Forgókínpad

Forgókínpad

Az ínség zsoldosai

2022. július 10. - Szele Tamás

Aki most azt várja, netán követeli – mindig akadnak ilyen olvasók, mintha csak fizetnék őket hogy az orosz fegyverek dicsőségéről, katonák hősiességéről fog olvasni, az itt hagyja abba ezt az írást: nem neki való. De orosz katonákról lesz szó, csak sem nem a dicsőségükről, sem nem a gyalázatukról, hanem egyszerűen arról, hányan vannak és honnan jönnek.

roszgvargyija-vizjeles-javitva1.jpg

Nem, távolról sincsenek „annyian, mint az oroszok”. Maga az ország is alig népesebb 140 millió főnél, ami hozzánk képest persze sok, de Kínának csak a tizede, az Egyesült Államoknak a fele sincs. Nincsenek kimeríthetetlen emberi tartalékok, nem hömpölyögnek hatalmas tömegek, és hát ne feledjük: ez a 140 millió lakos a világ legnagyobb területű országában oszlik el, aminek pont ezért igen sok része lakatlan. Bár ez nem érv: Kínában is vannak hatalmas és üres területek, ezek rendszerint olyan helyek, ahol képtelenség megélni, például a Góbi-sivatag vagy a Takla-Makán.

Mindenesetre azt már hosszú ideje tudjuk, hogy az orosz hadseregnek komoly állományproblémái vannak. A mostani háborút körülbelül 180-200 ezer fős államánnyal kezdték, ebből ukrán számítások szerint elesett 37 300 orosz katona (sajnos a magam részéről ezt inkább úgy tudnám elfogadni, ha hozzájuk számoljuk az összes sebesülteket is, akkor valóban kijöhet egy körülbelül ekkora szám, másként azért ez kicsit irreális), az orosz számítások is körülbelül ugyanennyi elesett ukrán harcost kalkulálnak, és nekik is csak úgy hiszem el, ha a sebesülteket is odaszámítják, de minket most nem élet és halál végső kérdései érdekelnek, hanem az, hogy a harcképtelenné vált orosz állományt hogyan pótolják?

Ilyenkor jönnek a kocsmapult melletti tábornokok, akik harsányan közlik, hogy „az orosz fegyveres erők létszáma 900 ezer fő, ezt kétmillió tartalékossal tudják kiegészíteni, van ott katona!” Hogyne lenne, tábornokom, csak éppen nem lehet Ukrajnába küldeni! Miért nem lehet?

Itt jön az ennen dugába dőlés tipikus esete: azért, mert hivatalosan ez nem egy háború, hanem különleges katonai művelet, specoperacija.

Az orosz törvények szerint pedig ilyenben sorkatona nem vehet részt, csak szerződéses, jóllehet ezt a törvényt a háború első napjától kezdve megsértik, de nem törölték el: pár ezer vagy talán tízezer sorkatona valóban ott lehet a harctereken, viszont több nem. De akkor ki harcol?

A hivatásos, szerződéses állomány. Meg a mindenféle donyecki, luhanszki milíciák, Roszgvargyija-alakulatok, csecsenektől dagesztániakig, burjátokig, akiket alapvetően nem is lett volna szabad nyílt harcban bevetni, mert sem a kiképzésük, sem a fegyverzetük nem alkalmas ilyesmire, sőt, egyes Roszgvargyija-egységek olyan parancsokat is kaptak, amelyek szerint a megszállt városokban ők fogják majd irányítani a forgalmat, őrizni az épületeket. Az egész eredetileg egyfajta Nemzeti Gárda, nem több, azért használták fel őket, mert a (papíron) nemrég újjászervezett tartalékos rendszer teljesen összeomlott.

Tehát az orosz fegyveres erőknek nem egyszerűen emberre van szükségük, hanem kifejezetten szerződéses katonákra. Ennek érdekében eltörölték a jelentkezés felső korhatárát, el a kötelező orvosi vizsgálatokat, most dolgoznak azon, hogy az alsó korhatár se 18 év legyen, az önkéntesek mégis csak módjával jelentkeznek, ami nem csoda, mert ez valódi háború, ebben komolyan meg lehet halni. Érdekes módon a személyzet utánpótlása szó szerint munkaerő-piaci kérdés lett, és a Vazsnoje Isztorii (Fontos Történetek) pont munkaerő-piaci módszerekkel nézett utána annak, mi is a reális helyzet.

Magyarul: megnézték és összesítették az orosz fegyveres erők különféle alakulatai által feladott toborzó hirdetéseket.

Márciusban több ezer ilyen álláshirdetés jelent meg a HeadHunter és a SuperJob álláskereső oldalakon a szerződéses katonák toborzásáról. Hasonló állásajánlatokat kezdtek közzétenni a munkaügyi központokban – ezek az állami regionális munkaügyi központok, amelyek segítenek az oroszoknak munkát találni és munkanélküli segélyt igényelni.

