Forgókínpad

Forgókínpad

Putyin három háborúja

2022. február 28. - Szele Tamás

Azt gondoltam, ma beszámolhatok valamiféle eredményről az orosz és ukrán fél között zajló pripjatyi béketárgyalások során, de sajnos erről szó sincs: ahogy megkezdődött az érdemi megbeszélés, még a közelből is elzavarták a sajtót. Persze lesz olvasó, aki ezt is ünnepelni fogja, mert úgy gondolja, hogy a sajtóra semmi szükség – ő ünnepeljen máshol.

putyin_asztallal.jpeg

A sajtóra ugyanis épp azért van igénye annak, akinek van, mert az viszi el az eredmények hírét a közönségnek, ha nem lenne, a politikusok egészen pontosan azt tennének, amit akarnak, hiszen senki sem tudná, épp miről döntöttek és mit. Nem lehetne tudni mikor mire számítsunk, mit várjunk, a dolgok „csak úgy” történnének velünk, nem tudnánk, miért. Aki tehát sajtó nélküli világról álmodozik – csak, mert a hírek nem tetszenek neki, nem vágnak egybe a világképével – az a rabszolgatartás, de legalábbis a jobbágyság korába vágyakozik vissza. Ahol nem számított kicsit sem, mi a közember véleménye, senki sem kérdezte, túrhatta a földet a szülőfalujában, míg el nem kártyázta a földesura, mert onnantól kezdve máshol túrta. Ennyit a mostanság nagyon elterjedt sajtóellenességről.

De azért mégis Ukrajna és Oroszország ügyeivel kéne foglalkozni ma, annak ellenére, hogy a legfontosabb tárgyalásokról nem tudunk semmit – még szerencse, hogy vannak egyéb hírek is. Kezdjük rögtön azzal, miszerint a rubel árfolyama fejest ugrott a betonba, a pénteki záráshoz képest 41 százalékot csökkent a szankcióknak köszönhetően, ami azért nem hétköznapi jelenség. Mikor a TASZSZ erről kérdezte Dmitrij Peszkovot, a Kreml szóvivőjét, cinikus választ kapott:

TASZSZ: Hogyan értékeli a Kreml az intézkedéseket a Központi Bank számára, hogy javítsák az árfolyam arányát és az általános helyzeről mi a véleménye?

Dmitrij Peszkov: Eddig nem volt okunk kételkedni központi bankunk hatékonyságában és megbízhatóságában. Az Orosz Föderáció már hosszú ideje szisztematikusan készül a lehetséges szankciókra, beleértve a legsúlyosabb szankciókat is, amelyekkel most szembesülünk. Ezért vannak reagálási terveink, ezeket elkészítettük és kidolgoztuk, és a problémák felmerülésekor végrehajtjuk őket.

TASZSZ: Terveznek-e olyan döntéseket, amelyek a polgárok és a gazdaság támogatására irányulnak, mint például a világjárvány idején?

Dmitrij Peszkov: Várjunk csak, de eddig semmi sem történt velünk! Úgy értem, eddig nem történt velünk semmi különös, tudja? Ahogy a problémák felmerülnek, majd teszünk ellenük.”

Nagyon jellemző különben, hogy az interjúnak ezt a részét a TASZSZ nem közölte, a Meduza.io viszont igen. Még jellemzőbb a következő válasz, amit viszont már közölt a TASZSZ is, bár kivonatosan:

Komszomolszkaja Pravda: Mit gondol Vlagyimir Putyin a közvetlenül ellene bevezetett szankciókról?

Dmitrij Peszkov: Nagyjából hidegen hagyják. A szankciók meglehetősen abszurd rendelkezéseket tartalmaznak bizonyos vagyontárgyakra stb. vonatkozóan, de mindenki tudja, hogy az elnöknek nincs vagyona – eltekintve egy lakókocsitól, egy lakástól és néhány bankbetétről. Ezért eléggé közömbös a hozzáállása. De a problémák megoldása szempontjából természetesen maga az államfő elleni szankciók bevezetésének ténye nem kevésbé abszurd, nagyon rövidlátó.”

Azért akik a Kreml rakták, azok is tudtak ám építkezni, hogy nem szakadt le a plafon – bár mondjuk minden attól függ, mekkora az a lakás, az a bankbetét és hány karátos aranyból van a lakókocsi. Mindenesetre látszik, hol tanulta a magyar kormányfő és kitől, hogy legyen vagyontalan. A mai sajtótájékoztatóból annyi mindenesetre kiderült, hogy Oroszország most nem segít a szankciók miatt bajba kerülő polgárain, mert még nem elég nagyok a gondok, és később, ha nagyobbak lesznek, valószínűleg szintén nem fog. Putyint meg nem érdekli a dolog, ő szegénységet fogadott. Legfeljebb nem tartja be.

