Ma nem nagyon lehet másról írni, mint Putyin elnök beszédéről, ami ugyan jelentőskésést szenvedett – van érzéke a hatáskeltéshez az illetőnek – de fontos. Annál, amit jelent, csak az fontosabb, amit jelenthet. Nem lesz könnyű rájönni, mi a különbség ezek között, de próbáljuk meg, éspedig a beszéd eredetijéből, tiszta forrásból dolgozva.

Sajnos ezt a magyar sajtó nagy része nem tartotta fontosnak, így történhetett meg, hogy egyes orgánumok „általános” mozgósítást emlegetnek a részleges helyett, ami azért nagy különbség, még Sojgu szerint is, akinek nyilatkozatát szintén elő fogjuk venni. De előbb lássuk, mit mondott Putyin, aki a videó tanúsága szerint valamiért egy telefonközpontban tartotta szükségesnek elmondani a magáét. Talán hívást várt.

„Kedves barátaim!

Beszédem témája a donbásszi helyzet és az Ukrajnában 2014-ben fegyveres puccs eredményeként hatalomra került neonáci rezsim alól felszabadító különleges katonai művelet előrehaladása.

Ma önökhöz fordulok: országunk minden polgárához, a különböző generációkhoz, korosztályokhoz és nemzetiségekhez tartozó emberekhez, nagyszerű hazánk népéhez, mindazokhoz, akiket a nagy történelmi Oroszország egyesít, katonákhoz és tisztekhez, önkéntesekhez, akik most a fronton harcolnak, harci szolgálatban vannak, testvéreinkhez – a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok, Herszon és Zaporozsje régiók és más, a neonáci rezsim alól felszabadított területek lakosaihoz.”

Ebben az első bekezdésben leginkább a szakadár köztársaságok és a megszállt régiók említése a fontos, illetve az, hogy a már évek óta bizonyos autonómiával rendelkező népköztársaságokat egyenrangúként említette a megszállt területekkel. Ez arra utal, hogy a tervei – az Oroszországi Födeárcióhoz való csatlakozásról szóló ál-népszavazások napokon belüli megtartása és utána az említett országrészek annexiója – szempontjából végül is mind ugyanoda kerülnek, vagyis Oroszországhoz.

„Az Oroszország szuverenitásának, biztonságának és területi integritásának védelméhez szükséges, sürgős lépésekről, honfitársaink azon vágyának és akaratának támogatásáról, hogy maguk határozzák meg jövőjüket, valamint egyes nyugati elitek agresszív politikájáról fog szólni, akik minden eszközzel megpróbálják fenntartani uralmukat, és ennek érdekében megpróbálnak blokkolni és elnyomni minden szuverén, független fejlődési központot, hogy továbbra is ráerőltessék akaratukat más országokra és népekre, és beléjük ültessék álelképzeléseiket.

Ennek a Nyugatnak az a célja, hogy meggyengítse, megossza és végül elpusztítsa országunkat. Már egyenesen azt mondják, hogy 1991-ben sikerült feldarabolniuk a Szovjetuniót, és most eljött az idő, hogy maga Oroszország is szétesik halálosan ellenséges régiók és területek sokaságára.”

A „maguk határozzák meg jövőjüket” kitétel szintén a népszavazási színjátékokat jelentheti, amit pedig Oroszország széteséséről mond, a szándékos logikai hiba példája. Igen, jelentek meg olyan elemzések Nyugaton, amelyek számolnak ezzel a lehetőséggel is, mégpedig a legrosszabb forgatókönyvek között említik, hiszen egy káoszba süllyedő, óriási területű birodalom még a mostani állapotnál is sokkal veszélyesebb volna, de senki sem tartotta ezt kívánatosnak, senki nem jelölte meg célként. A félreértés szándékos Putyin részéről, mint általában.

„És már régóta szövögetik ezeket a terveket. Bátorították a nemzetközi terrorista bandákat a Kaukázusban, a NATO támadó infrastruktúráját a határaink közelébe szorították. A totális ruszofóbiát tették fegyverükké, többek között évtizedeken keresztül céltudatosan szították az oroszgyűlöletet, különösen Ukrajnában, ahol előkészítették az oroszellenes hídfőállás sorsát, ágyútöltelékké tették az ukrán népet, és beletolták őket egy háborúba hazánkkal.”