Legalább hét, Ukrajnában harcoló egység hirdetett meg üres katonai állásokat a munkaerő-piacon. Összesen 2166 embert keresnek. Az egyik ilyen alakulat a 64. motorizált lövészdandár a Habarovszki Területről (51460-as számú katonai egység). Az ukrán fél szerint ez a dandár vett részt civilek megölésében és megkínzásában a Kijev melletti Bucsa városában, ami e területek orosz megszállása idején történt. A brigád katonái lehetnek felelősek rengeteg bucsai lakos brutális meggyilkolásáért, viszont április közepén Vlagyimir Putyin a „Gárdadandár” kitüntető címet adományozta a brigádnak – „a tömeges hősiességért és bátorságért, ellenálló képességért és kitartásért”. Szépen dekorált, bestiális hóhérok, de kiket toboroztak, kikre volt szükségük?

A 64. brigád 356 embert – mesterlövészeket, tüzéreket, gépkocsivezetőket, egészségügyi oktatókat és más szakembereket – keresett.

A pszkovi ejtőernyősök – a 104. gárdista légideszantos rohamezred (32515-ös számú ezred) – szintén újoncokra vár. Ott 300 embert toboroznak. A katonáknak „havi 30 és 70 ezer rubel közötti rendszeres juttatást, teljes körű orvosi és anyagi támogatást, napi háromszori ingyenes, kiegyensúlyozott étkezést” és egyéb kiváltságokat ígérnek. Mit ad Isten: ők is Bucsában tartózkodtak a tömegmészárlás idején, ami úgy derült ki, hogy ellopták az egyik áldozat telefonját és azon hívták fel a rokonaikat.

A legtöbb embert a 37. burjátföldi motorizált lövészdandár (69647-es számú katonai egység) keresi – ott 1270 emberre van szükség. Burjátföldön a második legmagasabb a „specoperacijában” elesettek száma. Legalább 195 férfi halt meg itt a háború alatt, ami több mint kétszeresére emelte a 18 és 35 év közötti férfiak halálozási arányát a régióban. Meg kell jegyeznünk, hogy Burjátföld és Dagesztán is olyan terület, ahol semmiféle munka nincs, a létminimum alatti megélhetést is alig biztosító gazdálkodáson, állattenyésztésen kívül, tehát aki nem akar éhen halni, vagy élsportoló lesz – ami keveseknek sikerül – vagy katonának áll.

A kemerovói 74. Különleges Motorizált Lövészdandár (hrsz. 21005) 187 embert akar toborozni, főleg sofőröket és lövészeket. Május közepén ez a dandár 485 katonát vesztett – ők egy sikertelen kísérlet során vesztették életüket, amikor megpróbáltak átkelni a Sziverszkij Donyec folyón. (Ez volt az a próbálkozás, amit állítólag maga Vlagyimir Putyin irányított, már persze telekommunikációs eszközök segítségével).

A toborzási számok leginkább azt mutatják Kirill Mihajlov, a Conflict Intelligence Team (CIT) kutatója szerint, hogy ezeket az egységeket most próbálják felölteni.

356 fő körülbelül egy motorizált lövészzászlóalj személyzete, míg egy gépesített lövészdandárnak körülbelül 1500-2000 fővel kell rendelkeznie: három motorizált lövészzászlóalj egyenként 350 fővel, egy harckocsizászlóalj 130 fővel, valamint a személyzeti, felderítő, kommunikációs, légvédelmi, dandártüzérségi, logisztikai és így tovább. Nem tudjuk azonban, hogy a háború elején a dandár tényleges ereje mennyiben felelt meg a bejelentett erőnek. Egyértelmű, hogy kevesebb, de az nem világos, hogy mennyivel.”

Júniusban már romolhatott a helyzet, mert a katonai álláshirdetések között megjelentek az egészségügyi személyzetet toborzók is. Már nem csak orvosokat keresnek, hanem ápolókat, sebészeket sőt pszichológusokat is. Szintén Mihajlov mondja:

A PTSD, a poszttraumás stressz szindróma súlyos esetei most tömegesen jelen lehetnek a hadseregben. Nem szabad elfelejteni, hogy először az első világháborúban ismerték fel pszichológiai problémaként, amikor a tüzérséget modern módon kezdték használni, és az emberek a lövések alatt mentálisan zavartak lettek. Egyáltalán nem biztos, hogy a civil pszichológusok felkészültek az ilyen típusú PTSD kezelésére.”

Hány katonai állást hirdettek meg összesen? A Work Russia portál alapján, ami egy szövetségi állami állásadatbázis, amelyet a Szövetségi Foglalkoztatási Hivatal hozott létre, június közepén minden csatornát összeszámolva, nem csak a hirdetéseket: 22 200-at, ami azt mutatja, hogy tényleg komolyak lehetnek a veszteségek. A legtöbb hirdetést a Rosztovi és Uljanovszki Területen, valamint Baskíria területén adták fel.

