Egy lyukon bebújunk, két lyukon kibújunk, mikor azt hisszük, hogy kint vagyunk belőle, akkor vagyunk csak igazán benne, mi az? Minden óvodás rávágja, hogy a nadrág. Felnőtteknél bonyolultabb a helyzet, ugyanis ez a Pegasus-botrány magyar szegmense, csak épp fordítva. Mindjárt elmagyarázom, mert érdekes.

Azért van fordítva, mert a kormány a Nemzetbiztonsági Bizottság szeptember 20-i ülésén nem árulta el, vásároltak-e Pegasus-szoftvert (azt sem, hogy Candirut vettek-e), és nem cáfolta egyértelműen, hogy újságírókat, ügyvédeket, mindenféle rebellis népeket figyeltek volna meg ezekkel az eszközökkel. Ellenben azt, hogy mi hangzott el, 2050-ig titkosították, innentől kezdve ők azt hitték, ezen a lyukon kibújtak.

Ellenben a hét elején a Migration Aid–Black Cube-ügy miatt kirobbant botrányban és a mai ügyben két lyukon is belebújtak megint, szóval most mindenképpen benne vannak abban a nadrágban, legfeljebb ráadásul kifordítva viselik. A hét eleji ügyet alaposan kiveséztem még kedden, kicsit rosszul esett, hogy a hozzászólók kevés kivétellel megint csak a címlapfotóig jutottak el, arról beszéltek olyan ötvennyolcan (bár közöttük is akadt, aki elolvasta), de az már jobban esett, hogy mintegy 110 ezren tényleg olvasták, csak nem kommenteltek, és jobban is tették, mert abból már kötet lenne, ha nem könyvtár... Azt már tudjuk tehát, miről szólt a hétfői-keddi ügy, lássuk, miről szól a mai?

A Direkt36 közölte a Telex hasábjain ma reggel, miszerint:

„Kémszoftverekkel is foglalkozó magyar titkosszolga került elő a Pegasus-listából”

És ennek alapján azt kell írnom, hogy minálunk már a hóhért is akasztják. Lássunk pár részletet.

„A titkos megfigyeléseket, lehallgatásokat intéző Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ) egyik tisztjének telefonszáma is felbukkan a Pegasus kémszoftver célpontjainak listáján – derítette ki a Direkt36. A telefonszámot egy olyan személy használja, aki az NBSZ technikai területén dolgozott, és a jelek szerint dolgozik ma is. Ez a részleg kezeli többek között a kémszoftvereket is.

Nem világos ugyanakkor, hogy miért szerepel az NBSZ-es telefonszám a célpontok között. Két kézenfekvő magyarázat van. Az egyik, hogy a szakszolgálati tiszt maga is célponttá vált valamilyen oknál fogva. A másik pedig az, hogy a szakszolgálat működteti a Pegasust, és csak tesztelési célból próbálták ki a munkatársuk telefonján. Mindkét magyarázat tovább erősíti azokat a korábbi információkat, amelyek szerint a Pegasus magyarországi használata mögött a magyar állami szervek állnak.”

Akkor itt álljunk meg egy pillanatra. Tehát adott egy szakember, aki a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnál dolgozik, kémszoftverekkel, és az ő számát fedezték fel a listán. Akkor kezdjük azzal, hogy honnét tudták, miszerint az a szám az övé?

Onnét, hogy valamikor megadta a számát. Akárhogyan is titkosítjuk a számunkat a szolgáltatónknál, az sokat nem ér, ha a különböző alkalmazásoknak viszont hozzáférést biztosítunk a névjegyeinkhez: biztos mindenkivel előfordult, hogy ismeretlen szám hívta, és inkább nem vette fel. Többnyire ez is a helyes döntés, viszont léteznek olyan, teljesen civil alkalmazások, amik szükség és igény esetén megmutatják, melyik számhoz milyen előfizető tartozik, és nem a szolgáltató adatbázisát használják, mert az titkosítható. Hanem a sok kis marhaság, mindenféle jelentéktelen applikáció által begyűjtött számokat: ezek játéktól online szolgáltatásig, mondjuk mosodai alkalmazásig bármik lehetnek. A CallApp-nak például három milliárd telefonszámból álló adatbázisa van, és ezeket mind üzenetküldő szolgáltatások felhasználói által engedélyezett hozzáférésekből gyűjtötték össze. Szóval, aki azt akarja, hogy tényleg ne társítsák a telefonszámát a nevéhez, az ne használjon ilyeneket.

Az tehát megvan, hogy miképpen jutottak el a szám alapján az emberünkhöz. A CallApp segítségével (bár az sem varázsszer, az sem tud mindent). A szám pedig az NSO-tól kiszivárgott listán volt, szóval nincs ebben kémkedés, hírszerzés, nyílt forrásokból dolgoztak a tényfeltárók. Most jön a következő kérdés.

Minek figyelte meg a magyar szolgálat a saját emberét?

Erre már többféle magyarázat van. Az első és legostobább, hogy mivel ezen a szakterületen dolgozik az úr, próbálgatták a Pegasust és a saját száma, készüléke volt kéznél. Ez azért lehetetlen, mert tudjuk, hogy erre a célra az illető szervnél külön készülékeket és telefonszámokat alkalmaznak, amiket nem is használnak semmi egyébre.

Esetleg nem is magyar szolgálat figyelte meg?

Erről azt írja a forrásunk:

„A Pegasus működéséről rendelkezésre álló információk szerint ennek minimális az esélye. Az izraeli NSO ugyanis kifejezetten belföldi elhárítási és nyomozási célokra adja el a kémszoftvert az egyes országoknak. A Pegasus-ügyet a nyáron kirobbantó nemzetközi tényfeltáró újságírói csapatnak a cég belső ügyeit ismerő források például elmondták, hogy az NSO ügyfelei csak nyomós indokkal kaphatnak hozzáférést az országuk területén kívül eső célpontok megfigyelésére. Márpedig az NBSZ-es telefonszám kizárólag más magyar számok mellett tűnt fel a kiszivárgott adatbázisban.”

És ha egy nemzetbiztonsági rutinellenőrzés nyomait látjuk?

Az bizony lehetséges, csak picit drága lenne: körülbelül 15 millió forintba, de akár sokkal többe is kerülhet egy magyar célpont megfigyelése. Ennél már az is olcsóbb volna, ha odaadnák neki és megkérnék, hogy figyelje saját magát.

Azt kizárhatjuk, hogy valami kifogásolhatót tett volna a célszemély, hiszen most is az akkori munkakörében dolgozik: ha hibázott volna vagy idegen szolgálatokkal lép kapcsolatba, egészen biztosan nem volna már a helyén.

Mivel kizártunk minden egyéb lehetőséget, már csak egy marad:

Az, hogy egyik magyar szolgálat figyelte meg a másik magyar szolgálat emberét.

Ezt láttuk a hét elején is a Black Cube-ügyben, csak akkor még nem Pegasussal dolgoztak.

De hogy a viharba tudták ezt megoldani? Hiszen Magyarországon minden lehallgatást, megfigyelést a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat végez, éspedig belügyminiszteri vagy bírói utasításra, tán csak nem támadták meg saját magukat? Nincs kizárva, hogy mégis... legalábbis van a dologra lehetőség.

Körülbelül úgy tessék elképzelni, hogy az NBSZ kap egy belügyminiszteri vagy államtitkári szintű utasítást egy telefonszám figyelésére a Pegasussal. Mivel ezt a felhasználó tudta nélkül lehet telepíteni, felteszik a készülékre a szoftvert, és utána az adatok már nem okvetlenül hozzájuk kerülnek, a Direkt36 szerint ugyanis:

„A Pegasus egy úgynevezett lekérhető szoftver (software as a service (Saas) vagy on-demand software), ami az jelenti, hogy az adatokat központilag tárolják, és a felhasználók a megfelelő jogosultság birtokában ahhoz elméletben bárhonnan hozzáférhetnek. Így akár az is megoldható, hogy az NBSZ csak a telepítést – azaz egy telefon megfertőzését – csinálja, ám a beérkező információkat már egy teljesen más felhasználó dolgozza fel.”

Ha csak úgy nem. Tehát a jogi kereteket szigorúan betartva bizony elérhető, ha kicsit különösen is, hogy az NBSZ megfigyelje saját magát, a technikai lehetőségek pedig módot adnak arra, hogy az adatok ne hozzájuk kerüljenek. De miért, kérdi a naiv olvasó, miért tennének ilyesmit egymással a mi kedves, gumitalpú fiaink?

Arról pont egy hete írtam, hogy bizony Bodnár Zsolt rendőr dandártábornokot, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgató-helyettesét is megfigyelték a Pegasussal (hasonlóképpen derült ki, mint ez a mostani ügy), éspedig nem azért, mert az ellenséggel paktált volna, hanem, mint a Direkt36 fogalmazott:

„A konfliktus egyik ismerője szerint annak a gyanúja fel sem merült, hogy Bodnár esetleg szervezett bűnözői köröknek vagy külföldi titkosszolgálatnak vitt volna ki információkat. Elmondása szerint a TEK főigazgató-helyettese a Fidesz-kormányon belüli egyik korábbi belső konfliktus eredményeként kényszerült távozni.”

Azt már nem ők írták, hanem én gondolom, hogy Bodnár távozása gyanúsan egybeesett Lázár János kicsöppenésével a hatalom belső köréből, tehát a kormánypárton belüli frakcióharc sodorta el a dandártábornokot is. Viszont kezd azon a Pegasus-listán több kormánypárti és kormányhivatalnok szerepelni, mint ellenzéki, rebellis... mi ez?

Ez nem egyéb, mint a sztálini elv alkalmazása, mely szerint a barátainkra sokkal jobban oda kell figyelnünk, mint az ellenségeinkre, mert az ellenségből még lehet barát, de a barátból már csak ellenség válhat. A magyar kormánypárt kezébe szinte univerzális hírszerzési eszköz került körülbelül 2018 nyarán (addigra voltak képesek viszonylag hibamentesen beüzemelni a Pegasust) és ezt első sorban nem is a deklarált ellenfeleik megfigyelésére használták, hanem a rettegett „párton belüli ellenzék” kontrolljára. A legjobban mindig egy belső puccstól, palotaforradalomtól tartottak, hiszen a pártvezetés maximálisan centralizált, bárki átvehetné a hatalmat, a gépezet onnantól neki dolgozna.

Ehhez vegyük még azt is, hogy a magyar szolgálatok között jellemzőbb a konkurenciaharc, mint a közreműködés és már el is kezdjük érteni, amit a hét elején láttunk és amit most látunk: kiválóan harcolunk saját magunk ellen, és kivétel nélkül mindig győzünk is.

A hazai terep előnye.

Idegenben vagy valódi ellenféllel szemben viszont a magyar szolgálatok pont annyira sikeresek, mint a magyar labdarúgás szokott lenni.

Azért ez a hét mégis szép volt: kétszer is legyőztük magunkat.

És még nincs vége!
 

Szele Tamás