A hír rövid és nagyon rossz: nem véletlen, hogy laptársaink is alig pár sorban tudták le. Arról van szó – túl sokat nem is lehet tudni az ügyről – hogy Budapest több pontján is olyan plakátok jelentek meg a Mazsihisz logójával, amelyeken a „Csak két faj van, zsidó és gój” felirat szerepel. A Mazsihisz tiltakozik és elhatárolódik, hiszen semmi köze ehhez az őrültséghez.

Épp elég baj az, hogy van még polgártársunk, akinek ezt meg kell magyarázni, de mivel akad, itt mutatnám be közlemény teljes szövegét:

„SAJTÓKÖZLEMÉNY

Budapest több pontján is olyan plakátok jelentek meg a Mazsihisz logójával, amelyeken a „Csak két faj van, zsidó és gój” felirat szerepel.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének ezekhez a provokatív plakátokhoz semmilyen köze sincs, nem a Mazsihisz megrendelésére és tudtával készültek és kerültek ki az utcákra.

Tartalmuktól teljes egészében elhatárolódunk.

A Mazsihisz megteszi a szükséges jogi lépéseket a provokatív plakátok eltávolítása, illetve a készítőik megtalálása érdekében.”

A közleményből kiderül, hogy jogi lépések szükségesek az eltávolítás, sőt, a vizsgálat megindulásához is, feljelentést kell tenni, különben a plakátok ott maradnak, míg a világ s még két nap, hivatalból nem indul ellenük semmi. A plakát tartalmát nem is érdemes elemezni: nincsen olyan zsidó ember, aki ezt így gondolná egy másodpercig is, és ne tessenek hamisított Talmud-idézetekkel operálni: ilyent soha nem írtak le. Aki mégis megpróbálja, jutalmul nyer egy örök kitiltást minden felületről, aminek moderálásához közöm van, ugyanis ez a módszer csak időt és energiát von el attól, amivel valójában foglalkoznunk kell, vagyis annak vizsgálatától, ki a felelős ezért a nyílt provokációért.

Ha az előzményeket tekintjük, eszünkbe juthat a két és fél héttel ezelőtti, július 11-i „hangszóró-hackelés” a Blaha Lujza téri villamosmegállóban, amikor a reklám céljából kihelyezett hangosítási rendszerből vad, antiszemita és meglehetőse inkoherens szövegek bömböltek, míg nem sikerült leállítani őket. A rendőrségi vizsgálat még tart, bővebb információink nincsenek az dolgok állásáról, valószínűleg a cyberbiztonság legmodernebb eszközeit is igénybe véve ütik vagy bottal, vagy robottal az elkövetők lába nyomát. Fel tudnék sorolni jó pár paragrafust, ami tiltja az ilyesmit, kisebbség elleni uszítástól garázdaságig, tekintetbe véve a történtek társadalmi veszélyességét, érdemes volna komolyan is venni a dolgot, de előrelépésről nem tudunk.

A társadalmi környezetet nézve azt kell mondanom: igen, létezik antiszemitizmus Magyarországon, mindig is létezett, de a magyar szélsőjobb számára jelenleg nem ez a legfontosabb. Ami nem jelenti azt, hogy megszelídültek volna ebben a kérdésben, de azt viszont jelenti, hogy mostanság nem ezzel foglalkoznak legfőképpen. A nemzetközi szélsőjobb is másodlagosnak tekinti ezt a vonalat, számukra a legfontosabb napjainkban az oroszbarátság az ukrajnai háború és a nemzetközi szankciók kapcsán, a rasszizmust nem vetették el ugyan, de azt nem fizetik olyan jól Moszkvából, hogy érdemes legyen főállásban művelni. Lehetne mondani, hogy a nyilván elkötelezetten antiszemita elkövetőknek a miniszterelnök tusványosi „fajozása” adta az ötletet, ebben minden bizonnyal van igazság, de a Blaha Lujza téri esetet nem magyarázza Tusványos – ugyanis az hetekkel a felszólalás előtt történt.

Mióta a magyar kormányzat lemondott az antiszemitákkal való nyilvános és cinkos összekacsintás politikai módszeréről, mióta a Jobbik szakított a Magyar Gárdával és megpróbált beosonni a polgári szalonba teaidőben (nem túl nagy sikerrel), aktív zsidózást leginkább vagy a parlamenten kívüli csoportok körében tapasztalhattunk, vagy a Mi Hazánk berkeiben. Persze a mostanság mainstreamnek számító qanonizmusnak is van antiszemita vonulata, hogyne lenne, de a jelenlegi alt-right törekvések univerzálisabbak, nem érik be egy vagy néhány kisebbség gyűlöletével, a világ neofasizmusa abba az irányba halad, hogy ideológiája alapján bárki gyűlölhessen bárkit és mindenki mindenkit.

Ennek az alapjait most rakják le az identitárius bálványok, mint például Alekszandr Dugin, az illiberális politikusok és nem utolsósorban az orosz hadsereg, amely népirtó, származási alapú tevékenységet folytat Ukrajnában, és ezt igaz ideológiai bravúrral nácitlanításnak nevezi. De azzal, hogy leírtuk az aktuális politikai környezetet, még nem jutottunk közelebb a válaszhoz: ki tette?

Első körben azt mondanám, hogy mivel az elkötelezett antiszemiták tábora számottevően nem növekedett (bár tudtommal nem is csökkent), a régi ismerős ügyfelek között keresném a lapító vétkeseket. Már a Blaha Lujza téri hangszórókból is elhangzott Tomcat neve, de hát ő most Kanadában él, ahonnan hackelni ugyan épp ugyanúgy lehet, mint a szomszéd sarokról, de mivel a zavaros szöveg kontextusa számára nem volt hízelgő, nem hinném, hogy köze lenne akár az egyik, akár a másik esethez.

A Blaha Lujza téri esetben volt, aki Posta Imre hangját vélte felismerni, de itt csak vélekedésről beszélhetünk, többről nem, a hang azonosítása amúgy is nehéz dolog műszerek és szakképzettség nélkül. Az tény, hogy Posta mindig is durván antiszemita volt, és az is tagadhatatlan, hogy terrorcselekmény előkészítése miatt indult ellene vizsgálat, ugyanis le óhajtotta mészárolni majdnem a teljes magyar politikai és társadalmi elitet, tavaly jó ideig előzetes letartóztatásban volt, most házi őrizetbe került, mégpedig a pár hónappal ezelőtti tudósítások szerint egészen sajátos feltételek mellett. Mint a Magyar Nemzet írta:

„A vizsgálóbíró a magyar kriminalisztikában eddig egyedülálló döntést is hozott, amikor megtiltotta Postának az internetes közösségi oldalak használatát, különös tekintettel Facebook-oldalára és a blogjára, mivel a megalapozott gyanú szerinti bűncselekményeket ott követte el.”

Ráadásul az internetről való eltiltást ugyanúgy a rendőrségnek kell ellenőriznie, mint a nyomkövető segítségével Posta mindenkori helyzetét. És nem nagyon ellenőrzik, amint látom, ugyanis a blogján naponta publikál, sőt, a miniszterelnök fajozásához is fűzött megjegyzést, amit engedelmükkel nem idéznék, akit érdekel, itt megtalálja, zagyva beszédnek érzem, de mindenki maga felelős a szavaiért. Az biztos, hogy Posta a tilalom ellenére publikál, a napi eseményeket illetően „képben van”, és ha nagyon akarná, meg tudna szervezni a saját távollétében is egy plakátolást – de semmi sem bizonyítja, hogy ő lenne a felelős. Lehetősége volt rá, de lehetősége nagyon sokaknak volt.

De akkor ki a bűnös? Olyan területen járunk, amit sűrű köd borít, ma Magyarországon nem sok, hanem egyenesen rengeteg kisebb-nagyobb alt-right mozgalom áskálódik, mindegyik azt állítja, hogy tömegeket képvisel, de rendszerint mindig ugyanaz a pár ezer ember megy el a rendezvényeikre, mindegyik magának vindikálja a nemzetmentés jogát, mindegyik valamennyire kisebbségellenes, és mindegyik voltaképpen az orosz politikai álhír-propagandának és a qanonizmusnak köszönheti a létét (kivéve a MAG-mozgalmat, de abba is beszivárogtak ezek az ideológiai elemek és mára meghatározóvá is váltak). PI-kör, Rend-Szerváltók, „Magyar Állam Tulajdonosainak Társulása”? Mindegyiknek lett volna lehetősége is, alkalma is, ideológiája is egy ilyen provokációhoz, egyikről sem állíthatjuk, míg nincsenek bizonyítékaink, hogy felelős. Hatalmas a gyanúsítotti kör, de egy megérzés azt súgja nekem, hogy majdnem mindegy, ki volt a végrehajtó, az agytrösztöt nem minálunk kell keresni.

Figyelem, innentől kezdve spekuláció kezdődik, nem tényállítás.

Szóval, mire jó egyáltalán egy ilyen plakát? Bizonyítja a magyarországi antiszemitizmus létezését. Nem igaz, hogy nincs ilyesmi minálunk, de az igaz, hogy ilyen pregnáns, nyilvános, provokatív formában – hangszórók forgalmas tereken, plakátok kihelyezése – hosszú ideje nem jelentkezett. Most meg lám, előfordul. Ami viszont a formális logika szerint azt jelzi, hogy Magyarországon erős szélsőjobboldali-antiszemita-fasiszta mozgalom kéne legyen. Ez az állítás már nem állja meg a helyét, ha volt is ilyesmi, annak a legaktívabb éveit 2006 és 2013 közé tenném, akkor valóban voltak menetelések, egyenruhák, kisebb és nagyobb demonstrációk, sőt, verekedések, atrocitások is. Ma ilyen nincs, az állami „támogatás” vagy inkább összekacsintás, félrenézés hiánya miatt.

De ha valaki nagyon akarja, kitalálhat egy széles körben terjedő náci tömegmozgalmat. És ez rímel nagyon különösen az orosz narratívára, amely szerint a most zajló háború célja a szakadár köztársaságok szuverenitásának biztosítása mellett Ukrajna „denácifikálása” és „demilitarizálása”.

Márpedig a nácitlanításhoz egy dologra mindenképpen szükség van: nácikra, nélkülük nem megy. Nem akarok nagyon vészjósló lenni, de még pár ilyen provokáció, és ha a valóságban nem is, de a világ köztudatában megjelenik az az eszme, hogy Magyarország egy aktívan és durván antiszemita, kisebbségellenes hely, tele mindenféle nácival. Sajnos vannak olyan hofitársaink, akik politikai ostobaságuk, fanatizmusuk és rövidlátásuk miatt erre bizonyítékokkal is szolgálnának. Kevesen, de vannak.

Ezek után csak annyi szükséges, hogy Oroszország sikerrel járjon Ukrajna ellen, és máris jöhet egy felszólalás az orosz Állami Dumában, ami egy valós vagy kreált segélykérés alapján, a magyarországi kisebbségek védelmében felveti a mi denácifikálásunkat és demilitarizálásunkat is. Ürügy lenne rá, precedenseket kreálni egyszerű, mindig lesz olyan kétbites honpolgár, aki némi pénzért vagy csak a buli kedvéért vállalja a provokációt, ami szükséges a terv megvalósításához. Amennyiben Oroszország legyőzi Ukrajnát, és így közös határunk lesz velük, amúgy is az lesz az első követelésük, hogy minden NATO-egység hagyja el azonnal Magyarországot és vigyék magukkal a teljes fegyverzetüket. Azután már csak okot kell találni egy bevonulásra, amit a Magyar Honvédség képtelen volna megakadályozni, és maximum az önkormányzataink vezetői tudnák lassítani azzal, hogy minden településen hosszú üdvözlő beszédekkel fogadják a megszállókat.

Nem állítom, hogy ez így van, nem prófétálok: ez csak egy lehetséges forgatókönyv.

Amihez a „cui prodest?” elvének alkalmazásával és az orosz titkosszolgálatok módszereinek elemzésével jutottam, tisztán logikai úton. Nálam jobban senki sem kívánja, hogy tévedjek, és az utóbbi idők antiszemita megnyilvánulásai mögött csak néhány zavaros fejű tinédzser álljon, de van esély arra, hogy nem így áll a dolog és mindez egy igen mocskos nagypolitikai játszma része.

Melynek végén ott állunk majd mindenünkből kiforgatva, megbélyegezve, megszállva, és nem fogjuk érteni, hogyan kerülhettünk ebbe a helyzetbe.

Ezt egy módon lehet elkerülni.

Azonnal kézre kell keríteni a tetteseket és tisztázni kell a helyzetet, aztán a törvény teljes szigorával le kell sújtani rájuk.

Értsük meg tehát: az antiszemitizmus és minden kisebbség-ellenesség nagyon veszélyes – nem csak az érintettekre, hanem magára az államra is, amely megtűri azt.

Szele Tamás