Szóba került néhány napja, egy izmosabb átokozódásos kommentcunami közepén, hogy „bezzeg a szegény, békeszerető, tiltakozó orosz népről, akiket Putyin sanyargat, senki sem ír”, most sem tudnám megmondani, aki ezt reklamálta, egyszerűen kifogyott a kifogásolnivalóból, vagy tényleg érdekli a téma. Ha a második esettel van dolgunk, neki ma jó napja lesz.

(Fotó: USA Today)

Azoknak meg, akik állandóan azt hangoztatják, hogy a háborúellenes mozgalom „jelentéktelen” és „Soros-bérencekből áll” legfeljebb rossz lesz a napjuk, rájuk is fér. Ők azzal szoktak érvelni, hogy „egy ekkora országban az a pár ezer tüntető, egymillió aláíró nem számít”, mert az oroszok tudvalevőleg „annyian vannak, mint az oroszok”. Akkro először is azt lássuk, mennyien vannak?

Az Oroszországi Föderáció lakosainak száma 144,1 millió volt 2020-ban, igaz, rémítő demográfiai adatok mellett, de ez tizennégy Magyarországnál, két Franciaországnál, másfél Németországnál vagy egy kisebb kínai megyénél nem több. Azért jegyezzük meg ezt a számot, még kelleni fog. És hányan vannak a háborúellenes tiltakozók?

Attól függ, hogyan számoljuk. Elég sokféle tiltakozás jelent meg, amolyan oroszos gondolkodás szerint, minden szakma képviselői külön petíciót bocsátottak ki, ezeket összeadni, összeszámolni képtelenség volna, és van egy nagy, központi háborúellenes tiltakozás, amit jelen pillanatig 1 219 314 orosz honpolgár írt alá. Az azért már majdnem egy százaléka az ország lakosságának. Illetve nem csak orosz honpolgárok, én magam is csatlakoztam a tiltakozáshoz: de arányaiban ez nem változtatja meg a dolgot.

Akkor viszont nézzük azt: hányan vesznek részt aktívan a háborúellenes tüntetéseken? Ezt egzakt módon nem tudjuk megszámolni, de szerencsénk van, ugyanis az OVD-Info nevű emberi jogi projekt a háború első órái óta statisztikákat vezet a háborúellenes gyűléseken történt letartóztatásokról, és listákat tesz közzé a letartóztatottakról. A legtöbb tömeges őrizetbe vételre természetesen Moszkvában és Szentpéterváron kerül sor, a legsűrűbben lakott nagyvárosi területeken, ahol oroszok milliói élnek. De a háború elleni tüntetések valójában az egész országra kiterjednek, Kalinyingrádtól Kamcsatkáig. A fogvatartottak túlnyomó többségét a közigazgatási törvénykönyv 20.2. és 20.2.2.2. cikke szerinti közigazgatási szabálysértésekkel vádolják (nyilvános rendezvény megtartására vonatkozó eljárás megsértése). De vannak olyanok is, akiket a „katonai cenzúráról” szóló új cikkelyek alapján vettek őrizetbe. A tiltakozások mértékét az alábbi térképen láthatjuk.

Az OVD-Info megállapítása szerint az első letartóztatások a háborúellenes tüntetéseken már február 24-én 11 órakor megkezdődtek Moszkvában, Novoszibirszkben, Omszkban, Jekatyerinburgban és más nagyvárosokban. Nemcsak tömeges akciók és magányos demonstrálók jelentek meg, hanem a tiltakozás ezektől különböző formái is: háborúellenes szimbólumok használata, az ukrán zászló színeinek viselése, virágok elhelyezése az ukrán nagykövetségen, sőt még az Ismeretlen Katona sírjánál is vettek őrizetbe embereket.

Letartóztattak orosz állampolgárokat egy üres papírlap felmutatásáért (ez, mint kiderült, már bevett jelképe a tiltakozásnak az orosz kultúrában), a közösségi oldalakon közzétett üzenetek újraposztolásáért és közzétételéért, és néhány városban olyan eseteket is feljegyeztek, amikor a tüntetőket a biztonsági szolgálatok jelvényei nélküli emberek vették őrizetbe. Az őrizetbe vettek és az őrizetbe vételek szemtanúi tömegesen számoltak be a „rendfenntartók” által elkövetett erőszakról: az embereket a földre teperték, gumibottal verték, fojtogatták, gyomron, arcon, szemen ütötték, fejüket a falhoz verték, karjukat kicsavarták és zúzódásokat szenvedtek.

Az őrizetbe vetteket általában azzal vádolják, hogy megsértették a nyilvános rendezvény megtartására vagy a nyilvános rendezvényen való részvételre vonatkozó szabályokat, nem engedelmeskedtek a rendőri felszólításnak, vagy megszegték a járványvédelmi korlátozásokat (bár például Moszkvában ezek többségét már feloldották).

Március 14-ig a közigazgatási szabálysértésekről szóló törvénykönyv 20.2. és 20.2.2.2. cikke (nyilvános rendezvény megtartásának rendjének megsértése) alapján 9.922 közigazgatási feljelentés érkezett. Emellett a március 8-i információk szerint legalább tizenöt városban alkalmazták a tüntetőkre az új cikkelyt, amely „az Orosz Föderáció fegyveres erőinek az Orosz Föderáció és polgárai érdekeinek védelmére, valamint a nemzetközi béke és biztonság fenntartására irányuló nyilvános akciókat” célozza. Ennek nevében lehet kiszabni egy tüntetésért akár tizenöt év börtönt is a résztvevőire.

A bírósági eljárások futószalagon zajlanak, számos eljárási szabálysértés történik, például az ügyvédek nem találkozhatnak védenceikkel, és majdnem minden ítélet elmarasztaló.

Az emberi jogi aktivisták szerint a háborúellenes tüntetéseken őrizetbe vett emberek száma fokozatosan megközelíti Oroszország történelmi maximumát, és csak kevéssel marad el a 2021 elején, az Alekszej Navalnij védelmében szervezett tüntetéseken történt tömeges őrizetbe vételek mögött.

Eddig ugyanis több, mint tizenötezer letartóztatásról lehet tudni.

Akkor most megint tekintsük az arányokat: ha 144,1 millióból 15 ezer embert fogtak le, az azt jelenti, hogy minden tízezredik orosz állampolgár most tüntetés miatt van becsukva. Ha ezt Magyarországra vetítjük, ezer embert jelentene ez a szám, mármint lakosságarányosan, ami olyan mértékű közfelháborodást váltana ki, amilyent – ha más politikai előjellel is – mint a 2006 őszi események, melyeknek során azonban a Gönczöl-jelentés szerint összesen 484 főt vettek őrizetbe. És mondjuk a megmozdulások jellege is teljesen más volt, mégis, máig politikai hivatkozási alapot jelentenek a kormánypárt számára, sőt, külön legendakör nőtt köréjük: ha most Magyarországon kétszer ennyi embert tartóztatnának le politikai okokból, nem volna veszélytelen Budapest utcáin sétálgatni egy ideig, akkora tüntetések törnének ki.

Tehát, akármilyen egyszerű és ostoba dolog is ez, nem érdemes lebecsülni, lesajnálni az orosz háborúellenes demonstrálók mennyiségét. Tömegmozgalom az: főleg, ha belegondolunk, hogy nem minden tüntetőt vesznek őrizetbe, hanem csupán elenyésző hányadukat.

A központi petíció aláírói pedig amúgy is hatszor annyian vannak, mint ahány orosz katona részt vesz egyáltalán a háborúban.

A történtek jogi hátterét vizsgálva azt látjuk, hogy március 12-ig huszonegy büntetőügy volt ismert (annyi jutott el abba a szakaszba, hogy már bírósági ügy lehessen), amelyek a vádlottak reakciójával kapcsolatosak az ukrajnai „különleges katonai műveletre”. A vádlottakat rendőrök elleni erőszakkal, huliganizmussal, vandalizmussal, hamis információk szándékos terjesztésével, szélsőséges tevékenységre való felhívással vádolják. Ebben a számban legalább öt olyan büntetőügy is szerepel, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a gyűlésekhez, de a tüntetések alatt jelentek meg, és vagy aktivisták ellen indultak, vagy aktivistákat vontak be tanúként. A Legfőbb Ügyészség továbbá kijelentette, hogy az „illegális” gyűléseken való részvétel szélsőséges szervezet tevékenységében való részvételnek minősülhet. Ez viszont az Orosz Föderációban már politikai bűncselekmény és ennek megfelelően súlyos következményekkel is járhat.