Elnézést, Vlagyimir Vlagyimirovics... ki is támadott? Csodálnám, ha azt mondaná, hogy Ukrajna, bár magától kitelik. Nyilván arra való ez a hibás érvelés, hogy a hallgatóság elfogadja a háború indokaként a „megelőző csapás” elméletét, hogy tudniillik azért kellett megtámadni Ukrajnát, mert különben az áldozat támadhatott volna. Ennyi erővel kimehetnék az utcára, és felpofozhatnám az első szembejövő embert, mert megvannak a képességei arra, hogy ő pofozzon fel engem: például van keze.

„És miután a mai kijevi rezsim valóban nyilvánosan elutasította a donbásszi probléma békés megoldását, és ráadásul bejelentette, hogy igényt tart a nukleáris fegyverekre, teljesen egyértelművé vált, hogy elkerülhetetlen egy újabb nagyszabású offenzíva Donbássz ellen, ahogy ez már kétszer is megtörtént. És akkor, ugyanilyen elkerülhetetlenül, az orosz Krím elleni támadás következne – Oroszország ellen.”

Ezt meg honnét vette az úr? Mármint Kijev igényét a nukleáris fegyverekre? Vagy a potenciális támadást a Krím ellen? Amely nem egy túl nagy hely, és egy komolyabb atomcsapás teljesen lakhatatlanná is tenné – mi szüksége volna Ukrajnának egy radioaktív sivatagra? Ha már itt tartunk: Oroszországnak a Krímben természetesen nem az üdülők, a tengerparti föveny vagy a bahcsiszeráji szökőkút a legfontosabb, hanem a szevasztopoli flottatámaszpont és a kereskedelmi kikötők.

„Ebben az összefüggésben a megelőző katonai művelet megindításáról szóló döntés feltétlenül szükséges és az egyetlen lehetséges döntés volt. Fő célkitűzései – Donbász teljes területének felszabadítása – változatlanok voltak és maradnak.

A Luhanszki Népköztársaságot már gyakorlatilag teljesen megtisztították a neonáciktól. Folytatódnak a harcok a Donyecki Népköztársaságban. Nyolc év alatt a kijevi megszálló rezsim erődítmények mélyen húzódó sorát hozta itt létre. A frontális roham súlyos veszteségekkel járna, ezért egységeink, valamint a donbásszi köztársaságok katonai egységei tervszerűen és hozzáértően járnak el, felszerelést használnak, gondoskodnak a személyzetről, és lépésről lépésre felszabadítják a donyecki földet, megtisztítják a városokat és falvakat a neonáciktól, és segítenek azoknak az embereknek, akiket a kijevi rezsim túszokká, élő pajzsokká tett.”

Azt hiszem, mi nagyon különböző napi jelentéseket olvashatunk, ugyanis a virágnyelven „tervszerű és hozzáértő” eljárás nagyjából állóháborút jelent, erős tüzérségi támogatással éspedig Liszicsanszk, valamint Szeverodonyeck elfoglalása óta. Ukrán részről a harkivi áttörés ezen változtatott, de azzal meg Putyinnak nem sok dicsekedni valója lenne.

„Mint tudják, a különleges katonai művelethez hivatásos katonák tartoznak, akik szerződés alapján teljesítenek szolgálatot. Az önkéntes formációk is vállvetve harcolnak velük: különböző nemzetiségű, foglalkozású és korú emberek – igazi hazafiak. Szívükből keltek fel Oroszország és Donbássz védelmére.”

Azzal ne kukacoskodjunk, hogy mit lehet védeni Oroszországon Ukrajnában, mert tudjuk: Oroszországhoz az tartozik, amit sajátjának tekint, legalábbis a Kreml álláspontja szerint. Az önkéntesség elve is vitatható, inkább beszélhetünk így-úgy-amúgy összetoborzott szerződéses katonákról, zsoldosokról és a népköztársaságok területén bizony kényszersorozott állományról. Putyin még egy darabig önigazol, ecsetelgeti az Apokalipszist mint egy orosz Hieronymus Bosch, megemlíti a „több mint ezer kilométer hosszú arcvonalat”, aztán a lényegre tér.

„A Donbásszi Népköztársaságok parlamentjei, valamint a Herszon és Zaporizzsja régiók polgári-katonai közigazgatásai úgy döntöttek, hogy népszavazást tartanak e területek jövőjéről, és arra kértek bennünket, hogy támogassuk ezt a lépést. Hangsúlyozom, hogy mindent megteszünk a népszavazás biztonságos feltételeinek biztosítása érdekében. Hogy az emberek kifejezhessék akaratukat. És támogatni fogjuk a jövőjükről szóló döntést, amelyet a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok, Zaporizzsja és Herszon régiók lakosainak többsége hoz meg.”

