Számtalan égető kérdés gyötri az emberi nemet, hogy csak a legfontosabbakat említsem, eldöntendő, miszerint zsákutca-e a hígtrágya, járt-e Cecil a Török utcában és elítélte-é Orbán Viktor Oroszországot, avagy mégsem. Mivel most nem érkeztek nagyon fontos hírek Ukrajnából, foglalkozzunk ma ezzel a problémával, ugyanis igen érdekes.

Mikor tegnap megláttam a hírt a 444-en már a cím láttán is erősen megcsóváltam a fejemet.

„La Vanguardia: Orbán is aláírta a nyilatkozatot, ami elítéli Oroszország katonai akcióit az ukrán határon”

Azért egy moszkvai látogatás előtt ehhez kell némi bátorság, akárhogyan is nézem. Nem tudom, mit reggelizett a magyar kormányfő tegnap, tigris bajszát vagy sárkány bordáját, de igencsak megszállhatta tőle a vitézség. De lássuk csak, mit is írt volna alá ez a viador?

„A La Vanguardia című spanyol lap szerint Orbán Viktor is aláírta azt a közös nyilatkozatot, amiben az EU épp Madridban tanácskozó szélsőjobboldali-populista pártjai Oroszországot teszik felelőssé az ukrán határon kialakult helyzetért. A nyilatkozat, amit a spanyol házigazdákat idéző helyi sajtó szerint a tanácskozás minden résztvevője aláírt, kijelenti, hogy Oroszország Európa keleti határán végzett „katonai akciói” „a háború szélére sodortak bennünket”.

Aha. Szóval, ez az a „szuverenista” pártcsoport, amitől már a legutóbbi uniós választásokon is csodákat vártak – volna, ha egyáltalán meg tudott volna alakulni, Orbán Viktor azóta is hegeszti, csavarozza, próbálja valahogy összefércelni Salvinit Giiorgia Melonival, Kaczynskit Marine le Pennel, csak a sok nagy nacionalista sehogy sem akar egységbe forrni, aminek az egyik nagy akadálya épp Moszkva, vagyis az Oroszországhoz fűződő viszony. Nem nehéz belátni ugyanis a hagyományosan rossz lengyel–orosz viszony ismeretében, hogy az ottani jobboldal sosem fog egy gyékényen árulni Marine le Pen Nemzeti Frontjával, sőt. Ugyanis még 2017-ben kiderült, hogy ez a párt több tízmillió eurót kapott kampánycélokra Moszkvától, így Kaczynski pártja, a PiS elvi alapon nem áll szóba Marine le Pen pártjával, de annyira nem, hogy még közös frakcióba sem hajlandóak ülni az Európai Parlamentben. Hát mi történt ezekkel az emberekkel? Marine le Pen feladta elveit és beleharapott az őt etető kézbe? Ugyan érdekelne, mivel győzte meg őt Orbán, hogy erre hajlandó lett.

Orbán meg most amúgy is érdekes körútra indult. Madridban kezdte, ahol a jobboldali Vox párt elnökével egyeztetett, aztán tegnap tartottak plenáris ülést az európai szuverenista pártelnökök, majd Párizs a következő állomás, ahol Nicolas Sarkozy volt elnökkel tárgyal, aztán indulhat Moszkvába, az lesz a végállomás. Mi most a plenáris ülés zárónyilatkozatán merengünk. Mi volt még abban, mármint a Moszkva elleni rebellión kívül?

Sok szokásos közhely, a nyilatkozat kiáll amellett, hogy az EU részesítse előnyben az Európában gyártott termékeket, ezzel is segítve a helyi gazdákat, kritizálja az uniós bevándorlás-politikát és határőrséget, támogatja az uniós energiatermelő kapacitások bővítését, előbbre sorolja a nemzeti alkotmányokat az unióssal szemben és közli, hogy az aláíró pártok létrehoznak egy közös irodát, hogy mélyítsék az együttműködést ezeken a területeken, és az Európai Parlamentben is közösen léphessenek fel. Szóval a szokásos blabla, nesze semmi, fogd meg jól, nem hiszem például, hogy a spanyol sertéshízlaldák jelen helyzetben, mikor ők árasztják el olcsó disznóhússal a magyar piacot az árstop idején, ki fognak állni magyar kollégáik érdekében és drágábban adják majd a combot vagy esetleg egyáltalán nem is kereskednek velünk – ezek üres szólamok. Körülbelül annyit jelentenek, mintha azt mondanám:

„Amennyiben azzal a jelenséggel kellene szembesülnöm, miszerint szeretett nagymamámnak kereke és áramszedője nőne, nem lenne elvi ellenvetésem az ellen, hogy a 78-as troli vonalán tömegközlekedési szolgálatot lásson el felkérés és megfelelő bérezés esetén.”

