Nagyvadat sikerült lőnöm, mármint az álhírek közül: igazi kapitális trófea, díszpéldány a maga nemében, ugyanis olyan alaposan van összerakva, hogy az már tanítani kéne az olginói főiskolán. De hát ilyen az, amikor profik dolgoznak és nem a konyhaasztal sarkán rakják össze a hazugságot a félamatőr trollok: ez, kérem, valódi manipuláció, óvakodjék az utánzatoktól!

Azoknál jobban már csak az eredetitől tessék óvakodni. Ugyanis a tapasztalatlan olvasót tökéletesen megtévesztheti ez az álhír – de előbb jelezném, hogy jutottam a nyomára. A 444 hívta fel a figyelmet arra, hogy:

„Egy népszerű orosz propagandaoldal szerint Nagy-Britanniában akkora az élelmiszerhiány, hogy az ország a kannibalizmus határára került”

Mondjuk a brit nyomorról előszeretettel ír a RIA Novosztyi is, ami ugyan elvileg hírügynökség és mint ilyen, valamelyes hitelt érdemelne, de mivel a Kreml ideológiai közlönynek használja, abból tudják meg a középkáder szilovikok, merről fúj a szél a Szpasszkaja-bástyán, mi a hivatalos politikai irányvonal, hát akármennyire is „érdemelne” hitelt, tőlem nem kap. Mióta közölték Szergejcev úr alapos tanulmányát az ukrán nép módszeres kiirtásáról és annak felette szükséges voltáról, főleg nem: azzal foglalkoztam is annak idején. Egyszóval, ideológiailag és hírhamisítás szempontjából nagyon is összeáll a kép: ami a picivel visszafogottabb RIA Novosztyin még csak éhezés meg nyomor, az ezen a Cargrad TV nevű oldalon (ami tényleg egy televíziócsatornához tartozik) már vígan lehet kannibalizmus, orosz propagandista a túlzásokban ritkán ismer mértéket.

De ne is a sosemvolt brit emberevéssel foglalkozzunk, megtette azt a 444, hanem ahogy nézegetem az oldalt – hiszen ahol egy ilyen termett, terem több is – megláttam ezt csodás, példaszerű álhírt. Örök kár, hogy egy névtelen hős írta, maga az ismeretlen (párt)katona, mert ez a hazugság magasiskolája, megérdemelné, hogy ismerjék a nevét.

Ugyanis csak egy hazugság van benne, az alaptétele, a kiindulópontja, de onnantól kezdve már létező és élő emberek sora hitelesíti a valótlan állítást azzal, hogy egyáltalán beszél róla. De hát próbálnának nem beszélni. És ismétlem, a Cargrad TV nem egy kis, ismeretlen álhír-oldal, aminek el lehet kergetni a tudósítóját, ha kellemetlenkedik, hanem egy komoly és prosperáló médiacég kiadásában jelenik meg: a megszólalók valószínűleg akkor sem tagadhatták volna meg a nyilatkozatot, ha akarták volna. De nem is nagyon akarták szerintem.

Térjünk a tárgyra, lássuk először magát a hazugságot – nem nehéz, benne van a címben:

„MI ÁLL AZ AZOVSZTALI AMERIKAI TÁBORNOK SZENZÁCIÓJA MÖGÖTT?”

Semmi sem áll, csak egy központilag terjesztett álhír. Az oroszbarát közösségi médiaoldalak terjesztették el, miszerint az Azovsztal ostroma során az orosz erők foglyul ejtették volna a rejtelmes alagutakban Eric Olson amerikai tábornokot is. A meséből egy szó sem igaz. Illetve az tény, hogy Eric Olson létezik, bár nem tábornok, hanem admirális volt, aki az Egyesült Államok Különleges Műveleti Parancsnokságának vezetőjeként szolgált, míg nyugalomba nem vonult, de már megtette, hiszen hetven éves. Éppenséggel – bár nagyon valószínűtlen a gondolat – elutazhatott Ukrajnába, de miért pont Mariupolba ment volna, és mit keresett volna idős fejjel az alagutakban?

De a közkézen forgó fotó meg is cáfolja saját magát, hiszen megjelent már pont a RIA Novosztyin, idén április 14-én, csak akkor még nem Olsont ábrázolta, hanem ukrán hadifoglyokat és nem Mariupolban, hanem Luhanszkban. A hír hazugság, ostobaság, kacsa, a France 24 tényellenőrző szolgálata is cáfolta.

Épeszű ember nem is próbálna vele foglalkozni, ha nem a kételytámasztás a munkája, de a Cargradnál más a helyzet: a névtelen munkatárs interjúkat készített a témában, az alanyok pedig nem tehettek mást, válaszoltak. Még a legkarakánabb Viktor Baranyec volt, a Komszomolszkaja Pravda haditudósítója, aki egyenesen megmondta: mint orosz hazafi nagyon örülne, ha így állna a helyzet, de csak feltételezésnek tekintheti, míg be nem bizonyosodik.

„Sajnos, most sok különböző információ kerül forgalomba a balek újságírók és balek politikusok számára. Nem ritka, hogy ezek megalapozatlanok. Várjunk tehát a megerősítésre.”

Nem volt ilyen óvatos Szergej Lipovoj vezérőrnagy, Oroszország Hőse, az „Oroszország tisztjei” összoroszországi szervezet elnökségének elnöke (ez nem azonos az „Összoroszországi Tiszti Gyűléssel”). Ő olyasmit bírt mondani, miszerint:

„Nagyon jó lenne, ha mindannyian teljes mértékben a donyecki és luhanszki hatóságok rendelkezésére állnának, hiszen a banditák a luhanszki és a donyecki területen követték el bűncselekményeiket. Ha fogságban van egy amerikai tábornok és egyes NATO-instruktorok, az a szakértők véleménye szerint egy jelentős aduász számunkra.”

Ha, mondja a vezérőrnagy, mert nem mondhat mást. Ugyanilyen feltételes módban beszélt a haditudósító is. De az olvasó ezen a ponton már elhitte az álhírt, hiszen teljes komolysággal beszélnek a témáról valódi szakemberek. Hogy mit? Arra nem figyelt oda... Pláne, hogy Lipovoj vezérőrnagy belelendült a beszédbe és már komolyra fordította a szót:

„Felelniük kell mindenért, amit tettek, beleértve az amerikai tábornokot is. És ne reménykedjen abban, hogy az amerikai hatóságok ki tudják őt hozni, ki tudják cserélni valaki másra. Ő is szembe fog nézni a törvénnyel, és felelősségre fogják vonni azért, amit tett, amit tett, ha valóban vér tapad a kezéhez, vagy ha a nyomozó hatóságok bűnösnek találják.”

Már persze, ha egyáltalán ott járt volna szegény Olson admirális. De nem járt ott, tehát nem is foghatták el. Különben is, mire lett volna jó a védőknek egy nyugalmazott tengernagy a föld alatti kazamatákban?

A következő interjúalany Alekszandr Matyusin politológus, a DNK hadsereg hadnagya Ő sem állítja, hogy a hír igaz! Magáról a témáról csak annyit mond, hogy:

„Ami magukat a NATO-tábornokokat illeti, nem láttam hivatalos megerősítést erről az információról. És még Alekszandr Hodakovszkij, aki közvetlenül részt vett az azovsztali helyőrség megadásáról szóló tárgyalásokon, sem erősítette meg eddig a nyilvánosság előtt, hogy a NATO tábornokai és tisztjei is jelen vannak a megadottak között.”

Esküszöm, ez a Láthatatlan Tábornok, mindenki tud róla, hogy van, de még senki sem látta. Matyusinnal is elszalad viszont a ló, neki a hadifoglyok kivégzése lehet a szívügye, mert azt mondja, ha már megkérdezték:

„A DNK területén kell bíróság elé állítani őket, és kívánatos lenne, hogy ez a bíróság nyitott legyen, és a tárgyalás széles körben nyilvánosságot kapjon, mind a helyi, mind a külföldi sajtóban. A halálos ítéleteket, amelyekre nálunk nincs moratórium, ellentétben Oroszországgal, nyilvánosan kell kimondani és nyilvánosan kell végrehajtani az utókor épülésére, ha valaha is valakinek az az ötlete támadna, hogy a neonácizmus újjáéledjen a mi földünkön.”

Tábornok még mindig sehol, de még meg kell támogatni az elméletet valahogy, mert erősen ingadozik. Nosza, megkereste a Cargrad azt az interjút, amit Viktor Litovkin nyugalmazott ezredes, a TASZSZ katonai megfigyelője adott ugyanerről az orosz Egyes Csatornának, ami a leghivatalosabb közszolgálati tévé arrafelé. Mivel kezdte? Kitalálták:

„Az információ jelenleg nincs megerősítve.”

De sajnos folytatta is. Persze feltételes módban, biztos, ami biztos:

„Ha azonban ez valóban igaz, és az Azovsztalban fogva tartott többi fogoly között magas rangú NATO-katonatisztek is vannak, akkor valószínűleg Moszkvába viszik őket, hogy sajtótájékoztatót tartsanak és nyilvános tárgyalást szervezzenek, megmutatva a világnak, hogy kik vesznek részt a donbásszi katonai akciókban, és hogy az USA és a NATO hogyan vesz részt bennük direkt módon is, nemcsak a fegyverek szállításával. A világközösségnek meg kell tanulnia, hogy Ukrajnában nemcsak a banderistákkal, hanem a NATO-val és az USA-val is háborúban állunk. Semmi kétség afelől, hogy akár egyetlen sajtótájékoztató az orosz külügyminisztériumban vagy a védelmi minisztériumban, amelyen elfogott NATO-tisztek is részt vesznek, robbanásszerű hatást vált ki, és PR-katasztrófa lesz a Nyugat számára. Végre mindenki számára világossá válik, hogy a NATO, sőt az egész nyugati világ közvetlenül háborúban áll Oroszországgal Ukrajnában.”

Igen, az világos, hogy nagyon akarnak ők tábornokot mutatni, szerintem keresik is Olson hasonmását, vagy ha megtalálták, már tanul angolul, hogy ne maradjon szégyenben a parádés sajtótájékoztatón, és lehessen hadat üzenni az egész világnak. De a végére hagytam a poént.

Mint láttuk, megszólalt a „hírrel” kapcsolatban négy szakértő is, akik ilyen vagy amolyan minőségben, de aktívan foglalkoznak ezzel a háborúval. Még ha specoperacijának is kell nevezzék. Mármint egyelőre.

A négyből hány mondta, hogy igaz a hír?

Egy sem. Cáfolni ugyan nem merték, de mindegyik azt állította, hogy semmi bizonyosat nem tud az esetről, mindegyik menekült a feltételes módba, mégsem mondhatta egy propagandistának, hogy „te hülye, ez propaganda, ti találtátok ki, képes vagy elhinni?” Hebegtek-habogtak, de egyikük sem hazudott. Nem mondták, hogy elfogtak volna akár csak egy amerikai vagy NATO-tisztet is az Azovsztal ostroma során.

Ezek után hogyan kezdődik az írás utolsó bekezdése?

„Gyakorlatilag nem kétséges, hogy néhány magas rangú NATO-tisztviselő valóban jelen volt Azovstalban.”

Miért nem kétséges? Hiszen senki sem látott egyet sem, ott olvasható a fentiekben! A következtetés teljesen hazug, hibás, ellentmond magának az írásnak is!

De azoknak kilencven százaléka, akik elolvasták, már biztos abban, hogy amerikai tábornokot fogtak Mariupolban, meglehet, többet is.

Erre mondtam, hogy álhírnek, hazugságnak profi munka.

Vérprofi, a fene enné meg.

Szele Tamás