Rég tettem ilyent, de ma szükség lesz rá – ugyanazon a napon kétszer is írok ugyanarról, mivel menet közben erősen megváltozott a helyzet. Mindenesetre most akkora felfordulás lehet a Lubjanka téren, mint Berija halála óta még soha, a mostani kavarodáshoz képest Beszeda tábornok letartóztatása teadélután volt, szalonzenekarral, csipketerítővel.

Mikor kora délután befejeztem a mai első írásomat még nem tudtam, hogy békaemberekkel fogok találkozni és megváltozik egy órán belül a leányzó fekvése. Abban ugyanis megemlítettem pár bekezdés erejéig a Hriszto Grozevet (a Bellingcat főszerkesztőjét) is érintő „repülőgéplopásos” FSZB-ügyet, amire egy reggeli TASZSZ-hírben bukkantam. Még a folytatásáról is szót ejtettem, erős kétségek között, hogy mennyire lehet hiteles, amit az orosz állami hírügynökség (és a teljes orosz állami média) hatalmas győzelemként elénk tálalt. Akkor lássuk az alaphírt, ahonnét minden elindult.

„MOSZKVA, július 25. /TASZSZ/. Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) meghiúsította a NATO különleges szolgálatai által felügyelt ukrán katonai hírszerzésnek az orosz légierő repülőgépeinek eltérítésére irányuló műveletét – közölte hétfőn a TASZSZ-szal az FSZB PR-központja (CPR).

„A Szövetségi Biztonsági Szolgálat leleplezte és elfojtotta az ukrán védelmi minisztérium fő hírszerzési igazgatóságának a NATO különleges szolgálatai által felügyelt műveletét az orosz légierő harci repülőgépének eltérítésére” – közölte a hivatal.

Az FSZB arról számolt be, hogy „az ukrán katonai hírszerzés tisztjei országuk politikai vezetésének nevében eljárva megpróbáltak orosz katonákat toborozni, pénzt és az Európai Unió valamelyik országának állampolgárságára vonatkozó garanciákat ígérve. Az ukrán hírszerzés tisztjei arra próbálták rávenni őket, hogy az ukrán fegyveres erők által ellenőrzött repülőtereken repüljenek és szálljanak le.”

Mint az orosz különleges szolgálat megjegyezte, az FSZB kémelhárító szolgálatának felderítése révén ezek a tervek lehetővé tették több ukrán katonai létesítmény elleni támadást is. „A művelet során az orosz kémelhárítók olyan információkhoz jutottak, amelyek segítették fegyveres erőinket abban, hogy csapást mérjenek számos ukrán katonai létesítményre” – jelentette az FSZB. Emellett azonosították a műveletben részt vevő ukrán hírszerzőket és bűntársaikat.”

A Mediazona későbbi írása már említi, hogy az orosz titkosszolgák belekeverték az ügybe az általuk egyébként nagyon nem kedvelt Hriszto Grozev oknyomozó újságírót és lapját, a Bellingcatet is, de hát az nem volt újdonság, hogy Navalnij megmérgezése és feltámadása óta (mikor is Grozev segítette hozzá Navalnijt, hogy felhívja telefonon a megölését elcsesző FSZB-tisztet), lesz „némi feszültség” a Bellingcat és az orosz szolgálatok között. Nem sok, csak amennyi a kecske és a kés között szokott lenni.

Én a magam részéről arra tippeltem, hogy az ukránoknak vagy volt ilyen akciójuk, vagy nem, lehet talán FSZB-s propagandamese is az egész (ebben tévedhettem), Grozev meg a történet közelében dolgozott, és régi haragosai megragadták a lehetőséget a bemószerolására.

Nos, mint kiderült, a valóság ennél sokkal cifrább.

Azt már délben tudni lehetett Grozev egyik nyilatkozatából, hogy ő és a stábja épp az orosz és ukrán szolgálatok között zajló kémjátszmákról forgattak dokumentumfilmet, úgy kerültek az ügy közelébe, de most végre kiderült, mi is történt valójában. Hogy Grozev szavaival éljek:

„Bemutató előtt álló dokumentumfilmünk minden idők egyik leghülyébb hírszerzési és kémelhárítási műveletének krónikája.”

Mostani információimat a The Insider pár perccel ezelőtt napvilágot látott írásából merítem, tehát jó előre jelezném: amint korábbi írásom, ez sincs kőbe vésve, holnapra tovább változhat a helyzet, de jelenleg ez a legbiztosabb, amit az ügyből ismerünk. Bár van egy olyan érzésem, hogy többet még megtudhatunk majd, de mást már nem nagyon.

Tehát akkor mi is történt mostani tudomásunk szerint?

Az akció célja nem repülőgépek „eltérítése” és megszerzése volt, a valódi célpontot a pilóták jelentették. Őket akarta az ukrán titkosszolgálat „eltéríteni”, ha lehet, elfogni is, de mindenképpen kiiktatni a háborúból. A dolognak van értelme, mert képzett pilóta nélkül épp annyira nincs harci repülés, mint üzemanyag vagy gép nélkül. Aztán, ha tényleg vitték volna a gépeiket is magukkal, annál jobb Ukrajnának: megkapják az ígért összeget, és menjenek, amerre látnak, bár azért komolyan senki sem számított gépátadásra.

Igazából csapda akart ez lenni, kicsit hasonló a Wagner-csoport 2020. július 29-i esetéhez, mikor a fehérorosz állami média bejelentette, hogy az ország biztonsági szolgálatai letartóztatták a Wagner katonai magánvállalkozó 33 harcosát. Ezek a férfiak a jelentés szerint egy több mint 200 fős csoport tagjai voltak, akik „azért tartózkodtak Fehéroroszországban, hogy destabilizálják az országot az augusztus eleji elnökválasztás előtt”. Később kiderült, hogy az orosz zsoldosok megjelenésének semmi köze nem volt a fehérorosz választásokhoz vagy az orosz beavatkozáshoz, inkább egy félbeszakadt ukrán csapdaakció részét láttuk.

A művelet, amelynek eredményeképpen 2020 júliusában 33 zsoldost fogtak el Minszkben, valójában az ukrán katonai hírszerző szolgálat, a GUR MOU által a belföldi hírszerző ügynökség, az SBU kémelhárítási osztályának támogatásával végrehajtott, jól kidolgozott kelepce volt. A művelet célja az volt, hogy egy azóta már megszűnt katonai magánvállalkozó (PMC) számára zsoldosokat toborzó álcázott zsoldosok révén több tucat orosz, ukrán és fehérorosz állampolgárt csábítson el, akik az ukrán hatóságok értékelése szerint súlyos bűncselekményeket követtek el, miközben az ország keleti részén az Oroszország által támogatott katonai egységek oldalán harcoltak. A kiszemelt zsoldosok közül sokan, de nem mindannyian a hírhedt Wagner katonai magánvállalkozó (PMC) részeként harcoltak az ukrajnai Donbász régióban. Mások az Oroszország által támogatott „önkéntes alakulatok” részeként harcoltak, míg mások közvetlenül az orosz katonai vagy biztonsági szolgálatoknak dolgoztak. A célpontok többsége valamikor a Wagner-csoport zsoldosaként szolgált, akár Ukrajnában, akár később Szíriában, Líbiában vagy a Közép-afrikai Köztársaságban.

Végül az akkori ukrán akció nem járt teljes sikerrel, csak 33 wagneristát kapcsoltak le, és egy híján őket is Oroszországnak adta át Minszk, de ebből származott a mostani próbálkozáshoz is az ötlet. Ahogy a zsoldosokat toborzással, zsíros szerződéssel, úgy a pilótákat szép pénzzel és európai uniós állampolgársággal csalogatták. Persze az ukrán fél nagy sikerre nem számított, hiszen a harci pilóták sehol sem a legszegényebb néprétegekből kerülnek ki – hatalmasan meg is lepődtek, mikor a jelentkezési (vagyis dezertálási) kedv hirtelen növekedését tapasztalták.

A stáb valamikor az események kezdetétől filmezhette a történetet. Mindenesetre azt már Grozevtől tudjuk, hogy több orosz katonai pilóta még videofelvételeket is küldött a repülőgépek belsejéből a „hozzáférés megerősítéséről” (mármint annak bizonyítékául, hogy ők valóban repülnek). Grozev meg is jegyezte, hogy az FSZB most ezeket a videókat „kiszivárogtatásként” mutatja be, elmosva a pilótafülke képét.

Ezután megkezdődtek a tárgyalások az ukrán toborzók és a pilóták között, csakhogy a pilóták már elejétől fogva gyanúsan viselkedtek. Túl nagy volt a lelkesedés. Nyilvánvaló, mi történt: az FSZB elhárítása felfedezte az akciót és azt, amit a pilótáktól hallottak az ukrán hírszerzők, már az elhárítótisztek adták a szájukba. Megint Grozevet idézem:

„Egyértelmű utalás volt arra, hogy az FSZB eltérítette a műveletet, amikor az egyik pilóta hirtelen azt mondta, hogy a felesége helyett a „szeretőjét” akarja kivinni az országból. Körülbelül három percbe telt, mire rájöttünk, hogy a „szeretője” (túl csinos volt hozzá) egy FSZB-ügynök, aki nappal fitneszedzőként dolgozik, a fennmaradó időben pedig FSZB-barátnő.”

Így a kezdeti művelet kettős „operatív játékká” alakult, amelyben mindkét fél megpróbálta a lehető legtöbb információt kinyerni egymásról, és ezzel egyidejűleg a lehető legtöbb dezinformációt szolgáltatni. Az ukránok hamis térképeket juttattak el a „pilótáknak” – valójában az FSZB tisztjeinek – a légvédelmi telepítéseikről, és félretájékoztatták őket a leszállópályákról.

Ezt nevezte az FSZB a TASZSZ-közleményben olyan információknak, amelyek segítették fegyveres erőiket abban, hogy csapást mérjenek számos ukrán katonai létesítményre.

Legfeljebb nem létesítmények voltak és nem katonaiak. Egyébként az akció akkor ért véget, mikor az FSZB rájött, hogy a tervezett találkozókra senki nem ment el és nem is fog...

Na, akkor mit is láttunk? Ki győzött?

Tulajdonképpen senki. Mondhatjuk, hogy a művelet valójában az FSZB súlyos hibája volt, amely több tucat orosz hírszerző és elhárító tiszt személyazonosságát, valamint munkamódszereit és titkos eszközeit tárta fel, de ne feledjük el: valamennyit az oroszok is megtudtak az ukrán oldal hasonló adatairól, igaz, nem annyit, mint a másik oldal róluk, mert az ukránok voltak a kezdeményezők, ők látták át, mi zajlik, így jobban tudtak vigyázni. Mindenesetre az FSZB elhárításánál most piszok nagy leépítések következnek, meg fognak szabadulni mindenkitől, aki dekonspirálódott.

Az ukrán oldalon legfeljebb áthelyezik azt, aki nagyon le kellett leplezze magát, több nem várható, nekik, mint megtámadott félnek nem annyira fontos, hogy „fedésben” dolgozzanak – és amennyit vesztenek, annyit bőven megér az oroszoknak okozott kár.

Utólag nézve az akció kicsit kamikaze-jellegű volt, mert kódolva volt a tervbe némi bukás is, valljuk meg, de épp emiatt egyértelmű nyertese nincs is, sportnyelven azt mondanám: az ukránok pontozással győztek.

De igazat kell adnom Grozevnek: ritka az ennél hülyébb titkos művelet.

Itt senki sem az volt, akinek látszott.

A pilóta elhárító volt, a fitnesz-edző ügynök, a dokumentáció hamisítvány.

Hogy most mekkora kapkodás, fejetlenség és fel-alá szaladgálás lehet a Lubjanka téren...

Egyelőre, kérem, ez a helyzet. Mindenki behúzott minden csőbe mindenki mást, még ha ez három dimenzióban topológiai abszurdum is.

Aztán persze holnapra lehet, hogy újabb részletek derülnek ki, és ez se lesz érvényes.

Egy biztos tehát: hogy minden bizonytalan.

Szele Tamás