Vannak most páran, akiknek nem lennék a bőrében. Nem szívesen lennék most például Szijjártó Péter (különben máskor sem), de ha kapnék egy megtisztelő felkérést a norvég parlamenttől, a Stortingtől, hogy fogadjak el átmenetileg és csak ideiglenes jelleggel egy képviselői helyet, mert nincs ki odaítélje a Nobel-békedíjat, arra is fájó szívvel bár, de nemet kéne mondanom.

Nem tudnék dönteni, kérem, a bőség zavarával küzdünk. És ezért találom Szijjártó tegnap esti lépését kifejezetten elhamarkodottnak. A magyar külügyminiszter ugyanis azt a nézetét osztotta meg Facebook-profilján, miszerint:

„Gyakorlatilag minden közel-keleti béketerv kudarcot vallott, egyedül a Donald Trump elnöksége alatt elfogadott Ábrahám-megállapodások látszanak valóban működni.

Nem kérdés kit illet a Nobel-békedíj.”

Tehát javasolta Donald Trump volt amerikai elnököt a legrangosabb nemzetközi elismerésre. Még jó, hogy nem volt ital a házban, mert erre kellett volna innom egy-két féldecit, de ez elmaradt, így is nyugtalanul háltam a hírtől, rémálmaim voltak.

Az a kisebbik baj, hogy Szijjártó ezek szerint nincs teljesen tisztában az Ábrahám-megállapodások természetével, ezek ugyanis nem egy nagy, általános békét hoztak el „az olajfák alá”, vagyis a Közel-Keletre, hanem egyszerűen lehetővé tették – kétségtelenül az Egyesült Államok bábáskodása mellett – Izrael, Bahrein és az Egyesült Arab Emirátusok politikai és gazdasági együttműködését és ez ellensúlyt képez Törökországgal, valamint Iránnal szemben a nemzetközi diplomácia porondján. Nézetem az, hogy habár az Emirátusokkal kötött szerződés kimunkáltabb – a bahreinit pár nap alatt kellett megfogalmazzák, az előbbit gondos és hosszan tartó munka előzte meg – a megállapodások inkább jelentik a diplomáciai kapcsolatok felvételét egyáltalán, hiszen az aláíró államok sosem voltak hadiállapotban egymással, viszont komoly jelei annak, hogy az Egyesült Államok lassan, de ki akar vonulni a Közel-Keletről, ezért hozott létre olyasmiket, amikből akár helyi szövetségek is lehetnek idő múlásával (vagy nem). Ezen kívül a két aláíró arab ország ebben az esetben inkább tekintette saját érdekeit, mint bármi egyebet – az Ábrahám-megállapodásokhoz kellett ugyan az Egyesült Államok, de nem volt szükség óhatatlanul és kizárólag Trump személyére. Aki erről többet és pontosabbat kíván tudni, annak ajánlom Szalai Máté és Wagner Péter kiváló tanulmányát 2020-ból, magam is abból merítettem az alapvető információkat.

Sőt. Kevés olyan politikai szereplőt tudok mondani, aki annyira veszélyeztette volna a világbékét, mint a volt amerikai elnök, aki elől egy idő után szó szerint rejtegették a fontosabb diplomáciai jegyzékeket és határozatokat, nehogy véletlenül, hirtelen támadt indulatból aláírja őket. Ilyen volt az, amit valószínűleg Kim Dzsongunnal folytatott „szerelmes” levelezése hatására fogalmaztatott meg, és ami egyszerűen megvont volna minden gazdasági és katonai támogatást Dél-Koreától. Amelyik reggelen ő ezt szignálta volna, annak a napnak az estéjén Kim Dzsongun Szöulban vacsorázik, és a dél-koreai gazdasági potenciállal a háta mögött, egy nyertes háború után aránytalanul nagyobb veszélyt jelentett volna a világbékére, mint korábban. Most is nagyon fenyegető, képzeljék el milyen lenne dúsgazdagon.

A kurdok elárulása szintén nem vált a közel-keleti békefolyamat javára, az, amikor a helsinki csúcstalálkozón Trump nyíltan elárulta ellenszenvét saját hírszerzése és rokonszenvét Vlagyimir Putyin iránt, már a világbékét remegtette meg, a szingapúri csúcson Kim Dzsongunnal aláírt teljesen tartalmatlan zárónyilatkozat pedig szintén – bocsánat, körülbelül Donald Trump lenne az utolsó ember, aki cselekedett a világbéke érdekében. Ha tett, hát inkább ellene tett. De elővehetnénk a Capitolium ostromát is, melyet bizony állandó üzenetekkel támogatott.