Mivel se kereke, se áramszedője, meg sajnos már rég el is hunyt, Isten nyugtassa, ez csak elvi nyilatkozat és maximum arra jó, hogy megmutassa: semmi bajom a trolibuszokkal. A plenáris ülés értelme valószínűleg a közös iroda nyitása lehetett, az összes többi szófia beszéd. Az meg kellhet nekik, nem biztos, hogy a koordináció érdekében, arra már feltalálták az úgynevezett „telefon” nevű készüléket, nem tudom, hallottak-e róla a tisztelt pártelnökök, sokan dicsérik. Valami másra kell az az iroda, majd kiderül, mire.

Mindenesetre megegyeztek, aláírták, elfogadták a zárónyilatkozatot és mindenki ment vacsorázni. A gyomrok csak ma délelőtt fájdulhattak meg, mikor épp Marine le Pen tette közzé a nyilatkozat szövegét, melyben nyoma sem volt az Oroszországot elítélő passzusnak.

Tegnap pedig még benne volt. Tán csak nem hallucinálta a La Vanguardia és a teljes európai sajtó azt a kitételt? Nem bizony: csak épp mára kihúzták. Ami különös kérdéseket vet fel, ugyanis ha teszem azt csekket írtak volna alá, az azon lévő összeget is átírták volna? A diplomáciai nyilatkozat csekk, értékpapír, szerződés, amit aláírás után tilos módosítani, maximum annullálni, hatályon kívül helyezni lehet, és újat írni helyette – az átírás, húzás szinte példátlan az európai történelemben. Mindenesetre francia újságírók értesülései, például az AFP-nek dolgozó Anne Renaut szerint az Oroszországot elítélő részt épp Le Pen ellenezte, az ő kezdeményezésére került ki a végleges változatból. Hogy ezzel átverték az összes többi aláírót, de leginkább a lengyeleket? Újabb lépés az európai szuverenizmus egysége felé, kérem. Akik így megbízhatnak egymásban, azoknak az egységfrontja töretlen, mind vihart, támadást kiáll.

Ugyan már, kérem, ezek a politikusok úgy becsapták egymást most, mint a zsákmányon osztozkodó haramiák. Mindenesetre nem lehetett váratlan a szöveg megcsonkítása, ugyanis ha nem tudott volna előre arról a magyar kormányfő, hogy ez a problémás mondat kimarad, alá sem írta volna a nyilatkozatot, sőt, ő tiltakozott volna ellene a leghangosabban.

Így viszont nyugodtabb lélekkel utazhat Moszkvába, bár az út előtt az Európai Parlament kifejezetten figyelmeztette: Putyin meg akarja osztani az EU-t, ebben a helyzetben neki minden áron a közös európai álláspontot kell képviselnie. Nathalie Loiseau, a Biztonsági és Védelmi albizottság elnöke még azt is hozzátette:

„Őszintén remélem, hogy Orbán Viktor a tudatában van annak, hogy mi forog kockán, és hogy tartja magát az EU üzenetéhez az egységről.”

Hogy aztán Orbán Viktor mihez fogja tartani magát, azt szerintem a helyzet dönti el. Olyan nincs, hogy ez a nyilatkozat-affér – ami szerintem a lengyel párt elbolondítását szolgálta – Putyinnak ne jutott volna a fülébe, ha én itt, Budapesten, a nyolcadik kerületben tudok róla, neki százszor többet kell tudnia. Ha ugyan nem ép ő találta ki ezt a cselt. Mindenesetre ha ki nem vették volna azt a bizonyos, inkriminált részt, Orbán Moszkvában megkapta volna a „Térdeplő galamb” rendet. Hogy az micsoda? Hogy nem hallottak még róla? Képzeljék el a jelenetet, amint a magyar miniszterelnök belép Putyin elnöki irodájába. Vlagyimir Vlagyimirovics jéghideg tekintettel végigméri:

– Mit írtál te alá, Viktor Viktorovics énellenem?

– Az úgy volt, Vlagyimir Vlagyimirovics...

– Ne köntörfalazz!

– Váse velicsesztvo...

– Ne is hízelegj. Kitüntetlek az ősi „Térdeplő galamb” renddel, melyet már a Rurik-dinasztia is bőkezően osztott.

– „Térdeplő galamb”, váse velicsesztvo?

– Az bizony. Térdelj csak le, Vityenka, galambocskám, nyisd ki a csőrödet!

Így viszont ez a kitüntetés elmarad, lehet helyette „Hős város” vagy „Hős anya”.

Illetve, azt sem zárnám ki teljesen, hogy a magyar kormányfő már igen régen megkapta a „Térdeplő galambot”, csak szerény ember és nem dicsekszik vele.

Mindenesetre ezektől a mostani tárgyalásoktól Moszkvában semmi, de semmi jót nem várhatunk. Meglátjuk, mi lesz belőlük: de ne legyünk optimisták.

Nincs rá okunk.

Ha kötünk is szerződést: ki tudja, mit húznak ki belőle, mit írnak bele?

Szele Tamás