Kezdjük azzal, hogy ezt azért hírnek nem nevezném, de ha már a fél magyar sajtó foglalkozik vele, én is írnék róla valamit. Arról van szó, hogy ma reggel elég sok lapban találkoztam azzal, miszerint műveleti felderítőket toboroz a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat. Hat napja tudok róla, sőt, mosolyogtam is rajta, de rám nem hatott a szenzáció erejével.

Ez azért van, mert időről időre bizony szoktak toborozni ebbe a munkakörbe. Amennyire utána lehet nézni, toboroztak tavaly június közepén, július végén, toboroztak idén január elején, április közepén, ami arra utal, hogy nem lehet túl népszerű ez a feladatkör náluk. A régebbi hirdetéseket mind levették, egyedül a Computerworldben megjelent elérhető, valószínűleg azért, mert azt cikk formájában közölték, ellenben a Facebook-megosztások megmaradtak, ezért tudunk róluk. A mostani hirdetés viszont mégis különbözik a többitől, ezt az állásközvetítő cég, amire bízták, kicsit líraian fogalmazta meg:

„Legyél te az árnyék az éjszakában, a sziluett a napsütésben, az arctalan a tömegben, az észrevétlen járókelő, a némán hallgató útitárs! Te leszel az információk birtokosa, a bűnüldözők szeme és füle: a titkok szolgája.”

Ez a kémlíra csak a Facebook-hirdetésben szerepel, de igen szép, annyit mondhatok. Hanem ami a tartalmát illeti.... Hm, így is lehet mondani, de azért igazából a Műveleti Felderítő Igazgatóság tevékenységének a leírása:

• az érintett személy, valamint az azzal kapcsolatba hozható helyiség, épület és más objektum, terep- és útvonalszakasz, tárgy, esemény megfigyelése, az észleltek technikai eszközökkel való rögzítése;

• mobilkommunikációs hálózaton folytatott kommunikációs eszközök azonosító adatainak megállapítása;

• a nemzetbiztonsági jelleg leplezésével történő információgyűjtés.

így néz ki, szóval ez bizony leselkedés-fülelés, nem egyéb. Régen ezek voltak az úgynevezett „kukkosok” akik nyolc órán keresztül figyeltek egy-egy kaput, ha esett, ha fújt, hogy kijön-e rajta a célszemély, akkor inkább személyi figyelőnek, személyi követőnek hívták őket. Petri György még verset is írt a saját megfigyelőjéről, amit azért nem idéznék, mert túl sok lenne a poézis ebben a kis szösszenetben, de akit érdekel, itt elolvashatja.

Maradjunk a kőkemény magyar valóságban: mennyit keres a műveleti felderítő? A hirdetés szerint bruttó 660.000 forint a kezdő fizetés, 200.000 forint cafetériával, 96.000 forint ruházati illetménnyel. Hát, ez bizony nem a Dárius kincse, bár nem is kevés, én a legjobb hónapban sem bírok ennyit összehozni (de azért tudja Isten, mégsem jelentkeznék). És mi kell hozzá? Érettségi, büntetlen előélet, teljesíteni kell az egészségügyi és pszichológiai alkalmassági feltételeket, plusz meg kell felelni a nemzetbiztonsági követelményeknek is, ami komoly átvilágítást jelent. Előny a felvételinél a jogosítvány, a sportos életmód, a nyelvtudás és a technológiai érdeklődés.

Én magam ilyen emberekkel igen régen találkoztam személyesen, de akkor jó ideig nap, mint nap: kamaszkoromban, Nagyváradon, mikor is miért, miért nem, a Securitate igen alaposan megfigyelt, barátaimmal együtt, ezt meg is írtam akkor, amikor – előkerült a dossziém. Illetve dossziénk, egy galambszelídségű, igen művelt váradi barátomnak jutott eszébe megkérdezni, hogy van-e róla valami, a válasz pedig az volt: „Hogyne lenne, jöjjön be, nézze meg!”

Nem valami volt, hanem rengeteg valami, közöttük az én megfigyelésem adatai is, ha egyszer önéletrajzot akarok írni (egyelőre nem esedékes) csak szólnom kell, megvan nekik a teljes kamaszkorom, képekben, mondhatni albumban, ugyanis végigfotózták az egészet. Persze mi is rájöttünk nagyon rövid idő alatt, mi folyik, ugyanis egy Nagyvárad méretű, akkor kétszázezres (ma valamivel kevesebb) lakosságú városban, üzemanyaghiány idején kicsit feltűnő, ha mindenhol ugyanazzal a két fehér ARO típusú terepjáróval találkozik az ember, és még fotóznak is belőlük. Még a rendszámaikra is emlékszem: 1-BH–7034 és 3-BH–1933.

Hogy miért figyeltek? Úgy vélték, saját készítésű fegyverekkel kívánom megdönteni a szocialista állam- és világrendet. Nem kell mondanom, hogy szó sem volt ilyesmiről, de nekik tervük volt, amit teljesíteni kellett, ha nem volt államellenes összeesküvő, csináltak. Mi meg ott vertük át őket, ahol tudtuk, ha gyalog követtek, felszálltunk egy villamosra, a követő szintén, aztán mikor indult leugrottunk és integettünk a szerelvény után, ha kocsival, átmentünk temetőn, teniszpályán, mindenen, ahová autóval tilos volt behajtani, szóval nem kedvelhettek minket túlzottan.

Mindegy, rég volt, bár igaz volt: de tán csak nincs szükség ezekre a módszerekre a huszonegyedik század bekamerázott Magyarországán?

Lehet, hogy van, ahol igen. Ha Budapesten érdekli az illetékeseket, merre járok, mit művelek, ahhoz nincs szükség követőre, a térfigyelő kamerák, a bankkártya-használat és főként a telefonom adatai alapján ha akarják, nem csak azt tudják, hol vagyok, még azt is, kivel beszélek és mit. Kicsit erről szólt annak idején a Pegasus (Candiru, Predator, stb.) ügye is, amiben volt állítólag némi érintettségem, de egy megfigyelésen nincs értelme felháborodni: ha akarnak, úgyis figyelnek, legfeljebb nem használják fel az adatokat, ha meg nem akarnak, úgyse fognak. Sokat segít az embernek, hogy már zsenge ifjúkorában megszokta az ilyesmit.

Tehát csak a telefonos forgalmat kéne figyelnie a műveleti felderítőnek? Valószínűleg nem. Az ország tele van olyan kis vagy kisebb településekkel, ahol nincs térfigyelő kamera, sőt, esetleg még térerő sincs: ott bizony emberre kell bízni a feladatot, bár az meg fel fog tűnni Alsó-Kisfröccstanyán, ha jön egy ismeretlen ballonkabátban és némán álldogál a főtéren vagy üldögél egy bokorban. Nem zárnám ki, hogy összeszalad a falu, netán migránsnak nézik vagy kémnek és a végén megeszi a fene az egész akciót.

Azt viszont látjuk, hogy a mostani toborzás nem egyedi eset, szinte folyamatosan kell oda az ember, tehát valamire mégis használják az állományt, és ez a valami nem lehet túl kellemes vagy népszerű feladat, hiszen állandó a felvétel. Vagy – ez a második lehetőség – állandóan bővül a feladatok köre, egyre több felderítőre van szükség. Ezt manapság leginkább az online és telefonos (a kettő mára lényegében ugyanaz) megfigyelések körének drasztikus kiszélesítésével tudnám elképzelni, de erre csak egyetlen jel utal: az, hogy idén nyáron, a 2023-as költségvetés módosítása útján 30 milliárd forinttal növelték a Miniszterelnöki Kabinetiroda alá tartozó titkosszolgálatok kiadásait. A pluszforrás jelentős részét személyi juttatásokra tervezik költeni. Tételesen:

• az Alkotmányvédelmi Hivatal kiadásait 9,5 milliárd forinttal,

• a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat kiadásait 14,4 milliárd forinttal,

• a Nemzeti Információs Központ kiadásait 1,4 milliárd forinttal,

• míg az Információs Hivatal kiadásait 4,9 milliárd forinttal növelnék.

Rendben van, de mielőtt levonnánk a következtetést, miszerint ezentúl a kicsi kutya farkát is meg akarják figyelni, jusson eszünkbe: de hiszen toboroztak tavaly is, a kisebb keretből – igaz, akkor nem jelezték a pontos összeget, csak annyit mondtak (a Computerworld írása alapján) hogy „versenyképes jövedelmet” kínálnak, arról nem volt szó, hogy azzal melyik versenyen lehet indulni, bár gyanús volt, hogy a Forma 1-en vagy Indianapolisban nem. Most viszont egzakt számokat írnak, annyit, amennyit, ez a versenyszféra bérezésének az alját közelíti.

Tehát szó sincs arról, hogy hirtelen elkezdtek titokzatos szolgákat toborozni, ráadásul tömegesen. Mindig is toboroztak, az viszont nem kizárható, hogy most sikeresebb lesz a kampány az eddigieknél, tehát tényleg több lesz a műveleti felderítő.

Amiből az következik, hogy több lesz az adat is. Csak arra is ember kell, hogy azt mind feldolgozza, és az már nem a felderítői munkakör része, hanem a megbízóké. Ugyanis az NBSZ csak a megfigyelést biztosítja, a befolyó adatok kiértékelését már az őket megbízó szolgálatok végzik. Az NBSZ igazából egy technikai szolgáltató.

Tehát a megfigyelések számának növekedésére abból lehet majd igazán következtetni, ha hirtelen elkezd állományt toborozni az Alkotmányvédelem, az Információs Hivatal vagy a Nemzeti Információs Központ.

Egyelőre ezt nem tapasztalni: az Alkotmányvédelem utoljára áprilisban hirdetett munkahelyet, az ELTE portálján, még a költségvetés-bővítés előtt, az Információs Hivatal meg kizárólag számítástechnikai szakértőket keres. A Nemzeti Információs Központ oldalán egyáltalán nincs állásajánlat.

Szóval nyugalom, nincs itt semmi szenzáció, csak egy kicsit verbuválnak, mint mindig.

Talán költőibben, mint máskor, de semmi több.

Egyelőre.

Szele Tamás