„Kérem... nekem fejlövésem van” – mondta Tuskó Hopkins a bíróságon és megtapogatta a tarkóját. Később majd szükség lehet Kvasztics Fedorra is, mikor a tanú elkezd emlékezni, mert annak elengedhetetlen követelménye a bárzongorista. Tuskó Hopkins szerepében jelenleg Kovács Béla, akit a magyar sajtóban csak KGBéla néven ismerünk.

Mindenekelőtt tisztáznunk kell, hogy KGBélát nem azért ítélték el, mert kémkedett, és azért sem ítélték el, mert nem kémkedett, hanem mindkettőért és egyikért sem, ellenben költségvetési csalásért igenis kapott másfél évet, amit három év próbaidőre felfüggesztettek. Valami hatmillió forintnak kélt lába, amit meg is térített, bizonyos gyakornokok alkalmazása kapcsán, mely gyakornokok a fizikai valóságban igen kevéssé léteztek. De ez Kovács Béla EP-képviselői munkásságának része volt. A kémkedése vagy nem kémkedése, illetve arra tett kísérlete szintén, igaz, ha elkövette, az nem csak az Európai Uniónak okozott kárt, hanem Magyarországnak is. A korábbi vádirata szerint:

„A képviselő 2012 és 2014 februárja között a budapesti nagykövetségükön fedésben dolgozó orosz katonai hírszerzőknek adott át információkat egyebek mellett energetikai ügyekben, az EP-választásokról, a magyar belpolitikai helyzetről és a paksi atomerőmű bővítéséről.”

Márpedig Paks az egyike azoknak az ügyeknek, amiket Magyarországon komolyan vesznek. Nem sok ilyen akad, de Paks bővítése közéjük tartozik. Amiatt nem is olyan régen figyeltek meg Pegasussal teljesen ártatlan államtitkárt (Aszódi Attilát) is, tehát eléggé meglepő hír volt, mikor első fokon felmentették Kovács Bélát a kémkedés vádja alól, ha Paksról van szó, az ilyesminek még az árnyékáért is évek járnak. Az elsőfokú ítélet indoklása csodálatos volt:

„Kovács Béla ugyanakkor nem bűnös az unió elleni kémkedés bűntettében, ezért a bíróság ez alól a vádpont alól felmentette. Holdampf Gusztáv bíró az ítéleti tényállás ismertetésekor leszögezte: Kovácsot beszervezte a budapesti nagykövetségükön fedésben dolgozó orosz hírszerző, ám Kovács Béla nem végzett kémtevékenységet.”

Hát, mindig tanul az ember. Most láthattunk először olyant, hogy egy orosz szolgálat valakit azért szervez be, hogy ne kémkedjen. Elképzelem, ahogy Kovács Bélát felhívja a tartótisztje:

- Bjéla, Bjéla, sto tü gyélajes, mit csinálsz?

- Nem kémkedtem, Artyom Porfirjevics, esküszöm.

- Biztos?

- Biztos, így görbüljek meg!

- Jól van, Bjéla, csak a továbbiakban se kémkedj.

- Sikkasztani szabad?

- Amennyit akarsz, csak a kémkedés tilos.

- Ocseny szpasziva, Artyom Porfirjevics!

Ez azért a bíróságnak is szemet szúrt, tehát másodfokra került az ügy, és ott már elítélték, elvileg két évre, amit öt évre felfüggesztettek, éspedig kémkedés előkészületének bűne miatt. Hogy milyen lehet a kémkedés előkészülete? Képzeljünk el egy másik telefonbeszélgetést:

- Bjéla, kémkedtél?

- Artyom Porfirjevics, csak majdnem, de aztán mégsem.

- Hogyhogy?

- Hát megvettem a pezsgőt, a kaviárt, a tejszínhabos epret, elküldtem a száz szál rózsát...

- És?

- És a Mata Hari nem jött el!

Valami ilyesmire gondoljunk, de mivel első és másodfokon egymásnak ellentmondó ítéletek születtek (nem ritka ez a magyar joggyakorlatban), valamint mivel Kovács úr fellebbezett, most a Kúriához került a történet, ők kell eldöntsék, kém-e emberünk vagy ez kémtelenség. Fájhat is majd a fejük, míg meghozzák az ítéletet. De mindeközben hol van maga KGBéla? Vidéki magányában morzsolgatja perceit, műveli kertjét, terelgeti nyáját, fújja furulyáját vagy hadront ütköztet a CERN-ben?

Nem, kérem. Emberünk, aki esküszik, hogy nem orosz ügynök, soha nem is volt az, most éppen Moszkvában van. Az az utolsó hely, ahová orosz ügynök menne. Ja, nem. Az a legelső. Egyébként gyógykezelés alatt áll, és már erősen javul. Annyira, hogy emlékezni is kezd, mint Tuskó Hopkins Mander százados szerepében, de erről majd később. Egyelőre annyit tudunk, hogy felhívta Messengeren a Magyar Nemzet róla tudósító munkatársát.

„Kovács elmondta, már tavaly decemberben voltak egészségi problémái itthon, Magyarországon. Be is feküdt egy hétre kórházba, de azt mondták, „magát operálni kell”, és hogy a Covid-járvány miatt nem fogják tudni megműteni. Úgy pontosított, hogy nem a szívével van gond.”

Aztán később el is mondta konkrétan, mi a baja:

„Mint azt az operáló főorvossal kielemeztük, nekem több tucat mini agyvérzésem volt. Ebből az következett, hogy a fejem bal oldalán, a bal kamrában összegyűlt a vér, amit utána eltávolítottak… Nekem felvágták a fejemet…, agyműtétem volt…, amit nem tudtak otthon elvégezni. Erről kellene tudniuk, mivel a tárgyaláson felolvasták a moszkvai orvos szakvéleményét, bár lehet, hogy csak a zárt ülésen, ahol a sajtó nem lehetett jelen.

Összefoglalva, több agyvérzésből összejött, hogy felvágják a fejemet…, csökkentették a belső nyomást, illetve kiszívtak onnan két és fél deci alvadt vért. Márpedig két és fél deci alvadt vér még egy agyvérzésből is piszok sok. Mivel otthon a Covid miatt nem lehetett agyműtétet végrehajtani, körbenéztem, hol lehet, végül az Egyesült Államok és Oroszország maradt, mint szóba jöhető helyszínek. Gondolom, nem meglepő, hogy én Oroszországot választottam. Moszkvában másfél napos vizsgálat után úgy döntöttek, sürgősen műteni kell, mivel kezdett a jobb oldalam lebénulni. A műtét – hála a jó Istennek – jól sikerült. Gratulált nekem mind az intézményt vezető professzor, mind a műtétet vezető főorvos, de mondtam, nem nekem kell gratulálni, nektek kell gratulálni, hiszen ti csináltátok, én csak feküdtem ott, vártam, hogy vagy túlélem, vagy nem.”

És az interjúnak ezen a pontján hangzik el a kulcsmondat, ami miatt Kovács egyáltalán felhívhatta a kolléga urat:

„Az új MRT-felvételből látszott, teljesen tiszta a koponyatér. Most pedig olyasmire is emlékszem, amire nem is kellene. A fejem olyan, mintha kicserélték volna, az előzőt kicsavarták és a helyére raktak egy másikat. Valami fantasztikusan jól működik az agyam.”

Ami azt illeti, elég sok olyasmi juthatott az eszébe, amire nem kéne emlékeznie, meg kell hagyni. Mindenesetre tudhat ezt-azt. De végül is kém volt vagy nem volt kém, hiszen magát kiképezték a másodfokú bíróság szerint, kicsikém?

„Kiképezte az anyja akármicsodáját! Soha az életben nem képezett engem senki ki, sem az egyetemen, sem pedig utána! Én ilyen kémtanfolyamokra, megmondom őszintén, soha nem jártam, ahol ki szokták őket képezni.”

Hát, hogy azt honnan tudja, miszerint a kémeket tanfolyamon képezik, felesleges is kérdezni: bohém egyetemi éveit Moszkvában végezte, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében, ismertebb nevén a MGIMO-n, ott hallhatott ilyen pletykákat. De a kémtanfolyam fakultatív volt.

Tervei szerint nemsokára hazajön, meghallgatja, amint a Kúria felmenti (ő úgy fogalmazott: „ha a Kúria engem behív, hogy személyesen jelenjek meg, oda fogok menni, és szeretnék büszkén távozni onnan”), aztán távozik, dolgára. Ügynök hazája széles e világ, a hírnév országútját lakja ő, mondaná Arany János, de rosszul mondaná: ha az ügynök hírneves, akkor már hajítófát sem ér, addig ügynök, míg nem tudják róla, hogy az. Maradjunk a széles nagyvilágnál:

„2019-ben, lejárt az EP-képviselői mandátumom, utána az átmeneti ellátásom 2020. május 20-ig tartott, ám ez idő alatt képtelen voltam Magyarországon munkát találni. Ezért most munkát keresek. Van három lehetőségem, vagy elmegyek Közép-Ázsiába, mondom az országok nevét is, nincs benne semmi titok: Üzbegisztán, Kazahsztán, Mongólia. A negyedik, hogy maradok Moszkvában, a volt egyetemem visszafogad egyetemi oktatónak.”

És mit fog tanítani, kérem, nemkémkedést? Üldözött ártatlanságot? Elképzelem egy előadása címét:

„Hogyan legyen fejlövésünk, avagy a Tuskó Hopkins-módszer alkalmazása a korszerű hírszerzésben, a Kúria ítélete előtt”

Világos, hogy mi történt: Kovács most üzent. Azt üzente, hogy eddig nem emlékezett, mert agyvérzései voltak, de most megjött az esze, és ha a Kúria fel nem menti, úgy nekiáll emlékezni, hogy mindenki arról koldul.

Azt már a Kúria tudja, mit fog szólni ehhez a finom célzáshoz, de megemlítenék pár érdekes körülményt.

A magyar Nemzetbiztonsági Szakszolgálat tudomásom szerint már 2011-től kísérletezett kémszoftverek segítségével történő megfigyelésekkel. Sőt, valószínűleg korábban is próbálkozhattak már, a lehetőség jogi háttere elég régóta biztosított. Eleinte a FinFisher / FinSpy eszközzel próbálkoztak, ami belekerült ugyan vagy hatszáz millió forintba, de legalább – mint 2014-ben egy hackelés révén véletlenül kiderült – nagyon komoly műszaki gondjaik voltak vele, gyakorlatilag már az installálás sem ment könnyen. A megfigyeltek akkortájt tapasztalhatták, hogy a telefonjuk visszajátssza a pár perccel korábbi beszélgetéseiket, mi több, a FinFishert kimutatta az AVAST vírusirtó, a Google Drive bépített víruskeresője, sőt, a Microsoft beépített vírusirtója, az Essentials is. Ha ez nem lenne elég, az is kiderült, miszerint a szoftver „hazabeszélt”, tehát a megszerzett információkat elküldte az anyacégének is, a magyar elhárítás voltaképpen saját maga kémkedett a külföldi szolgálatok helyett, nem ritkán saját maga ellen... Ezért vált szükségessé a Pegasus és a méltatlanul keveset emlegetett Candiru beszerzése, amiről 2017 nyarán dönthettek Budapesten és 2018. február elején került rá sor. Nekünk ez annyiban fontos, hogy KGBéla tevékenységének idején, 2012-14-ben már figyelhették volna minden lépését, volt rá eszköz.

De nem figyelték, sem akkor, sem máskor, nem figyelték meg ismereteink szerint Pegasussal sem. Mást, aki ártatlan volt, megfigyeltek vele Paks kapcsán, Kovács Bélát nem. Érdekesen gondolkodhatnak az illetékesek:

- Akkor a Béláról tudjuk, hogy kém, őt nem kell figyelni, az államtitkárról tudjuk, hogy nem kém, tehát őt figyelni kell.

- Miért, főnök úr?

- Mert abból, aki nem az, még lehet kém, de aki már az, abból nem lehet civil. Különben is: ha nekiállunk a Bélát figyelni, még a végén hivatalosan is kiderül róla, hogy az oroszoknak dolgozik, és ettől Moszkvában netán megsértődnek.

- De nem okoz ez kárt Magyarországnak?

- Okoz, okoz... de Moszkva mekkora kárt tud nekünk, szegény magyar gumitalpúaknak okozni, ha megharagszik!

Szóval, itt tartunk. Tuskó Hopkins megüzente, hogy ha nem viseli jól magát a Kúria, emlékezni kezd.

Márpedig ha ő egyszer kinyitja a száját...

Szele Tamás