Persze vannak fontosabb dolgok is, mint az anyagi javak, ilyen a jövő nemzedékek nevelése. Az orosz iskolák már meg is kapták a direktívákat, épp ma, hogy mi szerint kell foglalkozniuk a jelenlegi helyzettel. Akkor nézzünk bele, mit kaptak:

Az anyagok nagyjából megismétlik azokat az érveket, amelyeket Vlagyimir Putyin orosz elnök használt az invázió indoklásához, amelyeket más tisztviselők és a média is közvetített. Közvetlen idézeteket is tartalmaz Putyin háború előtti beszédéből.

Például arra a lehetséges kérdésre, hogy „Ez egy háború Ukrajnával? Meg tudnánk-e nélküle lenni?” a tanárnak azt kell válaszolnia: „Nem háború zajlik Ukrajnával, hanem egy különleges békefenntartó művelet, amelynek célja az orosz ajkú lakosságot elnyomó nacionalisták megfékezése”.

Irina Grabcevics, a tomszki régió általános oktatási osztályának vezetője megerősítette a regionális ellenőrző központnak, hogy hasonló ajánlásokat kaptak a régió összes iskolájában.”

Azért legalább megvárhatnák a hazugsággal, míg vége lesz a táncnak, eldől a harc kimenetele. De nem várnak: már elkezdték átírni azt a történelmet, ami még zajlik. Bár... lehet, hogy ostobának nézik az orosz népet, könnyen elbolondíthatónak, de nem az. Sőt. Átlát a szitán: a néhány nappal ezelőtt indult háborúellenes petíciót, melyről tegnapelőtt én is írtam ezeken a hasábokon, mára egymillióan írták alá. Kedves putyinisták, daragije tavarisi, ne tessenek azt mondani, hogy „egy akkora országban egymillió ember nem számít”, ugyanis számít: az összlakosság 144 millió, nem több. Meg azért is számít, mert már több, mint ötször annyian vannak, mint ahány katonát kizavart a Kreml ebbe a téli, zimankós mészárlásba. Szóval, magával a néppel semmi baj, a vezetőivel és a jogalkotóival, törvényhozóival annál inkább.

Igen, ugyanis amilyen háborús időket élünk, változott az orosz joggyakorlat is. Nem a törvény, hanem az értelmezése. A háborúellenes mozgalom napok alatt elért népszerűségét látván ugyanis arra jutottak, hogy a pacifizmust „idegen államnak nyújtott segítségnek” tekintik, és ezáltal hazaárulásnak is. Tagadhatatlan, hogy ha valaki nem akar háborúzni Ukrajnával, az Ukrajnának hasznos, amint az is tény, hogy Ukrajna ez idő szerint az Orosz Föderációtól teljesen idegen és különálló állam, azért is folyik a háború, hogy ez ne legyen így.

Az idevágó paragrafus különben eredetileg azt bünteti, ha valaki „Oroszország biztonságának rovására nyújt segítséget egy idegen államnak”, ami most logikailag kifordul magából, mert mostantól úgy kezelik a dolgot, hogy ha valaki bármi olyant tesz, ami „egy idegen államnak” hasznos lehet, az már ártott Oroszország biztonságának, tehát hazaáruló, és tizenkettőtől húsz évig terjedő börtönt szabnak ki rá. Ilyenformán például el kéne ítélni – ha még élne – Mihail Tyimofejevics Kalasnyikovot is, mert olyan gépkarabélyt talált ki, amit ugyan eleinte orosz földön gyártottak és alkalmaztak, de végül a világ majd’ minden országában felhasználásra került.

Igen, tudom, Kijev az eddigi legvéresebb ostrom elé néz, Harkivban ma is több száz áldozata van a Grad rakétavetők támadásának, de nem lehet, hogy ez nem egy háború, Ukrajna ellen, hanem kettő?

És a másodikat a saját békeszerető polgárai ellen vívja Vlagyimir Vlagyimirovics? Épp, mert szeretnék a békét?

Ha jobban megnézem, három háború is kijön belőle: a harmadik meg a világ összes többi részét fenyegeti.

Pripjatyban pedig már a megbeszélések utolsó fordulójánál tartanak: akkor ma sok minden eldől.

Például az is, hány háborút visel Putyin és kik ellen.

Nemsokára meglátjuk.

Híradásainkat folytatjuk.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása