Sokan mondják manapság, hogy „nem tudom, mi zajlik Oroszországban és Ukrajnában, azt csak az Isten tudja”. Ha ugyan Ő tudja egyáltalán, mert bizonyos jelek arra mutatnak, hogy nem figyel oda eléggé. Akkor én most elmesélek egy történetet Ioan Kurmojarov atyáról, hátha az én közvetítésemmel eljut vagy a Legfelső Fórumhoz, vagy az olvasókhoz.

Mivel minden írásom után előkerül pár helyesen írni képtelen, de vádaskodásra nagyon is képes „olvasó” (órabérben olvashatnak ők, ahogy elnézem, vagy esetleg kommentre fizetik őket, darabbérben), akik azt állítják, hogy ezeket a híreket „én találom ki”, bemutatnám, hogy a történetet honnan veszem: megjelent a Komszomolszkaja Pravdában is, a Meduza hasábjain is. Szóval, akármennyire is szeretnék hazugságnak hinni, nekem tulajdonítani, nem fog menni. Igaz a történet, ha reménytelen is.

Arról szól, hogy Szentpéterváron letartóztattak egy papot, akit azzal vádolnak, hogy „álhíreket” terjesztett az orosz hadseregről. Nem fogadhat még ügyvédet sem. Illetve fogadhat, csak megvédeni nem lesz képes .

Legyünk pontosabbak: a szentpétervári Kalinyinszkij kerületi bíróság két hónapra letartóztatta Ioan Kurmojarov papot és teológiai doktort az orosz fegyveres erők tevékenységéről szóló „álhírek” terjesztése ügyében. Június 7-én őrizetbe vették a lakóhelyén. A házkutatás során egyházi felszerelést, úgymint egy reverendát, két ikont és egy fakeresztet foglaltak le. Mondjuk azt nem értem, minek – bűnjelnek netán, vagy azt bizonyítandó, hogy a gyanúsított pravoszláv? Sőt, esetleg pópa? Mióta kell ezt orosz földön még bizonyítani is?

Kurmojarov atya ellen egy általa közzétett videó miatt indult eljárás, amelyben elítélte a háborút, az orosz hadsereg és a hatóságok tevékenységét. A videóban Kurmojarov azt is kijelentette, hogy a keresztény tanítás szempontjából a háborút kirobbantó emberek nem juthatnak a mennybe.

Ebben azért van valami, a Hegyi Beszédben tényleg szerepel, miszerint:

„Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.”

sőt, az is, hogy

„Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.”

amiből logikusan következik, hogy a háborúságban élők meg nem boldogok és esélyük sincs a boldogságra sem, a Paradicsomra sem (ez csak az én értelmezésem, persze).

A hittételek nem zavarták a bíróságot, amely a saját szakértőit idézte be. A Szentpétervári Állami Egyetem nyelvészeti szakvéleménye kimutatta, hogy Kurmojarov „tudatosan hamis információkat” közölt az Orosz Föderáció fegyveres erőiről. Vádat emeltek ellene a Büntetőtörvénykönyv 207.3. cikkének 2. része alapján, amely öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztést ír elő. Mondjuk itt már lehetett volna fogást találni a vádon, mert egy, a Mennyországot érintő kérdés jogi szempontból nem lehet igaz vagy hamis, maximum eldöntetlen és eldönthetetlen, hiszen hit és meggyőződés függvénye. Lehetett volna, ha az a bíróság európai, meg ha Kuromarjov ügyvédje egyáltalán ott lehetett volna.

De nem lehetett ott, a védencét szó szerint elrejtették előle. Leonyid Krikun ügyvéd június 11-én azt mondta, hogy nem találkozhatott ügyfelével. Amikor az ügyvéd a „Kreszty–2” előzetes letartóztatási intézménybe érkezett, azt mondták neki, hogy a pap nincs a fogdában. Ugyanezt a választ kapta Krikun a 6. számú „Gorelovo” előzetes letartóztatási intézményben is. Kurmojarovot sem találták meg az ideiglenes fogdában sem, így jogi képviselete nem volt lehetséges.

