Forgókínpad

Forgókínpad

Nemzeti Szankciókonzultáció

2022. szeptember 22. - Szele Tamás

Hírnek rövid, baromságnak kapitális, mi az? Persze hogy az európai uniós szankciókkal kapcsolatos nemzeti konzultáció. Sok felesleges, értelmetlen szamárságot láttam életemben, de kevés ekkorát, és természetesen nem az a célja, hogy a kormány megtudja a nép véleményét az ügyben. Az számít a legkevésbé.

konzultacio.jpg

De ne beszéljünk it a levegőbe, előbb megmutatom az MTI-hírt, mielőtt szétkapom, mint Floki a lábtörlőt. Szóval, azt mondja:

Balatonalmádi, 2022. szeptember 22., csütörtök (MTI) – A Fidesz és a KDNP frakciója arra kérte a kormányt, hogy indítson nemzeti konzultációt az európai uniós szankciókról – jelentette ki a Fidesz frakcióvezetője a két kormánypárt közös frakcióülésének szünetében tartott sajtótájékoztatón csütörtökön Balatonalmádiban.

Kocsis Máté hangsúlyozta: azért kezdeményezték a nemzeti konzultáció indítását – amelynek középpontjában az energiaszankciók állnak majd –, hogy legyen módjuk a magyar embereknek ebben az ügyben is elmondani, hogy mit gondolnak.
A nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője kiemelte: Európában a magyarok lesznek az elsők, akik elmondhatják a véleményüket a szankciókról.”

Először is: a magyar embereknek senki sem tiltja meg, hogy elmondják, mit gondolnak, a kocsmában szokott erre sor kerülni. Egyelőre ott még nem tartunk, hogy ott is vigyázni kelljen, mit beszélünk, legfeljebb csak ismerőssel osszuk meg nézeteinket, mert az idegeneket untatni velük tolakodás. Továbbmegyek: egész Európában sem tilos, egyetlen országban sem a vélemény kinyilvánítása, de akár bel- akár külföldön azzal járhat, hogy ha hülyeségeket beszélünk, akkor ki fognak röhögni, ha erőltetjük őket, farba fognak billenteni. Ugyanis a vélemény szabad, de nem következmények nélküli.

Azt még nem tudjuk, hogyan szólnak majd ennek a „konzultációnak” a kérdései, szerintem külön brigád fogalmazza őket most is, valószínűleg a Századvégnél, de hogy ugyanolyan tendenciózusak lesznek, mint a korábbi esetekben, az biztos. Le szeretnék szögezni egy dolgot, amivel a legtöbben nincsenek tisztában. De még a kormánytagok sem.

A nemzeti konzultáció NEM népszavazás.

A nemzeti konzultáció csak egy politikai kérdőív, semmiféle kötelező hatálya nincs senkire nézve.

Tehát ne hatódjon meg Zuzmó Géza és Műkörmös Micike, hogy „ez a kedves, drága kormány kikéri az ő kis véleményét, bezzeg régen ilyen nem volt”, mert kikérheti ugyan, de nem kötelező tekintetbe vennie. Tulajdonképpen a kormány ezekkel a kérdőívekkel csak informálódik, a kapott információval meg azt kezd, amit akar, rendszerint semmit. A kérdések, mint említettem, tendenciózusak, olyasmik, hogy:

Vannak, akik szeretnek ropogós kacsasültet vacsorázni párolt káposztával és szekszárdi óvörössel, ellenben mások jobban szeretnének kapni a búcsúban egy pofont. Ön a kacsasültet választja? Igen vagy nem?”

Nyilván mindenki a kacsasültre voksol, a vegetáriánusokat és a mazochista kisebbséget kivéve, de nem elég, hogy csak egyféle válasz lehetséges, még azt sem veszik figyelembe! Elég sok nemzeti konzultációnak lett más eredménye, mint amire számítottak, néha annyira más, hogy ki is derült, akkor fogták a kormánynak kedvező véleményeket, lett légyen akármilyen kevés, és azt mondták rájuk, hogy „de, ez sok, ezt fogadjuk el”. És hivatkozási alapul szolgált a kisebbségi vélemény a többségivel szemben. Mondjuk a leggyakoribb mégis az volt, hogy mivel ők számolták, nekik is kedvezett az ellenőrizhetetlen summázat.

Elmondhatjuk tehát, hogy nemzeti konzultációt akkor ír ki a magyar kormány, ha különösen nagy disznóságra készül, és nem akarja, hogy bárki is beleszólhasson. Hamisít így vagy úgy egy „konzultációs” eredményt, aztán akármilyen lehetetlenségbe is fogjon, a magyar nép nevében teszi. Legalábbis arra hivatkozik.

Ez a mostani eset a többinél is nagyobb ostobaság. Ugyanis akinek van egy csepp esze, beláthatja, hogy olyasmiről kérik ki a véleményünket, amire sem nekünk nincs befolyásuk, sem nekik. Hát hiszen ha az úgy menne, ahogy Móricka elképzeli... Arról van szó, hogy az Oroszország elleni energiahordozó-kereskedelmi szankciók (Kocsis Máté nyelvén: energiaszankciók) nemzetközi szerződésekből erednek. Tehát nemzeti szinten nem lehet felőlük döntést hozni, népakarat ide vagy oda. De a konzultációnak nem is a döntéshozatal a célja, az talán egy későbbre tervezett népszavazásé lehet, a konzultáció most propagandaeszközként működik.

Ugyebár, annyit tudni kéne, hogy az uniós szankciók nem sújtják az orosz féllel folytatott gázkereskedelmet, elvileg mindenki annyi gázt vehetne, amennyit ki tud fizetni, olyan áron, amilyent az orosz fél szab (és csillagászatiakat szab). Még az orosz olaj vásárlása sem tilos, csak majd január elsejétől lesz az, egyelőre csak az orosz szén van tilalom alatt. De akkor mi ez a gázmizéria? Csak annyi, hogy maga Oroszország nem akar szállítani – előre, szerződésben lekötött, sőt, kifizetett mennyiségeket sem – amíg a más árucikkek számukra történő eladására vonatkozó szankciók élnek. Tehát ha nem kap a „kollektív Nyugattól” (képzeljék, mi is annak számítunk) chipet és zsanért, nem ad gázt. Nem, és kész.

De hát ez nem szerződésszegés?

Dehogynem. Az ilyen féllel nem érdemes üzletelni, ez zsarolás.

Ellenben a magyar kormány azon az állásponton van, ki tudja miért, hogy csak kapjon meg mindent Oroszország, azt is, ami a fegyverek gyártásához kell, a tömegmészárlás nem számít, legfeljebb letagadjuk, mint Orbán Bucsát, és akkor hátha kapunk egy kis gázt.

Azt a gázt, aminek a megszerzését február óta pár havonként megünneplik, mondván, hogy újabb szerződést kötöttek, nagyon előnyöset (nem szokott előnyös lenni), bezzeg erre a hülye Nyugat nem képes. Tele vannak a gáztározók, emeljük az árát! Minek emeljük, ha van elég? Azért, mert megtehetjük!

Akkor most mi van? Az, hogy augusztus 28-án a magyar gáztárolók relatív, vagyis fogyasztásarányos töltöttsége a negyedik legmagasabb volt az Európai Unióban. De emelkedik a gázár, és a kormány természetesen Brüsszelre és a szankciókra fogja, mert e kettőt nem kedvelik. Holott közük nincs hozzá.

Én nem kétlem, hogy a mai Magyarországon, ahol a legtöbben indulatból hozzák a döntéseiket, mindenféle gondolkodás nélkül, ahol két éve még a koronavírusban elhunytak hozzátartozóit nevezték hazugnak, hiszen „nem is volt olyan betegség”, ahol százezrek hiszik, hogy Magyarország egy, a New York-i tőzsdén bejegyzett részvénytársaság és ahol a bizonyított tömegmészárlásokat az úri közönség élvezettel röhögi ki a közösségi oldalakon, lehet olyan nemzeti konzultációt rendezni Zuzmó Gézák és Műkörmös Micikék aktív részvételével, amiből az derül ki, hogy mindenért Brüsszel a hibás. Olyant is lehetne, amiből az derülne ki, hogy ki akarunk lépni az Európai Unióból, és be az Oroszországi Föderációba, mindez csak annak a kérdése, mely válaszokat hagyják figyelmen kívül és kik. De mondjuk összehoznak egy Unió-ellenes eredményt. Akkor mi lesz?

Akkor, kérem semmi sem lesz. Ugyanis, mint említettem, ez egy kérdőív, egy közvélemény-kutatás, ez nem befolyásolja a nemzetközi egyezményt, ami kötelez minket, mármint az országot, hogy az Unió szabályozásait betartsa. És ha népszavazás lesz a kérdésről?

Az meg nem lehet. Magyarország alaptörvénye kimondja, hogy nem lehet országos népszavazást tartani többek között nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről. Hát hiszen ha lehetne, holnaptól ingyen volna a belga sör, mert megszavaznánk, vagy inkább nem volna egyáltalán, mert a belga serfőző sem hülye, és nem szállítana ingyen.

Akkor tulajdonképpen mi a fityfenére jó ez a méregdrága közvélemény-kutatás „nemzeti konzultáció” címén?

  1. Remekül meg lehet hamisítani, és aztán az uniós parlamentben hivatkozni a magyar közvéleményre. Sőt: a magyar közvélemény előtt is ugyanerre hivatkozni!

  2. Kiváló propagandaeszköz az Unió elleni hangulat keltésére. Ma még nem biztos mindenki abban, hogy Brüsszel emelte fel a gázárat, ha megtartják a konzultációt, a népesség kilencven százaléka biztos lesz benne.

  3. A hamis eredmény jó pont lehet Moszkvában is, tárgyalásokon, csak az lehet rossz pont rövidesen, ha egyáltalán tárgyalunk Moszkvával.

  4. Valakinek nyomdája van és keresni akar.

Na, erre jó ez a „konzultáció”, másra nem nagyon. Hogy konzultálna felettük a doktor Bubó a Csőrmesterrel.

Mi a teendő ez esetben?

Semmi. A kérdések manipulatívak lesznek, aki komolyan veszi őket, jó választ nem adhat rájuk, mert nem is lesz lehetséges, aki nem veszi komolyan őket, annak meghamisítják a válaszát, aki nem is vesz részt, ahelyett majd részt vesznek. Ha csak száz válasz érkezik tízmillióból: azt fogják előbb átformálni kedvük szerint, aztán többségnek kikiáltani, végül felhasználni.

Azt nem értem, minek ez a sok közbülső macera? Ívek, nyomda, postai kézbesítés oda, vissza... Hirdessék ki az eredményt még ma este, a saját szájuk íze szerint, ahogy a helyzetet elnézem, nem törne ki a lázadás akkor sem.

Szóval, ha rám hallgatnak, azt tesznek majd a kérdőívvel, amit épp akarnak.

Csak az eredménnyel tessék vigyázni.

Nehogy véletlenül elhiggyék.

Azt az egyet nem szabad.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása