Ez nem egy kitalált lény a South Parkból, abban különben is medvedisznóember van. Ez egy tegnap született kiméra: Pekingben látta meg a napvilágot, komplikációmentesen, de hiszen bábáskodtak is elegen körülötte, az a csoda, hogy el nem veszett közöttük. Hát nem lesz szép az újszülött, de legalább irdatlanul nagy lesz és veszélyes. Ez az írás meg igen hosszú, akinek nincs rá ideje, itt hagyja abba, ne utólag reklamáljon.

Megjósoltam én már tegnap reggel, hogy óriásmutáns születése várható, nem kellett hozzá sok ész: valóban, minden eddiginél szorosabb szövetségre lépett Kína és az Orosz Föderáció, olyan paktumba, amit rég láttunk már, és amiből, ha egyszer összeforrnak abban a gigászi ölelésben, talán nem is lesz többet kiút. Megborzong a krónikás, miközben a Kreml hivatalos oldalán olvassa a tegnap kiadott közös nyilatkozat szövegét, mely elvileg csak „az új korszakba lépő nemzetközi kapcsolatokról és a globális fenntartható fejlődésről” szól, de nagyon nem tucatdokumentum. Nem a megszokott diplomáciai közhelyek halmaza, annak ellenére, hogy tizennyolc oldal, az összefüggő szöveg nem is közölhető, annyira terjedelmes, annyira kiterjed mindenre, hogy még a TASZSZ hírügynökség is részletekben tette közzé. Szóval, kedves Kreml-rajongók, Peking-pártolók, úgy tessék engem hazugnak nevezni a következőkben közölt idézetek, részletek miatt, hogy azok már nem is a TASZSZ-tól származnak, hanem egyenesen Pekingből és a Kremlből jöttek, Putyin és Hszi Csin-ping írta őket alá.

Akkor lássuk, miről szól ez a nagyon hosszú, négy részre tagolt dokumentum, mi van benne?

Az első rész általános és elméleti kérdéseket taglal. Kimondja:

„A felek egyetértenek abban, hogy a demokrácia egyetemes emberi érték, nem pedig korlátozott számú állam kiváltsága, és hogy előmozdítása és védelme az egész világközösség közös felelőssége. (…) Egy nemzet a demokrácia megvalósításának olyan formáit és módszereit választhatja meg, amelyek a legjobban megfelelnek az adott államnak, társadalmi és politikai rendszere, történelmi háttere, hagyományai és egyedi kulturális jellemzői alapján. Kizárólag az ország népén múlik, hogy eldöntse, demokratikus-e az államuk. (…) Egyes államok azon kísérletei, hogy saját „demokratikus normáikat” más országokra kényszerítsék, hogy monopolizálják a jogot a demokratikus kritériumoknak való megfelelés szintjének értékelésére, hogy ideológiai alapon húzzanak választóvonalakat, többek között kizárólagos blokkok és kényelmi szövetségek létrehozásával, nem bizonyulnak másnak, mint a demokrácia semmibe vételének, és ellentétesek a demokrácia szellemével és valódi értékeivel. Az ilyen hegemóniakísérletek komoly veszélyt jelentenek a globális és regionális békére és stabilitásra, és aláássák a világrend stabilitását.”

