„Вкусно – и точка”

2022. június 24. - Szele Tamás

Oroszul nem beszélő olvasóimnak meg kell magyaráznom, mit jelent a cím: ez mostanában az orosz McDonald’s hálózat neve, amit ha nem is államosítottak, de orosz tulajdonban üzemeltetnek, mióta a világcég a háború miatt kivonult az országból. Magyarul annyit tesz, hogy „Finom – és pont”, de aki érez benne egy olyan értelmet, hogy „Eszed, nem eszed – nem kapsz mást”, az nem téved nagyot.

Egyébként teljesen ugyanazokat az ételeket árulják, mint McDonald’s korukban, eredetileg volt egy olyan terv, hogy Gyjagyja Vanya (Ványa bácsi) lesz a nevük és orosz nemzeti menüt szolgálnak fel, csak hamar rájöttek, hogy az orosz konyha ugyan finom annak, aki szereti – én nem minden fogásával vagyok kibékülve, bár van, amit nagyon kedvelek – de nincsen benne gyorsétel. Nincs olyasmi, amit futószalagon, percek alatt a fogyasztó elé vághatnának, és igazából tömegigény sincs ilyesmire. Tömegigény a hamburgerre és a sült krumplira van. Jó: akkor kapnak az orosz vásárlók hamburgert, de az orosz nemzeti hamburger lesz. Vkuszno i tocska, ellenvéleménynek helye nincs, eszed, nem eszed, nem kapsz mást.

Hogy jön ez ide? Úgy, hogy kissé elemezni szeretném a honi kormánymédia gyakorlatát az ukrajnai orosz invázióval kapcsolatban. Hagynám különben a csodába, mert annyira nem fontosak, de ma reggel ők kezdték az elemzést a Kontrában, és ha volt már adjonisten, legyen reá fogadjisten is. A szerző, álnevén Sztropacsek Elemér – megkönnyíti a dolgomat a valószínűsíthetően álnév használata, ugyanis én nem a kormánymédia „elemzőit” akarom bírálni, személy szerint, hanem azt a módszert, amit követnek – a megszokott kocsmai, hőzöngő, kötekedő modorban próbálja parodizálni a nem-oroszpárti írásokat.

Akkor kezdjük ott, hogy ki is az az oroszpárti? Ugyanahhoz a paradoxonhoz jutunk, mint amikor azt kérdezzük, ki is az a hazafi? Nekem az a nézetem, hogy hazafi az, aki annak kormányzatától függetlenül (időnként annak ellenére is) kedveli nemzetét és kultúráját, bár becsül másokat is, oroszpárti az, aki ugyanígy van az orosz néppel. Igen ám, de a kormánymédiában hazafi az, aki a magyar kormányzatot kedveli, nemzettől és főként kultúrától teljesen függetlenül, oroszpárti pedig az, aki ugyanígy áll az orosz kormányzattal. Tehát már az alapfogalmak sem azonosak. Innentől, hogy a szervilizmus alapkövetelménnyé válik az egyik oldalon lehetetlenné válik az értelmes párbeszéd és lehetségessé a kötekedő fölényeskedés, aminek kiváló példája az idézett

„SZAKÉRTŐK VERSUS LAIKUSOK, AVAGY MIKOR FOGLALJÁK EL EURÓPÁT AZ UKRÁNOK ÁLTAL MEGSEMMISÍTETT OROSZOK?

Kérdezz-felelek a két fél között.”

című írás. Alapvetően jellemző rá a mesterkélt leegyszerűsítés: nos igen, annak, aki fekete-fehérben lát, a piros vagy a zöld is csak a szürke egyik, illetve másik árnyalata. Lehet így kérdezni, csak a válasz lesz rá olyan, amilyen a kérdés. De lássuk Szándékos Faék urat, miket kérdez és miket válaszol rá saját magának?