Mármost ez még a viszonylag tisztességes útja a toborzásnak, itt a szerződőnek van választása, ha más nem, az éhen halás és az egyenruha között. De ott vannak a tisztességtelen módszerek is. A veszteségeket Kadirov önkéntesei, az el nem ismert luhanszki és donyecki népköztársaságokban végrehajtott kényszermobilizáció és a Wagner-csoport emberei is pótolhatják – Kadirov embereiről annyit, hogy legalább kétharmaduk nem önkénes, zsarolással, fenyegetéssel kényszerítik be a seregbe. És hát ott vannak a sorkatonák is, akiket szintén rá lehet kényszeríteni, hogy aláírják a szerződést, ha megteszik, onnantól már hivatásosok, bevethetők lesznek. Minden csak nyomás és erőszak kérdése.

Nem lehet azt állítani, hogy mindezeket a katonákat kizárólag az ukrajnai háborúban való részvétel miatt keresik. Azonban oda akkor is el lehet őket küldeni, ha a munkaköri leírásban más szerepel. Például a baskíriai katonai nyilvántartási és sorozási hivatal hirdetéseket adott fel „vészhelyzetben” történő szolgálatra Tádzsikisztánban, és összesen legalább 570 embert toboroztak oda. A katonai nyilvántartási és sorozási hivatal megerősítette nekünk, hogy Tádzsikisztánban toboroznak, de „különleges műveletekre” is küldhetik őket. Tudjuk, hogy Tádzsikisztánban van a 201. orosz katonai bázis, amelynek célja a régió védelme az iszlamista fenyegetésekkel szemben. A Moscow Times beszámolója szerint legalább 1000 katonát helyeztek át onnan Ukrajnába. Április közepén az ukrán hadsereg közölte, hogy megsemmisített egy katonai felszerelést szállótó konvojt, ami 201. katonai bázishoz tartozott.

A történetben van még egy jogi csavar. Mint Pavel Luzin katonai szakértő elmagyarázta:

Hivatalosan Oroszország nem folytat háborút, ezért a szerződéses katonák nem kötelesek Ukrajnába menni, de ha parancsot kapnak, nehéz megtagadni a parancs teljesítését. A parancs teljesítését csak jelentés benyújtása útján lehet megtagadni, és egy ilyen jelentés fekete pont a katona számára, pokollá teszi a szerződés végéig tartó szolgálatot. A katonai sorozási irodában elmondják neked, hogy milyen csodálatos a katonai szolgálat, hogy ott mindenről te döntesz, és hogy mennyire fontos a véleményed. A hadsereg egy kollektív szervezet, és vagy a kollektívával tartasz, vagy szembefordulsz vele, de akkor a kollektíva is ellened lesz. Március óta a szerződés szövegében van egy módosítás, amely a külföldi különleges műveletekben való részvétel megtagadását közvetlen elbocsátás és/vagy bármilyen fegyelmi büntetés – például fegyelmi zászlóaljba küldés – alapjává teszi.”

A katonáknak kiképzésen kell részt venniük, mielőtt Ukrajnába küldik őket, de a gyakorlatban a frissen szerződtetett katonákat szinte azonnal háborúba küldik. Április végén az ukrán hírszerző szolgálat közzétette azoknak a katonáknak a listáját, akik 2022 januárja és áprilisa között a Központi Katonai Körzetben írtak alá szolgálati szerződést. A listán 2861 személy szerepel. Közülük a számítások szerint körülbelül 140-en már halottak, legalábbis a regionális hatóságok, az újságokban megjelent gyászhírek és a hozzátartozóik szerint.

Hogy anyagilag mennyire éri ez meg, arról viszont nagyon pontos, számszerű adataink vannak. Ahogy egy orosz katona átlépi a határt, napi 8800 rubel jár neki, ezen kívül a havi fizetése, amit a szerződés alapján kap, és az őt megillető juttatások. A legrövidebb lejáratú szerződés három hónapra szól, ez alatt az idő alatt 800 ezer rubelt lehet megkeresni, vagy annál valamivel többet – nem számítva a havi zsoldot, szóval végül is forintban számolva olyan hat-hétmillióval szerel le a katona. Már, ha leszerel. A halála esetén a családja hétmillió rubelre, sebesülés esetén pedig hárommillió rubelre jogosult. Bár ez sem mindig van így, korábban minden sebesült kapott kártérítést, de most megváltoztak a feltételek: hárommillió rubelt csak súlyos sebesülés esetén lehet kapni.

Toboroznak még a börtönökből is, ott a Wagner-csoport ügynökei járnak, amnesztiát és 200 ezer rubeles fizetést ajánlanak a foglyoknak, de még a büntetőkolóniákon sem találnak elég jelentkezőt.

Az írás elején azt kérdeztük tehát: hányan vannak az orosz katonák és honnan jönnek?

A választ megtaláltuk: a parancsnokság igényéhez képest kevesen vannak és a nyomorból meg a börtönökből jönnek, a legszegényebb vidékekről, a munkanélküliségből.

Ezek szerint tehát az Oroszországi Föderáció katonai hatalmának egyik pillére az, hogy minél több szegény, nyomorgó polgára legyen.

Ezen érdemes eltöprengeni – de akárhonnét nézem, így van.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása