A tegnapi reggel a Völner-ügyben a döbbeneté volt, a délután már a megoldásoké – ilyenek vagyunk mi, mindenre akad több gyors és teljesen magabiztos megfejtésünk, az nem szokott baj lenni, ha történetesen rossz, ahogy megállapítottuk, mi a helyzet, onnantól hiszünk is benne. Ha tévedtünk, az legyen a tények baja.

Csak én ülök itt, nézek magam elé, és próbálok rájönni, mit látunk, mert számomra nem is tűnik olyan egyszerűnek. Mivel tegnap óta sok újat nem tudtunk meg – de fogunk, kérem, fogunk a hírek szerint – azon kell eltöprengeni, amink van. Nem véletlen, hogy a pártoktól független sajtó főleg az ügy és Völner hátterével próbál foglalkozni, mert az érintett életrajza viszonylag könnyen hozzáférhető. Viszont ha mások megtették, nekem felesleges erről írni.

De mit művel a nem független média? Az, kérem, már meg is oldotta a kérdést. Legalábbis az Origo és nyomában a Pesti Srácok. Míg mi hatáskörökön és lehetőségeken merengünk, az Origo tegnap délután kettévágta a gordiuszi csomót: Völner természetesen nem vétkes semmiben, ez egy szakmai kamarán belül zajló belháború eredménye. Mellesleg ebben van igazság, de az már megmosolyogtató, ahogy a Pesti Srácok igyekezett túltenni laptársán:

„Exrendőrökből és ejtőernyős elvtársakból álló, leszerepelt végrehajtói klikk borította a Völner-ügyet”

címmel. Hogyan is gondolják ezt?

„A Magyar Bírósági Végrehajtói Karnál belháború alakult ki, miután a kormány kezdeményezésére jogi diplomához kötötték a tevékenység végzését. Ezt a PestiSrácok.hu információi szerint egy zömében volt rendőrökből álló végrehajtói klikk erősen sérelmezte, ők ugyanis a rendelkezésre álló öt év alatt képtelenek voltak megszerezni a diplomát és most búcsúzniuk kell a mesés jövedelmet hozó, kétes hírű hivataluktól.”

Mindazonáltal az ügyészség nem kérhette volna Völner mentelmi jogának felfüggesztését, ha nem lenne alapos a gyanú, miszerint megvesztegetést fogadott el. Lehet, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat és a Központi Nyomozó Főügyészség végzett hanyag munkát az ügy felderítése során? Hát, az azért nem lehet leírni egy kormánylapban... finomítani kell az állításon, nehogy baj legyen belőle:

„Azt tehát, hogy mit tett, vagy nem tett Völner Pál, egyelőre nem tudhatjuk, ugyanakkor abban is biztosak lehetünk, hogy a KNYF alapos felderítő munkát végzett, mielőtt lépett a fenti ügyben.”

Alapvetően arra próbálják kihegyezni a történetet, hogy belháború zajlott a végrehajtói kar berkeiben, amiben van is igazság, szó se róla, csak éppen ha nem lett volna komoly alapja a gyanúnak, akkor ügy sincs. De van, és elég nagyra nőtt. Mint a HVG írja:

„Több ezer oldalnyi bizonyítékot, jórészt lehallgatási anyagokat gyűjtött össze a Nemzeti Védelmi Szolgálat abban a bűnügyben, amelyben Völner Pál, az igazságügyi miniszter államtitkára is gyanúsított lett – tudta meg a hvg.hu. Bár az ügy iratai egyelőre minősített adatok, információnk szerint az ügyészségen már azon dolgoznak, hogy a titkosításokat feloldják. Az ügy gyanúsítottjai őszintén megdöbbentek, hogy lebuktatták őket, mert vélhetően úgy érezték, Völner jelenti a garanciát a gördülékeny üzletmenetre.”

Ezt a több ezer oldalnyi anyagot azért nem az Ég madarai hordták össze, és van abban némi költői szépség, hogy a megfigyeléseket engedélyező államtitkár ellen megfigyelések útján gyűjtöttek bizonyítékokat, méghozzá ilyen szép nagy mennyiségben. De hát nem pont neki kellett volna ezt engedélyeznie, akár saját maga ellen is?

Ebben az esetben nem. Ugyanis még egy egyszerű megfigyeléshez is elég lehet egy bírósági határozat, csak azért szokták az Igazságügyi Minisztériumtól kérni, mert onnan gyorsabban és biztosabban jön meg az engedély. Esetünkben ez szóba sem jöhetett, így a Nemzeti Védelmi Szolgálat a bírósághoz fordult. Apropó: mi is ez a szervezet?

Ez egy olyan, Pintér Sándor belügyminiszter irányítása alá tartozó szervezet, amely nyomozást nem folytathat, a titkos felderítés a specialitása. A honlapjuk azt mondja, miszerint ez a szolgálat a rendőrség része és a rendvédelmi szervek, valamint a hatáskörébe sorolt egyéb állami szervek vonatkozásában belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat lát el. Hozzá tartoznak a polgári titkosszolgálatok és a közigazgatási szervek is, mármint a rendőrségen kívül. Tehát az NVSZ Különleges Ügyek Főosztályának igenis volt hatásköre eljárni, más kérdés, hogy mekkorára dagadt a történet.

Ugyanis egy megfigyelés nem szorítkozhat csakis egy témakörre, ha valakit megfigyelnek, annak – amennyiben komolyan teszik – minden lépéséről, szaváról, beszélgetéséről tudnak. Nyilvánvalóan első lépésben is kiterjed a megfigyelési kör a teljes végrehajtói kamarára, de másodikban már mindenkire, akivel Völner kapcsolatba lépett. Tehát azokra a polgári szolgálatokra is, amelyek megfigyelési engedélyt kértek tőle. Izgalmas lehetett, ahogy lehallgatták a lehallgatókat... viszont ebből az következik, hogy mivel ez a vizsgálat hosszú ideje tartott már, egy helyen mindenképpen meg kell legyen a Pegasus magyarországi használatáról minden: a Nemzeti Védelmi Szolgálatnál. Máshol is, de náluk mindenképpen.

Ehhez képest maga a gyanú eltörpülni látszik: olyan egyszerű korrupciós, vesztegetési történettel vádolják, hogy ahhoz képest egy zseblopás is kvantummechanika. Arról lenne szó, hogy készpénzért árulta volna Völner a hatáskörébe tartozó döntéseket. Például azt is, ki lehet végrehajtó és ki nem. Békésebb időkben a végrehajtói foglalkozás nem túl népszerű, hiszen beláthatjuk: csúnya dolgokat kell műveljen, aki erre adja a fejét, családokat lakoltat ki, fizetéseket, járműveket foglal le, ráadásul a magyar gyakorlatban nem is mindig jogosan – van kollégám, akinek egy évtizedekkel ezelőtti csúnya válása nyomán pár havonta lefoglalják az autóját, ugyanis a volt neje állandóan igényt támaszt a javaira. Ilyenkor az ember igazolja, hogy nincs szó tartozásról, és pár hónapon belül visszakapja, ami az övé, hogy aztán egy újabb eljárásban megint lefoglalják... elég sok ilyen történetet hallani mostanság, és akkor még nem említettük a bedőlő devizahiteleket. Viszont nagyon szépen fizet ez a nemszeretem mesterség: évente százmilliókat is kereshet vele, akinek nem kényes a természete.

Sokan szeretnének is végrehajtók lenni, és igen, hajlandóak lehettek ennek érdekében anyagi áldozatokra is. Ráadásul keresnek is embereket: az MBVK oldalán jelenleg is harmincöt állást hirdetnek. Kereslet van, kínálat van, hol itt a baj? Ott, hogy akárkit nem vehetnek fel, kell az állás betöltéséhez a jogi végzettség. Akiknek nem volt, azok kaptak némi türelmi időt a diploma megszerzésére, de ha nem sikerült, bizony menniük kellett. Az ő bosszújukat emlegeti a kormánymédia, de azért ez nem volna túl életszerű. Rendben, némi rágalmazásra képesek lehetnének egy még oly ártatlan államtitkár ellen is, de hiszen épp ezért kezdett el vizsgálódni a NVSZ, hogy kiderüljön, mi a helyzet.

Az meg fogta magát, és kiderült.

Szóval, a „belháború” elmélete azért sántít, mert elindíthatta ugyan a vizsgálatot a kirúgottak bosszúja, de ha nem derültek volna ki súlyos, komoly, összegszerűen is megállapítható megvesztegetések, akkor a nyomozás következtében az egész ügy elhal.

Azt se feledjük, hogy túl nagy erők feszülnek itt egymásnak egy szimpla korrupciós ügyhöz képest. Mert tételezzük fel, hogy tényleg csak a végrehajtók kinevezéséért fogadott el megvesztegetést az államtitkár, de azért ne feledjük el, hogy nem csak ennyiből állt a munkaköre. Sok haragosa lehetett más ügyek miatt is, csak épp ezzel tudták megfogni.

Az is felmerült, hogy feláldozták Varga Judit helyett, rá tolták a felelősséget a lehallgatások engedélyezése miatt. Ez részben igaz, csak az a helyzet, hogy sem őt, sem Varga Juditot nem tudná senki ezekben az ügyekben felelősségre vonni, jogalap híján: maguk a lehallgatások jogsértőek voltak ugyan több szempontból is, de az engedélyezésük nem sértett törvényt. Varga Judit ebből a szempontból nyugodtan alhat. Nehezen hinném, hogy emiatt lemondana.

Egyelőre sokat nem tudunk az eseményekről, próbáljuk őket megérteni, amennyire lehetséges. És ez nehéz feladat.

Egyrészt adott egy szimpla korrupciós vád, egy különben válságban lévő szakma kamarájának problémáival súlyosbítva. Ne feledjük, 2020 óta hitelmoratórium van, nincsenek árverések, kevés a lefoglalás is, a végrehajtók bevételei a felére zuhantak, ráadásul az új szabályozás és a személyi összefonódások még szorosabbra zárták a körüket, tehát valóban komoly érdekellentétek jelentek meg a köreikben.

Aztán másrészt látunk egy nagyon komoly vizsgálatot, több ezer oldal nyomozati anyaggal, melynek legnagyobb része valószínűleg egyáltalán nincs kapcsolatban a végrehajtók korrupciójával, a nyomozás „melléktermékeként” született, de meglehet, hogy értékesebb más szempontból, mint maga a korrupció bizonyítása. Erről az anyagról tudja úgy a HVG, hogy hamarosan feloldhatják a titkosítását, bár ebben én az információk kényes volta miatt nem igazán hiszek.

Mindenesetre azt látjuk, hogy Völner egy nagy játék vesztese, csak éppen magáról a játékról van kevés fogalmunk, a vereség valódi oka homályos. Az tény, hogy a korrupcióval buktatták meg, de hogy igazából ki vette le a tábláról és miért, arra rengeteg válasz létezhetne, csak egyikre sincs semmi bizonyíték.

Az viszont gyönyörű lehetett, amikor lehallgatták a lehallgatókat.

Most meg őrizni fogják az őrzőt.

De ki őrzi az őrzőket?

Szele Tamás