Azt én tudom, mi lelte Szijjártót, hogy ilyen javaslatot tett – alig egy szűk hete vált nyilvánossá, hogy az Alapjogokért Központ budapesti látogatásra hívta a volt elnököt, valószínűleg vezérszónoknak Orbán Viktor mellé a Conservative Political Action Conference (CPAC) konferenciájára, melyet márciusban 25-26-án rendeznek minálunk, a Várkert Bazárban. És egy ilyen gesztus sokat számít annak érdekében, hogy fogadja is el a meghívást: elvégre ez lenne az első külföldi útja a választási bukás óta.

Hanem úgy nézem, Szijjártó gazda nélkül csinálta a számadást. Hiszen mai bejegyzése szerint már nem csak megérkezett Jair Messias Bolsonaro, Brazília elnöke Budapestre, hanem egyenesen a Karmelitában tárgyal! Nem viccelek: a középső neve tényleg Messiás. Annak mondjuk elég hamis, de brazil elnöknek tökéletesen igazi (neki a fia vesz majd részt a CPAC-n különben). Honnan jön Bolsonaro? Moszkvából jön, ahol Putyinnal tárgyalt és mivel a tárgyalásaik napján rendelték el egyes orosz alakulatok kivonását az ukrán határról, hívei megállapították: Jair Messias Bolsonaro mentette meg a világot. Mint jobbfajta messiásokhoz illik is. A volt környezetvédelmi minisztere (ha van ennek a pozíciónak értelme olyan brazil elnök esetén, aki pártolja az esőerdők felégetését) még egy olyan állítólagos CNN-képet is összehamisított, aminek a felirata szerint:

„Putyin elrendelte az Ukrajnától való visszavonulást, Bolsonaro megakadályozta a III. világháborút.”

Ez bizony nem kis teljesítmény, ugyanis ha így volna, a brazil elnök lenne a legelső ember, akire Putyin hallgat, mióta kikerült az elemi iskolából. Szóval, Szijjártó elhamarkodta a dolgot: Bolsonarót kellett volna javasolnia arra a Nobel-békedíjra ezért a teljesítményért.

Vagy várjunk.

Ki is tárgyalt Moszkvában még messze Bolsonarót megelőzve?

Bizony, Orbán Viktor. Maga nevezte az útját „békemissziónak”, azt is mondta később (azért már itthon), hogy

„Magyarország jégtörő lehet Oroszország és a Nyugat között”

szóval az sincs kizárva, hogy ő mentette meg a világot, Trump után, Bolsonaro előtt, de velük minimum egyenlő mértékben, sőt, sokkal inkább. Azt se feledjük, hogy neki nagyobb távolságból sikerült a produkció, mert ő és Putyin a nevezetes hosszú asztal ellentétes végein ültek, míg Bolsonarót magával szemben, de keresztben ültette le az orosz elnök, tehát sokkal közelebb voltak egymáshoz (ehhez az is kellett, hogy a nyíltan vírustagadó Bolsonaro öt vírustesztet végeztessen magán közvetlenül a megbeszélések előtt, de van, amiért semmi sem drága, ilyen a világ megmentése is).

És ha már: Putyin nélkül sem menekült volna meg a világ, hiszen ő sodorta veszélybe. Ahol nincs veszély, ott menekülés sincs, ez ennyire egyszerű.

Őt is javasolni kell arra a Nobel-békedíjra!

Na, tetszenek látni, ezért nem lennék én most (és máskor sem) Szijjártó Péter. Hát hogy képzeli, hogy Donald Trumpot Bolsonaro, Putyin, sőt, Orbán Viktor előtt javasolja Nobelre? Nem félti az állását?

Annyi most a világmegmentő szuperhős, mint a Marvel-univerzumban.

Emiatt nem fogadnám én el a norvég képviselői széket sem: miképpen döntsek én ennyi alkalmas jelölt között?

De volna egy áthidaló javaslatom.

Kapják meg mind a négyen, megosztva. Így mind a négy kecske jóllakik, a káposzta is megmarad, és ezeknek a világmegmentőknek így együtt lehetne egy közös neve.

Hívják őket mondjuk úgy, hogy „A Fantasztikus Négyes”.

Trump imádná.

Aztán, ha mégis kitör a háború Oroszország és nagyjából bárki között, arról ők már nem tehetnek, ők korábban tettek meg mindent ellene.

Meg érte is, ha mindent tekintetbe veszek.

Szele Tamás