Ha egy kicsit elmerengünk ezen az elven, beláthatjuk: akár Orbám Viktor is írhatta volna. Nem ő fogalmazta, de imádni fogja, ugyanis mit mond? Azt, hogy minden ország úgy és annyira demokrata, ahogy és amennyire a választott vezetése akarja. Ha például Kína vagy Oroszország választott vezetése egyáltalán nem kíván demokrata lenni, ennek alapján ez is jogában áll, sőt, demokratikus a demokrácia akár teljes mellőzése is, belügyük, hiszen a vezetés választott. Mondjuk nagyon megnéznék egy olyan orosz vagy kínai választást, amin nem Putyin vagy Hszi Csin-ping a befutó, de ilyen veszély nem fenyeget. Ez a gondolatmenet maga a tömény szuverenizmus, azonosnak tekinti az országok jogi személyét a népükkel, és a nép jogaira hivatkozva teszi sérthetetlenné az állam tevékenységét. Ha ezt máskor is így vettük volna, a császári Japán elfoglalhatta volna tetszése szerint akár az egész világot is, hiszen amit már elfoglalt, az az övé, az ő felségterülete, ahhoz már az előző tulajdonosnak semmi köze, és nem is követelheti vissza a japán szuverenitás megsértése nélkül – ha pedig megkérdik az ott élőket, mit szeretnének, azok egészen pontosan azt fogják válaszolni, amit a szamurájkardos kérdezőbiztosok elvárnak tőlük. Ez a csinosnak ható eszme tehát a szuverenizmus felső fokaként legitimál minden esetleges jövőbeni agressziót. Sőt: semmiféle beleszólást nem engednek az ügyeikbe, még gazdasági vagy elvi kifogása sem lehet a dolgaik ellen senkinek!

„A felek úgy vélik, hogy a demokrácia és az emberi jogok védelmét nem szabad arra használni, hogy nyomást gyakoroljanak más országokra. Ellenzik a demokratikus értékekkel való visszaélést és a szuverén államok belügyeibe való beavatkozást a demokrácia és az emberi jogok védelmének ürügyén, valamint a világban a megosztottság és a konfrontáció szítására irányuló minden kísérletet. A felek felszólítják a nemzetközi közösséget, hogy tartsa tiszteletben a kulturális és civilizációs sokszínűséget, valamint a különböző országok népeinek önrendelkezési jogát.”

Így a születő óriás az egész világtól független lesz, míg teljesen be nem kebelezi azt. Azután meg már a világ nem lesz őtőle független, de késő reklamálni, mikor a gyomrában vagyunk.

A második rész a kooperáció kereteit határozza meg. Eszerint:

„A felek úgy vélik, hogy a modern nemzetközi rendszer középpontjában a béke, a fejlődés és az együttműködés áll. A fejlődés a nemzetek jólétének biztosításában kulcsfontosságú szerepet játszik. Az új koronavírus-fertőzés folyamatban lévő világjárványa komoly kihívást jelent az ENSZ 2030-ig szóló fenntartható fejlődési menetrendjének teljesítése szempontjából. A globális fejlődés érdekében elengedhetetlen a partnerségi kapcsolatok erősítése, és annak biztosítása, hogy a globális fejlődés új szakaszát az egyensúly, a harmónia és a befogadás határozza meg.

A felek igyekeznek előmozdítani az Eurázsiai Gazdasági Unió és az „Egy Öv, egy Út” kezdeményezés fejlesztési terveinek összekapcsolására irányuló munkájukat, hogy az Eurázsiai Gazdasági Unió és Kína között különböző területeken fokozódjon a gyakorlati együttműködés, és elősegítsék az ázsiai és az eurázsiai régió közötti nagyobb összekapcsolódást. A felek megerősítik, hogy a Nagyobb Eurázsiai Partnerség kiépítésére összpontosítanak, párhuzamosan és az „Egy Öv, egy Út” építésével összehangolva, hogy elősegítsék a regionális társulások, valamint a két- és többoldalú integrációs folyamatok fejlődését az eurázsiai kontinens népeinek javára.”

Két kontinensre kiterjedő, világnagy Közös Piac és tervgazdálkodás! Nem tudtuk, mi hiányzik nekünk. Az, hogy Pekingben mondják meg, mit gyártsunk vagy termeljünk a Kárpátok alatt. De megmondhatják Moszkvában is, csak nem fognak összeveszni – az utóbbit már próbáltuk, nem volt jó ötlet. Viszont ha nem engedelmeskedünk, kizárnak a gazdasági együttműködésből és felkopik az állunk. Kitér még a dokumentum – fontos részlet! – miszerint:

„A felek megállapodtak abban, hogy továbbra is következetesen fokozzák a gyakorlati együttműködést az Északi-sarkvidék fenntartható fejlődése érdekében.”

Tehát az már az övék, attól maradjon távol mindenki. Kanada, Egyesült Államok Skandinávia? Hurcolkodjanak odébb az országukkal együtt, ha nem akarnak belépni a világbirodalomba: a sarkvidéket már magáénak tekinti Moszkva és Peking.

„A felek felszólítják a nemzetközi közösséget, hogy teremtsen nyílt, egyenlő, méltányos és megkülönböztetésmentes feltételeket a tudományos és technológiai fejlődéshez, és fokozza a tudományos és technológiai vívmányok gyakorlati megvalósítását a gazdasági növekedés új mozgatórugóinak azonosítása érdekében.”

Tehát ne legyenek többet tudományos, technológiai, ipari titkok, de katonaiak sem, amit valahol, valaki kitalál, az azonnal legyen az övék is. Ne lehessen nélkülük új dolgokat fejleszteni sem. Innentől már csak a világjárvány elleni közös védekezésről és a pekingi olimpiáról szól a második rész, tehát térjünk rá a következőre.

A harmadik (legterjedelmesebb) rész bizony már a nemzetközi biztonságpolitikát taglalja.

„A felek komolyan aggódnak a súlyos nemzetközi biztonsági kihívások miatt, és úgy vélik, hogy minden nemzet sorsa összefonódik. Egyetlen állam sem képes rá és nem is szabad, hogy saját biztonságát a világ többi részének biztonságától elkülönítve és más államok biztonságának rovására biztosítsa. A nemzetközi közösségnek aktívan részt kell vennie a globális kormányzásban az egyetemes, átfogó, oszthatatlan és tartós biztonság biztosítása érdekében.”

Ezt különben az ENSZ Biztonsági Tanácsának hívták eddig, míg ki nem sajátították, ez a Biztonsági Tanács 2.0 akar lenni, saját produkcióban. Vagy Világkormány, Új Világrend? Lássuk a gyakorlatot.

„Az orosz fél újólag megerősíti, hogy támogatja az Egy Kína elvét, megerősíti, hogy Tajvan Kína elidegeníthetetlen része, és ellenzi Tajvan függetlenségének minden formáját.

Oroszország és Kína ellenzi a külső erők azon kísérleteit, hogy aláássák a biztonságot és stabilitást közös szomszédos régióikban, szembe kíván szállni a külső erők bármilyen ürüggyel történő beavatkozásával a szuverén országok belügyeibe, ellenzi a színes forradalmakat, és fokozni fogja az együttműködést a fent említett területeken.”

Tajvanon nem csodálkozom, olyan annak a szegény szigetnek az ügye, mint a szójaszósz: Peking mindenbe belerakja. Ami a „színes forradalmakat” illeti, azt neveznek így, amit akarnak, minálunk például állami alapelv a rettegés egy ilyentől, amit vagy egy ősöreg tőzsdecápa, vagy az LMBTQ polgártársaink vezetnének, akkor is terítéken van a lehetősége, ha a józan eszével mindenki tudja, mekkora marhaságról van szó. Bármit és akármit hívhatunk színes forradalomnak, természetesen a legelső hely a Vörös Októberé – miért, a vörös nem egy szín vagy az nem volt forradalom? Ideológiailag képzetlenek az elvtársak...

De most jön a lényeg:

„A felek úgy vélik, hogy egyes államok, katonai és politikai szövetségek és koalíciók közvetlenül vagy közvetve egyoldalú katonai előnyök megszerzésére törekszenek mások biztonságának rovására, többek között tisztességtelen versenygyakorlatok alkalmazásával, fokozzák a geopolitikai rivalizálást, szítják az ellentéteket és a konfrontációt, és súlyosan aláássák a nemzetközi biztonsági rendet és a globális stratégiai stabilitást. A felek ellenzik a NATO további bővítését, és felszólítják az Észak-atlanti Szövetséget, hogy hagyjon fel ideologizált hidegháborús megközelítéseivel, tartsa tiszteletben más országok szuverenitását, biztonságát és érdekeit, civilizációs, kulturális és történelmi hátterük sokszínűségét, és tanúsítson tisztességes és objektív hozzáállást más államok békés fejlődéséhez. A felek ellenzik a zárt blokkstruktúrák és ellentétes táborok kialakulását az ázsiai-csendes-óceáni térségben, és továbbra is nagyon éberek az Egyesült Államok indo-csendes-óceáni stratégiájának a térség békéjére és stabilitására gyakorolt negatív hatásával kapcsolatban. Oroszország és Kína következetes erőfeszítéseket tett egy olyan méltányos, nyitott és inkluzív biztonsági rendszer kiépítésére az ázsiai és csendes-óceáni térségben, amely nem irányul harmadik országok ellen, és amely elősegíti a békét, a stabilitást és a jólétet.”

Tehát gyakorlatilag azt akarják, hogy még védekezni se lehessen az ő esetleges agresszív terveik ellen. Elviekben ellenzik ugyan a nukleáris fegyvereket, ugyanakkor azonban:

„A felek komolyan aggódnak az Ausztrália, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság közötti háromoldalú biztonsági partnerség (AUKUS) miatt, amely a stratégiai stabilitást érintő területeken mélyebb együttműködést biztosít a tagok között, különösen a nukleáris meghajtású tengeralattjárók terén való együttműködés kezdeményezéséről szóló döntésük miatt.”

Persze, hiszen az atom-tengeralattjáró mobil, szinte követhetetlen rakétatámaszpont is lehet. Arról még lenne értelme vitatkozni, hogy az összes ilyent leszereljék, de a „felek” úgy gondolják, hogy csak másnak ne lehessen nukleáris meghajtású tengeralattjárója, nekik azért jusson minél több belőle, fenyegethessék velük a világot, míg még van mit.

„A kínai fél támogatja az Orosz Föderáció által előterjesztett javaslatokat, amelyek hosszú távú, jogilag kötelező erejű biztonsági garanciák létrehozására irányulnak Európában.”

Naná: erről szól ez az egész több kilométeres irat, erről az egy mondatról. Mármint: egyelőre. Aztán majd többről is.

Mellesleg ellenzik az űrfegyverkezést (mármint, ha más teszi) és a bakteriológiai- valamint toxinfegyvereket is. Milyen szép is, amikor ezt a novicsok egyetlen gyártója és felhasználója nyilatkozza! Pikáns kis bekezdés jön:

„A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak a mesterséges intelligencia területén történő kormányzás kérdéseinek. A felek készek a mesterséges intelligenciával kapcsolatos párbeszéd és kapcsolatok megerősítésére.”

Hát, ahol nincs természetes intelligencia, ott elkél a mesterséges. De menjünk tovább, a képmutatás újabb iskolapéldája következik:

„A felek újólag megerősítik, hogy készek elmélyíteni az együttműködést a nemzetközi információbiztonság területén, és hozzájárulni egy nyitott, biztonságos, fenntartható és hozzáférhető IT-környezet kiépítéséhez.”

Nem tudnám kapásból megmondani, Oroszország és Kína közül melyik nagyobb hatalom online dezinformáció és hackelés terén. De ha az ő kezükbe kerül a világ információbiztonsága, az garantálni fogja, hogy ne is legyen szabad védekezni ellenük.

„A felek támogatják az internet irányításának nemzetközivé tételét, egyenlő jogokat szorgalmaznak annak irányításában, elfogadhatatlannak tartanak minden olyan kísérletet, amely korlátozza szuverén jogukat az internet nemzeti szegmenseinek szabályozására és biztonságának garantálására, és érdekeltek abban, hogy a Nemzetközi Távközlési Unió nagyobb mértékben vegyen részt e kérdések kezelésében.”