Ha ők „támogatják” és „biztosítják” ezeket a „népszavazásokat”, az eredmény nem is lehet kétséges: fegyverek árnyékában olyan szavazat születik, amilyent a fegyveresek kívánnak. Mai hír, hogy például Zaporizzsjában házról házra viszik majd az urnát, katonai kísérettel, aztán merjen csak a szegény választó nemmel voksolni. De mire jó ez a komédia?

Putyin tudja, hogy a most meghirdetett részleges mozgósítás sem csodaszer. Ellenben ha az említett területek az Oroszországi Föderációba kerülnek, akkor a visszafoglalásukra törekvő ukrán erők már Oroszország szuverenitását sértik meg, agresszorrá lehet őket nyilvánítani a saját (megszállt) országrészeik területén és lehetségessé válik egy hivatalos hadüzenet, ami után már alkalmazhatóak akár a taktikai nukleáris fegyverek is. Ugyanis a Kremlnek ez az egyetlen aduja maradt, de ezt valószínűleg nem szeretné kijátszani. Azt látjuk, hogy a Belgorodi Területet – mely kétségtelenül az Oroszországi Föderáció része – az ukrán tüzérség lövi, ahogyan az oroszok is lövik Ukrajnában a Harkivi Területet, de a határt az ukrán erők nem lépik át. Hát, ha nem lépik át a határt, el kell intézni, hogy a határ lépje át őket. Ez Putyin terve.

„Hazánk, szuverenitásunk és területi integritásunk védelme, valamint népünk és a felszabadított területeken élő emberek biztonságának garantálása érdekében szükségesnek tartom, hogy támogassuk a Védelmi Minisztérium és a vezérkar javaslatát a részleges mozgósítás végrehajtásáról az Orosz Föderációban.

Hadd ismételjem meg: ez egy részleges mozgósítás. Vagyis csak olyan állampolgárokat hívnak be katonai szolgálatra, akik jelenleg tartalékosok, és mindenekelőtt azokat, akik már szolgáltak a fegyveres erők soraiban, rendelkeznek bizonyos katonai szakmákkal és megfelelő tapasztalattal. A katonai szolgálatra behívottaknak további katonai kiképzésen kell részt venniük, mielőtt elküldik őket az egységeikhez, figyelembe véve a különleges katonai műveletek tapasztalatait. A részleges mozgósításról szóló rendeletet aláírták. A jogszabályoknak megfelelően a Szövetségi Gyűlés, a Szövetségi Tanács és az Állami Duma kamaráit ma hivatalosan tájékoztatják erről. A mozgósítási intézkedések ma, szeptember 21-én kezdődnek. Utasítom a régiók vezetőit, hogy minden szükséges segítséget nyújtsanak a katonai komisszáriumok munkájához.”

Miért van szükség ezek szerint az általános mozgósításra? Azért, mert atomfegyverekkel összesen két dolgot lehet művelni még hadiállapot esetén is: fenyegetőzni és pusztítani. Megszállni nem. A megszálláshoz gyalogság kell, logisztika kell, műszaki alakulatok kellenek, ki kell építeni a saját infrastruktúrát, közigazgatást, ehhez kell a sok ember. Meg persze a „pacifikáláshoz”, aminek áldásait túl sok helyen láthatta már a világ, rendszerint kínzókamrák és tömegsírok formájában. A beszéd végén Putyin még belengeti a nukleáris fenyegetést meg a csodafegyvereket:

„Nukleáris zsarolásról is szó van. Nemcsak a Zaporizzsjai Atomerőmű nyugati támogatású, nukleáris katasztrófához vezető bombázásáról van szó, hanem a vezető NATO-államok egyes magas rangú képviselőinek kijelentéseiről is, amelyek a tömegpusztító fegyverek, nukleáris fegyverek Oroszország elleni alkalmazásának lehetőségéről és megengedhetőségéről szólnak. Azoknak, akik ilyen kijelentéseket tesznek Oroszországról, szeretném emlékeztetni Önöket, hogy hazánk is rendelkezik különböző megsemmisítő eszközökkel, amelyek egyes elemei fejlettebbek, mint a NATO-é. Ha területi integritásunkat fenyegetik, minden rendelkezésünkre álló eszközt felhasználunk Oroszország és népünk védelmére. Ez nem blöff.

Oroszország polgárai biztosak lehetnek abban, hogy hazánk területi integritását, függetlenségünket és szabadságunkat – még egyszer hangsúlyozom – minden rendelkezésünkre álló eszközzel biztosítani fogjuk. És azoknak, akik atomfegyverekkel próbálnak zsarolni minket, tudniuk kell, hogy a szél is fújhat az ő irányukba.”

A beszéd ennyi volt, most viszont lássuk, mi fog történni a gyakorlatban? A különböző honi médiumok jelentős részének elkerülhette a figyelmét Sojgu védelmi miniszter (igen, még az, sőt, lehet, hogy most visszakerült a kegyekbe) nyilatkozata, mely szerint:

„Oroszország 300 ezer tartalékost hív be a Vlagyimir Putyin által bejelentett részleges mozgósítás során. Az ország ugyan hatalmas mozgósítási bázissal rendelkezik – közel 25 millió emberrel –, de alig több mint 1%-uk tartozik a részleges mozgósítás hatálya alá. A részleges mozgósítás csak azokra vonatkozik majd, akik már szolgáltak, és rendelkeznek katonai kiképzéssel és harci tapasztalattal. A diákok és a sorkatonák mozgósítása szóba sem jöhet.”

Háromszázezer tartalékos behívása egy Ukrajna méretű ország megszállásához valóban elegendő, de elfoglalásához semmiképpen sem. Putyin tehát abból a tételből indul ki, hogy az ukrán hadsereg valamiért nem fog védekezni. Ezt elképzelhető, hogy nukleáris zsarolás útján kívánja elérni. De a tartalékosoknak már a felszerelése is komoly gazdasági problémát fog jelenteni: háromszázezer egyenruhát, fegyvert, temérdek lőszert és laktanyai férőhelyet kell előteremteni nagyon rövid időn belül. Ennyi embert még etetni is nagy feladat és sokba kerül.

Körülbelül ennyi biztosat tudunk jelenleg, tehát akkor gondoljuk át, mire számíthatunk?

A részleges mozgósítás egy-másfél hónap alatt végbemegy, ez nem kérdés. Ez alatt az idő alatt így vagy úgy gondoskodni kéne az orosz politikai vezetésnek arról, hogy egyrészt legyen meg a hadiállapot Ukrajnával – erre valók a „népszavazások” – másrészt, hogy az ukrán erők vonuljanak vissza a donbásszi területekről és még a megszerzett régiókat is adják fel. Ez nem biztos, hogy megoldható. A kérdés az, hogy ha védekeznek, sőt, esetleg támadnak is, meddig hajlandó elmenni a Kreml? Valóban képesek és hajlandóak taktikai atomfegyver bevetésére? Mennyire elszánt a kijevi kormány, azon kívül, hogy nagyon, meddig megy el a védekezésben? (Elképzelhető, hogy akár a legvégsőkig is, hiszen az ország létéért harcol). Mit szól a világ diplomáciai közössége ehhez a csapdahelyzethez?

Tehát ebből még bármi lehet és az ellenkezője is. Én magam – jelezném, hogy könnyen tévedhetek, senki se tekintse jóslatnak a megérzésemet – úgy látom: a legnagyobb esély arra van, hogy a csapda valamiért nem fog működni, az erősítés azonban megérkezik a frontra, és ugyan nem dönti el a háború menetét, de megállítja a további ukrán offenzívákat azon a ponton, ahol az érkezéskor lesznek. Ukrajna most arra fog törekedni, hogy szeptember 27-ig, a „népszavazások” lezárásáig minél nagyobb területi előnyt szerezzen, esetleg közigazgatási centrumok elfoglalásával, ha például sikerülne visszavennie Herszon városát, amire van esély, maga a Herszon területi népszavazás válna tárgytalanná. Csak hát: nagyon kell sietniük, mert ma már huszonegyedike van. Mindenesetre az erősítés érkezése után valószínűleg ugyanolyan állóháború alakul ki, amilyent nyáron láthattunk. És ez komoly elégedetlenséget fog kiváltani az orosz hátországban.

Már persze, ha nem működik a nukleáris zsarolás csapdája.

Ha működik, akkor új helyzet alakul ki. Reméljük, hogy csődöt mond Putyin terve.

Hosszú lesz még ez a háború, és még annak örülhetünk, ha elhúzódik.

Ha ugyanis hamar vége lesz, az világháborús helyzetet jelent.

Szele Tamás