Hogy mi történt tegnap, azt mindenki tudja, vagy legalábbis jobban tudja másnál. Aki érdekelt volt valamelyik párt vagy mozgalom tagjaként az előválasztási küzdelmekben, hatványozottan jobban tudja. Meg sem kísérelem tehát, hogy megvilágítsam a történteket: ne adja az Isten, még eltalálom a valóságot, aztán agyonköveznek minden oldalról.
És mi lesz holnap, holnapután?
A tények szikárak: Márki-Zay Péter lesz az ellenzék közös miniszterelnök jelöltje. Mármint, a dolgok jelenlegi állása szerint, mert tudnék olyan forgatókönyvet mondani, amiben még ellenzéki győzelem esetén sem ő lesz a kormányfő, de persze olyan forgatókönyvet is tudnék mondani – nem kerül semmibe – amiben kósza mongol csapatok perzselik fel az Alföldet, ráadásul ez utóbbira már volt példa. Az előbbire is, 1998-ban, amikor a választások után egy gyors koalíció teljesen megváltoztatta az eredményt, szóval tessék nekem elhinni, sértődéseket és félelmeket, de a győzelmi hangulatot is félretéve: tegnap nagyon kevés dolog dőlt el az ellenzék számára.
A jelenlegi kormány számára annál több: tisztázódott, ki a célpontjuk, kire, kikre kell lőni. Most kéne forgassák az ágyúkat, számolgassák a ballisztikai röppályákat, mert a fene gondolta volna, hogy így alakulnak a dolgok. Mondhatnánk, hogy sokat nem kell irányozni, pedig dehogynem: erős különbség, hogy az a tarack délkeletre néz vagy északkeletre. Egészen pontosan kilencven fok.
Kíméletlen csata, totális politikai háború várható, valószínűleg sok ártatlan áldozattal, mely érdekes módon a támadót érte váratlanul. Még nem is volt idejük érdemben reagálni a változásra – teljesen más stratégiára készült a propagandagépezet, mint azt példámon keresztül be fogom mutatni.
Előtte azonban jelezném, annak fenntartása mellett, hogy a mostani kormányzatot körülbelül a legrosszabbnak tartom, ami Magyarországon előfordult valaha is, hogy nem kívánok elfogult lenni egyetlen politikai erő vagy politikus javára sem: ismerem ezeket, napestig tudnám sorolni a hibáikat és gyenge pontjaikat, csak most nem fogom.
Majd, ha győznek, akkor.
Mindenesetre a kormány nagy, nehézkes és széntüzelésű, gőzzel hajtott propagandagépezete már látja a célpontokat, de ők XIX. századi elvek szerint támadnak, nem a sebesség számít, hanem a tűzerő, és ha véletlenül más is beleesik a tűzvonalba, utólag megindokolják, miért kellett megsorozni. Az világos, hogy a választási propagandahadjáratot az információs térben fogják megvívni, hol máshol, az is, hogy amint eddig, most sem fognak válogatni az eszközökben, írtam is én erről egy kis, disztópikus víziót tegnap máshova, szóval röviden összefoglalva semmitől sem riadnak majd vissza, mert a vezénylő fejedelmüknek az az álláspontja, hogy az életükért harcolnak. Elég pocsék lehet az emlékezetük, mert 2010 óta mindig az életükért harcolnak, hol az IMF, hol Soros, hol Brüsszel, hol a menekültek, hol a romkocsmákban merengő bölcsészek vagy filozófusok, hol meg a Hétszűnyi Kaponyányi Monyók ellen, de mivel Orbán Viktor így üzeni ezt nekik, hát semmiképp sem lehet kiverni a fejükből.
Drága harc lesz, annyit mondok, és nem feltétlenül eredményes. Épp most hajítottak ki az ablakon vagy egymilliárdot, mert rossz volt a haditerv.
Ezen röhögök tegnap óta. Ugyanis a kormánymédia, a propagandagépezet hercegi előkelőséggel ignorálta tegnap az előválasztás híreit, mint egy XVI. Lajos, aki 1789. július 14-én azt írta egyébként gondosan vezetett naplójába az aznap történtekről, miszerint „rien”, vagyis „semmi”. Csak valamiből mégis hírt kell csinálni, ráadásul kampányhírt, tehát mi volt tegnap este lázas óráiban náluk a szalagcím?
„Megkapta az art mozi minősítést az Elkxrtuk mozifilm” (Magyar Nemzet)
„Nem sikerült a baloldalnak megakadályozni a Gyurcsány-filmet: telt házak lesznek a premier után is” (Origo)
„A multiplexek mellett a művészmozik is vetíthetik Kálomista Gábor filmjét” (Pesti Srácok)
Rendben van, de miért fontos ez? A Magyar Nemzet írja le a legvilágosabban:
„Nemcsak a multiplexek, de az ország összes art mozija is vetítheti a 2006-os őszödi beszéd kiszivárogtatását és az utána kialakult forradalmi hangulatot feldolgozó politikai krimit.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság döntése alapján megfelel a hazai művészfilmek kritériumainak az Elk*rtuk című film, ugyanis megkapta az art mozis besorolást. Vagyis az eddigi kifogásokkal ellentétben az ország összes mozija – multiplex és művész mozi – is játszhatja október 21-től az év legjobban várt független magyar politikai krimijét.”
Magyarul, mindenhol vetíthetővé tették. Hát nem mondom, nagy siker, főleg üzleti szempontból és leginkább Kálomista Gábornak, aki soha nem riadt vissza a gerilla-promóció eszközétől, mint azt egy korábbi írásomban jeleztem is volt. Talált ő már ki egész légitársaságokat is, ha hírverés kellett, most semmiség volt számára kitalálni egy „baloldali összeesküvést”, ami „kilövi a film szemét”.
Mennyibe került ez a film?
Ez a film hivatalosan nyolcszáz millióba került, ennyi volt a költségvetése, de Magyarországon nincs költségvetés, amit túl ne lépnének, számoljuk hozzá még a promóciós költségeket is, szóval nem tévedünk nagyot, ha eddig – tehát bemutatás előttig – olyan egymilliárdra becsüljük az árát. És most kéne jönnie a tomboló sikernek, most kellene tömegnek ostromolnia a mozipénztárakat, most kéne üresen kongania a termeknek az új Bond-film bemutatója alatt, mert mindenki az Elk*rtukat nézi helyette. Hát, a szándékon nem múlt, a pénzen meg a hátszélen sem.
De a közönségsiker érdeklődés hiányában el fog maradni.
A nézettséget elérik a köz útján: mármint, a közmunkások, a közalkalmazottak és a középiskolák filmszínházba kényszerítésével, de a sikert nem.
És ha valami csoda folytán sikeres is lenne a film – aminek művészethez sok köze nincs, annál több van a választási kampányhoz – akkor is kenhetik a hajukra, a tervezett célt nem éri el.
Ugyanis ez a mozgófénykép egy olyan kampány része volt, ami Dobrev Klára miniszterelnök-jelöltségével számolt, így, hogy ez másként alakult, egészen egyszerűen nem jó semmire sem.
Értem én, hogy most már a legkisebb falusi moziban vagy kultúrházban is vetíthető az Elk*rtuk, vetíteni is fogják, meg is nézetik majd, akivel bírják – de minek? Így már semmi értelme.
Lehet azzal kísérletezni, teszik is (például Kocsi Máté és az Origo), hogy a mostanáig zajló kampányt mentendő egyenlőségjelet tegyenek MZP és a DK elnöke közé, de ez már Karácsonnyal sem működött. Lassú a propagandagépezet, gőzhajtású, széntüzelésű, és valljuk meg: nem is nagyon vezeti senki. Itt üt vissza, hogy a kormánymédiumok egymás között és a kormánnyal is alig kommunikálnak, nincs világos utasítási rendszer: mindenki találja ki, mit várnak tőle, és ha valami csoda folytán kap egy parancsot, azt hajtsa végre gondolkodás nélkül.
De erre a helyzetre nem volt terv, tehát nincs utasítás sem. Most állnak az ütegek és lövik azt, amit tegnap lőttek, jóllehet a tegnapi célpontnak mára nincs fontossága, el kéne fordítani a lövegeket, de arra meg parancs nincs. Papíron remekül fognak kinézni a film költségei is, nézettsége is, csak gyakorlati haszna nem lesz: ezzel az üres pusztaságot bombázzák, értelmetlenül, de minden erejüket bevetve, hosszan, kitartóan.
Aztán majd persze rájönnek, hogy nem az számít, hányszor lőttek a parittyával, nem is az, hányan tudnak erről, hanem az, hogy mit találtak el vele – de ezt már általánosságban mondom az egész választási hadjáratról, nem csak erről az egy mozzanatáról.
Nem kétlem, hogy a kormánynak és támogatóinak komoly esélyeik vannak a 2022-es választásokon, de ha megválasztják őket, az nem a népakarat diadala lesz, nem a hihetetlen népszerűségüknek köszönhetik majd. Azt épp az ilyen kampánytrükkökkel k*rják el. Ha sikerül nekik, azt sokkal inkább köszönhetik majd a választási matematikának és annak a sztálini eszmének, mely szerint:
„Nem az a lényeg, hányan szavaznak az emberre vagy hogyan, sokkal fontosabb az, hogy ki számolja a szavazatokat és hogyan.”
Van egy fogadásom, hogy még hónapokig ki fognak tartani a vesztes stratégia mentése és az eddigi kampányeszközök mellett.
Nagyok, nehezek, nem fordulékonyak.
És nem is az ötletességükről híresek: szerintem legalább két hónapba telik, míg eszükbe jut valami, amire új kampánystratégiát építhetnek. Addig marad a régi és arról fogják magyarázni, hogy milyen jó. Magyarázni sem tudnak jól, de abban a sportban legalább igyekeznek.
Egyszóval: kíméletlen választási kampány következik, sok áldozattal, de legalább az eleje nevetséges lesz.
Ezt elk*rták és nem vallhatják be.
Inkább k*rják tovább.
Szele Tamás
