Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, jelezném, hogy most, ezekben a napokban sikálják el, söprik szőnyeg alá a Pegasus-ügyet. Nem világméretekben és nem is európaiakban – az uniós vizsgálat jelenleg is zajlik – hanem minálunk, Magyarországon. Ha ezt hagyjuk, velünk tényleg mindent meg lehet tenni, de meg is érdemeljük.

Mikor tegnapelőtt kissé vitriolosan arról értekeztem volt, hogy Gulyás Gergely szerint nem lehet tudni, hány embert figyeltek meg akár Pegasussal, akár Candirual, akár Predatorral (mindhárom van a magyar szerveknek és majdnem ugyanazt tudják), de nem csak nem lehet ezt tudni, hanem tilos is, mivel az adat G. miniszter szerint államtitok, még poénnak szántam, hogy:

„Amit eddig tudunk, az nem úgy volt, van, lesz, a Pegasus nem létezik, nincs itt semmi látnivaló, oszoljunk.”

Mára kiderült, hogy tényleg ez a cél. Nem csak a Pegasus, de minden lehallgatás, megfigyelés letagadása, illetve titkosítása. Ami bizony csak diktatúrákban elképzelhető, igaz, nincs is diktatúra ilyesmi nélkül. Azt nem értem, hogy ha ez így lesz, és ráadásul senki fel sem emeli a szavát, mi a fenének pazaroltuk az időt rendszerváltással? Hogy végül Orbánnak hívjuk Kádárt? Igaz, Kádár nagyobb kaliberű figura volt... de a mostani kormányfő majdnem mindent tőle tanult, bár nem képes az ő szintjén teljesíteni.

Miért vagyok így felháborodva?

Azért, mert láttam a Központi Nyomozó Főügyészség mai közleményét, melynek címe:

„Nem történt jogosulatlan megfigyelés az un. Pegasus ügyben”

Ja, kérem, szó szerint véve a törvényt, tényleg nem, csakhogy akkor soha és sehol nem történt a szolgálatok részéről ilyesmi, ugyanis a jogosulatlan megfigyelés az, amikor a megfigyelőnek nincs engedélye a tevékenységére és nem is lesz. De ezt később fejtem ki bővebben, egyelőre lássuk a közleményt.

„A Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség a jogosulatlan titkos információgyűjtés vagy leplezett eszköz jogosulatlan alkalmazásának bűntette miatt elrendelt nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette.

A feljelentés lényege szerint egy – mobiltelefonok feltörésére és lehallgatására alkalmas – kémprogram használatával jogellenesen figyelhettek meg számos magyar újságírót és ellenzéki közéleti személyt.

A leplezett eszközök – így többek között információs rendszer titkos megfigyelése, lehallgatás – alkalmazását a magyar törvények szigorú feltételekhez kötik, az azt alkalmazó szervezettől elkülönülő bírói vagy külső engedély szükséges az alkalmazásukhoz.

Ezen eszközök alkalmazása a feltételek fennállása esetén nemcsak bűnüldözési célból, hanem a rendőrségről szóló törvényben meghatározott rendészeti vagy a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényben írt nemzetbiztonsági célokból is engedélyezhető. E célokat az arra feljogosított szervek határozhatják meg.

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény az 1996. március 27-i hatályba lépése óta engedélyez titkos információgyűjtést nemzetbiztonsági célokból, az ennek során alkalmazott eszközök azonban a kor technikai követelményeinek megfelelően változtak.

Erre figyelemmel a regionális nyomozó ügyészség nyomozása során nem azt vizsgálta, hogy milyen szoftvert alkalmaztak a hatóságok, hanem azt, hogy a leplezett eszközök vagy titkos információgyűjtés során alkalmazott eszközök felhasználásának törvényi követelményei fennálltak-e.

A minősített iratokra is kiterjedő, széleskörű nyomozás azt állapította meg, hogy jogosulatlan titkos információgyűjtés vagy leplezett eszköz jogosulatlan alkalmazása nem történt.

A sajtóban megnevezett személyek személyiségi jogainak védelme érdekében szükséges megjegyezni, hogy nem feltétlenül gyanúsítható bűncselekménnyel az, akivel szemben a hatóságok rendészeti vagy nemzetbiztonsági célból alkalmaztak titkos információgyűjtést.

