Forgókínpad

Forgókínpad

Nukleáris latolgatások

2022. október 02. - Szele Tamás

Ahogy elnézem az ukrajnai háború – most már nehéz másnak nevezni – fejleményeit, Liman tegnapi elestét, a megszállt területek annexióját (ami azért akadályokba fog ütközni, és ennek jogi-politikai következményei lehetnek), Sólem Aléchem egy mondata jut eszembe: „Beszéljünk valami vidámabbról. Mi hír az odesszai koleráról?”

taktikai_atomcsapas_1.jpg

Odesszában nincs kolera (Mariupolban ezzel szemben van), viszont körülbelül ugyanilyen „vidámabb” téma a napi harcokon kívül annak kérdése, hogy be fog-e vetni az Oroszországi Föderáció taktikai nukleáris fegyvereket Ukrajnában, amint azt Putyin elnök pénteki beszédében sugalmazta. Illetve legyünk pontosak: nem zárta ki az ilyen fegyverek bevetésének lehetőségét, ami a Kreml nyelvezetét ismerve már bizony fenyegetés.

Itt kérem meg azokat, akik megingathatatlanul hisznek vagy abban, hogy a kedves Putyin bácsi sosem tenne ilyent, vagy abban, hogy mindenképpen meg fogja tenni, hogy hagyják abba az olvasást, nem nekik való, ami következik. Ugyanis komoly elemzést találtam az Institute for the Study of War részéről, ami a dolog valós esélyeit latolgatja. Ezt fogom idézni, a saját véleményemmel tarkítva és néhol vitatkozva: ugyanis rögtön az első problémám minden komoly elemzéssel az, hogy szükségképpen mindegyik abból a feltételezésből indul ki, miszerint az orosz állami vezetés élén Vlagyimir Putyinnal épeszű, racionális lényekből áll, logikusan és következetesen gondolkodó, felelős emberekből.

Márpedig a ráció még februárban is azt mondta volna, hogy háború sem lesz, mert több kárt okoz, mint amennyi haszna egyáltalán lehetne. Csak épp mégis lett: ilyenformán minden, amit írok kizárólag abban az esetben érvényes, ha feltételezzük, hogy Putyin és kormánya épeszű.

Akkor lássuk, mi oka lenne a taktikai nukleáris fegyverek bevetésének?

Az, hogy bármennyire is mást mond a Kreml propagandája, az orosz hadak meglehetősen rosszul állnak Ukrajnában. Tegnap vesztették el Limant is, ahonnét inkább visszavonultak, mert az ötezer fős haderő nem merte vállalni az ostrom (pontosabban: a katlancsata) kockázatát. Ezt sokféleképpen lehet magyarázni, teszi is a világsajtó, de nem változtat azon a szikár tényen, hogy Liman, a fontos vasúti csomópont, mely nélkül megoldhatatlan a Luhanszkban állomásozó orosz alakulatok utánpótlása, ukrán kézen van, ráadásul ostrom, tehát komoly rombolás nélkül sikerült elfoglalni.

Alig forrt tehát egységbe a négy megszállt terület az Oroszországi Föderációval, már szakadozik is lefele a szélük. Az sem világos egyelőre, hogy külön szövetségi szubjektumként akarják kezelni majd őket, vagy egységes közigazgatást kapnak, de az egész népszavazási komédia csak arra volt jó, hogy orosz területté válhassanak. Erre az orosz alkotmány miatt volt szükség, mely kimondja, hogy akkor lehet háborút indítani, ha az állam léte kerül veszélybe vagy annak területét éri támadás, akár hagyományos fegyverekkel is. Mivel pedig az ukrán csapatok egyelőre alig lépték át az orosz határt (Belgorod térségében azért volt rá példa), Putyin gondoskodott róla, hogy az orosz határ lépje át őket. Így már lehet hadat is üzenni, általános mozgósítást is hirdetni, nem csak részlegeset, mint a mostani. Mert hogy az egyoldalúan kinyilvánított függetlenségi és csatlakozási nyilatkozatokat Kijev nem fogja érvényesnek tekinteni, az biztos: sőt, meg is erősítették, hogy diplomáciai úton nem lehet kipolitizálni az ukrán hadsereget a saját országa egy részéről.

Akkor hát háború lesz, totális háború, teljes mozgósítással és atomcsapásokkal?

Nem biztos. Valószínűbb, hogy háború lesz, totális mozgósítás lesz, de ha a Kremlben maradt egy csepp ép ész (ez az, ami nem biztos) a taktikai nukleáris fegyverek ugyan minden nap szóba fognak kerülni, fenyegetőzni fognak a használatukkal, de nem vetik be őket. Túl nagy volna annak az ára.

