, nincs is szebb, mint amikor a kormánysajtó egymásból él. Ahogy Karinthy írta: „Két rostélyos egymást falá”. De lássuk akkor, kikből áll ez a Tűzfalcsoport?

A válasz egyszerű: fogalmunk sincs. Ki lehetne épp deríteni, de vasárnap délelőtt még csak nem is érdemes. Impresszumuk van is meg nincs is, azt tartalmazza, miszerint:

„Impresszum

Tűzfalcsoport: tényfeltáró blog, a nemzeti védőháló

Mi vagyunk a Corvin köz krónikásai.

„Fegyvert fogtak, régen egyszer mind
a nagyfiúk,
s összegyűltek Corvin közben,
nem volt más kiút...”

(Cseh Tamás)

Kapcsolat: tuzfalcsoporthungary@gmail.com”

Mármost ez minden, csak nem impresszum. Ezt a problémát úgy szokták megkerülni – először az ultrakormánypárti Minden Szó használta ezt a módszert – hogy kimondatják a Médiatanáccsal, miszerint a képernyőn megjelenő valami nem sajtótermék. Különben ez az orbánum a minap a Propellert sértegette agyba-főbe, mert azt írták róluk, hogy nincs impresszumuk, holott van ilyen menüpontjuk, ám abban csak annyi olvasható, miszerint:

„Írjon nekünk üzenetet a KAPCSOLAT oldalon vagy emailt a mindenszo.hu(kukac)gmail.com címen.”

Ez sem impresszum, de ahogy a Tűzfalcsoportnál, úgy náluk sincs sehol egy név, egy szignó. Mindegy: nekik szabad. Mondjuk ésszerűtlen is nem aláírni a dolgokat, hiszen a névtelen újságíró nem újságíró, se hitele, se hírneve: de ha nekik így jó, maradjanak névtelenek. Lássuk azonban a megoldást a Pandora-iratokra a Tűzfalcsoportnál

„A Soros által finanszírozott International Consortium of Investigative Journalists (Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma, ICIJ) volt az a szervezet, amelyik kiszivárogtatta az úgynevezett „Pandora-papírokat”. A szóban forgó nagyjából 12 millió dokumentum a világ harmincöt vezetője, köztük jelenlegi vagy volt elnökök, miniszterelnökök és államfők kényes ügyeit taglalta: többek között offshore vagyonok, korrupció, pénzmosás és nemzetközi adóelkerülés vádját fogalmazták meg ellenük. Azt azonban még az ICIJ offshore adatbázisa is leszögezi, hogy nem számít bűncselekménynek, ha valaki adóparadicsomban tartja a vagyonát, vagy annak egy részét.”

Az ICIJ-t nem igazán Soros finanszírozza, a többi igaz. Lássuk azonban a finanszírozást úgy általában! A Tűzfalcsoport szerint:

„Az ICIJ 1997-ben jött létre, a szintén Soros által finanszírozott Center for Public Integrity alapította. 2017 óta működnek függetlenül, ám a Nyílt Társadalom Alapítvány részéről érkező források nem apadtak el: 2017-ben 400 ezer dollár, 2018-ban másfél millió dollár, 2019-ben pedig 25 ezer dollár ütötte a markukat. A honlap szerint egy viszonylag kis létszámú, amerikai csapat mellett globális hálózatot működtet az ICIJ, mely 280 oknyomozó újságíróból és több mint 100 sajtótermékből áll.

Az ICIJ magyar médiapartnere a Direkt36, magyarországi tagjai pedig Pethő András, a Direkt36 portál egyik alapítója és szerkesztője, és Bodoky Tamás , aki korábban dolgozott a Magyar Narancsnál és az Indexnél, valamint az átlátszó.hu egyik alapítója és főszerkesztője.”

Tetszik figyelni a varázsigéket, ahogy egymás után sorakoznak? „Soros”, „Nyílt Társadalom”, „globális hálózat” – el ne tévessze a mágus a hívószavak sorrendjét, mert menten varangyos békává változik! Ha meg ezek elhangzottak, ki lehet jelölni a rontás célpontjait is. Viszont lássuk az ICIJ támogatóinak listáját: huszonnégy van, ezek közül csak az egyik az Open Society Foundation, ellenben közöttük találjuk Barbara Streisandot, Meryl Streepet, sőt, a Ford Alapítványt és a Svéd Postát is. Ami az alapító Center for Public Integrity költségvetését illeti, arról 2019-es adatunk van:

Bevétel: 5,315,614 $

Kiadások: 6,416,867 $

Eszközök: 7,320,645 $

Ehhez képest huszonötezer dollárt adtak volna összesen a sajtókonzorciumnak, miközben milliókkal játszanak? Olcsójános ez a Soros, ha így van... de persze, nincs így, a Tűzfalcsoport nem a teljes finanszírozást ismertette, hanem csak annyit mutatott be, amennyi nekik megfelelt. Menjünk tovább.