A letartóztatottak hozzátartozói szintén üldöztetéssel és negatív következményekkel szembesülnek. Így a fogva tartott kiskorúak szüleiről a szülői kötelességek nem teljesítéséről szóló cikkely alapján jegyzőkönyveket készítenek, vannak olyan esetek, amikor kisgyermekes anyákat tartóztatnak le, és a gyermekeket az anya letartóztatásának idejére menhelyen helyezik el. A közigazgatási és büntetőjogi felelősségre vonás mellett a tiltakozókra gyakorolt nyomásgyakorlás egyéb formái is ismertek. Ismertek egyetemi kitiltások és elbocsátások háborúellenes gyűléseken és kezdeményezésekben való részvétel miatt. A háborúellenes petíciókat aláíró vagy más kezdeményezésekben részt vevő embereket és szervezeteket rendfenntartók látogatják, telefonon fenyegetik és fizikailag bántalmazzák. Moszkvában és Szentpéterváron nagy, látványos matricákat helyeztek el néhányuk ajtaján azzal a felirattal, hogy

„Itt egy áruló lakik”

ami valóságos felhívás a lakó bántalmazására vagy kirablására. Vagy egyszerűen a „Z” betűt mázolják a bejáratukra.

A „különleges művelet” ellenzőinek tömeges őrizetbe vétele és más típusú üldözése a cenzúra és a propaganda megerősítésére irányuló nagyszabású állami kampány hátterében zajlik. Az elmúlt két hétben Oroszországban több tucat média- és információs forrást blokkoltak, számos hírforrást utasítottak az ukrajnai háborúról szóló anyagok eltávolítására, és több szerkesztőség úgy döntött, hogy nem ír a témáról. A Facebook és a Twitter közösségi oldalakat is blokkolták.

A hatóságok új törvényeket fogadtak el, amelyek megállapítják vagy megerősítik a felelősséget a kifogásolható információk terjesztésének bizonyos formáiért. Különösen az „orosz fegyveres erők alkalmazásáról szóló szándékosan hamis információk nyilvános terjesztéséért” és „az orosz fegyveres erők alkalmazásának lejáratásáért, beleértve az engedély nélküli nyilvános rendezvényekre való felhívásokat, valamint az Oroszország elleni szankciókat”, vezettek be büntetéseket. A főügyészség azt is megállapította, hogy „pénzügyi, logisztikai, tanácsadói vagy egyéb segítség nyújtása külföldi államnak, nemzetközi vagy külföldi szervezetnek vagy ezek képviselőinek az Orosz Föderáció biztonsága ellen irányuló tevékenységekben” bűncselekményi elemeket tartalmaz, és 20 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Március 10-én az Állami Duma képviselői második olvasatban elfogadták a személyek egységes nyilvántartásának létrehozásáról szóló törvénytervezetet: ebben megjelenik a „külföldi ügynökök” kategóriája, amelybe a külföldi ügynöknek nyilvánított szervezetek jelenlegi és volt alkalmazottait javasolják felvenni.

A független médiára gyakorolt nyomás növekedésével párhuzamosan a propaganda új méreteket ölt: az iskolákban és egyetemeken különórákat tartanak, ahol az ukrajnai „különleges művelet” okait magyarázzák; tüntetéseket szerveznek az orosz hadsereg támogatására; militarista jelképeket ültetnek a költségvetési és államközeli intézményekbe.

Mindez – de leginkább az új törvények és a régiek szigorítása – arra utal tehát, hogy a Putyin-rezsim hatóságai hosszú és komoly harcra készülnek tulajdon polgáraik ellen, tehát voltaképpen nem egy háború zajlik jelenleg, hanem kettő: egy Ukrajnában és egy másik Oroszországban. És meglepő a hasonlóság az elesett orosz katonák ukrán erők által becsült száma – 14 400 – és a hátországban letartóztatottaké – 15 000 – között.

Putyinnak most mindkettőt meg kéne nyernie ahhoz, hogy egyrészt hatalmon maradjon, másrészt megvalósítsa elképzeléseit.

Úgy látom azonban: mindkettőt el fogja veszíteni.

Híradásainkat folytatjuk.

Szele Tamás