Van Putyin pénteki beszédének egy részlete, ami mintha a valódi céljairól árulkodna:

Felszólítjuk a kijevi rezsimet, hogy haladéktalanul szüntessen be minden támadást és harcot, vessen véget a 2014-ben általa kezdeményezett háborúnak, és térjen vissza a tárgyalóasztalhoz. Készek vagyunk erre, és ezt már többször is elmondtuk. De a donyecki, luhanszki, zaporizzsjai és herszoni emberek döntéséről nem fogunk tárgyalni. Ez a döntés megszületett, és Oroszország nem fogja elárulni polgárait.”

Tehát tárgyalni akar, engedmények megtétele nélkül, és azért emlegeti a taktikai nukleáris fegyvereket, hogy azok bevetésének lehetőségével kényszerítse ki a tárgyalásokat. Éspedig valahogy úgy szeretné, hogy a békesség kedvéért az Egyesült Államok és a Nyugat kényszerítse Ukrajnát a megbeszélések folytatására. Csakhogy Ukrajna és nemzetközi támogatói azonnal világossá tették, hogy nem fogadják el a fenyegetőzés hatására a tárgyalások felkínálását, és nem mondanak le Ukrajna szuverén jogáról a területeihez.

Nos, rendben, akkor növekszik a feszültség. Milyen esetben vetne be Putyin tényleg atomfegyvert? Mert egyelőre ütköznek a diplomáciai és a katonai szempontok. A mostani két fő diplomáciai eszköze a részleges mozgósítás az orosz veszteségek pótlására, és az energetikai nyomásgyakorlás Európára az európai támogatás elrettentése érdekében. Ezzel el tudná érni – ha mindkettő sikeres – a mostani orosz pozíciók fenntartását, megőrzését és a háború befagyasztását a jelenlegi frontvonalak mentén, amivel gyakorlatilag ugyanott volna, mint az elhúzódó és eredménytelennek ígérkező tárgyalásokkal: vagyis időt nyerne.

A mozgósítás viszont nem túl valószínű, hogy sikerrel jár; több ezer kiképzetlen és motiválatlan orosz férfi frontra küldése nem fogja érdemben növelni az orosz harci erőt, különösen nem olyan helyeken, mint a nyugati Luhanszki Terület, ahol az ukrán ellentámadások jelentős előrehaladást értek el.

Az Európába irányuló földgázexport visszafogása arra irányul, hogy megtörje az Ukrajna támogatása körüli nyugati konszenzust, és korlátozza az ukrán erőknek nyújtott nyugati katonai támogatást. Valószínűtlen, hogy ez sikerül. Európát hideg és nehéz tél várja, ugyanakkor a NATO és a NATO-n kívüli európai államok vezetői nem lankadnak az ukrán szuverenitás támogatásában, és ezt a támogatást Oroszország illegális annexiójának fényében még a gazdasági költségek ellenére is növelhetik. 2023 telére az európai államok aktívan keresik az orosz energia alternatíváit, és valószínűleg sokkal felkészültebbek lesznek. Nehéz felmérni, hogy Putyin milyen mutatók alapján fogja értékelni bármelyik próbálkozása sikerét. De mindkettőnek jelentős időre lesz szüksége ahhoz, hogy meghozza gyümölcsét, vagy bizonyíthatóan kudarcot valljon, időre, amelyet Putyin valószínűleg igénybe fog venni, mielőtt fontolóra venné a nukleáris eszkalációt.

Tehát ha lesz is taktikai nukleáris támadás – ami nem biztos – az idén télen nem várható, mert a Kreml előbb megvárja, megfagy-e a Nyugat vagy sem. Sok függ a mozgósítás sikerétől is, persze ez jelenleg még nem is dönthet el semmit, ugyanis a bevonulók többsége teljesen tapasztalatlan, semmiféle kiképzést nem kapott és nem is kap, talán, ha kapnának, megállíthatnák az ukrán előrenyomulást.

De nézzük a dolgot kifejezetten katonai szempontból. Mit érhetne el Putyin a harctéren, tehát nem a tárgyalóasztalnál a taktikai nukleáris fegyverek bevetésével?

Valószínűleg több ilyent kellene bevetnie Ukrajnában ahhoz, hogy elérje a kívánt műveleti hatást – a frontvonalak befagyasztását és az ukrán ellentámadások megállítását. A műveleti hatásnak azonban felül kell múlnia a NATO esetleges megtorlásának potenciálisan igen magas kockázatát. Megpróbálkozhatna egy vagy több nagyobb ukrán lakossági központ vagy kritikus infrastruktúra elleni nukleáris terrortámadással, abban a reményben, hogy sokkolja Ukrajnát, hogy megadja magát, vagy a Nyugatot, hogy leállítsa az Ukrajnának nyújtott segélyeket. Az ilyen támadások azonban nagy valószínűséggel nem kényszerítenék rá Ukrajnát vagy a Nyugatot a megadásra, és olyan óriási kockázatot jelentenének, amelyet Putyin történelmileg nem lenne hajlandó vállalni. Ukrajna kormánya és népe már többször bizonyította, hogy továbbra is harcolni akar, és a Nyugat számára nagy gondot jelentene, ha egyszerűen megadná magát ilyen szörnyű tettek láttán, mivel az ilyen megadás precedenst teremtene.

A másik lehetőség, ha a nukleáris fegyvereket a műveleti környezet megváltoztatására használja fel. Két fő taktikai nukleáris fegyverhasználati lehetősége van: az ukrán támadó műveletek megbénítása érdekében kulcsfontosságú ukrán szárazföldi kommunikációs csomópontok és parancsnoki központok támadása, és/vagy az ukrán haderők jelentős koncentrációinak támadása az érintkezési vonal közelében. Egyetlen nukleáris fegyver nem lenne döntő jelentőségű e célpontok egyike ellen sem. Putyinnak valószínűleg több taktikai nukleáris fegyvert kellene bevetnie Ukrajnában ahhoz, hogy jelentős hatást érjen el, és megfossza Kijevet az ellentámadás lehetőségétől.

Az orosz nukleáris csapás ezért hatalmas kockázatot jelentene egy csekély nyereségért, amely nem érné el Putyin kinyilvánított háborús céljait. A legjobb esetben is befagyasztaná a frontvonalakat a jelenlegi pozícióikban, és lehetővé tenné a Kreml számára, hogy megőrizze a jelenleg megszállt ukrajnai területeit. Az orosz nukleáris fegyverek használata nem tenné lehetővé, hogy az orosz offenzíva egész Ukrajnát elfoglalja, pedig ez volt a Kreml eredeti célja a 2022. februári invázióval.

Itt előkerül egy újabb szempont. Az orosz katonai doktrína szerint az orosz fegyveres erőknek képesnek kell lenniük arra, hogy hatékonyan harcoljanak egy nukleáris csatatéren, és a taktikai nukleáris fegyverek „helyes” doktrinális alkalmazása taktikai nukleáris csapásokat jelentene, amelyek lyukat ütnének az ukrán vonalakon, lehetővé téve az orosz gépesített egységek számára, hogy azonnali támadást hajtsanak végre a célzott területen keresztül, és mélyen behatoljanak az ukrán hátországba.

A jelenleg Ukrajnában működő, leépült, legyengült, szervezetlen orosz erők most még nukleáris fegyverek nélküli környezetben sem képesek hatékony támadó műveleteket végrehajtani. Egy nukleáris csatatéren pedig egyenesen képtelenek lesznek a harcra. A DNK/LNK proxy egységei, a Wagner-csoport harcosai, a BARS tartalékos egységei és azon hagyományos orosz egységek megfogyatkozott maradványai, amelyek az éves gyakorlatokon ténylegesen gyakorolták a nukleáris csatatéren való harcot – nem is beszélve az újonnan mozgósított, kevesebb mint egy hetes kiképzéssel a frontvonalra szállított utánpótlásról – nem fognak rendelkezni a nukleáris bevetést követő támadó műveletek végrehajtásához szükséges felszereléssel, kiképzéssel és morállal. A NATO emellett valószínűleg az ukrajnai orosz atomfegyverhasználatra az ottani orosz állásokra mért hagyományos csapásokkal válaszolna. Több fegyver orosz bevetése (amely a döntő műveleti hatások eléréséhez szükséges lenne) csak növelné a nyugati hagyományos válaszcsapás valószínűségét és mértékét.

Éppen ezért minél biztosabb Putyin abban, hogy a nukleáris fegyverek bevetése nem fog döntő hatást elérni, hanem közvetlen nyugati hagyományos katonai beavatkozást vonz a konfliktusba, annál kevésbé valószínű, hogy nukleáris támadást hajt végre.

Nos, mint az elején is írtam: mindez akkor érvényes, ha feltételezzük, hogy Putyin és az Oroszországi Föderáció vezetése épelméjű és megfontolja cselekedeteit. Ha nem azok: akkor bármi előfordulhat.

Mégiscsak jobb lett volna valami vidámabbról írni. Mint Sólem Aléchem.

Akár még az odesszai koleráról is.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása