Meghajtom fejemet a szakértelem előtt, az alapos elemzést pedig magam is nélkülözhetetlennek vélem a független újságírásban: de alaposat mondtam, nem vágyvezérelt gyermekmeséket vagy ócska, szó szerint átvett propagandát. Most egy hír mutációin keresztül bemutatom, mennyire pontosan lehet tájékozódni a kormánymédiából.

Már az alaphír is erősen kétséges volt. Arról van szó, hogy még csütörtökön kudarcba fulladt volna egy támadás a Zaporizzsjai Atomerőmű (a továbbiakban ZNPP) ellen. Dióhéjban az jelent meg az orosz állami médiában, hogy az ukrán hadsereg szeptember 1-jén megpróbálta elfoglalni a zaporizzsjai atomerőművet. Az orosz védelmi minisztérium szerint reggel 6 óra 20 perckor „két szabotázscsoport”, összesen mintegy 60 ember, akik hét motorcsónakkal érkeztek, szállt partra a Kakhovka víztározó partján, az erőműtől három kilométerre északkeletre. A Roszgvargyija harcosai és az orosz hadsereg észlelte a „szabotőröket”, és orosz helikopterek is csatlakoztak a harchoz. A 60 ukrán katona közül mintegy 40-en meghaltak – közölte Vlagyimir Rogov, a megszálló hatóságok szóvivője Zaporizzsja régióban. A TASZSZ-nak délután 1 óra körül azt mondta, hogy három ukrán katonát foglyul ejtettek, és 12 másik még harcolt délben.

A magam részéről erősen kételkedtem a dologban, főleg, mivel ukrán részről tagadták az akciót, de egyfelől náluk sem mindenki Clausewitz, hülye parancsnokok náluk is akadnak, másfelől senki sem szeret dicsekedni a saját vereségével. Ez az incidens vagy megtörtént, vagy nem, nagy jelentősége nincs, bár valódi őrültség lett volna megtámadni az erőművet pár órával a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőreinek érkezése előtt, keresztülhúzta volna az ukrán politika és stratégia összes korábbi terveit. Nézetemben megerősített, hogy a RIA Novosztyi pár órával az alaphír megjelenése után már előállt egy szenzációval:

„A brit titkosszolgálatok felügyelték az ukrán szabotőrök ZNPP elleni rohamát!

A zaporizzsjai atomerőmű ukrán csapatok általi elfoglalási kísérletét a brit különleges szolgálatok irányították – mondta a RIA Novosztyinak Vlagyimir Rogov, a Zaporizzsjai Területi Főtanács tagja.

„Az ukrán fél kísérlete az atomerőmű elfoglalására – a Zelenszkij környezetében lévő forrásoktól származó információim szerint – a brit különleges szolgálatok ellenőrzése alatt történt” – mondta.

Elmondása szerint az ejtőernyősöket külföldön – az Egyesült Királyságban és Lengyelországban – képezték ki. Augusztus végén Odesszán keresztül visszatértek Ukrajnába.”

Kollaboráns létére elég jó kijevi kapcsolatai vannak ennek a Rogovnak, nagy titkok tudója... bevallom, hogy a további mutációkat az „amerikai tábornokok – biolaborok – gyíkemberek” vonalon vártam, de tévedtem. Szombat hajnali háromkor teljesen másfelé folytatta a TASZSZ:

„ENERGODAR, szeptember 3. /TASZSZ/. A kijevi kormánycsapatok kísérlete, hogy rohamcsapatot küldjenek Energodar felé, kudarcot vallott – közölte a TASZSZ-szal a helyi közigazgatás egyik tisztviselője.

„Több tucatnyi, fegyvereseket szállító gyorsjáratú hajó volt úton, de a kísérletet meghiúsították” – mondta Vlagyimir Rogov, a Zaporozsjei terület katonai-polgári közigazgatás főtanácsának tagja.

A tisztviselő szerint a fegyveres embereket szállító hajók mozgását éjfél körül észlelték.”

Megint Rogov, Rogov szeme mindent lát. Éjfélkor is. Sőt, akkor lát a legjobban. Ez viszont már elérte az MTI ingerküszöbét is, akik valóságos hőskölteményt kanyarítottak a történetből. Érdemes elolvasni.

„Ukrán partraszálló deszant tett újabb sikertelen kísérletet a zaporizzsjai atomerőmű visszafoglalására – jelentette ki Igor Konasenkov altábornagy, az orosz védelmi minisztérium szóvivője a szombati hadijelentést ismertetve.

A tábornok szerint a kísérlet péntek este, közép-európai idő szerint 22 óra körül történt. Konasenkov azt mondta, hogy két, összesen 42 járműből álló naszád- és motorcsónakraj, a fedélzeten ukrán különleges műveleti egységek 250 katonájával és külföldi „zsoldossal” megpróbált partra szállni a kahovkai víztározó partján, Enerhodar és Dniprorudne közelében.
Elmondása szerint az orosz légierő négy Szu–30-as repülőgépe és két Ka–52-es helikoptere csapásokat mért a csoportosulásra, aminek következtében húsz vízijármű megsemmisült, a többi pedig visszafordult az ukrán erők által ellenőrzött part irányába. Az orosz tüzérség csapást mért a partvonalnak arra a szakaszára, ahol az ukrán deszant maradványai kikötöttek, egyéb eszközök mellett 203 milliméteres kaliberű Malka tarackokat is bevetve. Az orosz katonai tárca szerint a sikertelen ukrán kísérletben 47 katona, köztük tíz külföldi „zsoldos” esett el, további 23-an pedig megsebesültek.
Az előző orosz hadijelentés szerint pénteken, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség missziója látogatásának reggelén is meghiúsult két összehangolt ukrán partraszállási kísérlet az erőmű közelében.” (MTI)

Azon most ne akadjunk fenn, hogy Konasenkov vagy tábornok vagy altábornagy, nekem is felrótták már, az a helyzet, hogy ez a rendfokozat az orosz fegyveres erőknél kicsit más, mint nálunk, tehát ennek nincs jó megoldása. Vegyük úgy, hogy az MTI szó szerint átvette az orosz védelmi minisztérium jelentését. Jó, de tárgyilagos sajtót szeretnénk, és eddig csaak az orosz felet idéztük. Az ukrán felet nem lehet, mert ők nem is foglalkoznak az esettel, nem tudnak róla, akár megtörtént, akár nem, de mit szól a dologhoz az amerikai Institute for the Study of War (ISW)? Mielőtt bárki „atlantista propagandát” kiált, jelezném, hogy az ISW kizárólag nyílt forrásokból tájékozódik és nonprofit intézmény, nem az amerikai kormány tartja fenn.

„Az orosz védelmi minisztérium azt állította (valószínűleg tévesen), hogy az ukrán erők szeptember 2-án másodszor is megpróbálták megrohamozni a Zaporizzsjai Atomerőművet (ZNPP). Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy egy 250 fős ukrán különleges alakulat, soraiban külföldi katonákkal megpróbált partra szállni az Enerhodar melletti állásokban, de az orosz légierő és tüzérség visszaszorította az ukrán erőket a Kakhovka víztározó északi partjára. Orosz források egy orosz katona interjúját és egy drónról, valamint egy robbanófejről készült képeket is közzétettek a ZNPP elleni ukrán támadás bizonyítékaként, de ezek a bizonyítékok nem meggyőzőek és könnyen megrendezettek lehetnek. Az ukrán erők továbbra sem valószínű, hogy taktikai és nem támogatott támadást indítanának a ZNPP ellen, ám az orosz erők valószínűleg fokozzák a dezinformációs műveleteket, hogy az atomerőművet fenyegető ukrán veszélyt ecseteljék.”

Sok értelme nem lett volna, az már biztos. De, mondom, mindenhol vannak hülyék (igaz, nem mindenhol kerülnek döntéshozó pozícióba, csak a legtöbb helyen), egyelőre annyit tudunk erről a két állítólagos támadásokról, hogy vagy megtörténtek, vagy nem. Speciel, ha nem voltak támadások, akkor az oroszok valamivel könnyebben verhették őket vissza.

De hogyan jelenik meg ez a magyar kormánymédiában?

Az első állítólagos támadás sehogyan sem. Az náluk a Magyar Nemzet kivételével radarernyő alatt maradt. A második azonban megjelent kivonatosan az Origóban, nagy részletességgel, mely esetünkben az MTI-hír szó szerinti átvételét jelentette (még a tábornok-altábornagy ellentét is benne maradt) a Magyar Hírlapban, sőt, még a Pesti Srácok is elővette ma a tőlük megszokott stílusművészettel:

„Zárójel. A britek tényleg teljesen idióták; egész létüket annak köszönhetik, hogy a tenger megvédte őket. De ez sosem akadályozza őket abban, hogy szövetségeseiknek a lehető legtöbb kárt okozzák. A Melchett tábornokaik a minap újrajátszották Market Gardent, csak most nem lengyel ejtőernyősöket dobtak egy SS páncélos hadosztályra, hanem könnyűfegyverzettel ellátott ukrán kommandósokat úsztattak át a Dnyeperen, hogy a zaporizzsjai atomerőmű mellett az oroszok páncélozott járművekkel és K52-es helikopterekkel percek alatt kivégezzék őket. A brit hülyeség a kontinentális környezetben életveszélyes. Zárójel bezárva.”

Ez valószínűleg még a csütörtöki RIA Novosztyi-hírből származhat, az a lényege, hogy kocsmai módon lehessen hőzöngve szidni a briteket.

Hát kérem, így állunk a tájékoztatással kormányoldalon. Az – ha alaposan megvizsgáljuk a helyzetet – egyáltalán nem biztos, hogy volt-e deszant-támadás, ha volt, mennyi volt, de a magyar kormánymédiának sikerült eljutni odáig, minimális munkával és nulla utánajárással, hogy „hülye angolok, angol hülyék”. Ebben a helyzetben nem is az az érdekes, hogy mi történt valójában, ugyanis azt a helyieken kívül senki sem tudja, lehet, még ők maguk sem – az az érdekes, ahogy a lehető legnagyobb magabiztossággal közölnek emberek egyetlen forrás alapján ellenőrizetlen híreket, és méltóságukon alulinak tartják azt, hogy ellenőrizzék több forrásból, amit leírtak. Vagy még nem hallottak arról, hogy ez kötelező volna. Pedig szakmai alapszabály.

Irigylem ezt az önbizalmat, bár remélem, nem ragályos. Hiába, az a gulyási „morális felsőbbrendűség”, ami áthatja őket... javasolnám, hogy az utcán se nézzenek a lábuk elé, nem méltó a flaszter az ő pillantásukra. Ha meg hasra esnek valamiben, írják meg, hogy milyen gáncsot vetett nekik a sorosista ármány a kollektív Nyugatról.

Annak, aki viszont arra kíváncsi, miben különbözik a valódi hír az efféle imitációktól, elárulom. Abban, hogy unalmas. Tele van mindenféle adatokkal, számokkal, idézetekkel, forrásmegjelölésekkel, időpontokkal: és még az ilyennek is érdemes utána nézni, még az ilyen is tévedhet.

De a tévedés mégsem hazugság vagy szándékos hanyagság.

Szele Tamás