Az Ukrajna ellen tegnap kezdődött – és enyhébb mértékben, de ma is tartó – tömeges rakétatámadás sok kérdést vet fel, de egyikre sem ad választ. Őszintén irigylem azokat az egyszerű lelkeket, akik politikai rokon- vagy ellenszenvük mentén ünnepelnek, illetve gyászolnak a hírek hallatán, és nem vetődik fel bennük a kérdés: mire volt jó ez az egész?

Ugyanis katonai értelemben nem volt semmi haszna. A frontvonalak majdnem ugyanott húzódnak, mint tegnap hajnalban, annyi a különbség, hogy az ukrán hadsereg Luhanszkban felszabadított további kétszáz négyzetkilométernyi területet, ami így leírva soknak hangzik, de képzeljük magunk elé: tízszer húsz kilométer, tehát győzelem, csak nem olyan nagy. De hát könnyű volt nekik előrenyomulni, nem őket lőtték, még csak nem is a lőszerraktáraikat, hanem a civil és energetikai célpontokat.

Mivel lőttek?

„Nagy pontosságú, precíziós” fegyverekkel, ami már önmagában egy orosz abszurd, ugyanis ha ezek nagy pontosságúak, akkor az elindítóik tényleg irodaházakat és erőműveket akartak eltalálni, ha meg nem azok, akkor oda a legyőzhetetlen orosz fegyverek legendája. Az energetikára ég vissza kell majd térnünk, de a többi civil célpont megtámadása kizárólag pszichológiai célt szolgálhatott.

Ráadásul egy katonai őskáoszt indítottak a célpontok ellen: Olekszandr Kovalenko ukrán katonai szakértő jelezte:

„A csapásokat kombinált eszközökkel hajtották végre: H–101 és H–555 rakétákat, Kalibr cirkálórakétákat, Shahed 136 kamikaze drónokat, Tornado rakétákat, átkonfigurált S–300 légvédelmi rakétarendszereket használtak. Ez a fegyverek összevisszasága volt, hogy tömeghatást érjenek el, és a lehető legnagyobb kárt okozzák a jelenlegi erőforrásokkal. A lerombolt polgári infrastruktúra és a civil áldozatok nagy száma azt bizonyítja, hogy Oroszország most rakétafegyvereket használ ugyan, de finoman szólva közel sem nagy pontosságúakat, hanem az utolsókat, amik a raktárakban maradtak.”

Ugyanerre a következtetésre jutott az orosz (és nemzetközileg is elismert) Pavel Luzin, de ő hozzátette:

„Oroszországban évente legfeljebb 50 darabot gyártanak egy-egy típusból a nagy hatótávolságú cirkáló és hadműveleti-taktikai ballisztikus rakétákból: tengeri és szárazföldi Kalibr-ok, H–101-es légi indítású és Onyx hajóelhárító rakéták és az Iszkander-komplexum rakétái tartoznak ide. Összesen – évente mintegy 200 darabot. Ezenkívül évente legfeljebb 20 H–32 légi indítású rakétát gyártanak Oroszországban.”

Ebből lőttek el tegnap óvatos becslések szerint 83-at vagy 86-ot, de volt forrás, ami több, mint 200 eszközt emlegetett. Maradjunk a 83-nál: ez is az éves termelés majdnem fele. Ráadásul Luzin szerint „sem szervezeti, sem technikai, sem technológiai szempontból” nem lehetséges a gyártás erőteljes növelése vagy más országoktól rakéták vásárlása olyan tömeges támadásokhoz, mint október 10-én. Luzin megjegyezte, hogy csak a „kevésbé fejlett” rakétákkal vagy iráni drónokkal való lövöldözés lehetséges, de ezek általában „nem fognak semmit sem érni”.

Nos, az kétségbevonhatatlan, hogy a támadások intenzitása már ma is nagyot csökkent. A legfrissebb jelentések szerint, melyeket a The Insider tett közzé:

„Oroszország október 11-én folytatta Ukrajna bombázását. Robbanások hallatszottak Odesa, Hmelnyickij, Kijev, Dnyipro és Mikolajiv régiókban, a helyi hatóságok légvédelmi tevékenységről és rakéták lelövéséről számoltak be. Az ukrán hadsereg erőfeszítései ellenére több rakéta csapódott be az öt régió különböző területein.

Vitalij Kim, a mikolajivi katonai közigazgatás vezetője 10:24-kor jelentette, hogy több rakétát észleltek a térségben. Kim összesen négyszer hirdetett légiriadót, megállapítása szerint több mint 10 rakétát lőttek ki a területre.

Az Ukrán Fegyveres Erők déli műveleti parancsnoksága szerint október 11-én hajnali 03:30 és 05:30 között öt Shahed–136 kamikaze drónt semmisítettek meg a Mikolajivi Terület felett. Október 11-én éjjel orosz rakéták hullottak le egy mikolajivi lakónegyeden kívül. Mezőgazdasági területekről is jelentettek csapásokat, áldozatok nélkül.

A Dnyipro régióban található Krivij Rih 10 cirkálórakéta kilövéséről számolt be a Kaszpi-tenger felől, valamint 10 másik cirkálórakéta indításáról Szaratov városából. A város polgármestere, Oleksandr Vilkul figyelmeztette a helyi lakosokat, és felszólította őket, hogy maradjanak óvóhelyeken. Vilkul szerint Oroszország az éjszaka folyamán „Uragan” rakétákat lőtt ki Zelenodolszk településre, és megsemmisített egy iskolai tornatermet Velika Kosztromka faluban. A csapások következtében senki sem halt meg. Nikopol körzetében a lövések megrongáltak egy benzinkutat és egy üzletet, Krasznohorivka településen pedig több ház megsemmisült és mintegy tíz megrongálódott. Több gázvezeték és elektromos kábel is megsemmisült.