„– Az oroszok nem fognak megállni Kijevnél! (Klicsko nyomán)

– Akkor legjobb lesz nem elajándékozni, elpocsékolni a fegyvereket, hanem felhalmozni őket, és készülni az elkerülhetetlenre!”

Nos, 1. Az oroszok nem megálltak Kijevnél, hanem megállították őket, ami nem kis különbség. Azért tudták őket megállítani, mert egyfelől volt némi nyugati páncéltörő fegyverzet a sifonérban, másfelől meg annyira korrupt volt a vezetésük, hogy üzemanyag-ellátási és egyéb logisztikai problémák miatt nagyrészt mozgásképtelenné is váltak. 2. Ami a fegyvereket illeti, ez a logika olyan, mintha égne a szomszéd utca, és elzárnánk a tűzoltóktól a kutat az udvarunkban, „nehogy kimerjék belőle a vizet, fog az még kelleni, mikor ideér a tűzvész!” alapon. Ha nem zárjuk el, ide sem ér.

„– A Herszon és a Dnyeper között húzódó frontvonalon ellentámadást indítottak az ukránok. Végük van az oroszoknak!

– Miért nem Donbásszban? Csak nem azért, mert oda nem jutnak el a fegyverek, ezért egy kétségbeesett művelet keretében próbálnak onnan elcsalni pár BTG-t? Amúgy az alig lakott, teljesen sík, szinte kizárólag szántóföldekből álló vidéken biztos olyan jó ötlet megpróbálni legyőzni az orosz páncélosokat?”

Ha azok a páncélosok támadnak, akkor sajnos az az egyetlen jó ötlet, ha megpróbáljuk legyőzni őket, más megoldás nincs, és azt már láttuk, hogy ez nem lehetetlen, korábban is sikerült. Nem teljesen, nem pusztultak el mind egy szálig? Nem is az volt a cél, hanem az, hogy vonuljanak vissza. Ami a herszoni offenzíva megítélését illeti, sok mindennek nevezném, csak kétségbeesettnek nem. Sztropacsek úrnak ajánlanám figyelmébe az ISW (Institute for the Study of War) elemzését a tegnapi harci cselekményekről, mely változatos, mindkét oldali források alapján készül, és a nemzetközi szaksajtó általában a legtárgyilagosabbnak fogadja el. Mit mond a Herszon–Zaporrizsja régió eseményeiről?

„Az orosz alakulatok június 23-án továbbra is a védelmi műveletekre összpontosítottak, és a déli tengely mentén halmoztak fel felszerelést. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők sikertelen támadásokat hajtottak végre a Donyeck-Zaporizzsjai Terület közigazgatási határa közelében, Sevcsenko, Vremivka, Novoszilka és Neszkucsnye környékén. Az orosz erők emellett tüzérségi egységeket összpontosítottak a Herszon-Mikolajiv terület határa körül, válaszul a térségben a közelmúltban végrehajtott ukrán ellentámadásokra. Az oroszok emellett nagy haditechnikai oszlopokat mozgatnak Mariupolból Berdjanszkba és Polohijba, valószínűleg azért, hogy megerősítsék a Zaporizzsjai Területen lévő állásokat, hogy megvédjék mind az ukrán partizántevékenység, mind az ellentámadások ellen.”

Ez azért nem úgy néz ki, mintha „egy kétségbeesett művelet csalna el pár zászlóalj-harccsoportot”, hanem úgy hogy az orosz erők bizony védekezésre rendezkednek be, mert támadni nem tudnak. Azt nem merném állítani, hogy az ukránok célja Herszon azonnali visszafoglalása (előbb vagy utóbb persze céljuk), de hol tíz, hol tizenöt, hol csak öt kilométerre bukkannak fel a várostól, ami nem a legmegnyugtatóbb az ott tartózkodó orosz egységeknek, melyek tudják, hogy ha nem most, hát később, de ostromra számíthatnak. És azt már látták Mariupolban, milyen: nem csak látták, ők voltak a támadók.

Rendben, Sztropacsek úr nem foglalkozik részletekkel, mert akkor nem az jönne ki, amit szeretne, de még tovább egyszerűsíti a kérdezz-feleleket:

„– Az oroszok rakétákkal pusztítják az ukrán gabonát a földeken!

– Ez biztosan így van, elvégre egy tarlót másképpen képtelenség felgyújtani.

– Az orosz fegyverek semmit nem érnek.

– Amennyiben hegedülni akarsz velük, ez igaz. De emberölésre azért megfelelnek.

– Az oroszok ebben a háborúban már csak pusztítani akarnak. (Tarjányi Péter)

– Ez tényleg meglehetősen szokatlan taktika egy háborúban…

– Az orosz nép meg fogja dönteni Putyint, ha meglátják a rengeteg koporsót!

– Ez alapvetően jellemző rájuk, de pláne most, hogy látják a sok tatár, burját és dagesztáni halottat. A csecsenek halála különösen megviseli a moszkvai és pétervári polgárokat.”

Elő sem veszem több kérdését, mert fogy nálam a terjedelem: mindegyik ilyen, a „rossz kérdésre csak rossz válasz adható” ősrégi elvét követik, mint a népszavazási kérdőíveink. De ezeket vegyük sorra. Senki sem állította – naponta most már 40 hírforrást nézek át oroszul és ukránul (oroszul értek jobban), angolul, kínaiul, bármilyen nyelven, ami szükséges, de senki sem írt olyant, hogy „rakétákkal gyújtogatják a búzamezőket”. Olyan van, hogy a rakéta oda talál, olyan is, hogy a harckocsik letiporják a vetést, olyan még sokkal inkább, hogy a visszavonuló orosz alakulatok elaknásítják a szántóföldet. Tudja, tekintetes uram, miket gyújtogatnak rakétával? A gabonasilókat, minél nagyobbak, annál inkább.

Ami az orosz csoda- és nem csoda-fegyvereket illeti, azokkal persze, hogy lehet ölni. Feltéve, ha léteznek. A precíziós fegyverek, így az Iszkanderek, Kindzsalok, Kalibr rakéták erősen fogytán vannak, manapság gyakori, hogy Bastion partvédelmi rakétarendszerrel támadnak szárazföldi célpontokat, mert abból még akad a fiók alján. A harckocsi-utánpótlás a történetesen Ukrajnában gyártott optikai rendszerek miatt leállt, a rakétagyártás a chiphiány miatt szintén haldoklik: szóval azt se mondta senki, hogy nem lehet ölni az orosz fegyverekkel, azt mondtam én is, más is, hogy fogytán vannak.

Ami a mély bölcsességet illeti arról, hogy a háború célja a totális pusztítás lenne: ez egyszerűen nem igaz. A háborúknak eléggé változatos céljaik szoktak lenni, volt olyan, amit az ellenség teljes megsemmisítése érdekében vívtak (például a pun háborúk), ennek a mostani háborúnak a célja nem világos, ugyanis amióta zajlik, a Kreml már három-négy változatot közölt róla, de annyi biztos, hogy mindenképpen területi átrendezést akarnak vele elérni, azért indították, a totális pusztítás csak növeli a költségeket az elkövetkező, valamikori és valamilyen békeidőkben.

Az elesettekkel pedig nagyon nem gúnyolódnék. Szerző vagy nem ismeri a harcoló alakulatok nemzetiségi összetételét, vagy nem (de, ismeri, a fiktív válaszban le is leplezi magát), viszont szándékosan eltekint a tényektől. A most harcolók között valószínűleg pont az orosz nemzetiségűek vannak a legkevesebben, a legtöbben a burjátok és a dagesztániak vannak, utánuk következnek a csecsenek, csak utánuk az összes többi nemzetiség. Ez nem véletlenül alakult így: a hosszú ideje mesterséges nyomorban tartott nemzetiségi területeken a nyomorból való kitörés majdhogynem egyetlen és legegyszerűbb módja, ha valaki leszerződik a Roszgvargyijához. (A másik az, ha élsportoló lesz, de ez azért keveseknek adatik meg). Az orosz hadvezetés szándékosan befolyásolta így az összetételt: ha győznek, az orosz diadal, ha veszítenek, nemzetiségi gyász.

Csakhogy amint egyre véresebbé válnak a harcok, úgy fogynak az alakulatok és úgy csökken a szerződési kedv. Az orosz törvények szerint sorozott, hadköteles személyzetet tilos harci bevetésre küldeni (ezt azért számtalanszor megsértették már, például a Moszkva rakétacirkáló legénységének jelentős része is sorkötelesekből állt), de az a mozgósítás, amire a Kremlnek most égetően szüksége volna, mégiscsak a szerződésesekre kell alapuljon. Azok meg nem jönnek, mert olcsó manapság Ukrajnában a halál. Eltörölték a jelentkezési életkor felső határát, aminek következtében ötvenes-hatvanas önkéntesek jelennek meg: azt viszont még az orosz hadvezetés sem gondolja komolyan, hogy ezt a korosztályt be is lehet vetni a harctéren. Tehát előbb vagy utóbb valamilyen módszerrel rá fognak kényszerülni, hogy az orosz nemzetiségű lakosságból toborozzanak szerződéseseket valamilyen kényszer útján: nos, majd akkor lángol fel az az elégedetlenség, aminek mértéke most az összlakosság körében mintegy 15%-os aktív és jóval nagyobb arányú passzív háborúellenességet mutat.

Szóval, értem én, hogy a szakértelem olcsó bolsevista trükk Sztropacsek úr és a sztropacsekek számára, rá hivatkozni Csurka István óta nem szabad, csak akkor ne panaszkodjanak, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy ők várják és ne keressenek világösszeesküvéseket amögött, hogy ők maguk kalkulálják el a dolgot.

Igen, a független és objektív sajtót – melyet ők kedvesen csak FOS-nak neveznek – fárasztó művelni, ugyanis nem elég, ha véleményünk van valamiről, nem elég, ha az történetesen egyezik a mindenkori kormányéval (Történetesen? Elvből!), sajnos azoknak az átkozott tényeknek és híreknek is utána kell járni, éspedig nem csak másod-harmadkézből, hanem az érdekelt országok sajtójában. Ez tényleg napi 16-18 óra munka. Nem lehet elkenni azzal a lógást, hogy „elfogulatlan sajtó, elfogulatlan forrás nem létezik”, mert három-négy információ egybevetésével igenis jó eséllyel találhatjuk el az igazságot, csak előbb meg kell szerezni azt a három-négy információt.

Egyáltalában véve: nem érv az, hogy „én hazudok, de mindenki más is így tesz.”

Az sem érv, hogy „én nem tudom, igazából mi történik, ezért aztán más sem tudhatja.”

Ez a bértollnok ideológiája, aki azt hiszi, hogy mivel ő lakáj, mindenki más is az.

Hogy mi lesz, azt én legalább olyan kevéssé tudom megmondani, mint Sztropacsek és követői.

Azt viszont, hogy mi van, jóval nagyobb pontossággal ismerem náluk.

És a sajtó feladata elsősorban mégis a „mi a mostani helyzet?” kérdésre válaszolni, azt megmondani hogy „mi lesz ebből?” másodlagos. Az a próféták és béljósok dolga.

Ezt azért a közönség jó része is tudja, és emiatt utálják ezek a kormányszolgák a maradék, kicsi, független sajtót: ugyanis csak akkor uralhatnák maradéktalanul a véleményeikkel a médiateret, ha semmi más kínálat nem lenne, ezért szükséges a totális médiaháború, amit vívnak.

Pont olyanok volnának, ha elérnék a céljukat, mint az orosz McDonald’s. Miután másik nincs már, a betérő vendég azt eszik, amit kap. Ha szól, hogy nem ízlik, megmutatják neki a cégtáblát: