Ma is Oroszországgal foglalkozunk, bár nem írókkal, mint tegnap, hanem az ottani független sajtó helyzetével és állapotával, különös tekintettel Andrej Szoldatov oknyomozó újságíró esetére – de mielőtt belekezdenék, le kell zárnom tegnapi témámat, ugyanis fejlemény van, eldőlt az a kérdés, ami tegnap még nyitott volt. Kiderült, mi lesz az orosz nyelvű könyvek sorsa Ukrajnában.

Az ukrán parlament ugyanis pár perccel ezelőtt elfogadott egy törvényt, amely megtiltja az orosz zene reprodukálását az ukrán médiában és a közterületeken – közölte Jaroszlav Zseleznyak ukrán parlamenti képviselő. A Rada honlapja szerint 303 képviselő szavazott a törvény mellett.

A törvény szövege kimondja, hogy Ukrajnában tilos nyilvánosan előadni és bemutatni „hangfelvételeket, videofelvételeket és zenei klipeket”, ha azok egy Ukrajnában „agresszornak” nyilvánított ország állampolgárának művei.

Ez a követelmény olyan előadók dalaira vonatkozik, akik 1991 óta rendelkeznek orosz állampolgársággal. A szabály nem vonatkozik azokra, akik lemondtak az orosz állampolgárságról és ukrán állampolgárok lettek.

Ugyanakkor a Rada törvényt fogadott el az Oroszországból, Fehéroroszországból és Ukrajna megszállt területeiről származó könyvek és más kiadói termékek behozatalának és forgalmazásának tilalmáról.

Eddig a hír, próbáljuk meg értelmezni: ez nem vonatkozik mondjuk Csajkovszkijra vagy Muszorgszkijra, ők ugyanis nem 1991-ben lettek orosz állampolgárok, hanem picit régebben, szóval a klasszikusokat nem kell félteni (bár biztos, hogy lesz olyan lelkes honfi, aki nem fogja érteni, mi a különbség egy mai orosz énekes és egy száz évvel ezelőtti zeneszerző között). Kicsit bonyolultabb a helyzet a könyvekkel. Azokat bevinni és forgalmazni tilos, és ez kellemetlen, ha Gluhovszkijra, Akunyinra, Akszjonovra, Szorokinra, Bikovra vagy Politkovszkajára gondolunk, de a törvény a kiadásukat nem tiltja. El tudom hinni, hogy a fenti, markánsan ellenzéki (és legalább annyira markánsan orosz) szerzők ukrajnai olvasótábora kedvéért igenis ki fogják adni Kijevben a műveiket, legfeljebb bonyolult lesz a jogdíjak átutalása, de ez az átkozott háború sem tarthat örökké. Azt viszont meg tudom mondani, miért tilos a mostani orosz kiadású kötetek behozatala: vagonszám adják ki Oroszországban nem csak a legprimitívebb háborús propagandát, népbutító konteó-irodalmat, de a valamikor rangos orosz sci-fi egyik kommersz ága is megteremtette az orosz nacionalista tudományos fantasztikum egyik ágát, ami – nahát-nahát – egy Ukrajna elleni győztes orosz hadjárattal foglalkozott már évek óta. Hogy mik vannak... Ezt az Azonnali egy nemrég megjelent írásából tudjuk, amint azt is, hogy 2013 előtt az ukrán könyvpiac 73-75 százalékát orosz kiadók bonyolították. Idézném Pintér Bence cikkét:

„Eközben azonban, főleg a 2014-es fordulat után elkezdett felerősödni a propagandisztikus jellegű kötetek megjelenése. 2017-ben ezért korlátozták is az ilyen jellegű, Ukrajna-ellenes propagandát tartalmazó könyvek megjelenését. A 2017 óta megvizsgált nagyjából 45 ezer könyv közül 39 416 kapott engedély a megjelenésre, 5 275-öt utasítottak el, illetve utólagosan 2 227 engedélyt vontak vissza.”

Szóval, mivel a már ott lévő köteteknek nem esik baja – nem fognak Puskint égetni Ukrajnában, ahogy azt a Pesti Srácok állította – a nem propagandisztikus szerzőket ki lehet adni helyben is, a tegnap még nyitott kérdés tulajdonképpen már csak a közkönyvtárak állományával kapcsolatban nincs megoldva. Mármint ukrán részről, orosz részről épp tegnap mutattam be, micsoda kultúrharc folyik.

Ahol írókat vegzálnak, kényszerítenek száműzetésbe, zárnak börtönbe, ha tehetik, ott az újságírókat százszor inkább üldözik: hiszen a hírpiacért folyik a harc, a hatalom nem nyugszik, míg minden médiumot propagandagyárrá nem silányít a maga szolgálatában. Ha még ráadásul jól is teszi a dolgát a sajtómunkás, érzékeny, fontos témákra világít rá, disznóságokat tár fel, egy percig sincs biztonságban. Öltek már újságírót orosz földön, nem egyet, nem kettőt, de sokat. Nem feledjük Anna Politkovszkaját, akit éppen Vlagyimir Putyin elnök 54. születésnapján gyilkoltak meg, valószínűleg „ajándékba”. Vannak ilyen kedves, figyelmes gyilkosok.

Most Andrej Szoldatov került bajba, aki ráadásul az orosz titkosszolgálatok szakértője: tulajdonképpen úgy tudta meg, hogy körözik, hogy észrevette: zárolták a bankszámláját. A történetéről – vérbeli újságíró lévén – saját maga tudósított a Moscow Times hasábjain:

„Moszkvai ügyvédem tanácsára megnéztem a belügyminisztérium honlapján az orosz körözési listát, és rajta voltam – fényképemmel és életrajzi adataimmal együtt. Nem volt feltüntetve, hogy milyen vádakkal vagy melyik kormányzati szervvel állt kapcsolatban.

A következő lépéshez időre és nyomozói munkára volt szükség, de végül rájöttem: ahhoz, hogy megértsem, mi történik, meg kell vizsgálnom az előttem járók ügyeit – azokét az orosz újságírókét, akiket a háború kezdete óta a hatóságok célkeresztjébe vettek. És ez segített.

Hamarosan kiderült, hogy az én ügyemet és más, orosz újságírók ellen indított ügyeket – mindegyiket hasonló, hivatalos sorszámmal – a Nyomozó Bizottság, az FBI orosz változata indította. Ez az ügynökség általában az állam számára legfontosabb ügyekkel foglalkozik.

Minél többet kutattam, annál jobban felismertem a Kreml független újságírók elleni kampányának puszta méreteit. A 2022-es Oroszország orwelli világában azokat, akik bármit publikálnak, ami ellentmond az állami narratívának, nevetséges módon azzal vádolják, hogy „álhíreket” terjesztenek a háborúról. Ezt a nagyon súlyos bűncselekményt nemrég vették fel a büntető törvénykönyvbe, és ez az alapja az újságírók üldözésének.

Az új elnyomási hullám mérete még nem ismert – én csak azért szereztem tudomást az esetemről, mert a bankjaim szóltak számláim zárolásáról, és más újságírók is szinte véletlenül fedezték fel, hogy megvádolták őket. A büntetőügyeink sorszámai azonban adnak némi támpontot – az utolsó számjegyek 50 és 500 között mozognak, ami elméletileg azt jelentheti, hogy a Kreml több száz ügyet vizsgál.”

Nos rendben, de miért körözik, mi a bűne? Hivatalosan azt tudni, miszerint:

„Kurovszkoj főnyomozó elmondta a bíróságnak, hogy a bűncselekményem ahhoz a háborúról szóló interjúmhoz kapcsolódik, amelyet március 11-én adtam a Népszerű politika nevű YouTube-csatornán. A nyomozó szerint megkérdőjeleztem az Ukrajnába harcolni küldött Roszgvargyija csapatainak kiképzését és kompetenciáját, és kérdésem dezinformációval ér fel az orosz csapatok tevékenységéről, amely „Oroszország érdekeinek védelmével és a nemzetközi béke és biztonság támogatásával” foglalkozik.

Először értetlenül álltam, hogy miért váltott ki ekkora visszhangot ez a bizonyos megjegyzés. Aztán elolvastam a Kurovszkoj által idézett videó címét. Ez volt: „Andrej Szoldatov: Az FSZB tábornokokat a háború miatt tartóztatták le”.

Végre tisztán láttam. Az ellenem indított eljárás valódi oka az volt, hogy Irina Borogannal közösen tudósítottam az FSZB-n belüli tisztogatásokról a háború kezdete óta, és különösen Szergej Beszedának, az ügynökség külföldi hírszerzési részlegének, az Ötödik Szolgálatnak a vezetőjének letartóztatásáról. A Roszgvargyijára való hivatkozás csak ürügy volt.”

Igen, a Beszeda-ügy! Lényegében véve arról szólt (bár én is elemztem annak idején, pont Szoldatov írásai alapján), hogy a mostani inváziót megelőzően Szergej Beszeda tábornok és az ő Ötödik Szolgálata végezte a felderítést, az oroszországi emigrációban élő, korábbi ukrán Janukovics-kormány emberei segítségével, és akár így történt, akár úgy, de sikerült a Kreml magas köreit tökéletesen félreinformálniuk: vagy félelemből, attól tartva, hogy Putyinnak nem fog tetszeni az igazság, vagy lustaságból azt állították, hogy az ukránok kenyérrel, sóval, vodkával és virággal fogják fogadni az orosz hadsereget. Mint tudjuk, ólommal fogadták őket, ezért hiúsult meg az eredeti villámháborús terv. Minek következtében épp Szoldatov és szerzőtársa, Irina Borogan tudták meg, hogy Beszeda tábornokot és az Ötödik Szolgálat legtöbb tagját letartóztatták, azóta annyi változott, hogy Beszedát néha megmutatják a külvilágnak, lehessen látni, hogy még él, a társait már nem annyira mutogatják, és mindenki úgy tesz, mintha semmi se történt volna, ám a korábban kedvenc FSZB helyett a külföldi hírszerzés, az SZVR látszik közelebbinek az elnöki kegyekhez.