„Míg a washingtoni székhelyű ICIJ a fejlődő országok vezetőiről részletesen beszámolt a Pandora-papírokban, figyelemre méltó, hogy az Egyesült Államokból egyetlen jelentős névről sem tettek közzé információkat.”

Nos, örülök, hogy ilyen gyorsan megválaszolhatom a kérdésüket, miszerint hol vannak az iratokból az Egyesült Államok polgárai. Ott vannak, bennük! El kellett volna olvasni, amit az ICIJ írt:

„Ami az amerikai állampolgárokat illeti, az ICIJ több mint 700 olyan vállalatot azonosított a Pandora-iratokban, amelyek haszonélvezői az Egyesült Államokhoz kötődtek; az amerikaiak az adatokban képviselt 20 legjelentősebb nemzetiség között is szerepeltek. A Pandora-iratokban Oroszország, az Egyesült Királyság, Argentína, Kína és Brazília szerepel a haszonélvező tulajdonosok legnagyobb arányú képviseletével rendelkező országok között. A Paradise Papersben az amerikai állampolgárok relatíve nagyobb arányban voltak jelen.”

Akkor ezt megcáfoltuk. Folytassuk:

„A folyamat során azonban egyetlen eredeti dokumentum (vagy arról készített felvétel) sem szivárgott ki, az érintett iratokat pedig csak az újságírók láthatják. Saját szemünkkel tehát nem győződhetünk meg a papírok létezéséről.”

Itt mutat be rögtön kettőt is a Telex, mindkettő magyar vonatkozású.

„Több kritikus is rámutatott arra, hogy a dokumentumok által „alátámasztott” korrupciós, offshore ügyek túlnyomórészt Oroszországban vagy Latin-Amerikában gyökereznek, legalábbis az ICIJ térképei a világ ezen pontjaira mutogatnak leginkább. Ezzel szemben például egyetlen korrupt amerikai politikust sem neveznek meg.”

Ez azért van, mert Oroszhonban vagy Latin-Amerikában aránytalanul könnyebb adót csalni, elkerülni, mint az Egyesült Államokban: nem volt még maguknak dolguk az amerikai adóhivatallal...

„A Panama-papírokat is az ICIJ tette közzé 2016-ban, de ezekben sem tettek egyetlen említést sem neves amerikai gazdag személyekről. Micsoda különös véletlen! Ugyanakkor Oroszország, Kína és Latin-Amerika országai ezekben a dokumentumokban is kiemelkedő helyen szerepeltek.”

Igazán? Van egy kis baj. A Panama-papírokban még Soros György három offshore cége is szerepelt, név szerint a Soros Finance, Inc. (Panama), a Soros Holdings Limited (Brit Virgin-szigetek) és a Soros Capital Limited (Bermuda). Mondjuk a cégnevek mutatják, hogy a tulajdonosuk nem is nagyon rejtegette őket. Akkor most hogy van, a Panama-papírokban szereplő Soros nem szerepelt bennük, viszont ő fizette a saját megbuktatását? Azért ne nézzünk mindenkit mindig hülyének.

De lássuk a Tűzfalcsoport végkövetkeztetését, bár szerintem úgyis sejtik, mire jutottak.

„Nem véletlenül nevezik a médiát a negyedik hatalmi ágnak: láthatjuk, hogy nemcsak Magyarországon törekszik a sajtó a közvélemény befolyásolására, hanem globálisan is. A Soros által is támogatott sajtó mindent megtesz annak érdekében, hogy a saját pártfogoltjaikat juttassák hatalomra a választásokon. Nem lesz ez másképp nálunk sem jövő tavasszal. Fel kell készülnünk arra, hogy külföldről akarják majd befolyásolni a szavazást.”

Hát persze. Az egész világot felforgatja a botrány, Csehországtól Jordániáig, de csakis és kizárólag a jövő évi magyar választások kedvéért rendezték. Semmi más oka nem volt.

Soros meg bizonyára abból él, hogy lebuktatja saját magát.

Hogy is mondjam csak, ez a varázslat nem sikerült.

A varázsigék elhangzottak ugyan, de nem tűzlabda pattant ki a mágus kezéből, hanem – mint látjuk – csak egy kövér kacsa.

És most itt totyog a sajtóban.

Szele Tamás