A Vinnyicai Regionális Katonai Igazgatóság rakétacsapásokról számolt be, de nem pontosította a pontos helyszínt: „Vinnyica régióban találatok vannak. Minden szolgáltatás működik. Légitámadás idején tegyenek óvintézkedéseket!”

Volodimir Trush, a Ternopili Katonai Adminisztráció vezetője azt írta, hogy a régiót csapás veszélye fenyegeti, és arra kérte a lakosokat, hogy vonuljanak óvóhelyekre. Szerhij Gamalij, a Hmelnyickij régió vezetője arról számolt be, hogy lelőttek egy iráni Shahed–136 kamikaze drónt. Gamalij hozzátette, hogy a régióban reggel robbanásokat hallottak, ám ezeket az ukrán légvédelemnek tulajdonította.

Október 11-én reggel Ukrajna több régiójában, köztük Kijevben is légiriadó szólt. Szerhij Borzov, a Vinnyica terület katonai közigazgatásának vezetője a Ladizsin hőerőmű elleni támadásról számolt be. Elmondása szerint a támadást orosz-iráni Geran–2 (Shahed–136) kamikaze drónok hajtották végre.”

Azt látjuk tehát, hogy a mai nap folyamán a tegnapi rakétamennyiségnek körülbelül a felét használták fel, és bevetettek néhány iráni drónt is, de Armageddon tábornok, vagyis Szurovikin, az ukrajnai orosz erők új főparancsnoka már takarékoskodik a munícióval. A benzinkutak, üzletek, lakóházak és szántóföldek megtámadását ezekkel a méregdrága eszközökkel (a Forbes számításai szerint a tegnapi támadás mintegy 400-700 millió dollárjába került az Oroszországi Föderációnak) nem tudom mivel magyarázni, illetve eszembe jut Vjacseszlav Epureanu figyelmeztetése, aki még október ötödikén – tehát jóval a támadás előtt  – prófétai jövőbe látással írta:

„Az invázió kezdete óta az orosz fegyveres erők több mint 3500 rakétát lőttek ki Ukrajnára. Ennek ellenére Oroszországnak mindeddig nem sikerült elnyomnia az ukrán légvédelmi és rakétavédelmi eszközöket és megszerezni a légi fölényt, és nem sikerült megsemmisítenie a kulcsfontosságú közlekedési infrastruktúrát, például hidakat és vasúti csomópontokat.

Az egyik probléma a célfelderítés és a célmegjelölés gyenge minősége. A vécékre, vidámparkokra, buszmegállókra, uborka-üvegházakra és garázsszövetkezetekre mért csapások teljesen nevetséges példái legalábbis részben ezzel magyarázhatók. A nyilvánvaló céltévesztések ellenére az ilyen csapásokat a védelmi minisztérium általában azonosított célpontokra mért találatként mutatja be (ez történt például a Harkivi Traktorgyár közelében található szupermarketre mért csapással).

Egy másik lehetséges magyarázat az orosz rakéták gyenge teljesítménye. A nagy pontosságú cirkálórakéták meghibásodási arányára vonatkozó amerikai becslések szerint 50-60%. Az ilyen meghibásodások nemcsak a célpontok eltalálását akadályozzák meg, hanem magára a legénységre is veszélyt jelentenek.”

Mindenesetre akár találnak, akár nem, már kevés nagy távolságú támadásra alkalmas fegyver maradt, persze, ha nem számoljuk a Szarmat interkontinentális ballisztikus rakétákat (azokból sem tudjuk, mennyi van és milyen állapotban), de ezeknek a bevetése a totális atomháborút jelentené.

A tapasztalt jelek arra mutatnak, hogy ezzel a remélhetőleg utolsó rakétatüzérségi erőfeszítéssel valami nagyot akartak elérni, ha nem is sikerült maradéktalanul – de mi lehetett az?

Nem gondolhatunk másra: az ukrán energetikai hálózat megsemmisítése lehetett a cél. Tegnapi jelentések szólnak a rivnei atomerőmű elleni támadásról, maiak a Ladizsin hőerőműről, Lemberg áram nélkül maradt az elosztóállomásokat ért találat miatt, és Ukrajna általában is be kellett jelentse, hogy átmenetileg nem képes áramot exportálni az Európai Unióba, míg ki nem javítják a károkat – persze erre azért sor kerül majd, de Putyin terve mégis az lehet, hogy nem a hadseregével akarja elpusztíttatni Ukrajnát, hanem a téli hideggel, a víz hiányával (ha nincs áram, nincs vízszolgáltatás sem) és az ezek nyomán fellépő betegségekkel.

Ezt képes lenne megtenni, amennyiben fenn tudná tartani az állandó rakétatüzet, de látjuk: már kezdenek kifogyni a szükséges munícióból. Paradox, de ezzel a módszerrel a háború elején legyőzhették volna Ukrajnát, csak akkor villámháborúban gondolkodtak, most pedig, mikor már kevés az alkalmas eszközük, hiába próbálkoznak a dologgal, amint leáll a rakétatűz, megindul az újjáépítés.

Egyelőre ennyit tudunk Ukrajna jelenlegi, távolról sem irigylésre méltó állapotáról – a helyzet kicsit sem jó, de nem reménytelen.

Szele Tamás