Hosszú hétvége első napján vagyunk, a fű sem nő és nem is vallana jó modorra magyar belpolitikával elrontani azok pihenését, akik még nem váltak függővé ettől a drogtól – akik meg már azok, elrontják saját maguknak, nem féltem őket. Mi most foglalkozzunk érdekesebb dolgokkal, például a szőke, bronzkori kínaiakkal.

Különös tekintettel arra, hogy míg mi hét közben politizáltunk, megoldódott a Kelet-kutatás egyik különös kérdése, amelynek nagyon komoly identitáspolitikai vonatkozásai is voltak. Sőt, mint majd látni fogjuk, nem is véletlenül oldódott meg.

Annyiban volt meghatározó a kérdés, hogy arról szól: kik voltak Hszincsiang-Ujgur tartomány őslakosai?

Az átlagolvasó erre legyint és azt mondja: kit érdekel? Biztos az ujgurok. Merthogy hszincsiangok nincsenek, az egy földrajzi-történelmi név, és a mostani tárgyhoz képest meglehetősen új keletű: ugyanis mi egészen a bronzkorig fogunk visszamenni, ehhez képest még Lao-ce is éretlen suhanc, mert ő alig 2500 éve élt. Most ujgurok élnek Hszincsiangban – már, ha élet az – akik közül legalább egymillióan vannak átnevelő munkatáborokban, rabszolgaként bánnak velük, sterilizálják az asszonyokat, kínozzák a férfiakat, aki szabad lábon van, azt a modern technika legkorszerűbb eszközeivel figyelik meg, mivel Peking attól tart, hogy a tartomány el akar szakadni Kínától. Hát, ok és okozat sorrendisége kérdéses, ha valakikkel így bánnak Kínában, nem is csoda, ha szabadulni szeretnének. A helyzetben szerepet kap az ujgurok muzulmán hite és a kétségtelenül létező Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalom, az ETIM is – de elnézést, az ujgurok elleni embertelen intézkedések olyan mértékűek, mintha az 1970-es években az Egyesült Királyság táborba zárta volna Észak-Írország egymillió lakosát (a körülbelül kétmillióból) az IRA létezése miatt, mintegy elővigyázatosságból. A jelen helyzetet egyszerűen módszeres népirtásnak tekinthetjük, és erre százszor annyi terrorcselekmény sem adna felmentést, mint amennyit az ETIM-nek tulajdonítanak, pedig azért ők sem ártatlan báránykák.

Kína pedig egyfelől minden erejével támogatja a terület kínai, vagyis han lakossággal való benépesítését, másfelől mindent megtesz az ujgurok ellen, amire képes. A tartomány demográfiai adatai beszédesek: az őshonos ujgur népcsoport aránya a lakosságon belül az 1949-ben mért 75%-ról mára 46%-ra csökkent, míg a han kínaiak aránya 7%-ról 40%-ra emelkedett. Peking komoly propagandahadjáratok útján bizonygatja, hogy Hszincsiang-Ujgur tartomány „ősi kínai föld”, ami nekünk ismerős lehet valahonnan. Az ujgurok pedig, ha tehetik, azt bizonygatják, hogy ők aztán nem hanok.

Így kap politikai jelentőséget az a kérdés, hogy végső soron kik voltak Hszincsiang eredeti őslakói?

Most nagyjából kiderült. Sem nem hanok, sem nem ujgurok.

Az egész azzal kezdődött, hogy míg 1988-ig mindenki azt mondott erről, amit akart és nagyjából az i. e. negyedik századtól számították a terület „politikailag is értékelhető” történelmét (hatalmas szamárság a történelem átpolitizálása nemzeti alapon, mindjárt meg tetszenek látni, miért), Victor H. Mair professzor, a University of Pennsylvania School of Arts and Sciences kínainyelv- és irodalomtanára 1988-ban rábukkant a Takla-Makán sivatagban a később Hsziao-ho-kultúrának elnevezett nép mintegy négyezer éves múmiáira. Rájuk bukkant és – jó darabig nem hitt a szemének. A sivatagos klíma miatt spontán mumifikálódott holttestek ugyanis szőkék vagy vörös hajúak voltak, a férfiaknak dús szakálla nőtt, a megmaradt vonásaik pedig kifejezetten europidok voltak!

Himmler arannyal fizetett volna egy ilyen leletért, még jó, hogy neonáci propagandára nem használták fel szegény múmiákat. De hát mégis, ki fiai-borjai lehettek ezek a szőke, szakállas figurák az ázsiai bronzkor kellős közepén, körülbelül 3800-4000 évvel ezelőtt, hogy kerültek a Tarim-medencébe? Ez a han területeken körülbelül a Hszia-dinasztia kora, Nagy Jü ideje. De a külső jegyeik alapján hanok nem voltak, az már egyszer biztos, vikingek meg nem lehettek, mert akkor még azok sem léteztek. A tudomány végül arra jutott, hogy valamiféle indoeurópai nyelvet beszélő, valahonnan Európából, lóháton érkező népről van szó. De erre is csak jobb híján jutottak, az egész jelenség zavarba ejtő volt. Peking ette a kefét dühében, mert sehogy sem lehetett összehozni őket a Hszia-korral, mindenki más meg a vállát vonogatta. Annyit még hozzátettek, hogy nem kellett okvetlenül Európából jönniük, jöhettek épp Közép-Ázsia hegységeiből, illetve a mai Afganisztán oázisaiból is.

Volt is oka a tanácstalanságnak. A korhoz és a földrajzi helyhez képest meglehetősen fejlett kultúráról van szó: többféle kultúrnövényt, vagyis búzát, árpát és kölest is termesztettek, ismerték a kefírt, a kereket, a bronzot és a gyapjúszövetet (amelyek az akkori Kínában meg nem is voltak ismertek, később találták fel őket a hanok, teljesen maguktól), sőt, a Chercheni Embernek hívott múmia a világ legrégebbi ismert nadrágját viseli. Mi több, a megmaradt szövetmaradványokon skótkockás minta nyomait találták, szóval ha bolondok volnának skót barátaink, beszállnának ők is a versenybe ezért a régi népért. De Edinboroban nem bolondok laknak, tudják, hogy volt ilyen minden klán megjelenése előtt is.

No, de a nadrág feltalálói már csak megérdemelnék, hogy utána nézzünk, kik is voltak. Ez most sikerült is. Mint az Index írja:

„A Harvard egyetem kutatói tizenhárom múmia DNS-ét analizálták, és az eredmények azt mutatják, hogy ez a nép legalább kilencezer évvel ezelőtt érkezett a Tarim-medencébe. Az eltelt időben senkivel sem keveredő, tehát autochton populációról, másképp a régió őslakosairól beszélünk.” (Index)

A kutatócsoportot Christa Warinner vezette, amerikaiak mellett kínai, német és dél-koreai tudósokból állt, és azt is megállapították, miszerint:

„Meglepett bennünket a tény, hogy genetikailag teljesen elszigetelt, senkivel sem keveredő népcsoport lakta a Tarim-medencét, amely azonban nagyon is élénk kulturális interakciót folytatott a szomszédos törzsekkel – mondta Warinner. – Egyelőre még nem világos, miért éltek szigorú genetikai elszigeteltségben, miközben előszeretettel adaptáltak kívülről behozott technológiákat. Talán ez a nagyfokú alkalmazkodóképesség a magyarázata annak, hogy sikeresen gyarmatosították a Tarim-medence oázisait.” (Index)

A tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá, hogy a múmiákat felfedező Victor H. Mair vitatja Warriner következtetéseit, ami valahol érthető is, hiszen neki már megvolt a dologról a saját – népvándorlást feltételező – elmélete, de a tudomány pont azért tudomány, mert lehet benne vitatkozni. Mindenesetre a genetikai vizsgálatok eredménye elég erős argumentum. Csakhogy... mindig van egy csakhogy. Ugyanis tíz évvel ezelőtt már végeztek DNS-vizsgálatot a múmiákon! 

„Néhányat a halottak közül, így például a Loulan Szépe névre keresztelt, kivételesen jó állapotban megőrződött nőt is Li Jin, a Fudan Egyetem genetikusa vizsgálta meg. A kutató azt állítja, a DNS-ükben olyan markerek is találhatók, amelyek szerinte Dél- és Kelet-Ázsia térségében jellemzőek. (…) A kínai genetikusok szerint a temetőben több különböző eredetű népcsoport keveredik, megtalálhatóak európai és szibériai genetikai markerek is. A csapat vezetője, Hui Zhou, a Csangcsuni Egyetem kutatója szerint az európai és a szibériai népcsoportok még a Kínába való megérkezésük előtt keveredhettek egymással.” (Index)

Sőt, akkor még azt kommunikálta Peking, hogy:

„A temetőt először 1934-ben fedezte fel egy svéd archeológus, Folke Bergman, a következő 66 évre azonban a lelet feledésbe merült, amíg egy kínai expedíció rá nem bukkant. A feltárás 2003-tól 2005-ig tartott.”

Az ember azt hinné, két különböző lelőhelyről van szó, de nem:

„A nők koporsóiban ezeken kívül fából kifaragott, életnagyságú falloszokat találtak, a testre vagy amellé fektetve. A kutatók ezek megtalálása után jöttek rá, hogy a női sírhelyeknél elhelyezett oszlopok valójában nem evezők, hanem óriási fallikus szimbólumok. Ugyanígy a férfiak fekhelyeinél elhelyezett, más formájú oszlopok szintén az ellenkező nemre utaló termékenységi szimbólumok. „Az egész temető nyilvánvaló szexuális szimbolikával van tele” – mondta Victor H. Mair, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója, aki közreműködött a feltárásban.”

Akkor pedig ez mégis a Mair-féle expedíció. Lépjünk túl a fából faragott dildókon, az már érdekesebb, hogy miképpen lehettek tíz éve még dél- és kelet-ázsiaiak a Hsziao-ho kultúra képviselői, holott most már se nem azok, se nem európaiak, hanem önálló, mi több, őshonos társaság?

Hát csak úgy, hogy akkoriban már el volt mérgesedve a kínai-ujgur viszony, 1997-ben bombák robbantak az ürümcsi autóbuszjáratokon, később, 2009-ben volt a sztrájknak induló Shaoguan-incidens, azt is zavargások követték... szóval égető szükség volt arra, hogy a Fudan Egyetem szakértője megállapítsa, miszerint Hszincsiang ősi kínai föld, és az ujgurok a bevándorlók. Ennek az ellenkezőjét állították az ujgurok, vagyis, hogy a múmiák az ő felmenőik, csak nekik nem volt hozzá Fudan Egyetemük meg szakértőjük.

Aztán most egyik félnek sem lett igaza, de most, jelenleg miért nem olyan nagyon fontos ez Kínának, miért nem zeng a kínai sajtó a cáfolattól?

Egyrészt azért, mert nekik már annyi is elég, hogy kiderült: nem proto-ujgurokról van szó. Másrészt, lassan már alig van ujgur ember szabadlábon, akit ne figyelnének éjjel-nappal, azok már nem fognak vitatkozni. Harmadrészt most más a fontos Hszincsiangban.

A sivatag, bár mindig is az volt a legnagyobb kincse ennek a tartománynak.

Hogy lehet kincs egy terméketlen pusztaság? Miért fontos a Takla-Makán?

A Selyemút idejében azért volt fontos, mert benne voltak az oázisok, kereskedővárosok, ahol adót lehetett szedni a karavánoktól. Most meg ott van a kínai kozmodrom, az űrrepülőtér, ott van a kínai atomfegyverek kipróbálására szolgáló kísérleti terep, már ennyi is elég lenne minden őslakos eltávolításához így vagy úgy. De idekívánkozik még egy viszonylag aktuális hír: a Xinhua hírügynökség a nyáron jelentette be, hogy egymilliárd tonnányi kőolaj- és földgázkincsre bukkantak a Tarim-medencében, pont ott, ahol ez a szerencsétlen Hsziao-ho-kultúra élt.

Szóval, nem sokat fognak már ott régészkedni az okos emberek, az olaj fontosabb.

Így jutunk el a nadrág feltalálóitól a különböző nacionalizmusokon keresztül az olajmezőkig és a kínai atombombákig. És ezekhez képest már senkit sem érdekel, ki lehetett Loulan Szépe.

Rossz világ jár ott a tudományra, ahol a politika szolgálóleánya kell legyen.

És kevés hely van manapság ezen a bolygón, ahol nem ezt várják el tőle.

Szele Tamás