Tény, hogy már régóta rossz viszonyban volt ő a hatóságokkal vagy inkább a hatóságok nem kedvelték őt. De legalább egyik ország hatóságai sem szerették, meg kell hagyni: Kurmojarov ugyanis 2018-ig Ukrajnában élt, az ukrán ortodox egyház egyik egyházközségében szolgált a Vinnyicai Terület Tulcsinszkij körzetében. A pap Oroszországba költözött, miután az Ukrán Biztonsági Szolgálat közigazgatási eljárást indított ellene egy Szent György-szalagot ábrázoló Facebook-bejegyzés miatt. Nem sokkal később Novoszibirszkbe költözött, ahol egy szemináriumban kezdett tanítani.

Azt látjuk, mi volt vele a baja az ukrán elhárításnak: a Szent György-szalag. Az oroszokkal meg a hadsereg katedrálisa miatt gyűlt meg a baja.

2020 júniusában Kurmojarov közzétett egy posztot, amelyben bírálta az orosz fegyveres erők Moszkva közelében épült főtemplomát, és „pogány templomnak” nevezte. Néhány nappal ezután felfüggesztették a szolgálatból, majd később elbocsátották a szemináriumból. Mármost azért az tényleg nem egy szokványos ortodox templom. Egyrészt olyan hatalmas, mint kevés társa, 95 méter magas a tornya kereszttel együtt, a kupolája 19,45 méter átmérőjű (mármint a legnagyobb, mert öt kupolája van), tizennyolc harang zúg benne, és ott látható a világ legnagyobb mozaikja.

Eredetileg úgy volt, hogy Putyin és Sojgu is felkerül a figurák közé, sőt, Valentyina Matvijenko, az orosz parlamenti felsőház és Vjacseszlav Vologyin, az alsóház elnöke, Nyikolaj Patrusev, az orosz biztonsági tanács titkára, Alekszandr Bortnyikov, a Szövetségi Biztonségi Szolgálat (FSZB) korábbi igazgatója és Valerij Geraszimov vezérkari főnök képmása is (elképzeltem ezt a társaságot glóriával a feje körül, a régi ikonok modorában...), de utolsó pillanatban Putyin ezt azért megakadályozta. Van viszont olyasmi a képen, ami nagyon nem templomba való, amint a Telex írta:

„Az épület a padlótól a kupoláig a hadsereg tetteiről szól: a padlózatot a náci Németország hadseregétől zsákmányolt fegyverek beolvasztásával alakították ki, a mozaikok pedig az orosz és szovjet hadsereg haditetteit sorolják fel – beleértve a magyar forradalom és a prágai tavasz leverését, de még a lényegében katonai értelemben is vereséggel zárult afganisztáni beavatkozást is. Helyet kapott a 2008-as dél-oszétiai háború – amely után Oroszország elismerte az akkor Moszkva támogatásával már 15 éve elkülönülten élő, de hivatalosan Grúziához tartozó szakadár állam függetlenségét, és Abháziáét is. Nem maradt le a Krím egyoldalú elcsatolása sem Ukrajnától, igaz, az eredetileg szánt feliraton – Miénk a Krím (Krim nas) – finomítottak, így lett konkrét terület említése nélkül: „Mindörökké Oroszországgal”.

Bár általában a fegyveres erők tetteinek szentelték a katedrálist, elsősorban az egyetlen, Oroszországban feltétlen társadalmi konszenzust jelentő II. világháborús győzelemről szól – amelynek bármiféle történelmi árnyalását Moszkva a történelem meghamisításának kísérleteként fogja fel.” (Telex)

Sőt, Sztálin is odakerült egy freskó hátterében. Kurmojarov ennek a főtemplomnak az ügyében posztolt, minek következtében először csak egyházi büntetést kapott. Azzal kapcsolatban viszont beadványt írt Nikodim metropolitának, amelyben kérte, hogy ismerje meg felfüggesztésének pontos okát, és azt, hogy milyen kánoni szabály alapján szabták ki az eltiltást. Választ nem kapott, de a szolgálati tilalmat feloldották. Kurmojarovot eltávolították az egyházmegyéből azzal a joggal, hogy három hónapon belül bármely más egyházmegyébe költözhet, ellenkező esetben a tilalom ismét hatályba lép. Világossá tették számára, hogy nem maradhat Novoszibirszkben.

A pap megpróbált más egyházmegyékben szolgálni, de „furcsa elutasításokkal” találkozott. Szentpéterváron beiratkozott a pszichológia mesterképzésre, és még mindig talált egy szolgálati helyet, de hamarosan ott is elutasították. Megértette, hogy Nikodim metropolita, korábbi főnöke bélyegezte meg: ezért keresetet nyújtott be az összegyházi bírósághoz azzal a kéréssel, hogy érvénytelenítsék a szolgálattól való eltiltást, és kötelezzék Nikodim metropolitát nyilvános bocsánatkérésre. Ennek eredményeképpen aztán épp Kurmojarov ellen indult eljárás az egyházmegyei bíróságon.

Közben nem hagyta abba a Moszkva melletti fegyveres erők egyházának bírálatát. Nyílt levelet tett közzé Szergej Sojgu orosz védelmi miniszterhez, amelyben arra kérte őket, hogy távolítsák el a kommunista jelképeket tartalmazó freskókat a templomból (olyanok azért bőven voltak, hiszen a Vörös Hadsereg tetteit ábrázolták legnagyobb részben). A pap azt írta, hogy meggyaláznak egy ortodox templomot és sértik a hívők érzéseit. Ezt idézném is, mert érdemes:

„Arra kérem önöket, hogy hagyják abba a keresztény szentélyek meggyalázását, és távolítsák el az ortodox szimbólumokat, valamint a trónt, az oltárt, a szent edényeket és a többi szentségeket az említett ortodox templomból. Ebben az esetben ez az épület megszűnik ortodox, keresztény templomnak lenni, és tiszta lelkiismerettel bárki bármilyen vallási gyakorlatot és szertartást végezhet benne, azt imádhat, amit akar, beleértve a kommunista pártot, a kommunista Vörös Hadsereget, és tarthat a pogány misztériumok és az ókori Róma katonai rituáléinak formájában szervezett felvonulásokat, parádékat, felvonulásokat, ünnepségeket.”

Sőt, 2021 végén a felfüggesztett pap kérvényeket írt a belügyminisztériumnak, a Szövetségi Biztonsági Szolgálatnak, a Nyomozó Bizottságnak és az ügyészségnek, amelyben kérte, hogy a hívők érzelmeinek megsértéséről szóló cikkely alapján indítsanak eljárást Sojgu ellen. Ez valahogy elmaradt. 2022 januárjában a bíróság azt javasolta Nikodémusz metropolitának, hogy Kurmojarovot fosszák meg a szolgálatától. Nem sokkal korábban Kurmojarovot felvették a Külföldi Orosz Ortodox Egyház moszkvai egyházmegyéjébe, Agafangel metropolita omofóriuma alá, amely nem kanonikus egyesület elszakadt a hivatalos Oroszországon Kívüli Orosz Ortodox Egyháztól. Néhány hónappal később Kurmojarovot hivatalosan megfosztották hivatalától „az ukrajnai nacionalista rendszert támogató aktív médiatevékenység”, a fegyveres erőkről szóló „álhírek” terjesztése, valamint a Külföldi Orosz Ortodox Egyház „schizmatikus szervezetében” való részvétele miatt.

Most meg eltűnt, és legalább tíz év börtön néz ki neki. Lehet, már ül is.

Azért a vádra kíváncsi lennék. Minek alapján ítélik el? Hogy hitt a tulajdon vallásában? Komolyan vette a Szentírást? Nem akart evilági fejedelmeket és gonosztevőket látni a templom falán? Utált volna ezeknek a gazembereknek a képe előtt imádkozni?

És ez mióta tartozik a világi bíróságra?

Mindegy is, csak meg ne égessék. De most már érdemes fenntartásokkal kezelni azt a gondolatot is, hogy „Mi történik Oroszországban? Csak az Isten tudja...” mert íme, itt a bizonyíték: nem biztos, hogy tudja.

Igazán a háta mögé nézhetne végre.

Szele Tamás