A feljelentésben megjelölt esetekben vizsgálta a főügyészség, hogy okozott-e hátrányt az eljárás a megfigyelt személyeknek. Ilyen hátrány okozás a nyomozás adatai szerint nem történt.”

Hát, a cirkalmas, sallangos, vitézkötéses hétszentségit a mélyen tisztelt főügyészség esze tokjának: nem egészen így van ám ez. Menjünk sorban. Azt mondja: „egy – mobiltelefonok feltörésére és lehallgatására alkalmas – kémprogram használatával jogellenesen figyelhettek meg” és nem bicsaklik meg a lúdtollból hegyezett pennája, mártogatja tovább a kalamárisba. Nem tudok mást elképzelni, mint azt, hogy a tekintetes főügyészség megragadt a vármegyék korában, a XVIII. században, esetleg a XIX.-ben, aminek a vége felé már volt telefon: messze nem ennyiről van szó, ahogy az okostelefon sem egyszerűen egy drótnélküli távbeszélő. Az kulcs az emberhez, nem csak a jelenéhez, hanem a múltjához is, a bankszámlájához, minden online tevékenységéhez, akinek Pegasus (vagy hasonló) került a készülékére, arról még azt is tudják, milyen pornót néz, és milyent nézett tíz évvel ezelőtt. Tudják, ha akarják, hogy veszekednek a barátnőjével és miről, hogy becézik egymást, hogy hívják a macskáját, mi a jelszava a levelezéséhez és egyáltalában véve mindent tud(hat)nak, amihez semmi közük: ennek csak az szab határt, hogy a potenciálisan végtelen mennyiségű diszkrét információ feldolgozásához nem áll rendelkezésre végtelen főnyi személyzet. Mert hiába tud sokat a szoftver, a felhasználója dönti el, mire és hogyan használja azt, amit megtud.

A közlemény „számos magyar újságírót és ellenzéki közéleti személyt” emleget. Nos, a tisztelt főügyészség erősen le van maradva: a dolgok jelen állása szerint több kormánypárti személyt figyeltek meg, mint ellenzékit, mondok pár példát.

Megfigyelték a Köztársasági Elnöki Őrség vezetőit 2019-től. Megfigyelték az elnöki őrséget létrehozó és parancsnokként irányító Pomozi Sándort és egyik korábbi legközelebbi munkatársát, Viplak Attilát. Ezáltal tulajdonképpen Áder Jánost is megfigyelték, hiszen a testőrei nyilvánvalóan mindig a közelében voltak.

Megfigyelték Bodnár Zsolt rendőr dandártábornokot, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgató-helyettesét, akinek 2018-ban politikai belharcok miatt távoznia kellett pozíciójáról.

Megfigyelték a Pegasusszal Aszódi Attila paksi bővítésért felelős volt államtitkárt, sőt, némi tökéletlenkedés miatt egy ideig megfigyelték még a volt feleségét is.

Megfigyelték Chikán Attilát, az első Orbán-kormány volt gazdasági miniszterét.

Megfigyelték Simicska Lajos fiát, Simicska Ádámot, Simicska-vonalon megfigyelték egyik bizalmasát, Nagy Ajtony Csaba ügyvédet is.

Megfigyelték dr. Bánáti Jánost, az ügyvédi kamara elnökét, amint megfigyeltek másik kilenc ügyvédet is.

Szóval, ez a megfigyelés nem volt ám valami „ellenzéki privilégium”, amit a „felforgató elemek megfékezésére” vetettek be. Sőt. Akkor miért fogalmaz úgy a tekintetes főügyészség, mintha csak egy kis, jelentéktelen ellenzéki-értelmiségi csoport ügye lett volna a Pegasus-botrány? Az övék is volt, másoké is.

Azt mondják: „a regionális nyomozó ügyészség nyomozása során nem azt vizsgálta, hogy milyen szoftvert alkalmaztak a hatóságok, hanem azt, hogy a leplezett eszközök vagy titkos információgyűjtés során alkalmazott eszközök felhasználásának törvényi követelményei fennálltak-e.” Akár el se tetszettek volna indítani a nyomozást, a költség feléért megmondtam volna, hogy minden törvényi feltétel rendben lesz. Ugyanis kis hazánk az a csodálatos ország a világon, ahol lehallgatást, megfigyelést utólag is engedélyezhet akár a bíróság, akár az igazságügy-miniszter vagy annak megbízott helyettese is. Nálunk nem lehet melléütni a szögnek: nálunk minden szög! A megfigyelő bátran tehet, amit akar, utólag mindenre megkapja az engedélyt. És lám, meg is állapítják:

„A minősített iratokra is kiterjedő, széleskörű nyomozás azt állapította meg, hogy jogosulatlan titkos információgyűjtés vagy leplezett eszköz jogosulatlan alkalmazása nem történt.”

Persze, hogy nem történt, ha utólag „lepapírozták”. És azért ne feledjük: a történelem legnagyobb aljasságai a rabszolga-kereskedelemtől és a boszorkányperektől a sztálini gulágokig, a holodomorig és a holokausztig az éppen akkor aktuális jogrendszer szerint legálisak voltak, sőt, ezeket gyakran a törvény nevében követték el. Hogy ezek embertelen törvények voltak? Igen, azok voltak. Emberek hozták őket más emberek ellen. Aztán megint más emberek eltörölték őket. De azért a legvadabb korokban sem volt szokás előbb megégetni valakit, aztán lezavarni a pert, meghozatni az ítéletet és ezzel utólag legalizálni a máglyát: ez hungarikum. Az pedig már a képmutatás csimborasszója, hogy a végén hozzáteszik:

„A sajtóban megnevezett személyek személyiségi jogainak védelme érdekében szükséges megjegyezni, hogy nem feltétlenül gyanúsítható bűncselekménnyel az, akivel szemben a hatóságok rendészeti vagy nemzetbiztonsági célból alkalmaztak titkos információgyűjtést.

A feljelentésben megjelölt esetekben vizsgálta a főügyészség, hogy okozott-e hátrányt az eljárás a megfigyelt személyeknek. Ilyen hátrány okozás a nyomozás adatai szerint nem történt.”

Nem hát. Csupa előny származik abból, ha megfigyelik az embert, ráadásul maga a kéjmámor, nem is értem, miért nem állnak sorba érte az állampolgárok, miért nem kérvényezik vagy követelik, hogy figyeljék meg őket. Az aranyos, hogy – mivel tudtommal magam is a megfigyeltek közé tartozom – nem vagyok feltétlenül gyanúsítható bűncselekménnyel, csak azért nem zárható ki, hogy mégis, de ha nem bűnöző vagyok, akkor a nemzetbiztonságot veszélyeztetem.

Foglaljuk össze az elmúlt pár napot.

Tegnapelőtt Gulyás miniszter közölte, hogy semmi sem úgy volt, semmi sem biztos, amit eddig tudtunk, nem érvényes, de hogy mi az érvényes, ahhoz nekünk semmi közünk, mert államtitok.

Ugyanazon a napon Kocsis Máté felszólítja a szolgálatokat – melyek időközben Rogán Antal felügyelete alá kerültek – hogy foglalkozzanak már a minden bizonnyal „külföldi államok által finanszírozott” civil szervezetekkel és médiafelületekkel.

Ma napvilágot látott ez a közlemény és az Országos Bírói Hivatal titkosította a Völner-Schadl üggyel kapcsolatban álló külön Schadl-ügyet. Völner volt az az államtitkár, aki – egyéb teendői mellett – a megfigyeléseket is engedélyezte az állandóan Brüsszelben turnézó Varga Judit szakminiszter helyett.

Hogy holnap mi lesz, azt biztosan nem tudom megmondani, de nem csodálkoznék, ha bejelentenék, hogy Magyarországon sosem zajlott semmiféle lehallgatás, megfigyelés, aki ennek az ellenkezőjét állítja, az nemzetbiztonsági kockázat, és meg kell figyelni, le kell hallgatni.

Ez a bagázs nem csak megbukott a Pegasussal – megbuktak azzal világszerte jóval nagyobb gazemberek is, mint a mieink – de tessék megfigyelni: rövidesen még ki is tüntetik magukat a dicső buktáért.

Ilyen ország nincs. És mégis van, mondaná Vitray.

Hát van, hölgyeim és uraim, kedves barátaim. Egyelőre még van.

Esztendőre már lehet, hogy orosz föderációs tagállam leszünk.

Legalább a törvényekben, módszerekben nem lesz nagy változás: nálunk már most is majdhogynem az orosz törvények vannak érvényben.

Szele Tamás