Ez hát Szoldatov valódi bűne, nem az, hogy csúnyákat mondott a Roszgvargyijáról – konkrétan azt, amiben igaza is volt, hogy ez az alakulat tüntetések szétverésére kapott kiképzést és fegyverzetet, nem a harctérre.

Jól van, de Beszedával mi lesz? Erről speciel tud Szoldatov, akinek sikerült időben elhagynia Oroszországot:

„Márciusban az FSZB-nél dolgozó tárgyalópartnereim azt mondták nekem, hogy a Beseda nem büntethető rossz hírszerzésért – mert a büntető törvénykönyvben nincs ilyen cikkely. De a pénzzel is lehet foglalkozni: nagy összegeket különítettek el az ukrajnai Kreml-barát ellenzék finanszírozására, és ha ez az ellenzék nem úgy teljesít, ahogyan azt nagyjából „kell”, akkor azt úgy lehet beállítani, mint a költségvetési pénzekkel való visszaélést a vezetés részéről. És ez már bűncselekmény. Tehát az FSZB biztonsági szolgálata, ahogy nekem mondták, ezt kezdte el vizsgálni.”

Világos: Beszeda valószínűleg a konkurens szolgálat csapdájába esett, viszont Beszeda szolgálata, az FSZB Szoldatovon áll most bosszút. Mondjuk nehéz lesz az álhír-terjesztést bizonyítani, ugyanis az nem történt meg (a Beszeda-vonal pedig jó ideig szerepelt a nyomozási jegyzőkönyvekben, de mint vádat ejtették), szóval egy jogállamban érdekes per ígérkezne, de hol van Oroszországban jogállam?

Kicsit nézzük meg, hogy áll a többi független újságíró szénája. Irina Borogannak is sikerült elmenekülnie, a Meduza már régóta Rigában működik, a Novaja Gazeta szerkesztősége szintén Lettországba menekült (képzelhető, milyen az, amikor egy egész szerkesztőség emigrál, egy időben, de külön utakon, hogy aztán a célállomáson találkozzanak), Michael Naka és Ruszlan Levijev újságírók már nem voltak ennyire szerencsések, ellenük vádat emeltek az „álhírek terjesztéséről” szóló cikkely alapján (Leviev a Conflict Intelligence Team alapítója). Izabella Jevlojeva ingusföldi újságíró még el tudta hagyni az országot, de Telegram-csatornájának adminisztrátorát Rasid Maisigovot őrizetbe vették, neki kinéz a tizenöt év.

Szergej Mihajlov, a Listok című Altáj-vidéki hetilap alapítójának ügye is „egy FSZB-tiszt jelentésével kezdődött” – mondta el a Meduzának Andrej Mamatov, az újságíró ügyvédje. Mihajlovot április 13-án tartóztatták le – ugyanezen a napon az FSZB a rendőrséggel és a Nyomozó Bizottsággal együtt házkutatást tartott a Listok szerkesztőségében Gorno-Altaiszkban.

Szoldatov ügyére visszatérve: Valeria Arsinova, Szoldatov képviselője úgy sejti, hogy az újságíró ellen indított eljárás hamarosan bíróság elé kerül. „Más, hasonló esetek alapján ítélve minden elég gyorsan történik. Kijelölnek egy szakértőt, és intézkednek” – mondta a Meduzának. Egyelőre azt a tanácsot adta ügyfelének, hogy:

„Ne lépje át Bulgária, Magyarország, Szerbia, Törökország, Örményország és más olyan országok határait, amelyek a háború ellenére fenntartják kapcsolataikat Oroszországgal.”

Egyelőre itt tart tehát a független orosz sajtó, ilyen állapotban van: a munkatársak börtönben vagy száműzetésben, az olvasók otthon. De hát egész Oroszország egy nagy börtön, ha úgy vesszük.

A kultúra haldoklik, a sajtó szintén, a gazdaság nemkülönben – mégis igaza lehet abban Putyinnak, hogy ő Nagy Péter reinkarnációja.

Sikerül szívós munkával arra a szintre eljuttassa a hazáját, ahol az a cár idejében vegetált.

Még a bojárok szakállát le kell majd vágja, bár annak a Kadirov nem fog örülni.

Szele Tamás