Minden diktátor álma a „nemzeti internet”, amiben minden véleményt ő irányíthat, jutalmazhat és büntethet. Kína jutott ebben eddig a legmesszebbre, de amint látom, eredményeiket világszerte el akarják terjeszteni. No, de már a végén járunk, az utolsó rész a nemzetközi kapcsolatokat szabályozza – globálisan.

Azt mondja tehát a negyedik és egyben utolsó fejezet, hogy:

„A felek megerősítették szándékukat a külpolitikai koordináció megerősítésére, a valódi multilateralizmus követésére, a többoldalú platformokon való együttműködés megerősítésére, a közös érdekek védelmére, a nemzetközi és regionális erőegyensúly támogatására és a globális kormányzás javítására. (…) A felek támogatják a BRICS-en belüli elmélyített stratégiai partnerséget, előmozdítják a kibővített együttműködést három fő területen: politika és biztonság, gazdaság és pénzügy, valamint humanitárius csereprogramok. (…) Az orosz fél teljes mértékben támogatni fogja a szövetség 2022-es elnökségét betöltő kínai felet, és segíteni fogja a XIV. BRICS-csúcstalálkozó eredményes megrendezését.

Oroszország és Kína célja, hogy átfogóan megerősítse a Sanghaji Együttműködési Szervezetet (SCO), és tovább növelje annak szerepét a nemzetközi jog, a multilateralizmus, az egyenlő, közös, oszthatatlan, átfogó és fenntartható biztonság általánosan elismert elvein alapuló policentrikus világrend kialakításában.”

Az SCO jelen esetben a katonai szövetség szerepét játssza. Fontos volna még kitérnem a BRICS- és az ASEAN-tagállamoknak szánt szerepre, de terjedelem híján ezt talán legközelebb teszem meg – most inkább összegezzük, mi is ez a tegnap elfogadott irat?

Nem egy szimpla „közös nyilatkozat”, „közös közlemény”, „joint statement”, annál sokkal, de sokkal több.

Ez nem egyéb, mint egy születő, gazdasági és katonai erejét fitogtató , teljes hegemóniára törekvő világbirodalom alapokmánya.

Tudtuk, hogy valami ilyesmi várható, de így, hogy látjuk is: megdöbbentő és mérhetetlenül fenyegető. Ennek elfogadása a világ többi része számára képtelenség, lehetetlenség volna: gyakorlatilag a teljes önfeladást, az önkéntes rabszolgaságot jelentené. Kína sokat tanult történelméből: a mongol kánok viseltek úgy hadat, hogy először megadásra szólították fel az ellenfelet, lehetetlen feltételekkel. Ha megadta magát, kirabolták, megerőszakolták, a szakembereket elhurcolták, a hadra fogható férfiakat szintén, és aki maradt, túrhatta a földet, fizethette az adót, míg belé nem feketedett. Ha azonban nem adták meg magukat, akkor mindenkit lemészároltak az utolsó emberig. Ez volt a mongol hadviselés egyik lényege: el is foglalták Kínát, hogy aztán kilencvenhét év uralkodás után a Vörös Turbánosok felkelése megdöntse az uralmukat. De Kína akkor megtanulta: birodalmat így kell építeni, ezzel a módszerrel.

Csak hát a mongolok sem hódították meg az egész világot, ez a tegnap született szövetség sem fogja. És az is bizonytalan, meddig tart a „felek” ilyen mértékű barátsága, ami már csak akkor lehetne teljesebb, ha össze is bútoroznának, egy házba, egy kenyérre.

Valószínűleg addig, míg akad közös ellenfelük, riválisuk. Ha már nem lesz ilyen – vagy ha lesz, de nem bírnak vele – egymás ellen fordulnak majd, mert csak egy maradhat, mint a Hegylakóban.

Tudtuk, hogy ez várható, ne csodálkozzunk.

De ne is essünk hasra vagy térdre a születő óriás előtt.

Minél nagyobb valami, annál nagyobbat puffan a földön.

Szele Tamás