Forgókínpad

Forgókínpad

Új erő vagy új ész?

2021. november 22. - Szele Tamás

Ha már beszámoltam a Mi Hazánk tüntetéséről, még annak kezdete előtt, illik arról is beszámolnom, mi lett belőle, bár legyünk őszinték, senkit sem fog meglepni a végeredmény. De amúgy is széles néptömegekről lesz szó ma és egyéb igen nagy számokról, szóval úgy tessék folytatni az olvasást vagy bezárni az írást. Mármint, aki egyáltalán megnyitotta.

burning_money2_duro_covid.jpg

Tehát, mindenekelőtt meg kell jegyeznem Hamlettel, hogy oh, az én próféta lelkem. Mi is volt a szombati írásom második bekezdése?

Ugyanis tökéletesen mindegy a hírfogyasztó közönség számára, igazából hány ember lesz ott, az oltásellenesek-járványtagadók úgyis széles néptömegeket fognak látni, az „oltáspártiak” meg pár tucat ember lézengését, én magam a valóságban pár száz, maximum ezer tüntetőt saccolnék, de a valóság nálunk már rég nem számít, és mivel a társadalom konfrontálódott az oltásügy mentén, ez a becslés egy dologra alkalmas: arra, hogy mindkét fél utáljon, hiszen amit mondok, egyiküknek sem tetszik. Tehát hagyjuk a számokat.”

És amilyen igazam lett. Most sem fogok általános népszámlálást tartani, nem vagyok én KSH, de szembeállítanék két dolgot, éspedig Dúró Dóra bejegyzését szombatról, mely szerint:

Több ezren voltunk a Mi Hazánk mai tüntetésén, amelyen az oltások kötelezővé tétele ellen tiltakoztunk. Új erő született.”

szakacs_es_a_tomegek.jpg

és a fotót, mely a demonstrációt ábrázolja Szakács Árpád beszéde alatt. Megszámoltam: a szónokkal együtt a legjobb indulattal is hatvannyolc fő szerepel rajta. Egyet tudok elképzelni, illetve kettőt: az egyik, hogy azok az ezrek a kamera mögött álltak ilyen nagy számban, és őket látta Dúró Dóra a szónoki emelvényről, ellenben a kamera nem volt képes saját maga mögé látni, mivel nem fordították meg, a másik, hogy gondok lehetnek a politikus asszony látásával. Bár, ha csak ketten lettek volna ott, neki akkor is ilyesmiket kéne beszélnie, különben nem volna politikus. Mindenesetre van másik fotó is, egészen más szögből és azon is inkább százak láthatóak.

masik_ezrek.jpg

Ezrek és tízezrek demonstráltak már Budapesten – például a netadós tüntetésen – az nem így néz ki. De mindannyian emlékszünk még a politikai paletta másik oldalának önjelölt, sőt, kifejezetten tábori prófétájára (tábori volt, mert a Kossuth téren vert sátort), aki minden második mondatában azokra a néptömegekre hivatkozott, amelyek élén áll, és mögötte sem láttunk soha pár száz embernél többet. Arányérzék, kérem, arányérzék...

Ezrek azért szerepelnek a mai hírekben, csak nem tiltakoznak az oltás ellen, hanem sorba állnak érte. A mostani oltási akcióhéten mellőzhető a regisztráció (bár lehetséges), ezzel sikerült elkerülni az újabb rendszerösszeomlást és az annak nyomában kötelező módon meginduló nyomozást, mely majd törvényszerűen eredménytelenül zárul, ugyanis a magyar állami számítógépes rendszereket nem támadják, hanem egyszerűen nem bírják a terhelést. Én magam is mára tervezem a harmadik oltásomat, csak meglehet, türelmes kell majd legyek, mert a Szent Imre Egyetemi Oktatókórházból és az Uzsoki utcai kórházból már hosszú, ám a biztonsági távolságtartás miatt nem tömött sorokat jelentenek, melyek kilógnak az utcára az oltópontokról, szóval mire én végzek a napi munkámmal és elindulhatok a Rókusba, nincs kizárva, hogy ott is lesz némi várakozás. (Most érkezett: a Szent Margit Kórház előtt is legalább negyvenen állnak).

Akkor mégis megvannak az ezrek, csak nem itt, hanem ott. És még hol?

A napi statisztikában. Aszerint:

Az elmúlt három napban összesen 27 209 új fertőzöttet igazoltak, ezzel a járvány kezdete óta összesen 1 025 697 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. Az elmúlt három napban elhunyt 392 (...) beteg, így az elhunytak száma 33 172 főre emelkedett.”

Elnézést, de én a magam részéről az elhunytak neve elől ki szoktam venni a „többségében idős, krónikus” jelzőt, ugyanis ez lehet, hogy érvényes volt az első két hullám esetén, de mostanra már semmi értelme. No, tehát akkor itt is látunk sajnos ezreket, egész pontosan huszonhét ezreket, csak ők sem az „új erő” soraiban menetelnek, hanem a fertőzöttek között fekszenek. Gyógyulást nekik!

Persze, az azért nem lehet teljes és tökéletes véletlen, hogy a Mi Hazánk pont ezen a szombaton szervezte a „tömegdemonstrációját”, ugyanis lám csak, egész Európában oltásellenes tüntetések zajlottak, nem ritkán atrocitásokkal egybekötve.

Ausztriában – ahol a legszigorúbbak az intézkedések – Bécsben, Salzburgban és Linzben is ezrek tiltakoztak ellenük, a leghevesebb tüntetések ellenben Belgiumban és Hollandiában voltak. Rotterdamban a tüntetők tűzijáték-petárdákat vetettek be a karhatalom ellen, majd, mikor sikerült felgyújtaniuk egy rendőrautót, a rendőrség viszonozta a tüzet, halálos áldozatok nincsenek, csak sebesültek. Bécsben az Index tízezresre becsülte a felvonulók számát (akkor megvannak az ezrek, csak nem Budapesten) és teljes eszmei káosz alakult ki a rendezvény alatt – míg egyes demonstrálók sárga csillagot viseltek „oltatlan vagyok” felirattal (ezzel mintegy üldözötti szerepet felvéve) mások szimplán neonácik voltak, akik harsányan Heil Hitlereztek és leköpködtek egy fekete hölgyet és egy fejkendős lányt, akik pedig valószínűleg azért keveredhettek a tömegbe, mert ők is tiltakozni akartak.

Szóval, az európai helyzet elég csúnyán néz ki, nálunk még viszonylagos béke van. Pillanatnyilag: estére ki tudja mi lesz ebből is. Vagy holnapra, bármikorra. Nem az „új erőtől” tartok, az jelentéktelen, hanem spontán elégedetlenségektől, mert sokan kerülnek most hátrányos helyzetbe, meg kell hagyni.

Itt következne most az a nagyívű eszmefuttatás az oltásellenességről, ami elmarad, ugyanis továbbra sem szándékom elvi vitát generálni, és ha valaki mégis megkezdené, azt megakadályozom, ugyanis a lap, ahol ez az írás megjelenik, jogilag felelős a kommentek moderálásáért is, és nekem dolgom lesz, nem ülhetek az írás mellett szuronyos puskával, nem őrizhetem éjjel-nappal. Szóval, sajnálom, ezt most kihagyjuk.

Viszont az már most látható, hogy elég pocsék karácsonyunk lesz. Már, ha lesz egyáltalán, mert az sem teljesen biztos. Ma reggel két elemzés is megjelent a világgazdaság helyzetéről a Telexen és a 444-en, egy harmadik a Népszavában, csak az a magyar élelmiszer-árakról szól, ugyanebben a tárgyban én is elkövettem egy dolgozatot a múlt héten egy másik lapban és minden jel arra mutat, hogy irdatlan válság elébe nézünk.

Ez a világ minden országát érinti, csak minden gazdaságot kicsit másként, mert mindenhol mások voltak még a világjárvány előtt a lokális problémák. Azok, amik az akkori körülmények között még elviselhetőnek vagy legalábbis kezelhetőnek tűntek, de mostanra elviselhetetlenné váltak. Ezért van, hogy nem egy, generális oka van a mostani krízisnek, hanem sok: más gazdaságok, más Achillesek, más sarkok.

Nálunk az élelmiszer-árak indultak meg a csillagos ég felé és ez jövőre várhatóan inkább súlyosbodik, mint enyhül, aminek az éghajlat-változáson és a vízgazdálkodási problémáinkon kívül egyik fő oka a mezőgazdasági termelésünk rossz állapota, a kínai sertéspestis utáni világpiaci igény a takarmányra – de a Jangce tavalyi áradásai és ez idei villám-árvizek után bármiféle gabonára – és a műtrágyák, növényvédő szerek drágulása.

Az utóbbi három tényezőnek már világgazdasági okai vannak: a növényvédő szerek hatóanyagainak előállítása veszélyes, mérgező, környezetszennyező, ezért mostanáig Indiában, Kínában végezték, a világ többi részén más csak a további keverés zajlott, és Kelet-Ázsiából mostanság vagy jön az áru, vagy nem jön. A műtrágya gyártásához pedig földgáz szükséges, ami azonban az előző év novemberéhez képest a világpiacon 166 százalékkal drágult, köszönhetően a Gazprom manővereinek. Szóval, ezért kerül például az ammónium-nitrát háromszor annyiba, mint tavaly, már amikor van, de többnyire nincs.

Nagyon megnehezítik az ipar dolgát a szállítási nehézségek. A legtöbb alkatrészt tengeri úton kapja a nyugati ipar, rendszerint a Távol-Keletről, csak épp nem kapja, ugyanis, mint a 444 idézi a Bloomberget):

Az ellátási lánc akkor működik jól, ha a gyártás után a konténerek, a kikötők, a vasutak, a raktárak és a fuvarozás fázisa megfelelő ütemben, olajozottan követi egymást. Csakhogy most az a helyzet állt elő, hogy ebben a sorban minden egyes állomás a saját problémáival küzd. A dominó nem előre, hanem összevissza dől.”

Igen, ugyanis a világgazdaság újraindult, méghozzá a legtöbb országban osztott állami segítségnek köszönhetően nagy lendülettel, csak épp megbotlott a saját lábában. A szállítási láncok áteresztő kapacitása nem végtelen, sőt: ezért késik minden megrendelt áru, nyersanyag, alkatrész heteket is. Sőt: egyes kikötőkben felhalmozódtak az üres konténerek, másokban konténerhiány lépett fel – persze, nem tudják időben visszavinni őket oda,a hol szükség van rájuk. Jelenleg egy 12 méter hosszú konténer Amerikába küldése Kínából több mint 17 ezer dollárba kerül, ami több mint tízszerese a járvány előtti árnak. Ezért könyvelhetett el a korábban időnként veszteséges Maersk áruszállító vállalat 2021. harmadik negyedévében 35 százalékos profitot.

Tehát nagy baj van a szállítmányozással, de az utazási korlátozások miatt a munkaerő-hiánnyal is. Ezen az Egyesült Királyság csak rontott, ugyanis a Brexit miatt felmondtak a külföldi vendégmunkások nagyon nagy részének, így aztán, a 444 idézett cikke szerint:

A Brexit miatt nem volt elég vendégmunkás, aki leszedje a terményeket, így például ősszel egy csomó zöldség és gyümölcs veszett kárba. Ennél is súlyosabb, hogy kb. 8000 disznót le kellett ölni a farmokon és gyakorlatilag kidobni. A vágóhidak ugyanis azért nem fogadták az állatokat, mert nem volt elég ember a hús feldolgozására. Ugyanezen aggódnak a pulykafarmok is.”

Érdekes egy karácsony lesz arrafelé. Azonban ennek már nálunk is van hatása: ugyanis a megugró brit kereslet miatt a nagy pulykatenyésztő országok növelték a termelést, ami lenyomta az európai árakat. A magyar pulykatenyésztő gazdaságok jelentős része nem fejlesztett, hiányzik az innováció és drágán termelnek, nem fogják tudni követni a világpiaci trendet. Itthon kéne eladni a pulykahúst, csak kinek? Mi karácsonykor ritkán eszünk pulykát. Meg általában sem a legnépszerűbb hús az mifelénk.

Szóval, ha azt mondom, hogy szegénység jön, nem túlzok, és akkor még nem beszéltem az építőanyag-árakról, a ritkaföldfémek és a magnézium piacáról (magnéziumra a nehézipartól kezdve az elektronikáig mindenhol szükség van) és a fosszilis energiahordozókról is alig ejtettem pár szót.

Különös a helyzet, ugyanis a világjárvány következményei egyszerre hozták elő az összes gazdaság összes korábbi nyavalyáját, minden egyszerre szakadt a nyakunkba: csoda lesz, ha ebből egyhamar talpra áll a bolygó.

Lapzártakor érkezett: 369,69-ig gyengült a forint az euróval szemben, ami új történelmi mélypont.

Szóval, ha jelentkezne valahol egy „új erő”, az jobban tenné, ha nem az oltásügyet politizálná át demagóg módon, hanem a válság kezelésén törné a fejét. A világ gazdasága – a lakosság által igényelt életszínvonalnak megfelelően – mára végtelenül bonyolult gépezetté alakult, amiben minden alkatrészre szükség van, ha egy is felmondja a szolgálatot, már megbolondul az egész, és most nem egy romlott el.

Csak erre a válságkezelésre semmiféle „új erő” nem volna képes.

Vagy visszamehetünk a középkorba is: a szuverén államgazdaságok egymás nélkül azt az életszínvonalat tudnák garantálni (és azt sem mindenhol).

Tehát, végkövetkeztetésként mondjuk ki: nincs itt szükség új erőre.

Új észre volna, csak az meg nincs.

No, lassan indulhatok beoltatni magamat.

Legalább az legyen rendben.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása